információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Csokoládé vidám mese arról, mennyire meg tud változtatni bennünket, ha megízleljük az élet örömeit. Egy titokzatos csokoládébolt megnyitása valóságos háborút robbant ki a francia kisvárosban, ahol az elfojtott vágyak és a félelem szenvedélyes csatába kezdenek az érzékek felszabadító és ellenállhatatlan erejével.
Lansquenet-ben ugyanis úgy tûnik, mintha száz éve semmi sem változott volna. Az üdítõ fuvallatot Vianne Rocher (Juliette Binoche) érkezése hozza meg: a lányával céltalanul utazgató asszony csokoládéboltot nyit a faluban, amely édes ínyencségeivel felszabadítja a helybeliek (önmaguk elõtt is) rejtett vágyait. Vianne-nek mágikus képessége van arra, hogy minden vásárlója számára kiválassza a személyre szóló finomságot, és egyesek csakhamar teljesen át is adják magukat érzékeik csábításának.
Mások viszont, mint Reynaud grófja (Alfred Molina), a nemesség helyi dísze, elszánt ellenségévé válnak. Reynaud meggyõzõdéssel vallja, hogy Vianne csokoládékülönlegességei erkölcsi romlásba taszítják a várost. Szembenállásuk meg is osztja a kisváros lakóit azokra, akik a régi rend biztonságát kívánják megõrizni, és azokra, akik végre élvezni akarják a szabadság újonnan felfedezett ízét.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
A csokoládé, úgy tudom, nem erkölcsi kérdés.
- Vianne Rocher
A szabadszellemû Vianne küzdelmét az élet tiltások nélküli élvezetéért Joanne Harris fogalmazta meg Chocolat címû regényében, amely az olvasók és a kritikusok körében egyaránt hatalmas sikert aratott. A lelkes olvasók egyike Lasse Hallström rendezõ volt, aki a regényben azt az ízt érezte meg, amely filmjeit is jellemzi: az emberek egymáshoz való kapcsolatának különös, mulatságos és teljesen kiszámíthatatlan módozatainak kavalkádját.
"Számomra a Csokoládé arról szól, mennyire fontos, hogy ne tagadjuk meg magunktól az élet jó dolgait - mondja Hallström. - De ugyanígy szól hagyomány és a változás örök konfliktusáról is, valamint az intoleranciáról, hogy milyen következményekkel jár, ha nem hagyjuk másoknak, hogy a maguk életét éljék."
"Azt hiszem, minden filmemben megfigyelhetõ egy közös szál: az emberi irracionalitás szeretnivaló megnyilvánulásainak csodálata - folytatja Hallström. - A Csokoládé a különös jellemek újabb sorát kínálta. Minden szereplõ csupa ellentmondás, de épp ezért élõek és szerethetõek. Hõsnõnk, Vianne szabad szellemû ember, de sorsának rabja, míg ellenfele, Reynaud grófja mindvégig ura marad önmagának, ugyanakkor rabja saját hagyománytiszteletének. Ahogy végignéz a falun, bûnösöket és kudarcokat lát, Vianne csak esendõ embereket, akik talán bocsánatot nyernek."
"A Csokoládé tele van mély, árnyalt jellemekkel - mondja David Brown producer, - de ami a legfontosabb: igazi mese, ami mégis az igazságról szól."
KIS ÍZELÍTÕ: A CSOKOLÁDÉ TÖRTÉNETE
Robert Nelson Jacobs forgatókönyvíró a regény adaptálása közben mélyen beleásta magát a csokoládé körüli mítoszok és történelmi örökségek rejtelmeibe. (Kardiológus bátyja óvó szava ellenére Jacobs saját magán is kipróbálta a csokoládé okozta különféle fiziológiás hatásokat - természetesen pusztán a nagyobb hitelesség okán.) Minél ínyencebb csokoládérajongó lett, annál jobban rabul ejtette a történet, és a benne kavargó emberi érzelmek. Kezdettõl fogva úgy vélte, a legfontosabb, hogy a Csokoládé összetevõit pontos arányban adagolja: a komédiát, az érzékiséget és a drámai összeütközéseket, illetve valami titokzatosat, ami a receptet különlegessé teszi.
"A Csokoládé számomra arról szól - mondja Jacobs, - hogy Vianne visszaadja az embereknek a hitet önmagukban és cserében õk is adnak neki valamit. Így nemcsak Vianne változtatja meg Lasquenet kisvárosát, hanem Lasquenet is Vianne-t." Jacobs valós, hús-vér emberekként akarta bemutatni Lasquenet lakóit, akiknek mind vannak hibái és erényei - a hõsök esendõk, a gonoszok szerethetõek. Az õ Lasquenet-je mesebeli hely, amely nagyon is emberi problémákkal van tele.
A regényhez képest Jacobs egyetlen fontos változtatást hajtott végre. A regényben Vianne fõ ellenfele a pap, õt Jacobs változtatta nemessé, míg a pap nála csak bábu Reynaud kezében. "A konfliktus Vianne és Reynaud között egyetemesebb az egyház-csokoládé ellentétnél - mondja Leslie Holleran producer. - Itt egy férfi és egy nõ konfliktusa áll a középpontban, a nõ szabad, mint a szél, míg a férfi a hagyomány és a fegyelem megszállottja."
"A forgatókönyvben az a csodálatos - mondja David Brown producer, - hogy a világ bármely társadalmában bármikor értelmezhetõ."
Jacobs a Csokoládé történelmi vonatkozásait is elmélyítette, behatóan tanulmányozta a maja indiánok csokoládé-mítoszait. Joanne Harris, a regény szerzõje szerint "Bob Jacobs gyönyörûen ragadta meg a könyv lényegét, hogy az valóban életre kelhessen a filmvásznon."
AZ ÉRZÉKEK ÉS A KÉTELY RABJAI: LANSQUENET LAKÓI
Vianne Rocher titokzatos szerepére Lasse Hallström kezdettõl fogva Juliette Binoche-t képzelte el. "Õ áll a történet középpontjában - mondja a rendezõ, - a kedvesség, a türelem és a szeretet szabadságának megtestesítõje. Juliette azért jeleníti ezt meg oly tökéletesen, mert teljes érzelmi jelenlétet nyújt minden jelenetében. Tiszteli a kamerát, és tudja, milyen kevés kell a mély érzések átadásához."
Juliette Binoche-t nemcsak a fõszereplõ jelleme vonzotta, hanem egyedülálló kapcsolata leányával, Anoukkal, aki már unja anyja állandó utazgatását. "Vianne úgy képzeli, vándorként fogja leélni az életét - mondja Binoche. - Pedig nem hiszem, hogy feltétlenül erre vágyna, csak nem tud kiszállni ebbõl a verklibõl. Az a küzdelem munkál benne, ami sok más emberben is: másképp akar élni, mint ahogy a szülei miatt gyerekkorában élt."
Binoche-t Vianne mágikus képességei is megragadták, melyekre racionális magyarázattal szolgál: "Vianne varázsereje abban áll, hogy hisz abban, hogy az emberek megváltozhatnak és boldogok lehetnek. Felszabadítja az embereket, hogy higgyenek valódi önmagukban."
Vianne csak sokára veszi észre, hogy a falu is varázslatos hatással van õrá. "Annyira igyekszik kiszolgálni az emberek igényeit, hogy teljesen váratlanul éri, amikor tõlük kap valamit - magyarázza Binoche. - Vianne kiszimatolja az apró álmokat, amelyekkel változást tud hozni az emberek életébe, ám anélkül, hogy észrevenné, õ maga is átformálódik."
Lena Olin alakítja Josephine-t, azt az asszonyt, akire Vianne a legdrámaibb hatást gyakorolja. Olin ezúttal dolgozott elõször férje, Lasse Hallström irányítása alatt. "Olyan volt, mint egy álom - mondja Hallström. - Tudtam, hogy könnyû lesz, de nem hittem volna, hogy ennyire. A közös munka és az ötletek csereberéje mindkettõnk számára nagyon inspirálóan hatott."
"Josephine szerepe illett Lenához, mert nagy tehetsége van sokrétû jellemek alakításához - mondja Hallström. - Josephine különös, érzékeny nõ, ugyanakkor nagyon erõs. Lena képes egyesíteni ezeket a szélsõségeket."
Josephine eszmélésének legnagyobb ellenzõje Reynaud gróf, Lansquenet ura. Alfred Molina alakításában azonban Reynaud színesebb személyiség egy hatalmaskodó álszentnél. "Talán Reynaud az, aki a legkatartikusabb változáson megy át az egész történetben - mondja Molina. - Komplikált ember, aki túl komolyan veszi magát. Vianne-ben valami vad erõt lát, ami veszélyezteti a tekintélyét. Mégis Vianne és csokoládéja jelenti számára is a változás zálogát."
Molina meglátta a humort Reynaud látszólag humortalan életének felszíne mögött: "Szerintem komikus figura, különösen mivel képes a csokoládé miatt harcba szállni. Vianne jókedélyét ki nem állhatja, de az emberekben felébredõ életöröm ijeszti meg igazán."
Lansquenet városában Reynaud ellenpontja Armande, egy idõs hölgy, aki az elsõk között hagyja magát elcsábítani Vianne varázsától. Judi Dench független, magabiztos asszonynak ábrázolja Armande-t, akinek jó a humora. "Armande afféle boszorkány, aki Vianne-ban saját tükörképét látja - mondja Dench. - Szeretem ezt a filmet, mert annyira lélekemelõ - arról nem is beszélve, hogy hihetetlen mennyiségû csokoládét ehettem és ihattam."
A Csokoládé varázslatának másik forrása Vianne románca Roux-val, a vándorral, akit Johnny Depp alakít. "Olyan fickó ez, aki bárkájával kiköt egy helyen, penget egy kicsit, aztán továbbáll - véli Depp. - Úgy gondoltam, Roux régi bluest játszana, és ez volt az elsõ alkalom, hogy tényleg én gitározhattam egy filmben." (Depp megjegyzi, hogy a Cry Babyben csak mímelte a pengetést.) Juliette Binoche-ról Depp így beszél: "Annyira gyönyörû és mély, hogy lehetetlen nem beleszeretni. Elkötelezett színésznõ, és ha a moziban van mûvészet, õ olyan közel van hozzá, amennyire csak lehet."
Roux ellenpontját, Josephine durva férjét, Serge-t Peter Stormare alakítja. "Még soha nem játszottam ilyen embert, mint Serge - mondja Stormare. - Annyira szomorú figura. Igazán nem is gonosz, inkább sajnálatra méltó. Valaha értékes ember volt, de az alkohol tönkre tette."
Reynaud szövetségese a csokoládébolt elleni támadásban Armande rideg leánya, Caroline, akit Carrie-Anne Moss játszik. "Rettentõen fegyelmezett életet él - mondja Moss. - Mindent maga akar irányítani, a gyerekét, önmagát, az anyját, mert számára így a legkönnyebb. De Vianne az õ életét is a feje tetejére állítja, és akkor egy pillanatra sikerül megéreznie a szabadság könnyedségét."
BEAVATÁS A CSOKOLÁDÉ TITKAIBA
"Mindig is szerettem a csokoládét, de ebben a filmben a csokoládé több egyszerû édességnél - mondja Binoche. - Mások irányában tett gesztussá válik. Csodálatos szimbóluma az ajándékozásnak: az érzelmeknek, az õszinteségnek, a gondoskodásnak."
Binoche felkészülése közben több francia csokoládéüzemet is felkeresett, és Walter Bienz csokoládészakértõ segítségével tanulmányokat is folytatott a csokoládéról. "A csokoládénak hatalma van - vallja Bienz. - Kétségtelen, hogy fokozza a nemi vágyat, és elõtérbe hozza az érzelmeket, de a legfontosabb, hogy egy kicsit mindenkit megbolondít."
"Legalább ötvenféle csokoládé létezik, a végeredmény attól függ, mit keverünk és milyen hõmérsékleten" - magyarázza Bienz. "Káprázatos látni ezeket a sötét csokoládéfolyamokat, és tudni a titkát, hogyan lehet belõlük különféle ínyencségeket elõállítani" - mondja Binoche.
LANSQUENET, A VARÁZSLATOSAN VALÓDI VÁROS
A Csokoládé egy olyan kisvárosban játszódik, ahol az emberek életét meghatározó szabályok már azelõtt léteztek, hogy õk a világra jöttek volna. A megfelelõ helyszínt David Gropman látványtervezõ hosszú utazgatás után Flavigny városában találta meg, amely Burgundiában, Dijon közelében fekszik. A X. század óta létezõ, festõi település egy dombtetõn épült, és - a filmkészítõk nagy meglepetésére - fõ iparága az Anis de Flavigny nevû édesség gyártása. Flavigny varázsát mégis elsõsorban idõtlensége adta. "Ha körülnézünk a környéken, nem látunk sem óriásplakátot, sem toronyházat, sem útszéli árusokat - mondja David Brown producer. - Ebben az elbûvölõ kisvárosban csak lovakat, teheneket, birkákat és igazi embereket látni. Rendkívüli légkört találtunk itt a történetünkhöz."
Gropman és Hallström fényképekbõl és rajzokból összeállítottak egy albumot, amellyel a film látványvilágát akarták éreztetni. Különösen Robert Doisneau és Lilly Ronas fotói voltak rájuk nagy hatással, akik a francia hétköznapi életet fényképezték az ötvenes években.
Hallströmnek nagyon tetszett, ahogy Gropman misztikus jelleget kölcsönzött Vianne boltjának. "Davidnek sikerült megidéznie az csokoládé õsi, maja örökségét Vianne boltjának berendezésével, sõt a csokoládék formájával is - mondja a rendezõ. - El kell ismernem, Lansquenet életre keltése az õ keze munkáját dicséri, az õ érdeme."
A Flavignyban való forgatás maga is nézeteltéréseket kavart a kisvárosban: helyi szerzetesek tiltakoztak az ellen, hogy a film az evilági élvezeteket dicsõíti az örök értékek helyett. "Szerencsére a polgármester és a plébános mindvégig támogatták munkánkat - jegyzi meg Alan Blomquist producer. - A pap még írt is egy vicces levelet a szerzeteseknek, amelyben elmagyarázta, hogy egy filmet nem lehet pusztán a témája alapján megítélni, mert sok függ a szereposztástól, a vágástól és a rendezéstõl. Szerencsénk volt, hogy egy ilyen filmbarát papot fogtunk ki."
Flavigny mellett nyugat-angliai helyszíneken is forgattak, Bruton lett Armande birtoka, a Brympton D’Eversy-i kúria Reynaud háza, a folyóparti jeleneteket pedig Fonthill Bishopnál vették fel.
A forgatás további része a twickenhami Shepperton stúdióban folyt, ahol többek között a csokoládébolt, a konyha és Vianne lakásának díszleteiben dolgoztak. Flavigny fõterét is újra felépítették, Gropman ugyanis lenyomatot készített az épületek homlokzatáról, így Angliában a tér tökéletes utánzatát állíthatták fel.
A mesék és a valóság közti egyensúlyozás vizuális megjelenítésében Hallström Roger Pratt operatõr együttmûködésére számíthatott. "A képei álomszerûek és nosztalgikusak - mondja Hallström. - Különös tehetsége van arra, hogy képeivel más korba, más helyre varázsoljon el érzelgõsség és jópofaság nélkül. Olyan világba visz el, ahol ezek a furcsa, varázsos dolgok megtörténhetnek, és ahol a szereplõk embersége hihetõvé válik."
A CSOKOLÁDÉ RÖVID TÖRTÉNETE
A csokoládé alapanyaga, a kakaóbab a 12-18 méter magasra megnövõ Theobroma cacao nevû fa termése, a szó jelentése: "istenek eledele". Ez a trópusi örökzöld vadon nõ Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsia egyes részein.
A mai Mexikó területén élt maja indiánok már i.sz. 600 körül használták a csokoládé bizonyos változatát, amelyet mennyei ajándékként tiszteltek. Mágikus erõt tulajdonítottak neki, vallási szertartásokban, illetve gyógyszerként használták láz, köhögés és terhességi depresszió ellen.
A maják keserû kakaóitalát az aztékok vaniliával és mézzel édesítették. Náluk a csokoládé gazdasági értéke kapott hangsúlyt: a nemesek italának tartották és az aranyporhoz hasonlóan cserealapként használták.
Kolumbusz kakaómagot is hozott Európába, de mivel nem tudták, mit kezdjenek vele, a korabeli kereskedõk elvetették. A csokoládé élvezetének titkát 1528-ban Cortez hozta el Európába, ahol a receptet kolostorokba zárva õrizték, és ízét csak a leggazdagabb nemesek ismerhették meg.
A csokoládé 1700 körül vált a közember számára is elérhetõvé, ekkor az ún. csokoládéházak éppoly népszerûek voltak, mint a kávéházak. Franciaországban a hatóságok a csokoládét "veszedelmes kábítószernek" minõsítették.
A csokoládé tejjel keverésének ötlete Anna angol királynõ háziorvosától, Sir Hans Sloanetól származik. A modern kakaóporgyártást Johannes Van Houten holland vegyész találta fel, és ez tette lehetõvé a csokoládé tömegtermelését.
"time is not money"
