információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Államalapító István királyunk halála (1038) utáni fél évszázad pogány lázadásai, idegenek elleni harcai, az utódlásért folytatott küzdelmek kimerítették az országot. Nem mûködött a jogrend, a folyamatos politikai és erkölcsi züllés István király önálló állama megszûnésével fenyegetett. Az István ellen lázadó és általa megvakíttatott Vazul elûzött gyermekei, András és Béla után a már gyermekkorában megkoronázott Salamon (András fia), német segítséggel király lett, de a kialakult helyzeten nem tudott úrrá lenni.
Unokatestvérei, Géza és László hercegek (Béla fiai) segítségével az egyesült magyar seregek még visszaverték a kunok támadását (1068), de Salamon ármánykodása miatt a belsõ megosztottság testvérháborúba torkollott.
Géza és László gyõzött Salamon ellen (1074), majd a Bizáncból kapott koronával Gézát királlyá koronázták. A szentéletû Géza király rövid uralkodása alatt az ország egységét nem tudta megteremteni, ez a feladat öccsére, Lászlóra várt, aki bátyja 1077-ben bekövetkezett halála után követte õt a trónon (1077).
László háromszor is törvénykezett, a szigorú rend betartásával megfékezte az indulatokat, a pápa oldalára állva ügyesen egyen- súlyozott az egyházi és német befolyás között. Példamutató módon visszanyúlt nagyapja megvakíttatója, István király politikai örökségéért, akinek 1083-ban szentté avatását kezdeményezte. László egyesítette a bátyjának küldött görög abroncskoronát az István király fejét is érintõ felsõ, latin koronával, ezáltal megteremtette a Szent Koronát, az ezeréves magyar államiság jelképét.
Már a kortársak Elegantissimus rexnek, mások Lovagkirálynak nevezték. Népszerûsége egyre növekedett, személyével kapcsolatban legendák egész sora keletkezett.
"time is not money"
