információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Fegele, a zsidó kislány boldogan éldegél egy oroszországi faluban. Apja kántor, aki szívesen énekelget szeretett csemetéjének. A hírek szerint egyre több településen rendeznek pogromokat, ezért a kántor úgy dönt, Amerikába megy pénzt keresni, hogy családját is kivitethesse a tengeren túlra.
Röviddel elutazása után az erõszakhullám eléri a falut is. Fegele nagyanyja egy szintén Amerikába tartó férfi és két kisfiú társaságában még idõben elküldi unokáját. A kislány egy hajóra kerül, mely Angliában köt ki. Az angol hatóságok Fegelét egy keresztény családnál helyezik el. Új nevet is kap, ezentúl Suzie-nak hívják, s elveszik tõle régi életének emlékeit: egy aranyérmét és egy, imádott apját ábrázoló töredezett fényképet.
Az utazás és a szeretteitõl való elválás megviseli a kislányt, s úgy tûnik, elvesztette a hangját is. Nem érti a nyelvet és nem is beszéli azt, a gyerekek csúfolják és azt kérdezgetik tõle, vajon cigány-e?
Egy tanár meghallja, amint Suzie csendesen énekelget magának valami héber nyelvû dalt, s úgy dönt, megtanít neki néhány angol zsoltárt, egyben megtiltja, hogy héberül daloljon. Így kezdõdik a leányka erõszakos asszimilációja: elveszti a saját nyelvét, de megtalálja énekhangját.
Tíz évvel késõbb Suzie már elég idõs ahhoz, hogy elhagyja mostoha családját, mivel meg akarja találni az apját. Végre visszakapja az aranyérmet és a fényképet, de ahhoz, hogy Amerikába utazhasson, pénzt kell keresnie. Meghallgatásra jelentkezik egy kórusnál s végül Párizsban köt ki.
A harmincas évek végén a francia fõváros kellemesen dekadens szélsõségekkel teli világa tetszik Suzie-nak. Találkozik egy fiatal orosz nõvel, Lolával, összebarátkoznak és spórolás céljából közösen bérelnek lakást.
Egy este, amikor egy elõkelõ társaság partiján lépnek fel, megismerkednek Dante Dominióval, egy új operatársulat vezetõ énekesével. Suzie-t lenyûgözi a férfi csodálatos hangja, amely emlékeztet apjáéra, Lolát viszont Dante vagyona és hatalma vonzza. A férfinek megtetszik Lola szõkesége, mivel nagy Mussolini-imádó és az árjákat kedveli. Lola és Suzie állást kapnak az operában, majd a szõke lány sikeresen elcsábítja Dantét, akiért a szégyellõs Suzie is epekedik.
A szerelmi háromszög szemtanúja Cesar, a cigány lóápoló, aki megérti Suzie érzelmeit, a lányt pedig megnyugtatja a férfi néma jelenléte. Cesar elviszi Suzie-t, hogy hallgassa meg a cigányok énekét, az extatikus ritmusok és a szomorú melódiák keverékét. A lány viszonzásképen szintén dalra fakad, a cigányok dallamai felébresztik benne elveszett családja utáni vágyódását.
A háború közeledtével Dante nyíltan fasisztává válik. A kulisszák mögött gyötri Cesart, azzal gúnyolja, hogy sehonnai cigány, egy tolvaj nép fia. Suzie kiáll Cesar és a többi cigány mellett, és visszavág a gúnyolódó férfinek.
1939 szeptemberében a németek lerohanják Lengyelországot, Anglia és Franciaország hadat üzen a fasisztáknak.
A két idegen, a zsidó és a cigány, Suzie és Cesar szeretõk lesznek, s mámoros szenvedélyt fedeznek fel egymás karjában. Suzie számára ez a kapcsolat a szexualitás felfedezésén túl a politikai ébredést is jelenti. A két szerelmes egyfajta szövetséget köt, hogy leküzdjék az ellenséges külvilág kihívásait.
A két barátnõ eltávolodik egymástól, Lola Dante mellé áll, de hamarosan csalódik benne, ráadásul a férfi más nõkön is rajtafelejti a szemét.
A németek elfoglalják Észak-Franciaországot, a lakosság menekülni kezd Párizsból. Az operában Dante maroknyi közönség elõtt lép fel, a kórus egyetlen itt maradt tagja Suzie. A hangjuk együtt szárnyal, de amikor Dante más jellegû együttlétet is javasol, a lány visszautasítja.
Amikor a nácik bemasíroznak Párizsba, Dante gyorsan kollaboráns lesz és hamarosan elárulja, hogy Suzie zsidó származású. Lola figyelmezteti barátnõjét, hogy veszélyben van. Elhagyja Dantét és felajánl Suzie-nak egy hajójegyet New Yorkba.
Suzie és Cesar még eltöltenek egy szerelmes éjszakát, de el kell válniuk. A férfinak családjáért kell harcolnia, míg a lány elfogadja a hajójegyet, mivel meg akarja találni Amerikában élõ apját. Búcsúzóul Suzie az alvó Cesar kezébe csúsztatja az aranyérmet, amit gyermekkora óta õrzött.
Az Atlanti-óceánon történõ utazás során Lola kezét megkéri egy idõsebb amerikai, Suzie pedig énekel az aggódó utasoknak. A két lány barátsága újjáéled. Lola éppen a hajó uszodájában lubickol, amikor bombatámadás éri a hajót. A szõke lány megfullad, Suzie túléli a támadást.
A hajó megérkezik New Yorkba. Suzie megint egyedül maradt. Az egyetlen dolog, melynek segítségével apja keresésére indulhat, az a töredezett fénykép, amit még a nagyanyja nyomott a kezébe, amikor menekülnie kellett az orosz falucskából. A lány egy menekültszervezet segítségével találkozik azokkal az emigránsokkal, akik szülõhelye környékérõl érkeztek. Megtudja tõlük: amikor apja meghallotta, hogy felégették a kis falut, és mindenkit megöltek, elvesztette reményét, hogy családja életben maradt, s úgy döntött, nem énekel tovább. A férfi megváltoztatta nevét és nyugatra költözött.
Suzie Los Angelesbe utazik, ahol kiderül, hogy apja egy hollywoodi filmstúdió musicaljeinek producere, de most nagyon beteg, és kórházba került.
Suzie hosszú utazása - ami akkor kezdõdött, amikor gyermekkorában elhagyta Oroszországot - véget ér, amikor belép a kórterembe, ahol végre meglátja szeretett apját. A férfi kinyitja a szemét, rég elfeledett nevén szólítja lányát és Suzie hirtelen visszaemlékszik rá, kicsoda is õ, eszébe jut a nyelv, amit beszélt. S most rajta van a sor: megfogja a beteg kezét és elénekli neki azt az altatódalt, amellyel az egykori kántor ringatta álomba kicsi lányát...
A PRODUKCIÓRÓL
A színészválasztás
Amikor Sally Potter készen állt A síró férfi forgatókönyvével, rendezõként elkezdett tûnõdni a szereposztásról. Bár határozott elképzelése volt, számos európai és amerikai színészt megnézett, aztán visszatért eredeti választásához. Suzie központi szerepére olyan színésznõt keresett, aki kevés szóval képes közvetíteni az érzelmeket. Christina Ricci ideálisnak tûnt ehhez.
- Sally nagyon vizuális rendezõ, aki a karakterek érzelmeivel is törõdik. Suzie fõleg szemlélõ és nagyon kevés szövege van. Ez nagyon illett hozzám, mivel szívesebben fejezek ki érzelmeket szavak nélkül - nyilatkozta Ricci.
A fiatal Suzie-t a hatéves Claudia Lander-Duke alakítja, akinek ez az elsõ filmszerepe.
- Claudia igazi felfedezés volt - mondta Sally Potter. - Ez volt az elsõ eset, hogy gyermekszínésszel dolgoztam, s meglepett, mennyire nyitott, intelligens és figyelmes tud lenni. Megbeszéltük, hogy a kamera gondolatolvasó, hogy semmit sem kell megpróbálni megmutatni, mert ez a felvevõgép dolga, neki csak arra kell összpontosítania, amit az általa alakított szereplõ gondol. Claudia olyan profi módon csinálta ezt, mintha évek gyakorlata állna mögötte. A felvételek szünetében a térdemen ült vagy játszottunk.
Lola szerepére Cate Blanchett ausztrál színésznõt választották.
- Az tetszett Sally történetében, hogy a filmben szerepelnek párhuzamos életutak, melyek nem feltétlenül keresztezik egymást. Például Johnny Depp és én együtt vagyunk egy helyszínen, de mozibeli életünk során nem kerülünk kapcsolatba egymással. Az összes karakter túlélõ, mindannyian kiszorulnak valahonnan, a film arról szól, hogyan vészelik át ezt. Sally fõleg képmásokon keresztül eleveníti meg a sztorit, az õ imázsai ikonszerûek, erõteljesek. Rendezõként teremtett egy nyugodt helyet, ahol szereplõi elélhetnek a második világháború elõtti Párizsban, itt énekesek, cigányok, mûvészek, táncosok gyûlnek össze egy idõtlen helyen. Lola szerepében azt szeretem, hogy álarcot ölt, majd leveti azt, egyfajta katalizátor, aki beszél, amikor felbukkan, s akkor sem tartja a száját, amikor távozik.
A rejtélyes cigányt, Cesart Johnny Depp alakítja, õ volt Sally Potter egyetlen kiszemeltje erre a szerepre.
- Engem az érdekelt a történetben, ami a figurák szívében és agyában zajlik, a szavak mögött - fogalmazott Depp. - Fel akartam fedezni, min mentek keresztül a cigányok a második világháborúban, legalább olyan módon, mint Amerika õslakosai, akiket kitaszítottak, elküldtek mindenhonnan, ahol le akartak telepedni. A cigányok sorsa hasonló volt, a nép majdnem teljesen kihalt azok után, amiken a náci idõkben keresztülmentek. Tetszett nekem, hogy Cesar sztoikus figura, aki majdnem mindig képes uralkodni az érzelmein. Sally tudta, hogyan segítsen át azokon a jeleneteken, amikor keveset beszélek, és érzelmeimet vagy gondolataimat testbeszéddel vagy a puszta létemmel kell kifejeznem. Ez pedig nagy kihívás a színész számára.
Dante Domino operaénekes szerepére Potter John Turturrót választotta.
- Sally forgatókönyve szívmelengetõ történetet mesél el, egy lányét, aki az apját keresi. A sztori számomra zenei kalandot jelentett, úgy nõttem fel, hogy operákat hallgattam. Az általam megformált Dante a muzsikán keresztül a szépséget keresi, és ahelyett, hogy elhagyná a megszállt várost, úgy dönt, hogy átáll a másik oldalra, s ezzel elintézettnek véli saját ügyeit.
A forgatás
1999. szeptember negyedike varázsos estéjén a világ legszebb tereinek egyikét lezárták, mivel itt kezdték el forgatni Sally Potter új filmjét. A párizsi Place de la Concorde visszament az idõben a harmincas évekbe, nem voltak autók, buszok, motorok és különféle zajok, csupán három cigány lovas, akiket egy fiatal lány kerékpáron követett. E jelenet felvételét hosszas tárgyalások elõzték meg, mivel a Concorde teret ritkán zárják le filmfelvételek miatt. Végül megkapták a forgatási engedélyt, de csak éjféltõl reggel nyolcig dolgozhattak...
A harmincas évek Párizsának filmezése újabb kihívást jelentett, mivel a környék igencsak megváltozott. Suzie és Lola lakásának szomszédságát például Pontoise-ban, a fõvárostól 50 kilométerre vették fel, mivel a városka még emlékeztet a háború elõtti Párizsra. A héthetes forgatás jelentõs mozzanatai voltak az operafelvételek, amik az Opéra Comique-ben zajlottak, ahol három opera díszleteit kellett felállítani: Verdi Trubadúr, Bizet Gyöngyhalászok és Puccini Tosca címû zenemûvei kerültek színre a filmben.
A moziban a rengeteg statiszta mellett lovak is "dolgoztak". Õket a régi felvonón szállították az operába, ennek ajtaja egyenesen a színpadra nyílt. De az elavult liftek hajlamosak elromlani, így az utolsó forgatási napon egy gyönyörû fehér paripának az opera elõcsarnokának márványlépcsõjén, a vörös szõnyegen kellett leballagnia, a stáb tagjainak nagy tapsától kísérve...
Egy másik fontos helyszín a cigánytábor volt, amit egy régi remízben építettek fel. Itt teremtett “otthont" a látványtervezõ Cesar és nagy családja számára. Amikor Johnny Depp megérkezett, hogy találkozzon a famíliáját alakító roma statisztákkal, azonnal befogadták maguk közé. Mindenki egyetértett abban, hogy csodás cigányt fog alakítani, de egy apróság hiányzott: az aranyfog, mivel a cigányok mindenhol ezzel büszkélkednek. Depp egyetértett, és megengedte, hogy a forgatás idejére két fogára aranykoronát húzzanak.
A produkció utolsó három hetében Angliában forgattak. A shtetl, a zsidó falucska, ami a történet szerint az orosz-lengyel határon helyezkedik el, a London melletti Farnham Forestben épült fel, s itt forgatták a Suzie kislány korában játszódó jeleneteket.
"time is not money"
