információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az új évezred hajnalán egy gonosz hatalmú múmia életre kelti Belphégort, a fantomot, aki éjszakánként a Louvre-ban kísért. A múzeumban meghibásodnak a biztonsági kamerák, kikapcsol a riasztórendszer, tárlók törnek szét és egyiptomi leletek tûnnek el. A fantomról, aki néha ijesztõ, néha szinte emberi, hamar kiderül, hogy nem ismer félelmet, és legyõzhetetlen. Belphégort követve végigjárjuk a Louvre-t a föld alatti alagutaktól a kiállítótermekig, a raktáraktól a kutatólaboratóriumokig, bepillantunk a világ leghíresebb múzeumának kulisszái mögé.
Jean-Paul Salomé alkotása az elsõ olyan játékfilm, amelyet a világ legnagyobb és leghíresebb múzeumában forgattak.
A PRODUKCIÓRÓL
1965-ben a francia tévénézõk megigézve bámulták a képernyõt, amikor egy fekete maszkos alak útjára indult a Louvre ókori egyiptomi gyûjteményének termeiben. Claude Barma tévésorozata óriási hatást gyakorolt a közönségre, hetekig találgatták, ki is lehet a Louvre fantomja. Gyerekek nyaggatták szüleiket, hogy menjenek el a múzeumba, és keressék meg Belphégort. Gyermekpszichológusok 400 fõs aprónépmintán vizsgálták a tévésorozatnak a gyerekek viselkedésére gyakorolt hatását. Egyik beszédében még De Gaulle elnök is utalt Belphégorra. A sorozatban kiváló színészek szerepeltek: Juliette Greco alakította a fantomot, Yves Renier, Christine Delaroche és René Dary alkották a keresõk csoportját. A kutatás persze nem mindig a múzeumban zajlott, hiszen ott bonyolult lett volna forgatni, ezért a Louvre egyik termét megépítették a tévéstúdióban.
Arthur Bernéde Belphégor címû regénye a mai napig roppant népszerû Franciaországban, ezért Alain Sarde, az egyik legismertebb francia producer úgy döntött, érdemes feleleveníteni a történetet. A címszerepre elõször Isabelle Adjanit szemelték ki, de a próbafelvételek során kiderült, hogy a színésznõn meglátszik az ötéves távollét, s nem tudja igazán elkapni a figura lényegét. A következõ jelölt Sophie Marceau volt, aki olyan hiteles fantomnak tûnt, hogy még az egykori Belphégor, Juliette Greco is elismerõen csettintett. Az énekesnõ-színésznõ egyébként maga is felbukkan a filmben, hogy emlékeztessen az egykori sikerre...
A fantom tehát újra elindult a Louvre-ban, ezúttal könnyedebb, "franciásabb" hangvételû történet során derül ki, miért is kísért ott...
A RENDEZÕ
Jean-Paul Salomé 1960-ban született Párizsban. Tizenegy éves korában úgy döntött, filmmel akar foglalkozni. Aztán fõiskolásként inkább a tudomány érdekelte, már doktorandusz volt, amikor Claude Lelouch rendezõ felkérte, hogy legyen tanácsadó Les Uns et les Autres címû filmjénél. Saloméban felébredtek gyermekkori álmai, sutba dobta a könyveket és lelkesen belevetette magát a filmezésbe. Katonai szolgálatát a hadsereg filmes egységénél teljesítette, majd leszerelése után két dokumentumfilmet forgatott, melyek több filmfesztiválon is sikert arattak.
Úgy tûnt, Salomé végképp feladta a tudományos karrier lehetõségét, s tehetségét a filmiparban kamatoztatta. Yves Boisset, Yves Robert és Daniel Duvall rendezõk asszisztenseként dolgozott, majd Michel Deville bátorítására megírta elsõ forgatókönyvét. A vígjátékot 1971-ben õ rendezte a televízió számára, s a Crimes et Jardins az orléans-i fesztiválon megnyerte a média díját. Salomé Restons Groupés címû filmje 1988-ban nagy siker volt Franciaországban, a mozit több mint 800 ezer nézõ látta. A Belphégor kapcsán Salomé és munkatársai hasonló eredményre számítanak, s remélik, hogy a Franciaországban április 4-én bemutatott film közönsége újra meg fog rémülni a Louvre fantomjától...
"time is not money"
