információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy ûrhajós kényszerleszállást hajt végre egy bolygón, és nem sokkal késõbb menekülõ emberek között találja magát. Döbbenten fedezi fel, hogy ezeket a riadt lényeket felfegyverzett, lóháton közeledõ majmok üldözik. Mintha a feje tetejére állt volna a világ - e különös bolygón az ember az alacsonyabbrendû faj, akik ellen az erõs, uralkodó majmok hajtóvadászatot rendeznek. Leo Davidson kapitány váratlan megjelenése felborítja a status quót, és az elsõ lépés egy forradalmi társadalmi változás felé...
Pierre Boulle klasszikus regényének alaphelyzete a sci-fi irodalom és mozi egyik legelgondolkodtatóbb elképzelése. Ebbõl a szituációból indult ki Tim Burton, a szokatlan filmjeirõl ismert rendezõ. "Nem éreztem indíttatást arra, hogy a több mint harminc éve készült Majmok bolygója remake-jét vagy folytatását készítsem el - mondja Burton. - Mint mindenkit, engem is mélyen megérintett az eredeti film. Olyan, mint egy mítosz vagy egy tündérmese, mely mindig velünk marad. Erõsen foglalkoztatott viszont az ötlet, hogy visszatérjünk rendkívüli világába és újra elképzeljük ezt a mitológiát.
Az eredetinek megvan a maga külön élete, melyet igyekeztünk tiszteletben tartani - teszi hozzá. - Reméljük, a legjobbat hoztuk ki belõle, és hûek maradtunk a lényegéhez, miközben új szereplõket, új fordulatokat mutattunk be, és egészen más módon népesítettük be ezt a világot.“
Másképpen benépesíteni egy világot - ez pontosan írja le Burton minden filmjének közelítésmódját. "Tim filmjei rendkívüli képzeletgazdaságról és képi fantáziáról tanúskodnak - mondja Richard D. Zanuck producer, aki a Fox produkciós vezetõjeként 1968-ban zöld utat adott az elsõ filmnek. - A legtöbb dolgot egy kicsit mindig a megszokottól eltérõ szemszögbõl látja, ettõl olyan nagyszerûek a munkái. A Majmok bolygója és Tim Burton számomra a lehetõ legtökéletesebb párosításnak tetszik.“
Rick Heinrichs látványtervezõ a fõiskola óta Burton barátja és összes eddig filmjének résztvevõje. Szerinte a Majmok bolygója ideális téma Burton számára. "Mindig is élvezte a emberi-állati viselkedés kettõsségét - mondja. - Elég, ha Pingvinre, a Macskanõre, vagy éppenséggel Batmanre gondolunk. A bolygó fordított világában valódi civilizációt látunk, de a majmok civilizált viselkedése csak a külsõ máz - s ez talán bizonyos fokig a mi civilizációnkról és a törékeny felszín alatt lévõ állati természetrõl is mond valamit."
A Burton teremtette markáns világ nem hasonlít a Földre. "Garantáltan nem Kansasban vagyunk többé - mondja William Broyles forgatókönyvíró. - Burton filmje a kaland és a lehetõségek izgalmával ajándékozza meg a nézõt, s azt sugallja: a legfontosabb, hogy az ember a szívére hallgasson, és az igazán fontos dolgok mellett kötelezze el magát. A film egyben arra is ösztönöz, hogy vegyük észre azokat az embereket, akiktõl kulturális, faji, intellektuális, nemzeti vagy vallási szempontból különbözünk, és nézzük õket végre más szemmel."
Burton látomásának megvalósulásához nagyban hozzájárult a többszörös Oscar-díjas Rick Baker maszkmester mûvészete. "Az volt a cél, hogy a film a színészi játékon nyugodjon, ezért Rick effektjeire különösen nagy szükségünk volt - magyarázza Burton. - Úgy érezzük, ezek révén vált lehetõvé, hogy a színészek sokkal finomabb kifejezésmódokkal élhettek a majmok megformálása során."
"Az elsõ Majmok bolygója valószínûleg minden más filmnél jobban inspirált egy csomó embert, hogy maszkmester legyen - mondja Baker. - Én a maszkok, és különösen a majommaszkok megszállottja vagyok, tehát ezt a filmet mintha egyenesen nekem találták volna ki. Az eredeti film maszkjai abban az idõben nagyszerûnek számítottak, de alapvetõen egyetlen minta alapján készültek - gorilla, csimpánz és orángután változatokban -, és ezeket sokszorosították az összes szereplõ számára. A szájakban fogak is voltak, de ezek sosem látszottak. Én arra törekedtem, hogy a mi figuráinknak legyenek ajkai, melyek közül elõvillannak a fogak is. Ez azért fontos, mert így könnyebb elfogadni, hogy valóban beszélnek. Azt is el akartam érni, hogy minden lény egyedi legyen; szeretek karaktereket formálni és kiemelni az egyéni különbségeket."
Órákig tartott, míg Baker gondosan kimunkált maszkjait a szereplõkre illesztették. Tim Roth, Helena Bonham Carter, Paul Giamatti és Michael Clarke Duncan napjai általában hajnali 2-3 órakor kezdõdtek, ekkor vette kezdetét ugyanis az a három-négy órás procedúra, melynek segítségével majmokká varázsolták õket. Ám a maszk felhelyezése csak a kezdete volt a küzdelmes napoknak. "Rengeteg vizet kellett innunk, mert a jelmezekben iszonyú melegünk volt - mondja Giamatti. - Az ebédidõ, mely rendesen a lazítás ideje szokott lenni, nekünk minden volt, csak nem pihenõ. Az ebéd kifejezetten lehangoló volt, mert a tükörben kellett figyelni magunkat, hogy az evõpálcikákkal a szánkba tudjuk tenni az ételt, és ne kenjük szét a sminkünket.“
"time is not money"
