A.I. - Mesterséges Értelem (2001)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Olyan korban élünk, amikorra a természetes erõforrások kimerültek, a technikai fejlõdés pedig fénysebességgel halad. Figyelik a helyet, ahol élünk, megtervezik az ételt, amit megeszünk. A kiszolgáló személyzet sem személy, hanem gép. Az egyik robot rendben tartja helyettünk a kertet, a másik vezeti a háztartást, még alkalmi társaságnak sem rosszak. Csak szeretni nem tudnak.
Úgy tûnik, a robotok fejlõdésének az érzelmek kifejezésére való képtelenségük szab határt. Ma a robotokat csak mesterséges szerkezetnek tekintik, nem várják el tõlük, hogy érzéseik is legyenek. Pedig nagyon sok embernek nem lehet gyermeke - és a robotok érzõ lényekké fejlesztésével megoldható lenne problémájuk.
A Cybertronics megalkotta a megoldást, melynek neve: David (HALEY JOEL OSMENT).
Az elsõ, szeretetre programozott robotfiút, Davidet a Cybertronics egyik alkalmazottja (SAM ROBARDS) és annak felesége (FRANCES O’CONNOR) fogadja örökbe tesztelés céljából. A házaspár saját gyermekét, betegsége miatt, a gyógyító kezelés módszerének feltalálásáig hibernálták. Noha David lassan-lassan a gyermekükké válik, megkap minden szeretetet és gondoskodást, mégis váratlan történések sorozata teszi számára lehetetlenné az életet.
Amikor David sem az emberek, sem a gépek között nem találja a helyét, egyetlen barátjával, Teddy mackóval útnak indul, hogy felfedezze azt a világot, amely a robot és a gép között egyszerre ijesztõen óriási és mérhetetlenül kicsiny különbséget lát.
Hódolat Kubricknak
Az A.I. - Mesterséges értelem Stanley Kubrick évtizedek óta létezõ filmterve volt. Egy olyan figura foglalkoztatta, amelyen keresztül be tudná mutatni a technikai gondolkodás jövõjét.
"A 80-as években Stanley Kubrick beavatott a titkába, és elmesélt nekem egy csodálatos történetet - meséli Steven Spielberg, az Oscar-díjas rendezõ, Kubrick régi barátja. - Annyira megragadott ez a mese, hogy miután Stanley itthagyott minket, el akartam mondani helyette."
"Steven meg akarta ragadni az alkalmat, hogy kifejezhesse hódolatát Stanley elõtt - mondja a film producere, Kathleen Kennedy. - Úgyhogy Stanley elképzelését összekapcsolta a sajátjával. Nem kérdéses, hogy ezt a filmet áthatja a Spielberg-féle érzékenység, de nagyon sok van benne Kubrickból is."
A film egy olyan jövõben játszódik, amelyben a családtervezés szigorú állami szabályozás alá esik. "A technika fejlettsége gyakorlatilag feleslegessé teszi az emberi munkát, mindent robotok végeznek. És mi egyszercsak szembetaláljuk magunkat a lehetõséggel, hogy gyerekrobotokba programozzuk a szeretet képességét"- mondja Jan Harlan executive producer, Kubrick egykori munkatársa.
"David a mechanikai fejlesztések csúcsa - mondja Frances O’Connor, aki Monicát, David anyját alakítja. - A korábbi modellekkel ellentétben õ be tudja fogadni a kapott információkat és képeket, amelyeket nagyon is emberi módon értelmez, sõt össze is kapcsol érzelmeivel. És végül elkezd saját létezésén gondolkodni."
Gigolo Joe (Jude Law) David "cserkészparancsnokává" válik a történet folyamán. Joe segítségével indul el David ebbe a különös, új világba, hogy megtalálja a helyét abban a társadalomban, amely megalkotta õt.
"A mesterséges intelligencia világában az emberiség sokkal inkább támaszkodik a mechanikus szerkezetekre, amelyek rengeteg egyszerû munkát vállalnak át - mondja Law. - Az évek folyamán kifejlesztették õket bonyolultabb, összetettebb feladatok végrehajtására is, olyanokra, mint pl. a nevettetés. De van, aki szívesen masszíroztat robottal otthon. Sõt, vannak kifejezetten örömszerzésre szakosodott robotok is. Joe-t például arra találták ki, hogy elszórakoztassa és kielégítse vásárlóit. Õ a szexgép férfi változata."
"Jude Law robotja öt- vagy tízéves - mondja Osment. - Az olyan robotokat, mint Joe, különleges céllal szerkesztették. David teljesen véletlenül akad vele össze, és nagyon erõs kötelék alakul ki kettejük között."
David és Gigolo Joe azonban azt is észreveszik, hogy a robotok fokozatos beilleszkedése az emberi társadalomba az emberek ellenállásába ütközik. "Ez különösen fájó élmény egy olyan gép számára, amelyet az ember kifejezetten érezni teremtett“ - magyarázza Kennedy.
"Számomra ennek a filmnek egyik üzenete az, hogy nagyon óvatosan kell bánnunk azokkal a dolgokkal, amelyeket magunk teremtettünk - mondja Law. - Mert elõfordulhat, hogy a fejünkre nõnek. Következésképpen minden, amit teremtünk, szeretettel legyen tele, mert máskülönben szörnyû világot hagyunk gyermekeinkre örökül."
Titkos faxvonal
Brian Aldiss a film alapjául szolgáló "Super-Toys Last All Summer Long" címû novelláját több mint 30 évvel ezelõtt írta. A történet a közeli jövõben játszódik, amelyben egy robotgyerek mindenáron kapcsolatot akar teremteni a tudósok által "számára kijelölt" édesanyjával.
Több mint tíz évvel késõbb Kubrick megvásárolta Aldiss meséjének megfilmesítési jogát. Az elmúlt két évtizedben Kubrick gyakran konzultált Spielberggel, akivel Az elveszett frigyláda fosztogatói angliai forgatásán barátkozott össze 1979-ben. Közel húsz évig tartó barátságukra inkább jellemzõek a maratoni telefonbeszélgetések, mint a személyes találkozások.
"Sokszor csak azért hívtuk egymást, hogy megtudjuk, ki hogy van, mi történik az óceán másik oldalán - emlékezik Spielberg. - Láttam õt vagy tizenkétszer ezalatt a húsz év alatt. Egyik nap, egy beszélgetés kellõs közepén egyszer csak azt mondja: tudod, neked kéne megrendezned az A.I.-t, és én lennék a producered. Emlékszem, konkrétan megadta a leendõ fõcímet: Steven Spielberg filmje Stanley Kubrick produkciójában."
Arra a kérdésre, hogy ezt a régóta dédelgetett tervet miért adja át Spielbergnek, Kubrick azt válaszolta: "Hát, tudod, azt hiszem, ez a mozi közelebb áll a te érzékenységedhez, mint az enyémhez."
"Stanleyt mindig vonzották az új lehetõségek - mondja Jan Harlan, Kubrick sógora, akivel a rendezõ harminc évig dolgozott. - Mindig kísérletezett. A filmkészítés feltáratlan területeit akarta bejárni, erre a legjobb példa a 2001: Ûrodüsszeia. Az A.I.-t a Tágra zárt szemek elõtt akarta megcsinálni, de ez több okból nem sikerült."
Spielberg Angliába repült, ahol Kubrick rengeteg képregényt mutatott neki, amelyeket Chris Baker, a híres illusztrátor készített. Megbeszélték, hogy filmet forgatnak belõle. Kubrick megkérte Spielberget, hogy intézzen el kettejük között egy titkos faxvonalat, amelyen tervük részleteteit kidolgozhatják.
Bár az A.I.-nek ez a változata soha nem valósult meg, Kubrick folytatta a munkát. "Stanley több okból is úgy gondolta, hogy Spielberg a legalkalmasabb rendezõ - folytatja Harlan. - Spielberg le tud forgatni valamit húsz hét alatt is, ami ugye gyerekszínésznél nagyon fontos. Stanley tudta, hogy neki legalább egy évre lenne szüksége, a gyerekek pedig rengeteget változnak ennyi idõ alatt. Másrészt Stanley a rendelkezésre álló technikát sokáig nem érezte elégségesnek egy ehhez hasonló filmhez. Harmadrészt Stanley nagyra tartotta Spielberg tehetségét: benne látta a következõ generáció egyik legnagyobb filmkészítõjét. Mivel az elõkészítõ munkákat is együtt végezték, Spielberg volt az egyetlen rendezõ, aki a plágium vádja nélkül csinálhatta meg ezt a filmet a saját neve alatt."
Aztán 1993-ban a Jurassic Parkkal minden megváltoztatott. Kubrick a számítógépes grafika lehetõségeivel kapcsolatos kérdésekkel kezdte el zaklatni vizuális trükkökkel foglalkozó kollégáit, mint pl. Dennis Murent. Muren hamarosan egy Londonba tartó repülõgépen találta magát. "1993-ban, amint befejeztük a Jurassic Parkot, Stanley Angliába hívott, hogy beszéljük az A.I.-ról. Már évekkel ezelõtt is beszéltünk technikai kérdésekrõl, de most konkrétan akart valamit" - meséli Muren.
Mivel az A.I. elõkészítése technikai szempontból hosszú idõt igényelt, Kubrick úgy döntött, elõbb a Tágra zárt szemeknek lát neki. Ez lett az utolsó filmje.
Halála után Harlan és Kubrick felesége, Christiane felvetették Terry Semeltnek, a Warner Bros. elnökének az A.I. újraélesztésének ötletét, Spielberg vezetése alatt. "Ez a filmterv eltûnt volna süllyesztõben, ha Steven Spielberg nem kapja fel" - mondja Harlan.
Bár az 1977-es Harmadik típusú találkozások óta nem írt forgatókönyvet, Spielberg maga akarta megírni az A.I. könyvét. "Ahogy Steven elmesélte a történetet, rögtön világossá vált, hogy ezt csak õ írhatja meg - állítja Kathleen Kennedy, aki a 70-es évek végén Spielberg rendezõasszisztense volt, késõbb producere és üzlettársa lett. - Steven tisztában volt vele, hogy ez a film mit jelenthet a közönség és saját maga számára, sõt azt is tudta, mit jelentett Stanleynek. Nem hiszem, hogy talált volna egy írót, akitõl elvárhatta volna, hogy megértse és értelmezze mindazt, ami az õ fejében összeállt.
Harlan rengeteg mindent gyûjtött össze a filmhez, így pl. Chris Baker konceptualista mûvész már említett, futurisztikus rajzait is. Ezekbõl született késõbb az A.I. világának arca.
"Az A.I. vázlatainak átolvasása után teljesen szabad kezet kaptam az alapötletek továbbfejlesztésében - magyarázza Baker. - Stanleynek nem volt konkrét elképzelése, így alapjában véve az én dolgom volt, hogy kidolgozzam azokat az ötleteket, amelyek õt inspirálhatják, és olyan irányba vezessem, amely neki is kedvére van. Kezdeti találkozásainkat követõen mindezt telefonon és faxon bonyolítottuk le."
Azok az illusztrációk, amelyek a film végsõ arculatát kialakították, mint pl. Rouge City, a Flesh Fair vagy a Swinton-ház, még évekig ilyen közvetítéssel készültek. Spielberg megtartotta Baker vízióit, amikor felvállalta a rendezést.
Bonnie Curtis producer, aki szintén Spielberg asszisztenseként kezdte, már jóval a produkció elõtt tudott a Spielberg és Kubrick közötti titkos kommunikációról az A.I.-vel kapcsolatban. "Azalatt a hat év alatt, amíg Steven mellett dolgoztam, minden levelezése keresztülment rajtam, kivéve a Stanleytõl kapott faxokat - meséli Curtis. - Steven és Stanley közvetlenül egymásnak írogattak. Nem készültek másolatok az üzenetekrõl, kettejükön kívül senki nem látott semmit. Ebben a projectben mindenki maga játszotta a saját asszisztensét."
Különleges jövõutazás
Kathleen Kennedy és Bonnie Curtis, akik eddig még producerekként sohasem dolgoztak együtt, annak ellenére, hogy a Spielberggel való munkában nagy gyakorlatuk van, nagyon jó legénységet szedtek össze. A stáb elképesztõ hatékonysággal mûködött a film elkészítésének ideje alatt, holott a tempó nagyon feszített volt, ráadásul a forgatást a speciális effektek megalkotása (közülük nem egy teljesen új és úttörõ jelentõségû) is nehezítette, nem beszélve a szigorú titoktartási kötelezettségrõl.
"Haley Joel Osmentnek köszönhetjük, hogy ezt a különleges jövõutazást megtehettük - állapítja meg Curtis. - Fantasztikus a játéka. Már ilyen fiatalon stílusa van."
Haley Joel Osment még csak 12 éves, de már letette a névjegyét az M. Night Shyamalan rendezte kasszasiker, A hatodik érzék gyerekszereplõjeként, amely szerep Oscar-jelölést hozott számára. Az A.I.-ben újra csak egy emlékezetes szerepben tûnik föl, bár ez a gyerek az elõbbivel ellentétben nem hús-vér figura, hanem szilikon-szintetikus robot. "Beszélgettem Stevennel, hogy vajon milyen mértékben alakítsam Davidet robotszerûre - mondja Osment. - Eldöntöttük, hogy az idõ elõrehaladtával, vagyis ahogy David egyre többet és többet tud a világról, tapasztalatai egyre emberibbé teszik õt."
Haley apja, Eugene Osment szintén színész, amiképpen Haley húga, Emily is az. Az idõsebbik Osment minden egyes forgatási napon elkísérte a fiát, felkészítette õt a napi munkára, és megbeszélték, hogy mik lesznek a nap rázósabb színésztechnikai feladatai.
"Haley-hez hasonló, különleges gyerekszereplõ már nagyon régóta nem tûnt fel - mondja Kennedy. - És bizonytalanul használom a »gyerek« szót, hiszen Haley tökéletesen birtokában van mindannak a szakmai tudásnak, amit egy felnõtt tudhat."
Jude Law, akit annak idején Oscarra jelöltek a Tehetséges Mr. Ripley címû filmben nyújtott alakításáért, kapta Gigolo Joe, a hódító szakmunkás, vagyis a "szerelõ szeretõ" szerepét. Nehéz és összetett feladat volt létrehozni Gigolo Joe-t, ezért Law a karakter kimunkálásakor egyrészt tanulmányozta a pantomimot, másrészt kialakított egy különleges járást, amely egy »peckes kakas« mozgására emlékeztet. "Joe egy gigolo - mondja Law. - Nagyon sok ügyfele van, néhánnyal elbeszélget, néhányat megmasszíroz. Néhánnyal feltételezhetõen egy kicsit tovább megy. Sokféle módon tud csábítani."
Frances O’Connor ausztrál színésznõt és az amerikai Sam Robardsot választották ki Monica és Henry Swinton szerepére, míg vér szerinti fiuk, Martin szerepét a fiatal Jake Thomas nyerte el. A veterán színész, Brendan Gleeson alakítja a robotvadász Lord Johnson-Johnsont, és a jól ismert William Hurt játssza Hobby professzor szerepét. Jack Angel, aki régi motoros a szakmában bemondóként, narrátorként és színészként, az érett, határozott, világlátott és bölcs Teddy mackónak kölcsönözte hangját. Teddy David játékmackója - társa és védelmezõje a bajban.
Az A.I. mint a mozi evolúciója
Amikor a szerepeket kiosztották, a filmkészítõk figyelme az úttörõ jelentõségû speciális effektek és a technikai varázslatok felé fordult: ezek a jövõ arcát rajzolják, azét a jövõét, amelyet még soha nem mutatott be film ilyen élethûen.
Spielberg elõször összeült a vizuális effektek szakértõivel, Dennis Murennel és Scott Farrarrel, ill. a film látványtervezõjével, Rick Carterrel. Órákat töltöttek Chris Baker korábbi képeivel, és próbálták megszerkeszteni a jövõt.
"Steven megmutatta nekem azt a több mint ezer tárgyat, amellyel Stanley dolgozott, amióta elkezdte a munkát - idézi fel Dennis Muren. - Steven ugyanolyan érzékeny vizuálisan, mint Stanley. Azt érezte, hûnek kell maradnia Stanley elképzeléseihez, mert azok rendkívüli plaszticitással fogalmaznak a jövõrõl."
Az Industrial Light & Magic legyártott 100 gyakorlati modellt és 100 komputer-modellt, hogy életre keltse az A.I. világát. Baker az Államokba utazott, és néhány hetet az ILM mûhelyeiben töltött Észak-Kaliforniában, hogy segítsen a design-ok valóságossá tételében.
Rick Carter látványtervezõ három részre bontotta a filmet. "Mindig is azt gondoltam errõl a filmrõl, hogy bizonyos értelemben a mozi evolúciója - magyarázza Carter. - Családi drámának indul, aztán road-movie lesz belõle, amely valódi és digitális képekbõl épül fel, végül egy majdnem teljesen digitális világ tárul a szemünk elé. A három rész ugyanannak az útnak a része, amely út David tapasztalatainak alapját képezi a filmben."
Ahogy a valódi berendezéseket megtervezték és összeszerelték, Stan Winston, Dennis Muren és Scott Farrar, akik a robotszerû és egyéb lények kitalálói, összeszedték ILM-teamjüket, és találkoztak a speciális effektek szakértõjével, Michael Lantierivel és Spielberggel, hogy egy közös ülésen találják ki a robotok új világát. Winston és Lantieri már dolgoztak együtt egy nagyhatású és úttörõ filmen: ez volt a Jurassic Park. A Jurassic Park-kal létrehozták a dinoszauruszok birodalmát, és ezzel együtt a valódi és a komputerizált hatáselemek olyan fúzióját, amilyet addig még nem látott világ.
"Az A.I. volt talán a legtitkosabb anyag egész pályafutásom során - mondja Winston. - A robotok egy új nemzedékét terveztük és állítottuk elõ, és az elején jóformán semmit sem tudtam még a forgatókönyvrõl. De ha Spielberg velem akar dolgozni, akkor nem is akarok tudni többet. Megyek vele."
Az egyik nagy feladat Teddynek, David szupermackójának a megtervezése volt. Teddy, aki báb és számítógépes programok "ötvözete“, az egyik legkarakteresebb alak a filmben, és eléggé próbára is tette az egész stábot. Teddy szerepeltetéséhez ki kellett alakítani valódi belsõ tereket, amelyekben néhány operatõrasszisztens is el kellett férjen, ez pedig mozgó padlót és speciális megvilágítást kívánt. Bizonyos esetekben, amikor a megszokott operatõri munka lehetetlenné vált, vagyis például amikor Teddy fut vagy ugrik, az ILM számítógépes részlegének kellett megtalálnia azt a megoldást, amely pontosan a valódi Teddyt mutatja nekünk.
Teddyt végeredményben és lényegében egy játékmackókról mintázták. A "fõhõs" medvét, avagy a legtöbbet használt fõmackót a közelikhez, valamint a színészekkel való felvételekkor használták. A fõhõs medve 50 szervó-motornak ad helyet apró testében. 24 van csak a fejében, nagyon sok közülük a medve mimikájának kifinomult mozgását irányítja. Végül is Teddy egy beszélõ medve lett. "Egy öreg, bölcs medve - mondja a veterán színész, Jack Angel, akit Spielberg Teddy hangjául választott. - Megpróbálja egyenes úton tartani Davidet abban a kegyetlen világban, amelynek odalökték õt. Nagyon mûvelt egy medve, és tisztára úgy reagál a dolgokra, mint egy ember. Nagyon jókat mulattam, amíg néztem azokat, akik szembesültek vele."
"Teddy nem csak egy »állatgép«, õ értelmes lény - mondja Bonny Curtis producer. - Õ a védelmezõd, az utolsó játékod. A végsõkig hû hozzád, nem fordul ellened. A gazdája legjobb pajtása. Szarkasztikus, vidám és okos."
A Stan Winston Studio hat példányt készített Teddybõl, néhányat csak az adott példányra jellemzõ speciális funkciókkal. Egyet csak arra használtak, hogy a színészek felemeljék vagy hordozzák. Volt "titkos Teddy" és "csenevész Teddy", ahogy néhány fél-Teddyt is legyártottak. Pár Teddy-arcot csak egy bizonyos kifejezés kedvéért csináltak: a mosolygó vagy a szemöldökráncoló Teddy arca volt ilyen.
Az ILM-gárdának különleges kihívásoknak kellett megfelelni ahhoz, hogy Teddy igazán valódi legyen. Például a komputer-modellezésben nem sérült az eredeti medve, míg a bábozós részekhez használt medvén hamarosan a kopás jelei mutatkoztak. A gyakorlatban munkába állított és a komputer-generáláshoz használt medvéknek azonban szõrszálra ugyanolyanoknak kellett lenniük, így hát az ILM-nek állandóan finomítania kellett saját "Teddy-technikáját".
Teddy csak egyik a filmet benépesítõ robotok közül. Néhány robotot emberek alakítottak minimális make up-pal és kiegészítésekkel (lásd a Haley Joel Osment és a Jude Law által megformált karaktereket), másokat színészek mozgattak, végül voltak teljesen mechanikus robotok.
Nagyon sok újítás származott a robotok egyes részeinek áttetszõvé tételébõl, amelyeket aztán késõbb a komputer segítségével méginkább kiemeltek. Ez a technika lehetõvé teszi a közönség számára, hogy egy élõ, mozgó élõlény belsejébe nyerjen bepillantást, és lássa a finommechanikai alkatrészeket a szintetikus hús alatt.
"Az együttes munka egyik elõnye éppen az volt, hogy képesek lettünk megalkotni ezeket a meghökkentõ képeket - mondta Dennis Muren. - Látod, hogy milyen egy tökéletes arc, de ahogy elfordul, meglátod a járatokat benne és azt, hogy tele van finommechanikával. Némelyik átlátszó, de életerõvel van teli. Arra használtuk a komputer »tehetségét«, hogy teljessé tegyük azt a finom munkát, amit a Stan Winston-brigád Spielberggel kitalált."
A robotok közül sokat azért fejlesztettek ki, hogy különleges feladatokat lássanak el: vannak köztük dadák, kerti munkások, utcaseprõk, hegesztõ-munkások, komornyikok, õrzõ-védõk. Olyanok, mint az autók: tönkremennek és eldobják õket. De az A.I. készítõi eldöntötték, hogy ennek a filmnek a világában mindegyik robotba túlélõösztön van beépítve. Éppen ezért a leselejtezett robotok örökké kutatnak egy jobb végtagért, egy új orrért vagy szemért, hogy a megsérült régit pótolják vele, ugyanúgy, ahogy emberek turkálnak a szemétben, hogy öreg gépeikbe megtalálják a megfelelõ alkatrészt.
Azért, hogy életre keltsék ezt az illúziót, olyan színészeket alkalmaztak a sérült robotok eljátszására, akiknek hiányzik valamelyik végtagjuk. Speciális protézisekkel szerelték fel õket, hogy pontosan el tudják játszani a szerepüket.
"Nagy öröm volt dolgozni ezekkel a színészekkel - mondja Stan Winston. - Fizikailag hátrányos helyzetük itt elõnnyé változott. Egyikük, Dave Smith, a jóbarátom. Welder Robotot játszotta, akinek egyik karja hegesztõpisztollyá alakul át. Mondom, fantasztikus volt velük dolgozni."
Üttörõ technika
Rick Carter látványtervezõ szerint a film három része nagyon eltérõ megközelítést kívánt. A cselekmény elsõ harmada a finoman szürreális, kör alakú Swinton-házban játszódik. A második harmadban David és Gigolo Joe utazását láthatjuk, sötét erdõkön és szegénynegyedeken keresztül, egészen a karneváli hangulatú Flesh Fairig, hogy végül a dekadens Ouge Citybe érjünk. A film harmadik harmadában sok digitális hatást alkalmaztak, hogy a víz alatti eseményeket megmutassák egy olyan világban, amely egyre lejjebb süllyed a tengervízbe a globális felmelegedés miatt.
A sok megoldandó feladat közül, amelyekkel Carter és csapata szembesült, Rouge City látványa és felépítése volt az egyik legkomplexebb. "Eredetileg nagyobb térben gondolkodtunk - emlékszik vissza Carter. - Arra készültünk, hogy egymillió dollárral többet költhetünk Rouge Cityre. De idõvel egyértelmû lett, hogy az ILM jobban tudja hasznosítani ezt a pénzt egy olyan digitálisan megalkotott város létrehozásával, amilyet mi sohasem fogunk felépíteni. Gyakran átépítettük a teret, úgy, hogy a benne sétáló sohasem tudja, hol jár éppen. Az ILM egy virtuális-digitális térrel jött elõ, hogy a hatalmas város még nagyobb illúzióját teremtsék meg, ez pedig abszolút úttörõ a technikában."
Ez a háttér abban egyedülálló, hogy úgy tervezték meg a látványt, mint egy virtuális és digitális környezetet, amelyben a színészek átsétálhatnak a színen és 360 fokban körüljárhatók a kamerával - amikor a kamera svenkel, a monitor az egész "felöltöztetett" helyszínt mutatja egy speciális szoftver segítségével, amely magában foglalja a színészeket és az õ programozott környezetüket.
Rouge Cityt Carter és Jim Teegarden díszlettervezõ Chris Baker erotikus és szokatlan épületterveinek felhasználásával építették fel. A díszletbe néhány Stanley Kubrick munkáira utaló titkos jelet is beépítettek, például egy helyen a Mechanikus narancs-béli tejbár idézõdik fel.
A Gondola és a Flesh Fair a hatalmas Spruce Goose Dome-ban voltak, a Long Beach-en, Kaliforniában. Mivel a Dome 600 méter átmérõjû és 100 méter magas, kitûnõen alkalmas az utolsó rész éjszakai jelenetének forgatására. Itt építette fel Michael Lantieri csapata a Hold Gondolát, csakúgy, mint a számtalan robotkínzó eszközt, amelyek a Flesh Fairen megtalálhatók. "A Gondola 19.000 fontot nyomott és egy 300 tonnás daru emelgette és mozgatta - mondja Lantieri. - Emberek voltak benne és alatta, amikor megindult. Hálókkal és mágnesekkel kapja el a robotokat a filmben, szóval az egészet nagyon funkcionálisra kellett megcsinálnunk. Veszélyes volt vele dolgozni, ezért nagyon elõvigyázatosak voltunk."
Ha lehet, még veszélyesebb volt a robotkínzó eszközök alkalmazása, amiket a Flesh Fair területén helyeztünk el. Lantierinek olyan megoldást kellett találnia a robotok szétszaggatására, elégetésére, amely nem veszélyezteti a színészeket és a stáb tagjait. "Stevennek az volt az ötlete, hogy ágyúból kellene kilõnünk a robotokat, keresztül a csarnokon - mondja Lantieri. - Mindezt egy olyan területen, ahol több száz ember áll és közben egy zenekar játszik a színpadon. Különleges biztonsági intézkedéseket tettünk - és a dolog mûködött."
Az ipari metált játszó Ministry nevû együttest választották ki az ebben a részben játszó együttes szerepére, legalább annyira legendásan sötét hangulatuk, mint hipnotikus zenéjük miatt. "Lee Clay javasolta õket, mert tudta, milyen zenét akarunk - így Bonnie Curtis. - Tökéletesek voltak. Kiderült, hogy olyan mai sztárokra volt nagy hatással a Ministry zenéje, mint a Limp Bizkit vagy az Orgy.
"A film három különbözõ helyszínen játszódik - magyarázza Janusz Kaminski operatõr. - A megvilágítás szempontjából az elsõ teljesen steril, hogy úgy mondjam kicsit klinikai. A második rész kalandos, a harmadik pedig újító módon érzelmes-drámai. Igen nagy kihívás volt ezeket a helyszíneket úgy fényképezni, hogy közben a film képi világának egysége ne szenvedjen kárt."
Kathleen Kennedy producer szerint a 68 napos forgatási idõ nagyon szûk egy ilyen nagyságrendû filmhez. "Steven nagyon gyors lépésekben haladt elõre - mondja Kennedy. - Megköveteli, hogy a forgatócsoport tagjai nagyon erõsen koncentráljanak a forgatás elõtti idõszakban, így amikor elérkezik a forgatás ideje, már minden kéznél van. Pontosan tudja, mit akar."
Stanley Kubrick mûvészi szelleme lengte be a forgatást, ugyanis Steven Spielberg folyamatosan és tudatosan a szeme elõtt tartotta az emlékét. "Steven ezt a filmet Stanley vezetésével akarta megcsinálni - mondja Bonnie Curtis. - Steven ilyeneket mondott forgatás közben: »Stanley ezt szerette volna«, vagy »Ebben érzem õt«. Jelenléte az egész forgatásra rányomta a bélyegét, és ezt így is akartuk."
"Steven megöleli a közönséget - jegyzi meg Kennedy -, ugyanis figyelemmel van iránta. Intelligens, felnõtteknek való tündérmeséket mesél. Fantasztikus történetmondó, és figyelemmel, érdeklõdve, energikusan dolgozik. Szerencsés, mert amirõl õ gondolkodik, amivel õ törõdik a filmjeiben, az érdekli a közönségét is. Stanley Kubrick szintén nagy tehetségû filmrendezõ volt, és õk ketten jól tudtak együtt dolgozni. Kubrick ötlete volt David futurisztikus karaktere, aki bejárja az intellektustól a szívig tartó utat. Azt hiszem, Steven Spielberg szívbõl dolgozik, és eljut az intellektusig. Ez egy egészen jó kombináció."
"time is not money"
