információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Görögország nyugati partjától 50 km távolságban emelkedik ki a Jón-tengerbõl Kefalinía szigete, amely évezredek óta õrzi mítoszait és hagyományait páratlan természeti szépsége és pusztító földrengéseinek kettõssége közt. A sziget méltóságteljes békéjének 1941-ben a világháború vetett véget, amikor az ifjak az albán határra mentek hazájukat védeni, majd az olasz megszálló csapatok partra szálltak Kefaliníán.
A Corelli kapitány mandolinja egy lassan bontakozó szerelem krónikája, amely Antonio Corelli (Nicolas Cage), a megszálló olasz hadsereg kapitánya és Pelagia (Penelope Cruz), egy erõs akaratú kefaliníai lány között szövõdik.
Amikor Corelli és emberei megérkeznek a romlatlan szigetre, megszállói tevékenységüket afféle görögországi vakációnak tekintik, a háború számukra csak a rádiójelentésekben van jelen. Pelagia és földijei eleinte ellenséges érzésekkel fogadják a hívatlan vendégeket, de az olaszok kedvessége és életöröme idõvel elfeledteti a nemzetiségi és a helyzetadta ellentéteket. Pelagia, akinek võlegénye, Mandras egyszerû halász, és most önkéntesként a görög hadseregben harcol, kezdi felismerni, hogy a házukba elszállásolt Corelli kapitány milyen ember is valójában: szereti az életet, a muzsikát, és õt.
A háború végül Kephalinía partjait is eléri, és lesújt nemcsak lakóira, de az olasz katonákra is. Antoniónak és Pelagiának nemcsak szerelme, de élete is veszélybe kerül, és a kapitánynak el kell menekülnie a szigetrõl. Pelagia tudja, hogy talán soha többé nem látja szerelmét...
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
Kevin Loader producer nem sokkal megjelenése után megvásárolta Louis de Bernieres Corelli kapitány mandolinja címû regényének megfilmesítési jogát. A rendezést Roger Mitchellnek ajánlotta fel, aki igent mondott a felkérésre, ám egy szívroham megakadályozta, hogy részt vegyen a munkában.
"Európai rendezõt kerestünk, aki megfelelõ érzékenységgel nyúlna a témához - mondja Bevan. - John Madden volt a listánk élén. Aznap, hogy elolvasta a forgatókönyvet, beszállt a csapatba."
"Azonnal megragadott a szerelmi történet, amelynek a helyszíne ennyire rendkívüli - mondja Madden -, határokon átnyúló szerelem egy ország másik ország általi megszállása idején. Érdekelt ez az elzárt világ, amely a háborút csak hírbõl ismeri, de végül áldozatává válik, mint az a szerelem, aminek nem is volt ideje kibomlani."
A helyszínkeresés során a filmkészítõk a Jón-tenger szinte minden szigetét felkeresték, sõt a Földközi- és az Égei-tenger egyes részeire is ellátogattak, de Kefalinía szelleme mégsem volt jelen sehol máshol, így végül amellett a helyszín mellett döntöttek, amely Louis de Bernierest is ihlette a regény megírására.
"Kijózanító és felelõsségteljes feladat volt - mondja Madden. - Találkoztunk olyanokkal, akik olaszokat fogadtak be a háború alatt házukba, és olyanokkal, akik túlélték a földrengést. Éreztetni akartuk, mennyire egyedülálló ez a történet."
A forgatókönyv végsõ változata még nem volt kész, mikor már megkezdték a forgatás logisztikájának kidolgozását. A görög kormány szakemberekkel, fegyverekkel és hadijármûvekkel járult hozzá a forgatáshoz, az idegenforgalmi minisztérium pedig szállásról gondoskodott a turistaszezon közepén. A szereplõk és a filmkészítõk végül magánházaknál, albérletekben és bérlakásokban kerültek elhelyezésre a 717 négyzetkilométer kiterjedésû sziget különbözõ részein. Munkába járásukhoz összesen 120 személygépkocsit hozattak. 64 kamion szállította a felszerelést Londonból Kefaliníára, és a forgatás végeztével vissza.
"Remélem, hogy az emberek azzal az érzéssel nézik meg a filmet - mondja Tim Bevan -, ahogy a kezükbe vesznek egy könyvet, hogy olyan világba repítse õket, amelynek még a létezésérõl sem tudtak, olyan embereket ismerjenek meg, akikkel nem hitték volna, hogy találkozni fognak, és hogy óriási érzelmi élményben legyen részük, mielõtt újra behajtaná a borítót. Ez volna a tökéletes film, ilyet akartunk csinálni."
A SZEREPOSZTÁSRÓL
Nicolas Cage-et Corelli kapitány jellemének hatalmas átalakulása ragadta meg. "Ilyen figurát még nem játszottam - mondja. - Corelli tele van élettel, olyan, mint egy kisfiú. De a lesújtó valóság ráébreszti, hogy a világ mégsem egy nagy buli. Ez a felismerés teszi férfivá."
"Kefaliníán forgattunk, ahol a filmbeli események történtek, ami nagy hatással volt az alakításomra. Éreztem a szellemek jelenlétét, tudtam, hogy nem bántani akarnak, hanem azt akarják, hogy meséljük el a történetüket."
"Corelli alakjában, azt hiszem, megmutathattam, milyenek az olaszok alapjában: szeretik például a zenét, a mûvészetet, és nem szeretik az erõszakot. A történelem során az olaszok soha nem voltak nagyon agresszív harcosok."
Amellett, hogy 50 fokos hõségben gyapjúegyenruhát kellett viselnie, Cage-re más megpróbáltatás is várt: meg kellett tanulnia mandolinozni. "Egyáltalán nem tudok zenélni, soha nem tanultam. Úgy döntöttem, rohammal beveszem a várat, és addig gyakorlok, amíg meg nem tanulom" - meséli Cage, aki "betanulta 3-4 dal ujjmozdulatait mímelni", ám Irene Papast így is sikerült meghatnia: "Annyira elámultam rajta, hogy sírva is fakadtam. Rengeteget gyakorolhatott, hogy így megtanuljon játszani."
A film valódi fõszereplõje azonban Pelagia, akit a háború megpróbáltatásai ártatlan leányból erõs asszonnyá érlelnek. Penélope Cruz tökéletesen találta el a remény és a kétségbeesés azon keverékét, amely Pelagiát meghatározza. Ezek az érzések már akkor felébredtek benne, amikor elõször a kezébe vette a forgatókönyvet: "Nevettem, sírtam és dühös voltam. De ezt is várom el, amikor olvasok valamit. Ez a történet tele van érzéssel."
Amikor Pelagia és Corelli találkoznak, a lány annak ellenére vonzalmat érez a férfi iránt, hogy az mint ellenség érkezik. "Úgy érzi, mintha már ismernék egymást - magyarázza. - Nem tudja, hogy mit gondoljon, de a testi vonzalomhoz hasonlót érez. Magának sem vallja be az érzelmeit, de mindkettejükben a természet ereje dolgozik."
"A történet középpontjában egy apa-leánya kapcsolat áll, amely minden vihart túlél, és begyógyítja a történelem ütötte sebeket - magyarázza Madden. - Dr. Iannis hangja - tapasztalatával, bánatával és lányába vetett hitével - a sziget hangjává válik, amely megremeg ugyan, de él benne a megújulás reménye."
John Hurt valódi bajuszt növesztett a szerephez. "A görögök nagyon büszkék a bajszukra" - mondja. Az orvos része a közösségnek, de kívül is áll rajta: nem vallásos, a maga feje után ítél, és ezért képes felismerni, hogy Corellit nem a hódítás, hanem az élet szeretete vezérli.
A történet sok-sok szála közül Hurt a szerelmet tartja a legfontosabbnak: "Ez nem valamilyen szentimentális mese, de a szerelemrõl szól, arról, hogy ha nem lenne szerelem, nem volna miért élni."
Mandras, a görög partizán szerepét Christian Bale alakítja: "Az összes szereplõ közül õ jelképezi leginkább Görögországot, erre a helybeliek nem gyõztek emlékeztetni."
Bale-nek nem volt semmilyen különleges technikája: "Úgy készülök a szerepre, hogy meg akarom gyõzni magam." A Corelli kapitány mandolinjára készülve elolvasta a regényt ("szeretem kilopkodni a jó részeket"), gyakorolta a kiejtést, görög ételeket evett, táncolt és magába szívta Kefalinía levegõjét.
A film szereplõi közül a legkomolyabb elõkészületeket David Morrissey végezte. Weber, a német tiszt teljes elõéletét kidolgozta: "Talán Günternek magába kellett fojtania az olasz zene iránti rajongását, és ez szabadul fel benne, amikor megismeri Corellit."
"Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy történelmi dráma szereplõinek nincs rálátásuk az eseményekre. Ma már tudjuk, mit mûveltek a nácik, de nem minden náci volt tisztában ezzel, Günter is csak apránként kezdi sejteni. Azt sem felejthetjük el, milyen helyzetben volt Németország a II. világháború elején - az elsõ világháború után a földbe döngölték, jött a depresszió, a válság. Günter korának az embere volt, ebben a korban kellett elhelyezni anélkül, hogy véleményt csatolnék mellé."
Mandras édesanyját, Drousulát Irene Papas alakítja, aki tapasztalatban és hírnévben John Hurt egyenrangú partnere. A világhírû görög színésznõ volt a legközelebb szerepéhez, de még így is készült. "A regény leírja, hogy Drousula Kisázsiából származik, ahol az emberek másképp viselkednek és öltözködnek, mint a görögök."
Christian Bale filmbeli anyjáról így vall: "Folyton énekel, folyton viccel. Amikor le kellett szidnia, nem tudta visszafogni magát - nevet. - Mondtam, hogy csak tessék! Ma már azzal büszkélkedhetem, hogy felpofozott a nagy Irene Papas."
A KORSZAK MEGIDÉZÉSE
Jim Clay látványtervezõ a forgatás megkezdése elõtt elkezdte a helyszínkeresést: "Amikor megtudtam, milyen történelmi tragédia történt ezen a helyen, elhatároztam, hogy a film látványával is a hitelesség érzetét akarom fokozni - ezen a gyönyörûséges szigeten emberek ezreit mészárolták le."
A legnagyobb nehézséget pont a táj szépsége jelentette. "Képeslapra illõ látvány fogad, akármerre fordulunk is, ez pedig a történet tragikus részéhez nem illett. A színek közül a föld barnáját hangsúlyoztuk, kerültük a zöldellõ ligeteket."
Hasonlóan nehéz volt, hogy minden díszletet a semmibõl kellett felépíteni, hisz az 1953-as földrengés a háború idejének épületeit mind egy szálig elpusztította. Két fontos helyszínrõl volt szó: a tengerpartról és a faluról, ahol a szereplõk laknak. A regény a sziget központjában, Argosztólionban játszódik, ez a város azonban 1953 után teljesen újjáépült és most egy forgalmas, modern város, ami alkalmatlan volt egy 60 évvel ezelõtt játszódó film forgatására.
Végül Számiban rendezték be a fõhadiszállást, amelynek szállodáját több hónapra kibérelte a stáb, hogy ott helyezzék be irodáikat. A kisváros mellett építették fel a díszletvárost, amit végül a németek lõnek szét.
Alexandra Byrne jelmeztervezõ fényképalbumok segítségével tervezte meg a korabeli ruhákat, amelyeket a katonai egyenruhákkal együtt újonnan készítettek el.
Kefalinía lakói érdeklõdve kísérték figyelemmel a forgatást, nemcsak üdvös gazdasági hatása miatt, hanem mert történelmük egy tragikus szakaszát mutatja be. A fiatalok a díszletek által újjáélesztett helyeket csak fényképekrõl ismerhették, az idõsebbek pedig saját emlékeikkel szembesültek. Láthatóan felkavarta õket a hadihajók érkezése, és a többi hadifelszerelés. David Morrissey például soha nem felejti el, milyen rémületet váltott ki néhány öregemberbõl, amikor német egyenruhájában végigment az utcán.
TÖRTÉNELMI VÁZLAT
Kefalinía mitológiai gyökereirõl Homérosz Iliászában olvashatunk: a sziget Odüsszeusz királyságához tartozott, aki hajóit az itteni fenyõbõl építette, és bátor harcosai közül is nem egy kefaliníai volt.
A Jón-szigetek, Kefalinía, Korfu, Ithaka, Küthéra, Lefkász, Paxi és Zákinthosz története eltér Görögország szárazföldi részének történetétõl, aminek részben az az oka, hogy 300 évig velencei uralom alatt álltak, és ezért a nyugati kereszténység hatása volt meghatározó, míg Görögország többi része a muzulmán Ottomán Birodalomhoz tartozott. A brit protektorátus évei után a szigetek 1864-ben kerültek görög fennhatóság alá, amely 1941-ben Mussolini csapatainak partraszállásával ért véget. A következõ két évben a görög õslakosság, az olasz megszállók és egy német katonai egység békében éltek egymás mellett, míg az olasz kapituláció nyomán be nem következett a tragédia. A németek erõsítést küldtek az olasz erõk leszerelésére, amelyek Kefaliníán titokban fegyvereiket a görög ellenállóknak csempészték át, sõt egy csapat még támadást is intézett két német hajó ellen. 1943 szeptemberében 9 napon keresztül folyt a véres küzdelem, ám a repülõgépekkel is felszerelt német elõrenyomulást nem tudták feltartóztatni. A foglyul ejtett mintegy 8-10 ezer olasz katonát kíméletlenül lemészárolták. Pontos számukról nincs adat, a németek gyorsan eltüntették a nyomokat, az olaszok pedig pontatlan nyilvántartást vezettek. A történtekrõl az a 34 túlélõ adott hírt, akik holttestek alá kerülve életben maradtak.
"time is not money"
