információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Mióta világ a világ, két ellenséges erõ vív titkos háborút egymással a Föld nevû bolygó birtoklásáért, melynek új frontvonala - a tudtunk nélkül persze - talán éppen a mi nappalinkban nyílik...
A macskák és a kutyák között feszülõ õsi ellentétet eddig csak egy fogcsikorgatva kötött fegyverszünet volt képes féken tartani. Eddig - hisz a béke, legyen bármily látszólagos is, most valóban szertefoszlani látszik...
A hataloméhes perzsa macska, Mr. Tinkles mindent elsöprõ támadásra készül az ebek ellen. A kiváló kutyaügynökök, akik az ember védelmezésének szentelték minden erejüket, hirtelen súlyos helyzetbe kerülnek. Egy zöldfülû vadászkopót, Lou ügynököt bízzák meg az ellentámadás megszervezésével. Mikor az õrjöngõ, mániákus Mr. Tinkles és jól képzett katonái tömeges mozgósításba kezdenek, az emberiség sorsa megpecsételõdni látszik: a rátermett, ám annál tapasztalatlanabb kölyökkutya állhatatossága és leleményessége vajon elegendõ lesz-e ahhoz, hogy megmentse a világot Tinkles macskazsoldosainak, bérgyilkosainak és titkos ügynökeinek karmaiból?
A színészeket, bábokat és komputeranimált szereplõket felsorakoztató filmben Jeff Goldblum játssza Brody professzor szerepét, Elizabeth Perkins Mrs. Brodyt alakítja, Alexander Pollock pedig fiuk, Scott alakját formálja meg.
A film eredeti változatában olyan neves színészek kölcsönzik hangjukat az állatszereplõknek, mint Tobey Maguire, Alec Baldwin, Sean Hayes, Susan Saradon, Joe Pantoliano, Michael Clarke Duncan, Jon Lovitz és Charlton Heston.
A produkció
Amikor Lawrence Guterman rendezõ és Chris deFaria, Andrew Lazar producerek a Kutyák és macskák címû produkció megvalósítása mellett döntöttek, még nem tudták, hogy bábfilmet készítsenek-e, avagy a komputergrafikát hívják-e segítségül a téma feldolgozásához. Valódi kutyákat és macskákat képzeltek el a vásznon, saját "arccal" és egyéniséggel, amelyek lehetetlenebbnél lehetetlenebb dolgokra képesek: tudnak beszélni, repülõgépet vezetni, és jól bánnak a fegyverekkel... Nem könnyû feladat, különösen akkor nem, ha a filmkészítõk nem titkolt szándéka az, hogy az élethû figurák láttán a moziból hazatérõ nézõk aggodalommal vegyes bizalmatlansággal tekintsenek négylábú kedvencükre...
"Azonnal arra gondoltam, akár a saját kutyáimmal is megeshetne a történet - mondja Lazar, felidézve a forgatókönyv elsõ olvasásakor támadt benyomásait. - Most már tudom, hogy amikor az éjszaka közepén arra ébredek, hogy a kutyáim összetörnek valamit odalent, csak azért teszik, mert meg akarnak védeni engem. Nagyszerû írópárosunknak, Glenn Ficarrának és John Requának sikerült válasz találnia arra az õsrégi kérdésre, miért vadásznak a kutyák a macskákra: meg akarják menteni az életünket."
A kezdet kezdetén a projekt rajzfilmnek indult. Jeff Robinov, a Warner Bros. Pictures ügyvezetõ alelnöke azonban egy nap azzal a kérdéssel fordult deFariához, vajon elképzelhetõnek tartja-e, hogy a film más technikával készüljön. "Az idõzítés tökéletes volt - emlékszik vissza deFaria -, mert éppen a különleges technikai elemek kidolgozásánál tartott a projekt. Csináltam pár kezdetleges felvételt az összes elképzelhetõ megoldással, hogy megmutassam, mit is szeretnék: elõször bábokkal, aztán élõ állatokkal, majd teljes komputer-animációval, végül pedig úgy, hogy az élõ állatokról készült felvételeket komputer-animációval ötvöztem."
A film készítõi jól tudták, hogy gyakorlott trénerek segítségével korlátlan számú élõ állatot szerepeltethetnek a filmben - különösen a neves idomár, Boone Narr irányítása alatt, aki nem hiányozhatott a projektbõl.
Guterman, aki a Requa-Ficarra szerzõpárossal karöltve akkorra már kidolgozta forgatókönyv minden részletét, újabb próbafelvételeket készített. "1999 nyarán csináltam meg a ’kung fu-s macska’ munkacímû jelenetet, méghozzá úgy, hogy az elõ állatokról készült filmfelvételeket komputer-grafikával dolgoztam át - mondja Guterman. - Mivel fõleg a tónusok és a hangulat érdekelt, erõteljes hatásokra törekedtem, igyekeztem eltúlozni, karikatúraszerûen a végletekig fokozni mindent, hogy kiderüljön, meddig mehetünk el; hol az a pont, ahol a technika már a komikum és a hitelesség rovására megy."
A "kung fu-s macska" címû próbajelenet, noha messze nem ütötte meg a kellõ technikai színvonalat, elég volt ahhoz, hogy meggyõzze a projekt vezetõit: amit elképzeltek, valóban megvalósítható.
Az állatjelenetek kidolgozása nagyon összetett és aprólékos folyamat volt. Minden egyes jelenetnél pontosan meg kellett határozni, mekkora szakasz vehetõ fel élõ állatokkal, mikor és milyen mértékben van szükség bábokra, és melyek azok a filmkockák, amelyek tisztán komputer-animációval oldhatók meg. Komoly elõnyt jelentett az a tény, hogy elõzetesen óriási mennyiségû felvételt készítettek a valódi állatszereplõkrõl, amelyeket azután tetszés szerint kombinálhattak egyéb technikai megoldásokkal. Mivel az elsõdleges cél a hitelesség megõrzése volt, csak akkor hívták segítségül a bábokat és a komputergrafikát, amikor az feltétlenül szükséges volt.
"Bonyolult és idõigényes folyamat ez - magyarázza Lazar. - Minden vágásnak tökéletesnek kell lennie. Sokszor órákat töltöttünk egy egyszerû közelképpel."
A film 800 vizuális effektjén több mint 200 szakember dolgozott egy idõben: animátorok, tervezõk, grafikusok, technikusok és mások. A produkció során a rendezõ, Guterman folyamatosan felügyelte az egymástól távol, mégis szinkronban és paralel mûködõ kreatív stábok munkáját. Nyomon követte a komputer-animációt, mely három tervezõstúdióban folyt, és jelen volt az összes élõ felvételnél is, melyek a bázisstúdióban zajlottak.
Mindez komoly logisztikai és az elõbbieknél jóval prózaibb problémákat vetett fel, melyeket az érdemi munka megkezdése elõtt meg kellett oldani. Szükség volt például egy, a több mint 50 állat elhelyezését biztosító komplexumra, ahol ellátásuk és idomításuk zavartalanul folyhatott. Ezt követõen kidolgozták az etetés és a betanítás pontos napi ütemtervét, megtervezték, kivitelezték, majd tesztelték az állatok idomításához szükséges kellékeket és eszközöket. Csak ezután léphettek színre a jelmeztervezõk, hogy elkészítsék a macska- és kutyahõsök öltözékét és valamennyi kellékét.
A megfelelõ bázisstúdió kiválasztásánál egy sor különleges szempontot kellett figyelembe venni: elfér-e benne három színpad; van-e elegendõ hely a nagyméretû díszletek, kellékek, a hatalmas blue box és az állatok ellátását biztosító eszközök elhelyezésére; eléggé távol fekszik-e a forgalomtól ahhoz, hogy az erõs zaj és a szennyezett levegõ ne zavarja meg az állatokat, és még sorolhatnánk. Hamarosan azonban ráakadtak a megfelelõ helyre, és felépülhetett a komplexum, ahol a kutya- és a macskaszereplõk szabadon "edzhettek".
Három variációban készült el Brodyék otthona. Az utcafronton játszódó jeleneteket valódi helyszínen vették fel, a ház mögötti területeken, illetve a tornácon zajló eseményeket pedig a stúdióban rögzítették. A produkció négy hónapja alatt élõ növények és fák százaira volt szükség a Brody-ház mögötti területek díszletezéséhez. A ház belsõ tereit, valamint az elülsõ és a hátsó verandát szintén a stúdióban alakították ki.
Az elsõ színpadon kapott helyet Lou kutyaháza, a másodikra került Mr. Mason irodája, ahol a végsõ összecsapás játszódik, a harmadik színpad pedig a hatalmas blue box felállítására szolgált, ahol a speciális hátteret igénylõ jelenetek felvétele zajlott. Itt rögzítették például a nemzetközi kutyakonferencia képsorait, melyen a világ minden tájáról érkezõ ebdelegációk megvitatják Mr. Tinkles ördögi tervére adott válaszukat.
Az élõ felvételeket azokkal a jelenetekkel kezdték, amelyekben csak kutyák szerepelnek, hogy a macskákkal foglalkozó idomároknak elegendõ idejük legyen az állatok felkészítésére. A produkció elõrehaladtával aztán sor kerülhetett a bonyolultabb jelenetek rögzítésére is.
Az elsõ két hónapban színészek úgyszólván nem voltak jelen; Jeff Goldbum, Elizabeth Perkins és Alexander Pollock csak szeptember végén, október elején kapcsolódott be a napi rutinba. Mikor az õ jeleneteikkel végeztek, a stáb visszatérhetett az állatokkal és a bábokkal való munkához, hogy mire a történet legmegerõltetõbb részeire került volna sor, a színészek már végezzenek a maguk feladatával.
A bábosok úgy manõvereztek a díszletek között, akár egy focicsapat. Ahányszor egy mechanikus kutya vagy macska feltûnt a színen, egy sor bábosnak kellett elbújnia a közelben, hogy felügyelje a figura mozgását. "Mr. Tinkles mozgatásához hat emberre volt szükség - magyarázza David Barclay -, akiknek mindvégig észrevétlenül kellett dolgozniuk." Egy bábos elmesélte, hogy nemegyszer órákat töltött a színpad alatt kialakított és mechanikai eszközökkel felszerelt kamrában - két kollégájával osztva meg a fürdõkád méretû helyet.
Technikai elemek
Régi paradoxon, hogy minél magasabb technikai színvonalú egy speciális effekt, a nézõ annál kevésbé veszi észre - vagy ahogy a producer, Chris deFaria fogalmaz: "Csak azt látod, ha rosszul dolgozunk."
A Kutyák és macskák készítõi a filmipar legjobb látványtervezõit alkalmazták: az Oscar-díjas Rhythm & Hues stúdiót, melynek egyik kiemelkedõ projektje a "How the Grinch Stole Christmas" volt; a Jim Henson’s Creature Shopot, a világhírû "Muppet"-ek és számos egyéb filmfigura megalkotóit; az animációs és vizuális effektjeirõl híres Tippett Studiót, melynek legutóbbi munkája az Árnyék nélkül címû film volt; valamint az angol Mill Filmet, mely Tony és Ridley Scott legkiemelkedõbb produkcióinak technikai hátterét biztosította.
"Hamar eldöntöttük - magyarázza deFaria -, hogy olyan figurákkal dolgozunk majd, melyek többféle technika bevetésére adnak lehetõséget. Élõ állatokat akartunk bemutatni valódi környezetben, és, noha bábokat és komputer-animációt használtunk, fokozatosan szerettük volna elhitetni a nézõvel, hogy még a fizikailag legképtelenebbnek tûnõ jelenet is teljesen rendjén való."
Az elsõ fázisban digitalizálták az állatszereplõkrõl készült felvételeket, rögzítve mozgásukat és "arcuk" jellegzetes vonásait - hogy azután ezek variációiból szinte korlátlan mennyiségû mozdulat és arckifejezés készülhessen.
Az élõ állatok animált változatának elkészítését megelõzõ szkennelés, majd az így kreált mozgáskombinációk kivitelezése - melyek az állat természetes mozgását veszik alapul - korántsem új technikai megoldás. Amint azt deFaria elmagyarázza, "egy arc komputer-animált modellje tökéletesen hû marad annak fizikai és geometriai felépítéséhez: az ebbõl kreált mimika az adott ember sajátos lelki alkatából építkezik. Ez azonban a mi esetünkben nem mûködhetett, mert az állatok nem rendelkeznek az érzelmi megnyilvánulások oly széles skálájával, amire szükségünk volt. Nem reagálnak a meglepõdésnek, az agressziónak, a haragnak, a humornak vagy a rosszakaratnak azon a kifinomult szintjén, amelyre a filmbeli szereplõk képesek. Modelleket kellett hát készítenünk, melyek segítségével az állatok egyéni lelkivilágából levezethettük ezeket a reakciókat. Ez a Kutyák és macskák valódi újítása, melyre a film történetében még nem volt példa."
"Nagy elõny egy animátor számára, ha modellt használhat - mondja Scott Souter, a speciális effektekért felelõs Tippett Studio-beli stáb vezetõje. - Ez lehetõvé teszi a számunkra, hogy lássuk, mekkora helyet foglal el a figura a vásznon, ennek ismeretében ugyanis könnyebben tervezhetõ meg a beállítás. Ezenfelül játszhatunk vele, addig formálhatjuk és tesztelhetjük, míg meg nem találjuk az egyensúlyt, és amíg a mozdulatot megfelelõnek nem találjuk."
Végül minden állatszereplõnek aprólékosan kidolgozták a bábú-dublõrjét, hogy az eséseket és a többi veszélyes mozdulatot ne az igazi kutyáknak és cicáknak kelljen elszenvedniük.
"Azt persze jól tudtuk, hogy nem használhatunk hagyományos bábúkat - magyarázza deFaria -, ha azt akarjuk, hogy olyan aprólékos és különleges mozdulatokra legyenek képesek, mint amit elképzeltünk. Arra kértük hát a Henson munkatársait, hogy új anyagokat és technikákat vessenek be. Õk pedig eleget tettek a kérésnek."
A kétlábú szereplõk
A Kutyák és macskák szereplõinek kiválasztása szinte gyerekjáték volt. Jeff Goldblum elsõ pillanattól fogva vezette a Brody professzor szerepére alkalmasnak ítélt színészek listáját. Elizabeth Perkins szintén az elsõk között volt, akit a film készítõi kiszemeltek Mrs. Brody alakjának megformálására.
"Nagy volt az érdeklõdés a filmben megjelenõ emberfigurák szerepei iránt - mondja Lazar. - Mi szinte egyöntetûen Jeff varázslatos személyisége és jó értelemben vett bolondos lénye mellett voksoltunk. Nagy szerencse volt az is, hogy Elizabeth Perkinsre esett a választás: õk ketten elbûvölõ párost alkotnak."
Goldblumra és Perkinsre hasonlóan mély benyomást tett az a mód, ahogy Guterman és deFaria életre keltette a Kutyák és macskák történetét. S tudomást sem véve arról a gyakran idézett mondásról, miszerint "sose dolgozz gyerekekkel és állatokkal", mindketten el voltak ragadtatva módfelett tehetséges partnereiktõl.
A Scott Brody szerepére kiválasztott tizenkét fiú közül Alexander Pollock bizonyult a legalkalmasabbnak. Guterman és deFaria az elsõ pillanattól fogva elismerõen nyilatkozott a 11 éves vancouveri fiatalemberrõl - de nemcsak õk, hanem a produkció valamennyi irányítója. Amikor lejátszották a Pollock meghallgatásán készült felvételt, a döntés egyhangú volt. "Mindenki, a producerek, az ügyvezetõk és az írók - emlékszik vissza Guterman - hirtelen harsány nevetésben törtek ki a fiú játéka láttán, olyan természetes és ösztönösen humoros volt. Egymásra néztünk, és bólintottunk: õ az a kissrác, akire szükségünk van."
Szereplõk négy lábon
A filmben látható állatok többsége különleges alomból származik. Ezek kiválasztását, akárcsak ember kollégáikét, hosszadalmas és módszeres válogatás elõzte meg, hogy valamennyien tökéletesen megfeleljenek az általuk "megformálandó" karakternek.
Lou, a fiatal hõs, aki a kritikus pillanatban véletlenül csöppen bele a kutyák és a macskák között dúló háborúba, egy aprócska termetû - mindössze 25 cm magas - vadászkopó. Lou társaságkedvelõ és kalandvágyó kölyökkutya. A forgatókönyvben eredetileg kopókölyök szerepelt, ám mivel a kétéves vadászkopó nagy hajlandóságot mutatott a színészetre, ráadásul méreteit és lelki alkatát tekintve is tökéletesen eleget tett egy kölyökkutyával szemben támasztott elvárásoknak, végül mellette döntött a stáb.
Hogy az általa megformált figura minél tökéletesebb legyen, Lou szerepében valójában öt kutya és egy bábú jelenik meg a vásznon. A kis vadászkopók egy csapásra belopták magukat a stáb szívébe: kedvességüknek, rendkívül barátkozó és kíváncsi természetüknek, no és hatalmas, csodálkozó barna szemüknek lehetetlen volt ellenállni.
Butch a szerep szerint kissé megfáradt, veterán titkos ügynök, aki hosszú ideje ûzi nehéz hivatását. Nem csoda hát, hogy nem ujjong örömében a hír hallatán, hogy õt szemelték ki a kutyakölyök mesteréül és mentorául. Butch ennek ellenére - hû és kitartó lévén - végül nemcsak a ráosztott szereppel, de tanítványával is megbarátkozik.
Butch szerepét egy anatóliai juhászkutya játssza. Ez a csodálatos kutyafajta Törökországból származik, amelyet kifejezetten a hegyvidéken legelõ nyáj õrzésére és terelésére tenyésztettek ki. Noha alapvetõen nem agresszív, képes élete árán is megvédelmezni kölykeit és területét. Mindezek a tulajdonságok kiválóan alkalmassá tették Lou mesterének és pártfogójának a szerepére. Noah-t a Butch figuráját alakító juhászkutyát trénere, Mark Harden eredetileg életmentésre képezte ki.
Ivy szintén vadászeb, aki melegséget és bölcsességet visz Lou életébe. Az egykori, szeretetteli ügynök valamikor nehéz döntés elé került, aminek következtében most az utca az otthona. Õ az, aki mindenkinél jobban megérti Lou vágyát az önálló életre, és õ az, aki igyekszik ezt el is magyarázni a nehézfejû és nyakas Butch-nak.
Az Ivyt alakító kutya egzotikus fajta, úgynevezett "saluki" vadászeb. Idomárja, David Allsberry felhívta a stáb figyelmét arra, hogy bár nagyszerû az alkalmazkodóképessége, rendkívül eleven és gyors mozgású kutya, melyet a látóterébe kerülõ legapróbb mozgó tárgy is zsákmányejtésre ingerel. Nem afféle póráz nélkül, békésen sétáltatható öleb: ha potenciális zsákmányt sejt, ember nincs, aki utolérje.
Sam titkos ügynök egy angol juhászkutya, aki - finoman szólva - igen megfontoltnak, reakció- és észlelési idejét tekintve pedig meglehetõsen korlátozottnak nevezhetõ. Homlokába lógó haja miatt Sam a világon semmit sem vesz észre, ám rendkívül érzékeny és mélyérzésû.
Az angol juhász nagy testû, rendkívül kedves fajta, különösen a gyermekek iránt fogékony. Csodálatos szõrzete folyamatos ápolást igényel. William Grisco idomár szerint nemcsak szüntelen törõdésre, de örökös feladatokra is vágyik.
Mr. Tinkles fehér perzsamacska, akit nagy adag hatalom- és birtoklásvágy fût; semmitõl sem riad vissza, hogy kiterjessze fennhatóságát azokra a dolgokra is, melyeket még nem birtokol.
A perzsamacska ideális házi kedvenc lehet - s itt a házi jelzõn van a hangsúly. Szõrzete és gyenge fizikai adottságai miatt ugyanis gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy e csodálatos teremtmény természetes környezetben életben maradhasson. Dús, hosszú bundája folyamatos odafigyelést igényel, kissé benyomott pofája pedig - mely oly jellegzetessé teszi - számos légúti probléma okozója.
Mr. Tinkles üzlettársa Calico, aki az ármánykodáshoz és az áruláshoz szükséges eredendõ hajlam híján folyamatos céltáblája Mr. Tinkles csípõs megjegyzéseinek.
Calico egzotikus, rövidszõrû perzsamacska; a tenyésztõk fõként azoknak a perzsakedvelõknek ajánlják, akik életmódjuk miatt kevés idõt tudnak szánni kedvencük bundájának ápolására. Lakásban való tartásra különösen alkalmas fajta, mivel barátságos, és hosszú szõrû rokonainál jóval kevesebb gondozást igényel - amint azt James Dew tenyésztõ elmondta.
Akik a háttérben dolgoztak...
Olyan filmet készíteni, melyben az akciók némelyike állatszereplõk köré épül, igen nehéz feladat. De olyan filmet csinálni, melyben nemcsak a fõbb, de a mellékszerepeket is többnyire állatok játsszák, elképesztõ munka. Ennek ellenére a film készítõi olyannyira fellelkesedtek a briliáns forgatókönyv olvastán, hogy nem volt kérdés a számukra, igenis vállalják e rendkívüli projekt minden nehézségét. Azt persze nagyon is jól tudták, hová forduljanak segítségért.
Boone Narr idomár csaknem 20 éve dolgozik a filmiparban. A Kutyák és macskák címû produkcióhoz maga választotta ki közvetlen munkatársait, akik felkészültségük és hosszú évek alatt szerzett tapasztalataik birtokában nagyszerû csapatot alkottak. Nem utolsósorban ez jelentette a filmkészítõk számára a garanciát, hogy az állatszereplõk valóban képesek lesznek a lehetõ legmagasabb színvonalon megfelelni a projekt elvárásainak.
"Nem hittem volna, hogy léteznek ennyire fegyelmezett és ilyen magas szinten képzett állatok - vallja meg a producer, Lazar. - Néha úgy tûnt, nincs semmi, amire ne lennének megtaníthatók. A forgatás alatt nemegyszer komolyan felmerült bennem, hogy az asszisztensemet Boone egyik mastiffjára cseréljem" - nevet Lazar.
Természetesen még az óriási tapasztalattal rendelkezõ idomárok számára sem volt zökkenõmentes az állatok felkészítése. A feladat végtelen türelmet és idõt követelt tõlük. A Kutyák és macskák forgatási munkálatait megelõzõen egy teljes évet vett igénybe a feladatra alkalmas négylábúak kiválasztása és betanítása. A felkészítés bizonyos fázisai 2000 januárjától a forgatás megkezdéséig, egészen júliusig elhúzódtak.
A Lou-t alakító öt kutyával két idomár foglalkozott. A hét hat napján kilenc órát dolgoztak hat teljes hónapon át - ez összesen több mint 2000 munkaórát jelent, ami csak ahhoz kellett, hogy az állatok készen álljanak Lou szerepének eljátszására. Aki valaha is kísérletet tett rá, hogy saját kedvencét bármire is rávegye, annak talán van némi elképzelése arról, micsoda feladat lehet megtanítani egy kutyát, hogy a megfelelõ idõben a megfelelõ irányba nézzen, hogy leüljön, felálljon, csóválja a farkát, hogy más kutyákkal együtt fegyelmezetten sétáljon, megnyalja az ember arcát, amikor kérik, vagy éppen parancsra játsszon - de fõként, hogy macskákkal dolgozzon együtt.
A laikusok azt gondolhatják, hogy az állatoknak hasonló szenvedéseken kell átmenniük, mint az 1930-as évek gyerekszínészeinek - ám ez korántsem így van. A tényleges idomítással töltött idõ valójában igen rövid, hisz az állatok, még a legintelligensebbek is csupán néhány percig képesek koncentrált figyelemre. A trénerek munkanapjai zömmel az állatok ellátásával, tervezéssel, az asszisztensekkel való folyamatos konzultációval, szakmai értekezletekkel és természetesen az állatok erõnlétének fejlesztésével teltek.
"Noah-nál pontosan lehet tudni, mikor telik be a pohár - mondja Mark Harden tréner. - Ha megelégeli a dolgot, félrevonul és leheveredik egy sarokba; egy pillanatig sem zavarja, hogy, mondjuk, éppen hatvan vagy hetven ember dolgozik körülötte."
"time is not money"
