információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Kelet-magyarországon, egy kis nyírségi faluban Jóska hazafelé tart a kocsmából. Mari, Jóska vénlány nõvére, öccse tudta nélkül, de az õ nevében szerelmesleveleket küldözget az Ukrajnában élõ távoli ismerõs család lányának, Jelizavétának. Azt gondolja, hogy a lány a magyarországi jobb élet reményében belemegy a házasságba.
Jelizavéta egy beregszászi tégla-gyárban dolgozik, de most az ukrajnai kisváros pályaudvarán várja az esküvõjükre érkezõ Jóskát. Az esküvõ másnapján ukrán teherautó viszi Jelizavétát és holmiját Magyarországra. A holtrészeg Jóskát felteszik a teherautó platójára.
Megérkeznek Magyarországra, a nyírségi tanyára. Az ukrán sofõr megkérdezi Jelizavétát: "Biztos, hogy itt akarsz maradni"? Jelizavéta
válasza határozott: "Itt fogok élni."
Jelizavéta arról ábrándozik, hogy majd tanfolyamra jár, megtanul magyarul, dolgozni fog. Az állapotos Jelizavéta a falusi boltban nehezen érteti meg magát a boltossal. Jelizavéta, nagy hasával, egy magas létráról kékre festi az udvaron lévõ galambdúcot. Jóska érkezik, s ahogy meglátja az asszony keze munkáját, kirántja a létrát állapotos felesége alól.
Megszületett a kislány, Ányocska. Jóska nõvére megpróbálja kisajátítani a gyereket. Egyre többet dolgoztatják Jelizavétát, egyre elégedetlenebbek munkájával. Jóskát, aki egyre többet iszik, alaptalan féltékenység keríti hatalmába, már a boltba sem akarja elengedni az asszonyt. Jelizavétának menekülnie kell, nem bírja tovább. Ányocskával gyalog akar visszamenni Ukrajnába, de a határon nem jutnak át, mert a kislánynak nincs útlevele. Jelizavéta munkát talál egy tanyán, ahol a pajtában mindenféle lim-lom között kapnak szállást és a fõvárosról álmodoznak.
Jelizavétáék Pesten az Erzsébet-hídon bicikliznek, majd látjuk õket ég és víz között lebegni. Ányocska mackója beleesik a Dunába, de õk ketten összeölelkezve mosolyognak. Erõs kötelék tartja õket össze. Élnek.