információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A film Marlene Dietrich életét, pályafutását és filmjeit követi nyomon. A valódi eseményeken alapuló történet egy nõrõl szól, akit Berlinben felfedezett egy rendezõ, megváltoztatta az életét, birtokolta, és sztárt csinált belõle. Marlene Dietrich személyében új típusú színésznõ lépett a színre. A férfiak imádták, a nõk olyanok akartak lenni, mint õ. De az egyetlen, akit igazán szeretett, soha nem lehetett az övé.
Felfedezõje, Josef von Sternberg egyszer megkérdezte Marlenét, híres akar lenni vagy boldog? A színésznõ híres lett és halhatatlan, de ami a boldogságot illeti...
A hetvenes évek közepén New Yorkban Marlene Dietrich (Katja Flint) utolsó alkalommal lép a színpadra, és visszaemlékezik a húszas évek végére, pályafutásának kezdetére, A kék angyal címû filmre, s visszagondol felfedezõjére és szeretõjére, a legendás rendezõre, Josef von Sternbergre. (Hans-Werner Meyer).
Josef von Sternberg 1929-ben Erich Pommer UFA-producer (Heiner Lauterbach) akarata ellenére választotta ki Lola Blau szerepére A kék angyalban, mivel hitt a fiatal nõ tehetségében. Igaza lett, a mozi elsöprõ siker aratott. Felfedezettje követte a rendezõt Hollywoodba, s következõ filmjüket már ott forgatták.
Marlene véletlenül találkozott egy porosz tiszttel, Karllal (Heino Ferch), s rögtön rokonszenv ébredt közöttük. A nõ számára hamar kiderült, hogy a gyengéd, csupa szív férfi lesz élete nagy szerelme. De hamarosan el kellett válniuk, mivel Marlene karrierje egyre magasabbra ívelt.
A kék angyal premierjének estéjén a közönség ovációban tört ki, de a színésznõ gondolatai már máshol jártak. Búcsút vett Karltól, és a Bremen luxushajóval egy új világ felé indult. Férje, Rudi Sieber (Herbert Knaup) és kislánya, Maria otthon maradt.
Amikor megérkeztek Hollywodba, Sternberg nekilátott, hogy a “tinglitangli" lányból világsztárt formáljon, s a berlini színésznõ hamarosan “a Dietrich" lett: karcsú, szõke és csábító jelenséggé változott. A tervezett hollywoodi hetekbõl hónapok, majd évek lettek, számos ismert férfi és nõ próbált közeledni hozzá, de Marlene nem tudta elfelejteni Karlt. Amilyen gyakran csak lehetett, Európába utazott, hogy találkozhasson vele.
Amint kitört a II. világháború, Karl és Marlene a szembenálló frontokon találta magát, a férfi német katona, a nõ idõközben amerikai állampolgárrá lett, akit gyûlöltek a nácik, s aki a fronton lépett fel a katonák elõtt.
Amikor Marlene Dietrich Berlin felszabadítása után, 1945-ben hazatért, s megölelte anyját, rögtön Karl keresésére indult. Nõvére, Lotte (Suzanne von Borsody) tudatta vele a rettenetes hírt, hogy a férfi már nem él, és egy nagy titkot vitt magával a sírba...
A PRODUKCIÓRÓL
- Egy vonzó nõt mutatok be, azt, hogyan jutott el karrierje csúcsára, milyen dicsõség övezte és mégis milyen magányos volt - ezekkel a szavakkal jellemezte Joseph Vilsmaier rendezõ Marlene címû filmjét. A 17, 8 millió márkás produkció 15 évet kísér végig Marlene Dietrich életébõl, s bemutatja, hogyan vált a berlini színésznõ világsztárrá.
A film ötlete Katharina Trebitschben és Jutta Lieck-Klenkében merült fel, és Joseph Vilsmaier személyében az elképzelés lelkes támogatóra talált. - Louis Malle rendezõ akart egy hasonló filmet forgatni - idézte fel Trebitsch -, de tragikus halála megakadályozta ebben. Német producerek is érdeklõdtek a terv iránt, de jogi problémák merültek fel. Amikor tisztázódtak a kérdések, sínre került a film terve.
Aztán ki kellett választani a címszereplõt. A producereknek már kezdettõl fogva megvolt a jelöltjük: Katja Flint. Ezzel egyetértett Peter Riva is, Dietrich lányának, Mariának a fia, aki szerint a Marlene-jelmezbe öltözött színésznõ tökéletes mása volt nagyanyja fiatalkori képének.
A producer szerint a 20. század egyik legnagyobb német színésznõje Marlene volt, akinek mítosza ma is él. Modern nõ volt, aki karriert akart csinálni, és ez a cél meghatározta egész életét. De - és ez nagyon fontos - nem volt megalkuvó, visszautasította a nácik közeledését, s nyíltan megtagadta õket. Nagy hatást gyakorolt az emberekre, de nem élt vissza ezzel, ráadásul élete utolsó tíz évét teljes visszavonultságban töltötte, ami csak fokozta az õt körüllengõ misztikumot.
Christian Pfannenschmidt forgatókönyvíró alaposan beleásta magát Marlene Dietrich életének részleteibe, alaposan áttanulmányozta Maria Riva - Marlene lánya - életrajzi könyvét, s kitalált egy fiktív szerelmi történetet is.
Az eredetileg tévésorozatnak tervezett Marlene végül mozifilmmé változott, Joseph Vilsmaier rendezõ 1999. augusztus 31-én kezdte el a munkát. A 45 napos forgatás során dolgoztak az ausztriai Salzburgban, Berlinben a Babelsberg Stúdióban, ahol a legendás színésznõ elõször állt kamerák elé.
Itt építette fel Rolf Zehetbauer Oscar-díjas látványtervezõ annak a hollywoodi villának a mását, amelyben Marlene lakott. Aztán Los Angeles következett, a Paramount Stúdió eredeti helyszínein forgattak, majd a németországi stúdióban felépítették az Eiffel-torony makettjét, ez jelképezte Marlene fellépését a francia Ardennekben az amerikai katonák elõtt. Hamburgban, a kikötõben is készültek felvételek, majd a müncheni Bavaria Stúdió következett, ahol 1999. november 10-én csattant az utolsó csapó.
"time is not money"
