Csúcsformában 2. (2001)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Lee felügyelõ (Jackie Chan), a hongkongi rendõrség oszlopos tagja és a nagydumájú Los Angeles-i zsaru, James Carter (Chris Tucker) Hongkongba akarják eltölteni megérdemelt szabadságukat. Carter egy kínai-angol szótárral felfegyverkezve alig várja, hogy belekóstoljon a város kínálta egzotikus örömökbe. Ám alighogy belemerülnének ketten a vakációba, bomba robban az amerikai nagykövetségen, és két ügynök meghal - történetesen éppen azok, akik egy több milliós ügyletet bonyolító pénzhamisító banda után nyomoztak. A helyi rendõrség egy menõ építészt sejt a támadás mögött, az elegáns és agyafúrt Ricky Tant (John Lone), akit Kína legveszélyesebb bûnszervezete vezetõjeként ismernek. Az eset felgöngyölítésével - Carter legnagyobb bosszúságára - Lee felügyelõt bízzák meg, aki ráadásul személyes ügynek tekinti az akciót, mert Ricky Tan valamikor az apja társa volt a hongkongi rendõrségnél, és közvetlen szerepet játszott a halálában.
Míg az amerikai és a hongkongi hatóságok az illetékesség kérdésén vitáznak, Lee és a meghiúsult vakáció miatt füstölgõ Carter belekezdenek veszélyes nyomozásukba. Ám ezúttal Lee játszik hazai pályán, így alkalma nyílik visszaadni a leckéket, melyeket kollégájától kapott Amerikában. A pergõ nyelvû Carter persze nem lenne önmaga, ha kihagyná a lehetõséget, hogy egy-két dologra õ is megtanítsa a helyieket.
A két zsaru Ricky Tan és bandája nyomába ered, és megpróbálják megtalálni a felbecsülhetetlen értékû kliséket, melyekkel a hamis bankjegyeket nyomtatják. A nagy hajsza során megfordulnak Hongkong lokáljaiban, a Földi Paradicsom nevû masszázsszalonban és a Tan jachtján rendezett partin. Mindeközben szembenéznek, amivel kell, összefutnak néhány rosszfiúval, és máris romokban hever a fél világ. Képbe kerül egy széparcú rosszlány, Tan helyettese (Zhang Ziyi), egy multimilliomos szállodatulajdonos (Alan King), meg egy korruptnak látszó amerikai titkosügynöknõ (Roselyn Sanchez). Hogy ki hogyan illik a képbe, természetesen kiderül a végén. A nyomozás szálai Amerikába vezetnek, és az események egy bombasztikus, akciódús fináléban tetõznek egy Las Vegas-i luxushotel megnyitó ünnepségén.
MÉG TÖBB POÉN, MÉG TÖBB AKCIÓ
A Csúcsformában elsõ része 1998 szeptemberében meglepõ sikerrel nyitott az amerikai mozikban, majd világszerte hasonló rokonszenvvel fogadta a közönség, s errõl 250 millió dolláros összbevétele is tanúskodik. Az életveszélyes kaszkadõrmutatványok és a szemérmetlen humor jól eltalált elegye kellõen vonzónak bizonyult: a film után új szelek kezdtek fújni az akciófilmek mûfajában. A siker legfõbb záloga persze a két fõszereplõ volt: az ázsiai szupersztár Jackie Chan, aki 12 év után szerepelt újra amerikai produkcióban, valamint a mellette még újoncnak számító ifjú tehetség, Chris Tucker, az 1997-es Pénz beszél címû kasszasiker felfedezettje.
"Az embereknek tetszett a szokatlan párosítás - mondja Brett Ratner rendezõ -, és bár a krimi fordulatai önmagukban is érdekesek voltak, a közönség számára a legfõbb vonzerõt Chris és Jackie kettõse jelentette."
"Jackie és én arra születtünk, hogy együtt dolgozzunk - lelkesedik Chris Tucker. - Mi vagyunk a legjobb barátok a vásznon, és nagyon hasonló a harcmodorunk. Jackie megpróbál lépést tartani velem, de én egy kicsit gyorsabb vagyok - teszi hozzá tréfálkozva. - Nagyszerû ember, mintha testvérek lennénk, csak õ kínai, én meg fekete."
Chan sokat megélt színész, rendezõ és kaszkadõr-koordinátor, rengeteg tapasztalattal a háta mögött érkezett a forgatásra. "Mikor megjelent, az olyan volt, mintha egy nagy múltú sportoló csatlakozna egy futballcsapathoz - mondja Jay Stern producer. - Mindig pontos, tudja, mit fog csinálni, és profi módon teljesít. Mestere a mozdulatoknak és a testbeszédnek, akárcsak a sok tekintetben példaképeinek tekintett Buster Keaton vagy Charlie Chaplin. Olyan dolgokat mûvel, melyekrõl nem gondolnád, hogy ember képes rá."
"Jackie sokat segített az akciójelenetek koreografálásában - mondja Ratner. - Õ már akkor is filmezett, mikor én születtem, szóval rengeteget tanultam tõle a kaszkadõrmunkáról és az akciójelenetekrõl. Rendszerint úgy zajlik az akciójelenetek kivitelezése, hogy gondosan eltervezzük elõre a mozgást és a látványt, majd felvesszük, végül pedig kiválogatjuk a megfelelõ részeket. Most nem kellett elmagyarázni, hogyan nézzen ki egy rúgás vagy egy ütés; elég volt annyit mondanom Jackie-nek, hol kezdõdik a jelenet és hová tart a történet egésze szempontjából."
Ami még lényeges, mindkét színész egyformán rajong az improvizációért: míg Chan elsõsorban az akciók terén szeret improvizálni, Tuckert a szóbeli rögtönzés vonzza, ami jórészt kabarészínészi múltjára vezethetõ vissza. "Mivel õ a vígjátékban profi, remekül eltalálja, hogyan lehet a dolgokat a lehetõ legviccesebben alakítani - mondja Arthur Sarkissian producer. - A húsz évvel ezelõtti Eddie Murphyre emlékeztet."
Tucker verbális humora és szójátékai komoly kihívást jelenthettek volna Chan számára, hiszen az angol nem anyanyelve, valójában azonban nem okoztak gondot kollégája gyakori improvizációi. "Chris mindig az én szereplõm számára is kitalálta a szöveget - mondja. - Ha egy mondat nem illett Lee-hez, akkor lebeszélt róla. Az akciójeleneteknél viszont én vettem át az irányítást. Segítettük és jól kiegészítettük egymást: én mutattam az akciókat, õ pedig a dialógusokat, és ez jelentõsen megkönnyítette a dolgomat."
Nemcsak a két színész, hanem a rendezõ is híve a rögtönzésnek. "Brett bizonyos szempontból hasonlít rám - mondja Chris Tucker. - Neki is mindene az improvizáció és a spontaneitás. Elképesztõen energikus a pali: eleinte felmerült bennünk, hogy talán drogozik, de aztán rájöttünk, hogy egyáltalán nem, õ egyszerûen ilyen. Kicsit õrült, a szó legjobb értelmében."
"Olyan, mint egy nagy gyerek - ért egyet Chan. - Amikor már mindannyian kihajtottunk magunkból mindent, õ még mindig többet és többet szeretne látni. A legjobbat akarja kihozni magából és a munkatársaiból."
A film összes résztvevõje nagy várakozással tekintett a folytatás elé, és mindenkinek megvolt az elképzelése, mit akarnak csinálni. "Az elsõ részben egy kislány élete volt a tét, a folytatásban tehát hasonlóan »ütõs« témára volt szükségünk - magyarázza Ratner. - Színre lép egy olyan szereplõ, aki nyomós okot szolgáltat Lee-nek, hogy a megszokottnál is komolyabban vegye az ügyet, de egyben azt is megmagyarázza, hogy - eredeti szándéka ellenére - miért száll be Carter is. Mindkettõjük apja rendõr volt, és mindkettõ szolgálatban vesztette életét. Mikor Carter megtudja, hogy Lee számára azért olyan fontos az ügy, mert valamiképpen apjának is köze volt hozzá, rögtön a segítségére siet."
"Chris és Jackie úgy vágtak bele a folytatásba, hogy mindenképpen az elsõ részt meghaladó filmmel kell elõállni, amely önmagában is megállja a helyét" - mondja Jonathan Glickman producer.
"Még több poént, még több akciót akartunk - ért egyet Tucker. - Jackie például egy csomó olyan dolgot mûvel, amit korábban egyetlen filmben sem láthattunk. Én is beleadtam mindent, mert az elsõ film olyan sok örömet jelentett. Nagyon izgatottan vártam, hogy viszontlássam a régi arcokat, és újra együtt dolgozhassunk. Remélem, a legjobbat várták, mert pontosan ezt fogják kapni!"
"Tudjuk, hogy a közönség többre számít - teszi hozzá Chan -, és eleget akartunk tenni ennek a várakozásnak. Nagy akciók lesznek, nagy bunyók, nagy röhögések - mindenbõl a legnagyobb!"
HONGKONG ÉS LAS VEGAS
A folytatás Hongkongban kezdõdik, amikor Carter és Lee gépe leszáll a repülõtéren. Még mielõtt a mozikba került volna az elsõ rész, a filmesek már a lehetséges folytatáson gondolkodtak. "Az utolsó jelenetet a folytatásban bízva írtuk meg - mondja Brett Ratner. - Ezért ültettük a szereplõket a hongkongi gépre, úton Lee hazájába, mert így természetes módon léphetünk át újabb helyszínre."
"Az elsõ rész próbavetítései során minden nézõ azt kérdezte, mi fog történni a fõszereplõkkel Hongkongban - mondja Sarkissian. - Innen tudtuk, hogy jó az ötlet, hiszen az emberek már akkor azt szerették volna tudni, mi jön ezután. Ebbõl persze az is következik, hogy míg az elsõ részben Lee-nek kell feltalálnia magát Amerikában, most Chris kötheti fel a gatyáját egy idegen országban."
Brett Ratner is úgy gondolta, a hongkongi helyszín beválik majd, mert emlékezett rá, hogyan fogadták Chris Tuckert a városban az elsõ rész 1998-as premierjén. "Bejártuk a várost, a helyiek meg csak bámulták Christ - mondja. - A maga rendhagyó módján ugyanis megpróbált kommunikálni velük, õk meg úgy néztek rá, mintha megõrült volna. Ez volt a legviccesebb dolog életemben."
Az elsõ rész forgatásán kevés idõt töltöttek Hongkongban, de most a lehetõ legtöbbet akarták kihozni a helyszínbõl. "A felhõkarcolók õrületesek - mondja Ratner, aki nagy rajongója a hongkongi mozinak, s A Sárkány közbelép a kedvence. - Akármerre néz az ember, mindenfelé nagyszerû a látvány. Az emberektõl a háttéren át a legkülönfélébb arcokig... hihetetlenül érdekes itt forgatni."
Érdekes, de egyúttal rendkívüli erõfeszítést igénylõ feladat. A nyugati filmezési gyakorlattól eltérõen itt gyakran engedélyek, biztosított utcák nélkül kell dolgozni. Jackie Chan, aki nemzeti hõsnek számít hazájában, és tömegeket vonz jelenléte, már hozzászokott a körülményekhez és a felhajtáshoz. A többiek azonban jócskán meglepõdtek. Az egyik jelenetben Chan és Tucker az autópálya kellõs közepén kipattannak a kocsijukból, és meztelenül rohannak az úton az autók között. "Nagyon kínos helyzet volt - idézi fel Chan. - Ott rohantunk meztelenül, ráadásul majdnem elütött egy teherautó. A sofõr lefékezett, és rám kiáltott: »Jackie Chan! Kaphatnék egy autogramot?«"
A film forgatása azért is számított jelentõs eseménynek, mert a kínai kormány most elõször adott jelentõs támogatást egy nyugati produkcióhoz; ebbe az is beletartozott, hogy a Victoria kikötõt övezõ felhõkarcolókat a szokásos éjféli "villanyoltás" helyett egész éjjel kivilágították
Akárcsak a filmbeli Lee, Chan is vállalt egy kis idegenvezetõi szerepet Hongkongban, így például a forgatás szüneteiben megmutatta kollégájának kedvenc szórakozóhelyeit. "Jackie jó néhányszor megtréfált - meséli Tucker. - Egy este az egyik kedvenc éttermébe mentünk, és rávett, hogy próbáljak ki egy specialitást. Nem tudtam, hogy mit eszem, de a végén a pincér megkérdezte, hogy ízlett-e a leves. Mondtam, hogy igen. Erre Jackie elárulta, hogy a békanyál leves az egyik legkedveltebb ételük. A bejelentés persze kisebb verekedéshez vezetett, de végül szétválasztottak minket. Ettem egyébként egy csomó fura dolgot Hongkongban, amit be sem merek vallani.
Elképesztõ, milyen népszerû Jackie otthon - folytatja a színész -, mintha legalábbis Hongkong elnöke lenne. Mindenki szereti, igazi megtiszteltetés volt a társaságában lenni."
A filmesek szerettek volna bemutatni még néhány dolgot a kínai kultúrából, ilyen jellegzetesség például a karaoke. "A Csúcsformában elsõ részébõl kivágtunk egy karaoke-számot, de tudtuk, hogy a folytatásban lesz egy hasonló jelenet - mondja Roger Birnbaum producer. - Ebben a filmben Chris Tucker mutatja be a kínai közönségnek, hogyan kell énekelni Michael Jackson »Don’t Stop ‘Till You Get Enough« címû slágerét. A karaoke nagyon komoly üzlet Hongkongban. Egy nagyszájú amerikai, ahogy ebben a környezetben énekel, rendkívül mulatságos volt."
A film utolsó jelenetei Las Vegasban zajlanak. A forgatás során emlékezetes esemény történt: a város polgármestere meglátogatta a filmeseket, és átnyújtotta a város kulcsait a rendezõnek és a két fõszereplõnek. "Vegas az én városom - mondja nevetve Tucker. - Most, hogy már nálam van a kulcsa, mindenhová be kell engedniük. Bárcsak Sammy Davis, Jr. itt lenne, hogy ezt lássa!"
ÚJ SZEREPLÕK
A második részben nemcsak új helyszínek, hanem új szereplõk is felbukkannak. John Lone játssza film fõgonoszát, Ricky Tant. "Mivel kulcsfontosságú szerepet tölt be Lee felügyelõ múltjában, különösen fontos volt, hogy kiváló színészre bízzuk a feladatot - mondja Ratner. - John Lone nemcsak elegáns és kifinomult, mégis veszélyes figurát formál, hanem alakjából sugárzik valami meggyõzõ melegség és szeretet is Lee irányában. Az ember valóban elhiszi, hogy kapcsolatuk hosszú évekre nyúlik vissza."
"Ricky Tan üzletember, bár ügyletei kimerítik a legtöbb ember által elfogadható üzlet fogalmát - mondja Lone. - Az õ keze azonban mindvégig tiszta marad, mert másokkal végezteti el a piszkos munkát."
Mialatt a megfelelõ hongkongi helyszíneket keresték és zajlottak a meghallgatások - többek között Ricky Tan alfõnöke, Hu Li után is -, a rendezõ megnézte a Tigris és sárkány egyik elsõ verzióját. Annyira megragadta a 23 éves Zhang Ziyi szépsége és tehetsége, hogy rögtön Pekingbe utazott megbeszélni vele részvételét elsõ amerikai filmjében. A színésznõ meglepõdött Ratner fiatalságán, és azon a tempón, ahogy rögtön a tárgyra tért. "Nem hittem, hogy tíz perc múltán már a forgatókönyvrõl fog beszélni. Korábban sosem találkoztunk személyesen, egyedül a Tigris és sárkány-ban látott engem Jen Yu szerepében..."
Zhang Ziyi és Jackie Chan az akrobatika két generációját képviselik a filmben. Az akciójelenetek kidolgozásában szorosan együttmûködtek, és a fiatal színésznõ felnõtt a feladathoz, hogy a harcmûvészetek legendás mesterével dolgozzon együtt. "Az egész forgatás során mindössze kétszer helyettesítette õt kaszkadõr - mondja elismeréssel Chan. - Tanulni akart, és saját maga végrehajtani az újonnan tanult dolgokat. Arra kértem, bízzon bennem, és aztán valóban meg is csinálta a »mutatványokat«. Mindezeken túl izgalmas, nagyszerû színésznõ."
Alan King, a legendás színész és komikus a kaszinótulajdonos Steven Reign szerepében tûnik fel. "Egy tipikus vegasi fickót akartam erre a szerepre - mondja Ratner -, és King tökéletesen alkalmas a feladatra. Részben Donald Trump, részben Steve Wynn szolgált mintaként a figurához. A felszínes szemlélõ csak a showmant és a vállalkozót látja benne, de belül ez az ember kemény, mint a kõ."
A film Tucker és Chan kapcsolatán alapul, hangulata aszerint alakul, ahogy Carter és Lee kapcsolata változik. "A két szereplõ közti kölcsönhatás valóságos, a magánéletben éppúgy fejlõdik barátságuk, ahogy a filmen - mondja Ratner. - Az emberek szeretik õket együtt látni, mert õk maguk is szeretik ezt a kapcsolatot. A filmben folytatódik ez a sajátos kapcsolat, sõt a barátságuk más szintre került, mert már sokat megéltek együtt. Jobban megértik egymás személyiségét és kultúráját, még akkor is, ha nem értik a másik minden egyes szavát - és ez az életben is így van."
A filmesek tudták, hogy a nézõk óhatatlanul össze fogják hasonlítani a két részt, ezért arra törekedtek, hogy a folytatás túlszárnyalja a nézõk várakozásait, és mindazt, amit az elsõ részben megszerettek. "Ebben a filmben több akció látható, mint az elsõben - mondja a rendezõ -, és legalább ugyanennyi humor; de alapvetõen mindkét film legfõbb vonzerejét a két fõszereplõ közti kölcsönhatás jelenti. Akár egy fehér fal elõtt is filmezhetnénk õket, akkor is nagyszerûek lennének együtt. Szerencsére nem kell beérnünk ennyivel."
"time is not money"
