információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Sharon Pogue nagyszerû zsaru: kemény és nem ismeri a kompromisszumokat. Chicago déli részére osztják be, ez a terület hemzseg a bûnözõktõl. Sharon naponta életveszélybe kerül, amikor drogcsempészeket, fegyveres banditákat kell letartóztatnia, vagy éppen verekedõk szétválasztása a feladata. Gyakran olyan szenvedélyes dühvel veti bele magát a munkába, hogy társa és barátja, Robby gyanítani kezdi, a nõ már akkor megismerkedett az erõszakkal, mielõtt egyenruhát öltött volna. De Sharon sosem beszél errõl. Munkamániájával kompenzálja, hogy egyáltalán nincs magánélete. A családja évekkel ezelõtt kitagadta, nem is tartja velük a kapcsolatot, nappal dolgozik, éjjel pedig magányosan búslakodik, mert vágyódik a família után.
Valahol a szomszédságában lakik Catch. Különös ember, akit emlékei kísértenek. Üres lakásban alszik, azzal tölti napjait, hogy jótékonykodik mindazokkal, akiknek szükségük van rá. Ha esni kezd, és Catch észreveszi, hogy egy autó ablaka nyitva van, feltekeri, ha egy idegen elhalad mellette, rámosolyog. Kétszer egy héten bevásárol egy mozgássérült asszonynak, Elanora Davisnek. Minden alkalommal tréfásan ugratják egymást, de Elanora már megtanulta, hogy ne tegyen fel olyan kérdéseket, amikre a férfi nem akar válaszolni. A legtöbb ember számára, aki találkozik vele, Catch különös, de ártalmatlan figura. Néhányuk szemében azonban veszélyesnek tûnik, fõleg azok gyanakszanak rá, akik nem sejtik, mit akar elérni.
Aztán egy este valaki megtámadja a szolgálatban lévõ Sharont, ám felbukkan egy rejtélyes idegen, közbelép, lefegyverzi a támadót, és megmenti Sharon életét. Persze Catch az, s hamarosan kiderül, hogy korábban már találkoztak egyszer... Aztán egymásba szeretnek. De a lány nem lehet igazán boldog, mert megtudja, hogy szülei nagy partit szerveznek, ahol ismét hûséget fogadnak egymásnak, de õt nem hívják meg. Ráadásul közben nyomoz egy kicsit új szerelme múltjában, s olyasmire derül fény, amit a férfi mindenáron el akar kerülni, még ha ez azzal is jár, hogy soha többé nem látja Sharont. Mindketten nehéz döntés elõtt állnak: miután évekig együtt éltek a fájdalommal, ha elõre akarnak lépni, kockáztatniuk kell, hogy elveszítik egymást, de visszakapják az életüket...
A PRODUKCIÓRÓL
Az Angyali szemek története Mark Canton producer és Gerald Di Pego forgatókönyvíró beszélgetései során körvonalazódott, amikor valami eredeti szüzsét kerestek a The Canton Company számára.
- Több ötletet is számba vettünk, de ez tûnt a legizgalmasabbnak - emlékezett vissza Canton. - Kezdettõl fogva nagyon eredetinek tûnt. Nekem különösen tetszett a környezet, a belvárosi rendõrség, s az, ahogy a két fõszereplõrõl kiderül, milyen bátor emberek, de mennyire sebzett a lelkük. Sok olyan romantikus film akad, mint például a Ghost vagy a Michael, amelyben valamilyen túlvilági erõ, például egy angyal kerül kapcsolatba a szereplõkkel. Ebben az esetben a történet a valóságon alapul, miszerint hétköznapi emberekben nyilvánulnak meg olyan tulajdonságok, amelyek angyalinak minõsíthetõk.
Di Pego és Luis Mandoki rendezõ egy éven át gyúrták az anyagot, s nagy örömükre szolgált, amikor kiderült, hogy az elkészült forgatókönyv felkeltette Jennifer Lopez érdeklõdését. A producerek, akik már együtt dolgoztak Neil Cantonnal az 1971-ben készült Get Carter címû film remake-jén, úgy vélték, az Angyali szemek alkalmas az újabb közös munkára.
- Amikor Mark elmondta, hogy Jennifer Lopez szeretne játszani benne, Samaha még lelkesebb lett, s azt mondta, csináljuk meg!
A rendezõ személyét illetõen sem volt vita a producerek között, mivel jól emlékeztek Kevin Costner dicsérõ szavaira, aki az Üzenet a palackban címû mozit forgatta Mandokival, akirõl közismert, hogy kedveli a szerelmi történeteket. A producer szerint õ jobban érti ezt a mûfajt, mint más rendezõk.
- A kérdései mindig lényegretörõk, a színészek szívesen dolgoznak vele, mert tudják, hogy méltányolja az egyéni elképzeléseiket, ugyanakkor képes áttekinteni az egész filmet - jegyezte meg Canton.
Jennifer Lopez egyetértett vele:
- Nem az a lényeg, hogy Luis fogékony a szerelmi történetekre - magyarázta -, hanem az, hogy érdeklik az emberi kapcsolatok. Megérti, min mennek keresztül egyesek a hétköznapokban, és éppen ezért bármilyen történetet jól el tud mesélni.
- Sok love storyt forgattam, így megpróbáltam ellenállni egy újabbnak - tette hozzá a rendezõ. - De ennek nem tudtam. Minden eleme vonzó volt számomra, különösen a környezet. A szereplõk szó szerint az utcán találkoznak, egy olyan helyen, amely nem alkalmas arra, hogy sebezhetõségüket felfedjék egy idegen elõtt, egy ilyen terepen a sebezhetõség az életükbe kerülhet. Vonzódnak egymáshoz, de ellenállnak ennek az érzésnek. Ám már az elsõ pillanatban mûködik egy éteri hatás közöttük, bár mindketten a realitások talaján állnak, amit számukra Chicago külvárosának utcái jelenti. Annyi gazdagságot láttam a történetben, hogy rögtön filmvászonra akartam vinni úgy, ahogy elképzeltem.
Megvolt tehát a rendezõ, és jelentkezett a nõi fõszereplõ, de ki játssza Catchet? Jennifer Lopez javasolta Jim Caviezelt, bár amikor elõször látta egy filmben, még a nevét sem tudta.
- Az õrület határánban premier plánban mutatták az arcát, s azok a hihetetlen szemek egyenesen rám néztek - emlékezett vissza Lopez. - És amikor hónapokkal ezelõtt felmerült ez a film, rögtön mondtam a producernek, hogy azt a fickót Az õrület határánból kellene felkérni a fõszerepre. Egyszerûen elképesztõ, mit tud mûvelni a tekintetével.
Caviezel éppen egy másik filmbe kezdett volna bele, de miután találkozott Mandokival, cseppet sem volt kérdéses, hogy elvállalja a szerepet.
- Olyan mozik tartoznak a kedvenceim közé, mint a Mr. Smith Washingtonba megy vagy a Csodálatos élet. Jimmy Stewart nagyszerû volt bennük, s az általam eljátszott figura valahogy hasonlít ezekre: az élet nehézségeket támaszt, s választani kell. Ez nem könnyû dolog, de az ember számára az a legértékesebb dolog, ha képes feljebb jutni. Könnyû feladni, sok filmet láttam olyanokról, akik ezt tették. Én azonban az olyan filmeket szeretem, amit felüdítenek és inspirálnak.
A KIKÉPZÉS
Az alkotók persze a hitelességrõl is gondoskodtak, mivel felkérték tanácsadónak Kathy Carter rendõr õrmestert. A 19 éve szolgáló rendõrnõ 12 évet töltött utcai járõrként Toronto külvárosában, s õ gondoskodott arról, hogy a filmben a rendõri akciók és szakkifejezések szabályszerûek legyenek, s még a rendõruniformist viselõ színészek derékszíján függõ felszerelés is úgy nézzen ki, ahogy az igazi zsaruké.
Carter fõ feladata azonban az volt, hogy a fõszereplõ Sharon olyan legyen, mint egy valódi zsaru, úgy beszéljen, használja a fegyverét, és meg tudjon bilincselni egy gyanúsítottat. Mindez egy civil számára egyszerûnek látszik, de a filmvásznon nyilvánvaló, ha rosszul csinálják. Jennifer Lopez gyorsan tanult.
- Ez a fajta tréning bonyolult, mivel nagyon rövid idõ alatt kell megmutatni a színésznek, mit is csináljon - mondta Kathy Carter. - A mi rendõreink folyamatosan edzenek, néha hónapok, sõt évek telnek el, mire kimehetnek az utcára. A filmben bizonyos szituációk roppant valódiak, ezért a reakcióknak is valósághûeknek kell lenniük.
Terence Howard, aki Sharon partnerét, Robbyt játssza, így vélekedett:
- Sok akcióelem van a filmben, a lövöldözéstõl a rohanásig, de a történet valójában érzelmes, a szereplõk jellemérõl és tisztességérõl szól. Az általam alakított figura Sharon legjobb barátja, aki törõdik vele. Sejti, mi folyik körülötte, de nem faggatja, hagyja, hogy keresztül menjen azon, amin kell, s reméli, hogy megállja a helyét.
Lopez tinédzser korában versenyszerûen futott, és számos érmet szerzett, gyakran nem tartott igényt a kaszkadõrre. Például amikor át kellett másznia egy kerítésen, hogy lehuppanjon a túloldalon, õ akarta megcsinálni a jelenetet.
- Nem akarták engedni - mesélte a színésznõ -, s általában nem is szoktam ilyesmit csinálni, nem vagyok szupernõ. De gyerekkoromban sokszor másztam kerítést, és igen jó vagyok benne. Figyelmeztettek, ha megsérülök, azzal hazavágom a produkciót, de tudtam, hogy képes vagyok megcsinálni. Elõtte nem is szóltam a rendezõnek, mert nem akartam, hogy aggódjon miattam...
"time is not money"
