információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
1990 telének egy az ünnepi vásárlóktól nyüzsgõ napján Jonathant és Sarát összehozza a véletlen, no meg egy pár kötött kesztyû. Két idegen New York forgatagában, akik azonnal a kölcsönös vonzalom áldozatául esnek. Annak ellenére, hogy mindketten járnak valakivel, együtt töltik az estét Manhattanben kószálva úgy, hogy egymás nevét sem tudják. Ám mikor az éj elkerülhetetlenül véget ér, kénytelenek megtenni a következõ lépést. A megbabonázott Jonathan azt javasolja, cseréljenek telefonszámot, ám Sara húzódozik, és azzal áll elõ, hogy bízzák közös jövõjüket a sorsra. Ha az ég egymásnak teremtette õket, mondja, akkor megtalálják útjukat egymás életébe. Ez lenne a terv. Ám a sors mást akar...
Néhány évvel késõbb Jonathan és Sara élete gyökeresen megváltozott, mindketten arra készülnek, hogy összekössék életüket valaki mással. Nincs mese, eljött az idõ, engedniük kell kíváncsiságuknak, és fel kell kutatniuk egymást - kerül, amibe kerül. De vajon kicselezhetik-e a végzetet, és saját kezükbe vehetik-e a sorsot?
A fõhõsökön kívül a szereplõk között találjuk még Jeremy Pivent, Molly Shannont, Jon Corbettet (Sex And The City, Miért éppen Alaszka?) és az újonnan felfedezett Bridget Moynahant (Sex And The City, Sakáltanya).
A Peter Chelsom rendezõbõl és Simon Fields producerbõl álló összeszokott csapat már olyan filmekkel bizonyított, mint Az óriás, Funny Bones vagy a Dalban mondom el. A további producerek, Peter Abrams és Robert L. Levy a Tapestry Filmstõl pedig olyan munkákat mondhatnak magukénak, mint A csaj nem jár egyedül, A jövõ kezdete és a Szeretném, ha szeretnél. Társproducerként Amy Kaufman és a szintén Tapesrty Filmses Andrew Panay mûködtek közre. A filmet Marc Klein írta. Magyarországon forgalmazza a UIP - Duna Film.
“Úgy kezdõdik a történet," - meséli John Cusack - “hogy Jonathan megismerkedik egy lánnyal, akivel egy varázslatos nyolcórás estét töltenek együtt. Ám mikor az éjszaka véget ér, elvesztik egymást. Jó néhány évre szem elõl tévesztik egymást, egészen addig, míg Jonathanban motoszkálni kezd az érzés, hogy meg kéne õt találnia, mielõtt végleg megállapodik. Egyszerûen csak találkozni szeretne vele, hogy valahogy lezárják a dolgot." Ez azonban nem egyszerû feladat. “Kicsit flörtölgetnek, mikor összefutnak, és vonzónak találják egymást" - teszi hozzá Kate Beckinsale. “Ám mindkettejüknek van valakije és Sarának ez éppen elég, hogy úgy lássa, igazából nem kéne együtt lenniük. Ebbõl születik az az ötlete, hogy mindketten írják fel a nevüket valamire, amit majd világgá eresztenek. És ha rátalálnak ezekre a nevüket viselõ tárgyakra, akkor tényleg egymásnak teremtették õket. Jonathan természetesen õrültnek tartja, de így kezdõdik az egész kaland."
Így aztán mikor Jonathan és Sara évekkel késõbb úgy dönt, hogy legjobb barátaik segítségével (Jeremy Piven és Molly Shannon) egymás keresésére indulnak, vaktában kutatnak a világban jelek után, a végsõkig megpróbálnak a sors fölébe kerekedni.
Cusackot lenyûgözte a történet felépítésének találékonysága. “Azért találtam igazán ravasznak, mert itt a végzet is egy szereplõ, a nézõ meg minduntalan azt látja, hogy a hõsök hajszál híján, de folyton elkerülik egymást. Úgyhogy azt mondtam, ha mûködésbe lép a rendszer, ha egyszer gurulni kezd a labda, megesnek ezek a mindig csak majdhogynem találkozások, akkor a a nézõt is magával sodorja a pattogó labda, ami pedig szórakoztatónak ígérkezik."
“Jonathan amolyan átlagember" - jellemzi szerepét Cusack. “Egy sportmûsor producereként dolgozik, közben igazából dokumentumfilmes szeretne lenni. Küszöbön álló házassága dacára egyfolytában látni véli a jeleket, amelyek visszavezetik a Sarával eltöltött különös éjszakához. Ezért legjobb barátját azzal a lehetetlen feladattal bízza meg, hogy segítsen felkutatni egy lányt, akivel évekkel ezelõtt nyolc órát töltött együtt."
“Tetszett, hogy olyasvalakit játszhattam, aki élete egy szakaszában ennyire nem tûr semmiféle ellentmondást azzal szemben, amiben hisz, ugyanakkor a sorssal kapcsolatban nagyon is tudománytalan és szenvedélyes" - meséli Saráról Beckinsale. “Aztán, mire legközelebb viszontlátjuk a vásznon, már teljesen megváltozott, és kénytelen rászánni magát, hogy megtalálja a helyes középutat. Kapóra jönnek Jonathannal való elsõ találkozásukból szerzett benyomásai, melyek késõbb kételyeket ébresztenek benne, hátha õ is hibázik néha. El kell gondolkodnia azon, mit is üzen számára a mindenség. Morfondírozni kezd azon, hogy talán az elmúlt évek során több erõfeszítést kellett volna tennie, hogy megtalálja Jonathant, és úgy dönt, még egyszer, utoljára megpróbálja felkutatni."
“Nagyon jó volt Dean szerepét játszani," - nyilatkozik a Jonathan legjobb barátját és egyben tettestársát alakító Jeremy Piven. “Sokoldalú és érdekes szerep, nem olyan, mint amilyennek elsõ látásra tûnik. Jonathan ráveszi Deant erre az utazásra, hogy állítólagos lelki társát becserkéssze, amit Dean a történet elején abszurd képtelenségnek tart. Késõbb viszont megváltoznak a szereplõk nézetei, ami egy csodálatosan furcsa ívet ad a filmnek. Sõt, ez benne az egyik legfantasztikusabb dolog."
Shannont rögtön felcsigázta Eve szerepe. “Mikor a történetbe kapcsolódunk," - mondja - “úgy tûnik, Eve éppen kissé kiégett ‘szerelemügyben’ és meg van gyõzõdve róla, hogy minden jó okkal történik. Már egy ideje nem volt kapcsolata, és maró iróniával szemléli Sara végzetrõl vallott optimista nézetetit. Igazság szerint az a véleménye, hogy Sarának nagy levegõt kéne vennie és nem fecsérelni több idõt arra, hogy szétzilálja az életét, mert szerinte így jó dolgokat tehet tönkre."
Peter Chelsom rendezõ is nagy lelkesedéssel vetette magát a forgatásba. “Úgy vélem," - mondja - “ha a nézõk ráéreznek a film alapötletére, nagyon lendületesnek fogják majd találni. Igen izgalmas dinamikája lett attól, ahogy a két ember üldözi a másikat és épphogy elkerülik egymást és megint épphogy elkerülik és megint, újra meg újra. Szerintem ha ketten összekerülnek, vagy ellenkezõleg: sosem találnak egymásra, mást se kell tennünk, csak egyenként végigmenni visszafelé történetük két szála mentén. Ha pedig így teszünk, akkor kiderül, hogy megismerkedésük mennyire véletlen, váratlanul megtörtént szerencsés találkozás volt. Mert hát mindenkinek vannak történetei, amelyek így kezdõdnek: ha nem szálltam volna be akkor abba a taxiba, vagy ha nem késtem volna le akkor azt a buszt, ha nem mentem volna vissza a tisztítóba, vagy bármi ilyesmi... Ha pedig egy késõbb jelentõsnek bizonyult találkozást nézünk ebbõl a szemszögbõl, az rögtön másképp fest."
A SZERELEM A VÉGZETEN forgatása New York City pazar háttere elõtt zajlott, számos neves és jellegzetes helyszín szolgált a film díszletéül, ami az egész stábból osztatlan lelkesedést váltott ki. “Fantasztikus volt" - meséli Fields. “New York teljesen tündérváros, mint egy mesében, és tényleg a legjobb helyeken forgattunk - olyanokon, mint a Central Park, a Waldorf Astoria, a Soho, a Bloomingsdale, vagy éppen a Serendipity édességbolt... Igazán pezsdítõ élmény volt Manhattanben forgatni és ennyire belefolyni a város forgatagába."
A téli jelenetek felvétele New Yorkban augusztus idusán tartogatott némi kihívást a filmkészítõknek. “A legtöbb nehézséget az okozta," - mondja Fields - “hogyan vegyük fel a karácsonyi jelenetet a már-már az ünnep jelképnek számító Central Park-beli Wollan jégpályán. Látszania és érzõdnie kellett a hidegnek. Ebben John De Borman (operatõr) és Caroline Hanania (látványtervezõ) remek munkát végzett."
John De Borman operatõr, aki már korábban is dolgozott együtt Chelsommal, nagyon élvezetesnek találta a SZERELEM A VÉGZETEN forgatását. “Látvány szempontjából úgy tûnt," - mondja - “legjobb lesz, ha könnyed, világos és bohókás küllemet választunk. Ezért Caroline-nal együtt általában színes jelenetekre törekedtünk, hogy így még jobban kihozzuk a filmben amúgy is meglévõ vígjátéki hangulatot." A korcsolyapályán felvett jelenetek forgatását De Borman különösen érdekesnek találta. “Mindenkit körbevilágítottunk 360 fokról, ehhez olyan kandelábereket építettünk, amikrõl nem lehetett volna megmondani, hogy filmes fejgépek, aztán a lencsékkel fényfoltokat villantottunk be a képbe."
Caroline Hanania látványtványtervezõ úgy kezdte a felkészülést, hogy elõször teljes erõvel belevetette magát a kutatásba. “Ez alighanem sokat segített kreativitás terén" - fejti ki. “Nagyobb választékunk volt abban, hol forgassunk, hogyan láttassuk New Yorkot, vagy hogy melyik utcarészletet érdemes feldíszíteni a karácsonyi dekorációinkkal. Bizonyos szempontból visszafogottra sikerült, például mûhóval dolgoztunk és azt is kerülnünk kellett, hogy virágba borult fákat mutassunk a képben. Természetesen a Wollman korcsolyapályás jelenetekkel is nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen a meglévõ építményen belül kellett kialakítanunk egy használható saját jégpályát. Táblánként fektettünk le mûjeget, azt hiszem elég különlegesen fest. Szerencsénk volt, hogy végül minden mûködött."
“Olyasmire tettünk itt kísérletet, aminek jómagam odaadó híve vagyok" - összegzi Chelsom. “Végletekig feszítettünk minden határt, nem számított, hogy valamit lehetséges-e véghez vinni vagy sem. Ha elég õszintén csinálja az ember, egész meredek dolgokat is össze lehet hozni. Ha mindenki hajlandó felszállni a vonatra, akkor már bárhova lehetséges elutazni. És szerintem mi pontosan ezt csináltunk. Idõnként teljesen élénk és valóságos lett. A lehetõ legbizarrabb módon szõttem bele a történetbe a sorsot és a végzetet, tulajdonképpen szereplõként. Ez olyan típusú film, ahol nem léteznek esetleges részletek. Minden látható dolog a vásznon zajló események mentén van elrendezve. Én nem is annyira történetnek, mint mesének látom, mivel a legmélyén van egy titkos, sorok közötti jelentés, amely nem csupán a szó szerinti cselekményen alapul." “A film megerõsíti, hogy létezik a dolgoknak egy eredendõ, mindent átfogó irányító terve" - teszi még hozzá Cusack. “Ha pedig ez így van, akkor az nagyon vígasztaló."
"time is not money"
