információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
2079-ben járunk. A Föld már több mint egy évtizede háborúban áll egy földönkívüli erõvel. Spencer Olham ünnepelt tudós a kormányzat szolgálatában, és legutóbbi munkája a bolygó megmentésének ígéretével kecsegtet. Ám élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Megvádolják, hogy földönkívüli kém, és egy csapásra országos embervadászat célpontja lesz.
Olhamnek kettõs problémával kell szembenéznie: igazolni tudja-e személyazonosságát a titkosrendõrségnek, hogy idõben segíthessen az emberiségen? És képes-e bizonyítani személyazonosságát saját magának?
Az IMPOSZTORban, ebben a jövõbeli pszichothrillerben egy ember szörnyû rémálommal kerül szembe: szöknie kell a törvény elõl, sõt a barátai és a családja elõl is, akik mind meg vannak gyõzõdve arról, hogy veszélyt jelent az emberiségre.
A Miramax International és a Dimension Films bemutatja az IMPOSZTOR címû sci-fi thrillert Gary Fleder rendezésében, Gary Sinise, Madeleine Stowe és Vincent D’Onofrio fõszereplésével.
Ez a valóság határait boncolgató, feszült film Philip K. Dick novellája alapján készült, akinek paranoid, vizionárius munkái többek között olyan klasszikus sci-fi filmeket ihlettek, mint a Szárnyas fejvadász, vagy Az emlékmás. Az IMPOSZTOR alapját az azonos címû 1952-es novella adja, melyet a pszichológiai sci-fi klasszikusaként tartanak számon.
Amióta olvasta a novellát, Gary Fleder rendezõt mindig is foglalkoztatta az ötlet, hogy igazi pszico-thrillert készítsen Dick történetébõl. "Ez a legrémisztõbb helyzet, hogy hirtelen azzal vádolnak, hogy valaki más vagy. Hogyan bizonyítod, hogy ki vagy? Hogy bizonyítod, hogy nem az vagy, akinek hisznek? Számos klasszikus film készült már összecserélt személyiségekrõl" - mondja a rendezõ. "De ez egy lépéssel tovább megy, mert hozzáteszi azt a technikailag lehetséges ötletet, hogy Spencer Olham talán nem is ember. Mert Spencer Olhamnek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy 2079-ben léteznek emberhez hasonlatos replikánsok."
"Azzal, hogy a klónozás és a memória manipuláció már lehetséges, a tudomány egy újabb korszakába léptünk. Ez sok kérdést vet fel. Ha a technikával képesek vagyunk megváltoztatni a valóság bizonyos alapvetõ alkotóelemeit, akkor mi a valóság? És honnét tudjuk, hogy az? Ezek ugyanazok a kérdések, amelyeket Philip K. Dick feltett évtizedekkel ezelõtt, és azóta is kísértenek minket" - foglalja össze a rendezõ.
Noha az IMPOSZTOR fejest ugrik a pszichológiai õrület mélyébe, Fleder jól tudta, hogy olyan színészekre lesz szüksége, akik teljesen hihetõen jelenítik meg az emberi reményeket és esendõséget. Mivel a történet magja az, hogy Spencer Olham tudományos hõsbõl egy csapásra elsõszámú közellenséggé válik, Fleder olyan kivételes színészt keresett, aki megtestesíti az "igazi átlagembert" is.
"Gary Sinise nem az a tipikus macsó hõs. Nem tûnik szuperhõsnek, sokkal inkább az a fajta fickó, aki egy ilyen szörnyû szituációból képes a puszta akaraterejével kikeveredni" - mondja Fleder.
Sinise-t vonzotta a lehetõség, hogy üldözött hõst alakítson egy izgalmas akció-thrillerben. "Tetszett, hogy ez egy tõlem teljesen szokatlan szerep, nagyon intenzív és megerõltetõ, olyan film, ahol minden csõstül rászakad az általam alakított figurára" - mondja a színész. "Ugyanakkor az is tetszett, ahogy a történet ebbõl a szerelmi történetbõl, ami Olham és a felesége közt zajlik, hirtelen átvált egy feszült, paranoid thrillerbe. Tele van vad meglepetésekkel."
A szeretõ feleséget Madeleine Stowe alakítja, aki örült a lehetõségnek, hogy õ viheti az érzelmi elemet egy sci-fi általában hideg világába. "A sci-fikben többnyire nincs sok intimitás, mert a jövõt általában hideg helynek látjuk, mely megtestesíti legrosszabb félelmeinket. Tetszett, hogy ez a film a jövõben játszódik, de egy olyan jövõben, ahol az emberek megérintik egymást. Ez egy érdekes felfogás."
Az IMPOSZTOR többi szereplõjével ellentétben a Vincent D’Onofrio által alakított Hathaway õrnagyot nem gyötrik kétségek. Õ meg van gyõzõdve arról, hogy Spencer Olham egy emberbõrbe bújtatott replikáns, akinek célja a föld elpusztítása, és teljes felelõsséget érez aziránt, hogy levadássza és céljától eltérítse Spencert. "Bár õ Spencer legfõbb ellensége, azért nem rossz fiú" - magyarázza D’Onofrio. "Õ csak el akarja kapni a fickót. Teljesen úrrá lesz rajta a hatalmas felelõsség, hogy meg kell mentenie az emberiséget."
Hathawayjel a nyomában Spencer Olhamnek nincs szövetségese... amíg nem találkozik a rejtélyes Cale-lel, az új, csúcstechnikájú társadalom egyik kirekesztett tagjával, aki az eszét használva próbál élni a külterületeken, szó szerint a társadalom peremén. Cale-t Mekhi Phifer alakítja. "Mindig ott motoszkál a mélyben az a kérdés, hogy kik az igazi barátaid, és hogyan lehetsz biztos abban, hogy ismered a körülötted lévõket" - mondja Phifer. "Ez tetszik. Az általam alakított figura végül is nem Olham barátja, de megmenti az életét. Cale tisztelni kezdi Spencert, és ezért érzi úgy, hogy segíteni kell neki."
Az IMPOSZTOR olyan korban játszódik, amikor a bolygó nagy részét elektromagnetikus erõterek borítják, hogy megvédjék az ûrlények támadásaitól. Ugyanakkor bizonyos részek hátborzongatóan ismerõsek saját jelen-korunkból.
A filmkészítõk azt is észrevették, hogy a legnagyobb változások belül történtek. A filmben minden ember hord a gerincében egy beépített szerkezetet, a simkódot, mely minden alkalommal jelzi õket, ha belépnek egy épületbe, telefonálnak, pénzt vesznek fel - vagy elhaladnak egy ellenõrzõpont mellett.
Az orwelli stílusú megfigyelés sok formában megjelenik az IMPOSZTORban a simkódoktól kezdve a Nagy Testvér-szerû kamerákig. "Érezni az állandó ellenõrzést" - mondja Nelson Coates, látványtervezõ. "Mindenfelé videómonitorok vannak, és folymatosan mennek a hírek."
Ahogy a történet egyre sötétebb tónust kap, eszerint alakította a díszleteket is Coates. "A történet egy hihetetlenül rendezett és kellemes környezetben kezdõdik" - mondja. "De ahogy Spencer Olham élete szétesik, a díszletek is tükrözik az egyre növekvõ paranoiát és klausztrofóbiát. A meleg fényekkel megvilágított, fa-tónusú környezetbõl fokozatosan egyre feketébb, rémisztõbb formák közé kerülünk. Ez ugyanaz a folyamat, mint ami Spencer Olham agyában zajlik. Egyre beljebb kerül a káosz birodalmába."
Coates jövõbeli helyszíneinek hatását tovább fokozták az Industrial Light & Magic által készített vizuális effektek. A leglátványosabb trükkök közt van a jármûvek érkezése a földet fedõ kupolákon keresztül. Az ILM felelt a videótelefonokért, és a különféle szkennerekért is, amelyekkel az épületeket világítják át, amikor Spencer Olhamet keresik.
Tulajdonképpen a filmben minden tárgy egy olyan világ szellemét árasztja, melyben már nehéz megmondani, hogy mi emberi. Beton és acél - két olyan elem, amely a mai építészetben is meghatározó - dominálja a városok képét.
A szigorúan titkos kormányzati biztonsági szervezet, az FBI, azaz Föld Biztonsági Intézet fõhadiszállásának "szerepére" a film készítõi a neves szemüveggyártó cég, az Oakley tényleges fõhadiszállását választották. Mint kiderült, a hipermodern épületet tényleg Philip K. Dick ihlette, aki az Oakley alapítójának és elnökének, Colin Badennek kedvenc írója. Amikor az épületet tervezték, Baden Dick egyik novellájából kért valamit. Noha a cég korábban soha nem járult hozzá, hogy az épületben forgassanak, ennek a filmnek Baden nem tudott ellenállni.
És ha már szóba került az író - a tudományos-fantasztikus szerzõk közül valószínûleg Philip K. Dick gyakorolta a legnagyobb hatást a mozi világára. Az IMPOSZTOR mellett olyan filmek készültek mûveibõl, mint a Szárnyas fejvadász, Az emlékmás, valamint õ az ihletõje az olyan a valóság határait feszegetõ filmeknek is, mint például a Mátrix. Steven Spielberg következõ filmje, a Minority Report is Dick egyik novellája alapján készült. De mivel ragadta meg Dick így a modern képzeletvilágot?
Talán azzal, hogy fogta az általunk ismert valóságot, és egy következõ szintre csavarta. A cyberpunk hagyomány keresztapjaként az egyik elsõ szerzõ volt, aki a mesterséges intelligencia és a cyber-világ körüli nyugtalanító morális dilemmákat boncolgatni kezdte. Az 1928-as chicagói születésû író 36 regényt és 5 novellagyûjteményt hagyott hátra. Bár 1982-ben meghalt, az általa elõvetített jövõkép ugyanolyan provokatív, félelmetes és izgalmas, mint bármikor.
"time is not money"
