információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egyszerûnek látszott. Már ha valamire egyáltalán lehet ezt mondani a háborúban. Két olyan fõtisztet kellett elfogni és kihozni egy, a szomáliai Mogadishu belvárosában lévõ épületbõl, akik a rettegett szomáliai hadúr, Mohamed Farrah Aididnak, a Hadr Gibr klán fejének közvetlen környezetéhez tartoztak. Az Aidid vezette Hadr Gibr klán még polgártársai éheztetésétõl és meggyilkolásától sem riadt vissza, hogy mindenáron fenntartsa hatalmát az egyre inkább az anarchia felé sodródó Szomáliában. Az amerikai katonák az ENSZ nemzetközi alakulataival érkeztek az országba. Az volt a feladatuk, hogy megpróbálják fenntartani a békét, és enyhítsenek a Kelet-Afrika népeit sújtja szörnyû éhínségen, amely addig már 300.000 áldozatot követelt. Sok ember nem is az éhínségtõl pusztult el, hanem az Aididhez hasonló kegyetlen hadurak emberei ölték meg õket, mert megpróbáltak hozzájutni az országba küldött segélycsomagokhoz. A Habr Gidr klán egyik válaszlépése az ENSZ katonai jelenlétére az volt, hogy lesbõl megtámadtak 24 pakisztáni ENSZ-katonát, és szabályosan kibelezték õket.
Aidid két fõemberének foglyul ejtésétõl az Egyesült Államok azt remélte, így meggyengíthetik a hadúr hatalmát. 1993. október 3-án William F. Garrison tábornok parancsára megindult tehát a túszejtõ akció. A célszemélyeket Mogadishu belvárosából, a Hawlwadig úton lévõ Olympic szálló melletti épületbõl kellett elrabolni. A terv szerint négy külön osztagban 75 rangernek kellett kötélen leereszkednie négy Fekete Sólyom típusú helikopterrõl, hogy fedezze azt a 40 Delta Force kommandóst, akik behatolnak az épületbe, foglyul ejtik a célszemélyeket, és a Hawlwadig úton végighaladva a 12 terepjáróból és teherautóból álló konvojhoz viszik õket, amely aztán, a várostól öt kilométerre, az Indiai-óceán partján fekvõ, amerikai katonai bázisra szállítja õket. Az akció délután 3 óra 42-kor kezdõdött, és a tervek szerint 45 percig, legfeljebb egy óráig tartott volna. Az infraszemüvegeket és az egyéb speciális felszerelést a katonák a bázison hagyták, mondván, úgysem lesz rá szükség. Ám amikor 20 percen belül a Sólyom 6-1-es és a Sólyom 6-4-es helikoptert is lelõtték, a villámakció mentõakcióvá lett. A város felbolydult, és az amerikai katonák hirtelen jól felfegyverzett szomáliaiak kereszttüzében találták magukat. A tûzharcban, amely október 4-én hajnalig tombolt, 19 amerikai katona vesztette életét és 73 sebesült meg. A szomáliaiak elszántan és dühödten harcoltak az általuk ellenségnek és betolakodónak tekintett amerikaiak ellen. Nekik sokkal nagyobbak voltak a veszteségeik.
A Sólyom végveszélyben Mark Bowden nagysikerû könyve alapján készült, amely az úgynevezett mogadishui csatáról szól. Mikor Jerry Bruckheimer producer, még vázlatos formában, olvasta Bowden könyvét, tudta, hogy nagy kihívás lesz ezt a történetet pontosan és hitelesen filmre vinni. Simon West executive producer hívta fel a könyvre elõször Bruckheimer figyelmét.
"Már akkor olvastam a könyvet, amikor még nem lehetett kapni a boltokban. Rögtön beleszerettem - lelkendezik Bruckheimer. - Mindig imádtam az olyan történeteket, amelyben férfiak között az a fajta testvéri kapcsolat alakul ki, amelyben az ember jobban vigyáz a társa életére, mint a sajátjára. Ez jellemzõ ezekre a rangerekre, Delta Force kommandósokra, pilótákra is. Fontosabb volt, hogy a havert élve hazavigyék, mint az, hogy õk maguk életben maradjanak. Igazi hõsök szerepelnek ebben a történetben."
Mark Bowden, a The Philadelphia Inquirer neves újságírója, két és fél évvel azután kezdett el foglalkozni a történettel, hogy az a valóságban lejátszódott. Ekkorra már az eset kezdett kikopni hírekbõl és a média úgy tekintette, mint a Clinton-adminisztráció egyik elsõ külügyi kudarcát. Bowdent nagyon érdekelte a csata és a következményei is. Vajon kik voltak ezek az emberek, akik kora délutántól másnap hajnalig egyfolytában harcoltak? Vajon mit érezhettek? Bowden számára akkor vált igazán emberközelivé a történet, amikor a Mogadishuban tragikus körülmények között elesett Jamie Smith édesapja, Jim, meghívta õt egy épület avatóünnepségére, amelyet a fia tiszteletére neveztek el. Bowden itt találkozott 12 olyan rangerrel, akik együtt harcoltak Jamie-vel Mogadishuban. Mindegyikük szívesen mesélt Bowdennek. Ez volt a kezdet, amelyet aztán évekig tartó kutatás, számos interjú, sõt még egy veszélyes szomáliai utazás is követett 1997 nyarán. A könyv, amelynek teljes címe: A Sólyom végveszélyben - Egy modern háború története, végül 1999-ben jelent meg. Nagy sikerét elsõsorban a pontos kidolgozásnak és tárgyilagosságának köszönhette.
"Nem az a lényeges, hogy a történelem utólag hogyan fogja megítélni azokat a politikai döntéseket, amelyek ehhez a háborúhoz vezettek - írja Bowden. - Ez semmit sem von le a speciális alakulatok katonáinak hõsiességébõl, szakmai tudásából és elkötelezettségébõl."
"Mark Bowden könyve nagyszerû munka - teszi hozzá Bruckheimer. - Bemutatja ezeknek a fiatal férfiaknak az életét és azt, hogy min mentek keresztül. Ma a médiában rendkívül kiélezett a verseny, a való életbõl vett szenzációk 15 másodpercenként követik egymást. A mogadishui csatát is rendkívül gyorsan elfelejtették. Reméljük, hogy ez a film segít emléket állítani ezeknek a fiataloknak, akik olyan nagy áldozatot hoztak ebben a rövid háborúban."
Bruckheimer Ridley Scottot hívta fel, hogy rendezzen filmet Bowden könyvébõl. Testvérével, Tony Scott-tal már jó néhány nagysikerû filmben dolgozott, olyanokban, mint a Top Gun, a Beverly Hills-i zsaru 2., a Mint a villám, Az utolsó esély vagy A közellenség.
"Sok éve ismerjük egymást Jerry Bruckheimerrel - mondja Ridley Scott -, de harminc éve dolgoztunk együtt utoljára, mikor egy gumiabroncs-reklámfilmet rendeztem. Jerry volt a reklámügynökség menedzsere. Sokszor beszélgettük már róla, hogy jó lenne együtt csinálni egy mozifilmet is. Aztán most Jerry felhívott, hogy úgy gondolja, A Sólyom végveszélyben nekem való feladat. Még emlékszem az 1993-as reakcióimra. Néztem a BBC Newst, ahol mutatták azokat a szörnyû holttesteket és akkor tudatosult csak bennem, hogy ezek amerikaiak. Azt hiszem, egész Amerikát sokkolta a látvány. Mi, akik egy védett társadalomban élünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy milyen szerencsénk van. A mogadishui események kapcsán kezdtük felfogni, mit jelenthet az úgynevezett harmadik világban élni. A védett társadalmak, mint amilyen a gazdag és sikeres amerikai is, úgy veszik körül a polgáraikat, mint egy puha csomagolás. Ez egy védett zárt világ, amelybõl igyekeszünk kizárni a szörnyûségeket. Felmerült bennem, hogy érdemes-e amerikaiakat a világnak egy olyan részére küldeni harcolni, amelyet az emberek 90 százaléka meg se találna a térképen. Azt hiszem, a 2001 szeptemberi események bebizonyították, hogy egyszerûen muszáj. Nem tehetjük meg, hogy nem törõdünk vele, mi történik az ilyen területeken..."
Ridley Scottnak, aki a Gladiátorban már ábrázolt egy ókori háborút, most lehetõsége volt egy olyan háborús történetet filmre vinni, amely idõtlen és ugyanakkor nagyon idõszerû is. Rengeteg háborús film készült már, de kevés az olyan, amelyik ennyire egyetlen csatára koncentrál. A rendezõ szigorúan a csata konkrét, valóságos eseményeire figyel, nem közöl háttértörténeteket a katonákról, nem tart történelemórát a nézõknek az elõzményekrõl és a következményekrõl. A figurákat kizárólag az jellemzi, amit ebben a háborúban tesznek.
"A könyv olyan, mint egy nagy puzzle - magyarázza Ridley Scott. - Ahogy a darabok egymás után a helyükre kerülnek, kirajzolódik egy háború természetrajza. Ez a háború csak 16 óráig tartott és igen nehéz feladat ezt a 16 órát egy két és fél órás film forgatókönyvébe belesûríteni.
"A könyv közel száz katona sorsát követi - folytatja Bruckheimer. - Ez persze lehetetlen a filmen. A forgatókönyvben az az egyik legnagyszerûbb dolog, hogy így is megismerünk 40 embert, akikkel szinte együtt éljük át ezt a csatát. A történetet jó néhány szereplõ nézõpontjából láthatjuk, mégis a legnagyobb részt a fiatal Matt Eversmann szemszögébõl, aki a negyedik osztag parancsnoka lesz, amikor az eredeti parancsnok, Beales, epilepsziás rohamot kap a bevetés elõtti éjszaka."
Ahogy a forgatókönyv megszületett, kezdett összeállni a stáb is, amelynek tagjai között jó néhány olyan szakember volt, akik Ridley Scott munkatársai voltak a Gladiátorban vagy a Hannibálban, illetve akikkel Jerry Bruckheimer dolgozott együtt korábbi filmjeiben. Így választották Harry Humphries katonai és technikai tanácsadót, aki közremûködött Bruckheimer A szikla, A közellenség és Pearl Harbor - Égi háború címû filmjeiben és Ridley Scott G.I Jane címû filmjében is. A Sólyom végveszélybent a lengyel származású Slavomir Idziak fényképezte, aki Krzysztof Kieslowski operatõre volt a Tízparancsolat-sorozatban, a Veronika kettõs élete és a Három szín: Kék címû filmekben, de bizonyította tehetségét a Túszharc címû nagyszabású akciófilmben is. A Sólyom végveszélyben egyik executive producere az a Branko Lustig lett, akinek majd ötven éves szakmai tapasztalatára már a Schindler listája, a Gladiátor és a Hannibál címû filmekben is nagy szükség volt.
"time is not money"
