információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A történelem során kevés problémán tûnõdtek annyit, mint a szépség természetén. Filozófusok, költõk, tudósok és teológusok elmélkedtek rajta, és kaptak inspirációt megannyi formájától és titkaitól. Néhányan a természet csodáiban fedezik fel, mások egy egyszerû rejtélyes mosolyban...
Hal Larsen végletesen felszínes pasas, és csak a szupermodellekben képes a szépséget felfedezni. Az elsõ, ami egy nõben érdekli, a külseje. Halban fel sem vetõdne, hogy randizzon egy nõvel, akinek nincs tökéletes teste, mosolya és stílusérzéke.
Elég azonban egy találkozás Tony Robins guruval, hogy egy rögtönzött hipnotizálás alkalmával Hal nõkrõl alkotott véleménye gyökeresen megváltozzon, és meglássa az igazi belsõ szépséget. Amikor megjelenik Rosemary (Gwyneth Paltrow), egy túlsúlyos önkéntes a Békehadtesttõl, Hal a nõi szépség netovábbjaként értékeli Rosemary kedvességét és humorát, és ezzel egy idillikus románc veszi kezdetét. Egy nap azonban megtörik a varázs...
Peter Farelly és Bobby Farelly már régóta elismerést szereztek maguknak különleges stílusukkal. Peter Farelly szerint új filmjükben nem csak a nevetés a fontos, hanem maga a történet. "Peter mindig azt mondta, hogy még nem készítettük el legjobb filmünket, mert bár megnevettettük az embereket, de nem nevettek és sírtak egyszerre. Ez a legérzelmesebb filmünk" - vélekedik Bobby Farelly. Braedley Thomas, régi produkciós partnerük szerint a film olyan, mint egy régimódi szerelmi történet.
A NAGYON NAGY Õ történetének ötlete Sean Moynihan, egy nyugdíjas számítógép-szakember agyából pattant ki. A Farerelly fivérek annyira szórakoztatónak és humorosnak találták a leveleit, hogy rávették, kezdjen el forgatókönyveket írni. Moynihan "Eye of the Beholder" címû írását a belsõ szépség meglátásáról aztán a testvérpár - a szerzõ aktív segédletével - átdolgozta.
Rosemary karakterét Gwyneth Paltrow-ra írták. Farrellyék nem egy komikus színészt akartak elsõsorban, hanem olyasvalakit, aki valódivá teszi a szerepet. "Gwyneth több mint szép, belsõ ragyogása utánozhatatlan. Már egy mosolyából kiderül, hogy boldog és szerelmes. Pontosan erre a jellemvonásra volt szükségünk Rosemary karakteréhez" - összegzi Bobby Farrely.
Paltrow-nak a szerepben alkalma nyílt, hogy kibontakoztassa tehetségének más aspektusát és a fizikai próbatételeknek is meg kellett felelnie. Több szék összerogyott alatta, fecskeugrásos becsobbanása a medencébe kisebb áradást okozott, kenujának hátsó része evezés közben a levegõbe emelkedett és még Jack Blacket is a karjában kellett cipelnie. Négyórás elõkészületre volt szükség, hogy Paltrow-t 136 kilósra "alakítsák át". Az elsõ formára igazítás után Paltrow elhatározta, hogy kipróbálja, milyen benyomást tesz új külseje az emberekre, és beült egy New York-i hotel bárjába. "Kíváncsi voltam, hogy mûködik a duci jelmezem. Rögtön feltûnt, hogy senki sem akart szemkontaktust létesíteni velem, a kutya sem nézett rám. Mélyen elszomorító, döbbenetes élmény volt" - emlékezik vissza a színésznõ.
Paltrow után a másik fõszerepre kellett a rendezõknek megfelelõ embert találniuk. Elõször a legmenõbb, vezetõ színészekre gondoltak, de rájöttek, hogy a közönség nehezen bocsátaná meg egy jó pasinak a megrögzött nõzést. De ha egy átlagember felszínes, az könnyebben elnézhetõ. Farrellyék éppen ennek az akárkinek a típusát látták meg Jack Black színészi játékában, aki a jó kritikát kapott Pop, csajok, satöbbi címû vígjátékban nyújtott teljesítményéért. "Jackben minden megvolt, amit csak Hal szerepe megkívánt - vélekedik Braedley Thomas. - Frissesség, hihetetlen szeretetreméltóság és energia."
A színészt kezdetben elbátortalanította a gyönyörû, Oscar-díjas Gwyneth Paltrow-val való munka. "Nem csak fõszerepet nem játszottam még - jegyzi meg Jack Black -, de egyáltalán semmi romantikusat sem. Így tudtam, hogy Hal szerepe valódi kihívást jelent majd." Blacknek ez a kezdeti habozása azonban hamar elmúlt, és ahogy a forgatás elkezdõdött, a két fõszereplõ máris összebarátkozott. Paltrow még Black Tenacious D duójához is csatlakozott néhány rögtönzött duettben.
Mauricio (Jason Alexander) Hal legjobb barátja. Ha lehet azt mondani, még felszínesebb pasas, és a lehetetlen fizikai tökéletességet keresi. Emellett azonban megnyerõ modorú és vicces. Alexander rendkívül örült, hogy végre a Farrelly fivérekkel dolgozhatott. "Míg néhány rendezõ a forgatások közötti szünetben változtat a forgatókönyvön, addig Peter és Bobby a forgatás közben teszi ezt" - meséli Jason, hogy mennyire az utolsó percben alakult ki a végsõ változat.
Hal másik barátja Walt, akit tulajdonképpen egy amatõr, René Kirby IBM-tisztviselõ játszik. Farrellyék szokása, hogy a fõszereplõkhöz közel álló szerepekre amatõröket is beválasztanak. Walt egy gondtalan fickó, úgy veszi a dolgokat, ahogy azok jönnek - még a "spina bifida" nevû születési rendellenességét is, ami azt jelenti, hogy gerince tökéletlenül záródik. Farrellyék akkor ismerkedtek meg Kirbyvel, amikor az Én és én meg az Irén címû filmjüket forgatták Burlingtonban. "Egy éjjel egy bárban ültünk és hirtelen valami hozzáért a sípcsontomhoz - emlékezik vissza Peter. - Lenéztem és éppen René Kirby haladt el mellettem négykézláb." Aztán meghívták Kirbyt egy sörre, és kiderült, hogy a már említett születési rendellenességgel született. A szülei soha nem engedték meg neki, hogy tolószéket, járógépet vagy mankót használjon, tehát Kirby négykézláb közlekedik - valószínûleg az egyedüli ember a világon, aki így jár, és ennek köszönhetõen felsõteste nagyon megizmosodott. Ezenkívül gyakorlott síelõ, díjnyertes tornász, valamint tekézik, gördeszkázik, autót vezet és kerékpározik egy speciálisan megtervezett kerékpáron. "Még soha nem találkoztam olyan emberrel, mint René - állítja Peter Farrelly. - Ha már a belsõ szépségrõl beszélünk, akkor ez benne igazán megvan." "René teljesebb életet él, mint az emberek nagy többsége - teszi hozzá Bobby Farrelly. - Már a jelenléte is inspiráló." Walt karakterének megalkotásakor a rendezõk nem akartak testi fogyatékosságára koncentrálni, sokkal inkább különleges humorérzéke került elõtérbe, illetve az, hogy mindenkivel megérti magát, és õt is mindenki szereti. Walt a partik középpontja, és igazából a film szíve. A Farrelly fivérek nem könnyítették meg René számára a filmezést. Természetesen állva kellett eljátszania a szerepét, valamint meg kellett tanulnia énekelni, táncolni és lovagolni. Kirby elõször azt hitte, hogy a rendezõk viccelnek vele, amikor felajánlották neki a szerepet. Aztán megkapta a forgatókönyvet, színészi elõadásmódból és éneklésbõl leckéket vett, kézhez vette repülõjegyét Los Angelesbe, találkozott a rendezõkkel és elénekelte nekik a filmhez betanult dalát. "A humor tölti ki az életemet. Érdemesebb a dolgok vidám oldalára koncentrálni, és hanyagolni a rosszakat. Minden nap arra törekszem, hogy egy kis vidámságot csempésszek az emberek életébe, mosolyt csaljak az arcukra, vagy megnevettessem õket" - árulja el Kirby.
Peter és Bobby Farrelly is abban a legjobb, hogy a mozik közönségét megnevettesse. A NAGYON NAGY Õ címû filmjükben meglepõ érzelmi rétegek keverednek humoros elemekkel. A végeredmény új színt hoz életmûvükbe, és erre mindketten büszkék.
"time is not money"
