információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Amikor Quoyle, a boldogtalan, magányos New York-i egy autóbalesetben végleg elveszti tõle rég elhidegült feleségét, az élete örökre megváltozik. A gyásztól lesújtva visszavonul nagynénjével és kislányával Új-Fundlandra, õsei rejtélyes otthonába.
Egy kis halászvárosban a helyi lapnál kap újságírói állást. Minden újabb cikk megírásával nõ Quoyle érzékenysége a kiismerhetetlenül csalafinta közösség iránt - és saját maga iránt is. Apránként románc alakul ki közte, és Wavey közt, aki saját démonaival küzd.
Ahogy a férfi új élete kezd kibontakozni ezen a varázslatos, hajthatatlan szépségekkel és nehézségekkel megáldott helyen, a múltja összeolvad a jelenével, és Quoyle kezd átalakulni...
Az E. Annie Proulx Pulitzer-díjas regényébõl készült Kikötõi hírek megrendítõ és felemelõ történet egy összetört élet újjászületésérõl, csupa kiváló színész tolmácsolácsában, Lasse Halström rendezõ (Árvák hercege, Csokoládé) összetéveszthetetlenül emberközeli stílusában.
Amint elõször elolvasta a regényt, Hallströmöt azonnal magával ragadta a történet. "Annie Proulx nemigen ismer korlátokat a történetmesélésben: drámával ötvöz bohózatot, költõi szépséget a legjelentéktelenebb apróságokkal, vagy tényszerû újságírói beszámolókkal az újfundlandi életrõl. Számomra pedig minden vonzó, ami õszintén és valóságosan próbálja bemutatni az embereket."
Spacey elismerõen szól arról, mekkora kihívás elé állította ez a szerep, és rendezõjérõl, aki nagy segítségére volt ezen az érzelmileg nehéz terepen való eligazodásban. "Úgy éreztem, még soha egy filmben sem játszottam Quoyle-hoz hasonló alakot. Nincs benne egy csepp irónia, nagyszájúság, vagy cinizmus sem. A szerepbeli kihívás abban állt, hogy õ nem olyan hõs, aki bármiben tevõlegesen cselekedni próbálna" - folytatja Spacey. "Vele csak úgy megtörténik az élet, úgyhogy ez egy igen érzékeny szerep."
Azáltal, hogy a mellékszereplõk fõhõshöz fûzõdõ kapcsolatát fokozták, a film készítõi kiemelték Quoyle-nak és õseinek személyes háttértörténetét.
A film Új-Fundland szabdalt, rögös és kihívóan gyönyörûséges szigetén játszódik, Kanada partjai mellett.
Mikor E. Annie Proulx felfedezte a szigetet, az elsõ pillanattól kezdve nagy hatással voltak rá a jóindulatú, õszinte helyiek, a harapós idõjárás, és a durva, szaggatott táj. Proulxban feléledt az egykori egyetemista (hiszen történelem szakon doktorált), és egész könyvtárnyi történelmi és szociológiai könyvön rágta át magát, mikor nekifogott, hogy jobban megismerje Új-Fundland történetét és kultúráját. Térképeket tanulmányozott, helyi zenéket és dalokat hallgatott, kutatta a hajózási és halászati szokásokat, és átolvasott egy-egy évfolyamnyit a helyi újságokból is.
Hallström is Proulx nyomába szegõdött. Mikor elolvasta a könyvet, már tudta, hogy a filmfeldolgozást mindenképpen Új-Fundland szigetén kell forgatnia.
"Egyszerûen nem lehet mással helyettesíteni az újfundlandi tájat, sem azt az inspirációt, amelyet a hely áraszt magából" - állapítja meg Hallström. "Ez a táj elképesztõen sok mindenben hozzájárult az elképzeléseinkhez, hirtelen támadt ihlettel szolgált a rögtönzésekhez, vagy akár ahhoz, hogy hová állítsuk a kamerát. Abban a mozgatóerõben, amellyel ezt a filmet létrehoztuk, igen nagy szerepet játszott, hogy megismerkedhettünk az itt élõ emberekkel. Életreszóló élmény volt."
Az Oscar-díjas Kevin Spacey Quoyle-ként merõben új területen próbálgatta szárnyait. Egy "kifosztott, gyásztól és kudarcra ítélt szerelemtõl sújtott" férfit játszott, akibõl lassacskán egy sokkalta élettelibb ember formálódik. Márpedig ahhoz, hogy hûen sikerüljön visszaadni a regényt, elengedhetetlen volt, hogy szerepét árnyalatra pontos tökéletességgel tudja megformálni.
Cate Blanchett, az elismert ausztrál színésznõ alaktítja Quoyle robbanékony fiatal feleségének, Petal Bearnek kulcsfontosságú szerepét.
"A KIKÖTÕI HÍREKben az a legjobb, hogy csöppet sem szentimentális" - állítja Blanchett. "Szerepem szerint én vagyok a film fekete báránya, ami nagyonis ínyemre való volt. Szerintem élvezetes nem túl szeretetreméltó embereket játszani - kivált nõként. A dolog jobbára átlagos lányokról szól, akik akár a szomszédban is lakhatnának. És Petal nem olyan, akinek szívesen laknék a szomszédságában."
Julianne Moore alakítja Wavey-t, azt a nõt, akiben Új-Fundland minden szépsége és jósága testet ölt.
"A KIKÖTÕI HÍREK arról szól, hogyan találnak közösségre az egyes emberek, és hogy a család mennyire fontos szerepet játszik életünkben - mennyire befolyásol mindent, arról, ahogy kialakítja azt, akivé válunk" - állítja Moore mély meggyõzõdéssel. "Ezenkívül olyan embereket mutat be a film, akik néha nem hiszik, hogy megérdemelnék azt, hogy szeressék õket, vagy hogy egy család, közösség része legyenek. Arról szól, ahogyan tanulgatjuk, hogy tartozunk valahová."
A texasi Gainer hármasikrek tûnnek fel Nyuszinak, Quoyle és Petal Bear harcias lányának szerepében. "Nyuszi nyugtalan gyerek, aki bár szereti Petalt, igazából annyira sem ismeri, hogy Anyának szólítsa" - meséli Alyssa. "Az apja pedig nem tudja, hogyan törõdjön vele" - mondja Katlyn.
A Judi Dench játszotta Angis néni sokban hasonlít Nyuszira, minthogy õ is mélyen belelát a Quoyle család sokrétû, beszédes történelmébe. "Nem szeretnék túl sokat elárulni Agnisról, mert õ maga is meglehetõsen rejtélyes" - vallja be Dench. "De miután megérkeztünk Új-Fundlandra, rögtön megértettem, Agnis miért vágyik annyira visszatérni a gyökereihez - akármilyen sötétek is legyenek."
Hallström a varázslatos könyv életrekeltéséhez segítségül hívta Robert Nelson Jacobsot, a Csokoládé Oscar-jelölt forgatókönyvíróját. Õ volt az, aki megalkotta a film felépítését úgy, ahogy azt Hallström elképzelte, és fényesre kerekítette a történetet.
A KIKÖTÕI HÍREK készítésén mindenki igazán szívesen dolgozott, 2001 március 12-én kezdték a fogatást, a Nova Scotia-i Dartmouthban. Hallström varázsos élménynek találta a helyszíni forgatást. "A KIKÖTÕI HÍREK tulajdonképpen Új-Fundlandnak és az ott élõknek a portréja" - teszi hozzá Hallström. "A cselekmény jelképes hátteréül a táj szolgált. Ez a világ formálta és alakította az embereket. Annak idején a puszta túlélésért is keményen meg kellett itt küzdeni. Ez a könyörtelen élet itt még mindig jelenvaló, az örökség része."
Miután a filmesek rábukkantak az õ Killick-Clawjukra, a következõ és talán a legfontosabb helyszín, amit biztosítaniuk kellett, a Quoyle’s Point volt. "A KIKÖTÕI HÍREK legfõbb képe a sziklára kipányvázott zöld ház látványa, amint a sodronyok megfeszült küzdelemben tartják a házat a helyén" - magyarázza Hallström. "A házat jégre húzó emberek látványa és ez a kép volt az, ami elõször megragadott a történetben. Az az érzés, hogy a ház maga is fontos ’szereplõ’, egy Új-Fundlandról, Quoyle családjáról és a múltjukról mesélõ hang."
Mint azt a látványtervezõ, Gropman elmondja, Hallström a legõszintébb és legegyszerûbb kifejezését keresi minden látványnak vagy környezetnek. "Természetesen az volt a legelsõ dolgom, hogy mindent eltávolítsak, ami nélkülözhetõ - színeket, felületeket" - mondja Gropman. "Egész addig, míg eljutottunk egyfajta ikonig, egy olyan képig, amit annyira igaznak lehet érezni, hogy a szemlélõnek nem kell megtorpannia, mikor eléri."
"A film roppant nagy fizikai kihívásokkal járt. A regény például félreérthetetlenül kijelöli a zöld ház helyét, méghozzá egy olyan képtelen pontra feltûzve, hogy abban a környezetben eleve lehetetlen élni" - jegyzi meg Gropman.
Az utak hiánya szintén nehéz feladat elé állította a filmeseket. Miután kiválasztottuk New Bonaventure-t, helikopterre szálltam, és felderítettem a partvonalat mindkét irányban 50 mérföldnyire" - emlékszik vissza Charlie Harrington, a helyszínekért felelõs menedzser. "Az a baj Új-Fundlanddal, hogy ebben a tartományban 1965-ig nem voltak utak. Mindenki csónakkal közlekedett. Úgyhogy lélegzetelállító helyeket találtunk, de semerre nem volt út. Aztán az újfundlandi kormány gondolt egyet, és szóltak, hogy mi majd építünk nektek utat. És tényleg építettek."
A goromba idõjárás meglehetõs elõkészítõ munkát kívánt a stábtól. "Mivel télen készítettük elõ a filmet, a zöld házat elõbb fel kellett építenünk egy halifaxi stúdióban" - meséli Gropman. "Amikor pedig felépült és elkészült rajta a festés, szétszedtük, felraktuk az Új-Fundlandra tartó kompra, majd a Coleman foknál ismét felállítottuk. Hanem amikor kiértünk a helyszínre, elõször is vagy másfél-két méter havat kellett eltakarítanunk. Ám mivel a szereplõk érkezése elõtt a ház 40 éve lakatlan, nem akartuk túlságosan megbolygatni a táj küllemét. Úgyhogy mindent egyesével kellett behoznunk hójáró motorszánokon, majd óvatosan összeraknunk anélkül, hogy túlságosan nagy kavarodást okoznánk."
Az idõjárás azonban akkor is beleszólt a forgatásba, mikor a hó már elolvadt. A stáb csaknem két hétig várakozott a napsütésre, míg le tudták forgatni a Horse Chopsnál játszódó jeleneteket. Mikor az elõrejelzés végre napos idõt jósolt, a színészek és a filmesek megegyeztek, hogy még egy nappal - a vasárnappal - megtoldják a munkát.
A KIKÖTÕI HÍREKben Hallström újra együtt dolgozik a neves brit operatõrrel, Oliver Stapletonnal. "Igen prímán fényképez, egyszerûen, és szépen kiemeli az alakításokat" - véli Hallström. "A világítása olyan stílusban van, mely a természetes fény mozgásának megfigyelésén alapul, néha kifejezetten líraiak a képei."
"Oliver képeket is fest" - jegyzi meg Goldstein Knowlton. "Tökéletesen értette hát a módját, hogy mutassa be Új-Fundland kérlelhetetlen tisztaságát, elszigeteltségét, képtelen gyönyörûségét és pompáját."
"time is not money"
