információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Kezdetben minden csodálatosnak tûnik.
Frank elsõ egyetemi éve után hazautazik szüleihez a nyári szünetre. Egy váratlan fordulat azonban mindent felforgat, és alapjaiban megváltoztatja szülei békésnek és boldognak hitt házasságát is. Azt hitték, sosem fogják elhagyni egymást, most azonban olyan végsõ és visszavonhatatlan elkeseredéssel fordulnak egymás ellen, hogy valamelyikük biztosan összeomlik...
A HÁLÓSZOBÁBAN váratlan kritikai és közönségiker volt az egész világon. Öt Oscar-díjra jelölték: a legjobb film, a legjobb férfi és nõi színész, a legjobb nõi mellékszereplõ és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában!
IN MEMORIAM ANDRE DUBUS
A film születésérõl és az annak alapjául szolgáló regény írójáról a következõket meséli Todd Field rendezõ: „Tíz évvel ezelõtt felfedeztem magamnak Andre Dubust, pontosabban elõször csak a történeteit. Olyannyira rokonszenvesnek találtam õket, hogy találkozni szerettem volna a szerzõjükkel. Hamarosan el is érkezett az idõ, hogy ne csupán a munkáin keresztül, de személyesen is megismerkedhessek Dubussal. A nap, amikor utoljára beszéltünk egymással, halálának napja volt, mellékesen pedig az én születésnapom.
Amikor a hatvanas évek derekán Andre elsõ kisregényei megjelentek, rögtön kitûnt kortársai közül: stílusát nem az akkortájt divatos posztmodern cinizmus jellemezte, holott õ is, akár a többiek, tekintetét örökérvényû erkölcsi kérdésekre szegezte. Történetei az új-angol középosztály miliõjében fogantak, és egyszerre tárgyalták az emberi kapcsolatok napos, illetve árnyékos oldalát. Ahogyan Tobias Wolff mondta róla: »Azon kevés prózaírók egyike, aki nem esik túlzásokba, ha a szerelemrõl ír. Nem emeli piedesztálra, de nem is alacsonyítja le: nem az elveszített vagy el nem nyert szerelemrõl beszél, hanem az emberek közötti valóságos kapcsolatról, annak minden szépségérõl és nyûgérõl.«
Bár a forgatókönyv egyetlen, számomra kiemelten fontos Dubus-mû alapján íródott, a filmben életmûvének számos eleme benne foglaltatik. A történet a nyugati, pontosabban az amerikai öntudat bírálata. Andre azt mondta eme munkája kapcsán, hogy ha történetesen Kanadában vagy Dániában élte volna le az életét, soha sem lett volna képes ilyen alaposan feltérképezni az erõszak természetét.
Halála elõtt nem sokkal elárulta nekem, hogy mindig is szeretett volna westernt írni, de olyan átkozottul nehéz feladatnak találta, hogy végül letett róla. Pár nap múlva – legnagyobb meglepetésemre – mégiscsak elküldött nekem néhány western történetet. Szereplõi lóháton ültek és az elmaradhatatlan cowboy-hacukát viselték, ám idõnként hajóra szálltak és rákhalászatra adták a fejüket. Andre úgy kerekedett felül a nehézségen, hogy westernjeit saját közegébe helyezte.
Megszállott mozirajongó volt. Utolsó találkozásunkkor is egy filmrõl áradozott, amit aznap látott. Most azt kívánom, bárcsak itt ülhetne mellettem, hogy láthassa ezt a filmet, melyet az õ emlékének ajánlok.”
A SZERELEM NEVÉBEN
Azt szinte valamennyien tudjuk, hogy a szerelem életünk egyik legfontosabb mozgatója, ám kevesen vannak tisztában vele, mire is képesek a szerelemért, illetve hogy egy esetleges válsághelyzetre miképp reagálnának. Az önzés vagy a szeretet kerekedik-e felül a válságpillanatokban? Alávetjük magunkat a mindent elsöprõ érzelemnek, vagy erõszakot teszünk magunkon? Todd Field számos fesztiválon sikert aratott A HÁLÓSZOBÁBAN címû filmje ezeket a dilemmákat járja körül.
Matt Fowler doktor (Tom Wilkinson) és énektanár felesége, Ruth (Sissy Spacek) egy tengerparti kisvárosban élnek boldogan és kiegyensúlyozottan. Szemük fénye, a fõiskolás Frank (Nick Stahl) hazautazik a nyári szünetre, és elszegõdik a kikötõ rákhalászaihoz, hogy némi zsebpénzre tegyen szert. Frank szerelmi viszonyba keveredik egy szép fiatalasszonnyal (Marisa Tomei), aki egyedül neveli két gyermekét. A szülõk természetesen nem nézik jó szemmel, hogy fiuk egy válófélben lévõ nõ mellett készül lehorgonyozni, de akkora veszélyt nem sejtenek, mint amekkora valójában fenyegeti õket... Ahogy a röpke nyár elsuhanni készül, egy váratlan fordulat mindent felforgat, és alapjaiban rengeti meg boldognak vélt házasságukat.
A HÁLÓSZOBÁBAN Todd Field rendezõ debütáló munkája. Nevét színészi alakításai révén ismerhette meg a mozivilág, többek között olyan filmekbõl, mint Stanley Kubrick Tágra zárt szemek vagy Victor Nunez „Ruby in Paradise” címû mûve. Field az 1999-ben elhunyt, népszerû amerikai prózaíró, Andre Dubus írásaiból merített ihletet a forgatókönyvhöz. Dubus valamennyi mûvében az amerikai ember lélekrajzát igyekezett felvázolni és árnyalni, roppant együttérzéssel, ugyanakkor szentimentalizmus nélkül. Figurái hétköznapi színhelyek hétköznapi alakjai – nem ritkán becstelenek és kétszínûek, máskor közönyösek és fásultak, megint máskor szenvedélyesek és hõsiesek –, hús-vér figurák, akik idõrõl idõre szembekerülnek önnön természetükkel, és ilyenkor válnak igazán érdekessé az író számára.
A Fowler család tipikus amerikai família: látszólag lehetetlen kizökkenteni életüket a megszokott kerékvágásból. Olyan átlagosak, hogy mindenki számára ismerõsnek és valóságosnak tûnnek. Field tudta, hogy filmje azon áll vagy bukik, sikerül-e megfelelõ színészeket találnia a karakterek életre keltéséhez. Hõsök, emberfeletti emberek, szélsõséges jellemû figurák alakítására bármelyik közepesen jó színészt felkérhette volna, az átlagember megjelenítéséhez viszont kiforrott tehetségekre volt szüksége. A Fowler házaspárt végül két nagy nevû színész, Tom Wilkinson és Sissy Spacek alakította, játékukkal több nemzetközi fesztivál, legelõször is a Sundance közönségét és kritikusait lehengerlõ hitelességgel.
Spaceket elsõ olvasásra lenyûgözte a történetben rejlõ óriási érzelmi töltet és feszültség: „Csodálatos volt a forgatókönyv, és meglepõen izgalmasnak találtam a karaktereket. A közöttük lévõ érzelmi szálak pattanásig feszülnek a cselekmény elõrehaladtával, és vihar közeledtét jelzik. Mielõtt azonban villámlani kezd, kisüt a nap újra, így a sokkhatás még nagyobb – meséli Spacek. – Döbbenetes, hogy az egyik pillanatban még minden megszokottan zajlik, a lehetõ leghétköznapibb és legtermészetesebb módon, aztán egyszerre csak beüt a ménkû, és pár pillanat múlva már semmi nem a régi körülöttünk. Az ilyesmi mindig csak a másik emberrel történhet meg – gondoljuk. A HÁLÓSZOBÁBAN hõsei olyannyira közülünk való figurák, hogy tragédiájukat szinte a saját bõrünkön érezzük.”
A színésznõ saját filmbéli karakterével is elégedett volt: „Ruth szerencsés asszony, hiszen hivatásának és a zene iránti elkötelezett szeretetének élhet. De ahogyan sok más anyáé, az õ sorsa is csupán gyermeke boldogságával teljesedhet ki. Ruth életének minden pillanatában fia jövõjére függeszti tekintetét. Természetesen meg szeretné õt védeni minden rá leselkedõ veszélytõl...”
Spacek úgy találta, hogy a jelenetek forgatását izgalom és sejtelmesség lengte körül, és ennek az lehetett az oka, hogy a történet által felvetett kérdések mindvégig megválaszolatlanul maradtak: „Annyira sokrétegû a könyv, annyira sok mindenrõl szól, hogy elsõ olvasásra nem könnyû eldönteni, miféle történet ez valójában? Mirõl szól, a megbocsátásról vagy a bûnhõdésrõl? Az igazság vagy a szerelem históriája? Olyan dilemmákat vet fel, amelyek személyes megfelelõit minden nézõ fellelheti saját életében.”
Az apát alakító angol színész, Tom Wilkinson szintén kihívást talált szerepében: „Rá kellett jönnöm, mi munkál egy szeretõ férjben, egy odaadó családapában, aki egyszerre csak szembesül saját démonjaival, és olyasmit tesz, amit korábban sosem hitt volna magáról. Ez nem akármilyen színészi feladat volt. A film nem csupán szerelmi történet és családi dráma, rendhagyó thriller is. Az teszi végtelenül izgalmassá, hogy egyik pillanatában sem tudhatod, mit hoz a következõ.”
Spacek és Wilkinson nagyszerû párost alkottak, aminek titka szerintük az, hogy képesek voltak átélni, hogy évtizedek óta házasok. Ruth és Matt fia, Frank kis híján felnõtt már, de lelkileg még nem tudták elengedni. A hír, hogy egy nálánál jóval idõsebb nõbe szerelmes, kétségbe ejti a szülõket. Holott Natalie kedves és szeretetreméltó teremtés. Marisa Tomei azonnal igent mondott Natalie szerepére, mert úgy érezte, sok mindenben hasonlítanak egymáshoz: „Natalie rendkívül sebezhetõvé teszi élethelyzete. Épp igyekszik kilépni megromlott házasságából, amikor az élet új szerelemmel ajándékozza meg. Ráadásul egy igen fiatal fiúba szeret bele, aki egy számára teljesen ismeretlen közegbõl érkezik – meséli Tomei. – Azt szeretem Natalie-ban, hogy minden nehézség ellenére felvállalja ezt az érzelmet, és a szívére hallgat a kisváros elõítéleteivel, volt férjével, a szülõkkel, vagyis az egész, ellene összeesküdött világgal szemben. Legvégül pedig mindenkinek megbocsát – egyedül saját magának nem.”
Marisa Tomei megtiszteltetésnek érezte, hogy egyik példaképével, Sissy Spacekkel dolgozhat. „Rengeteget tanultam tõle. Borzasztó erõsen motivált, hogy mind jobban és jobban játsszak. Kiváló humora van, és roppant segítõkész munkatárs.”
Tomei azonban a Franket alakító Nick Stahlhoz képest számít veteránnak a szakmában. Stahl gyerekszínészként kezdte pályáját, és Mel Gibson Az arc nélküli emberében kapta elsõ nagyjátékfilmes szerepét. Ezúttal már egy érett és fegyelmezett színész benyomását keltette a filmesekben.
„Nagyon kedvelem Franket – meséli Stahl. – Ez a fiú minden erejével azon van, hogy önálló életet teremtsen magának: elszántan dolgozik és tanul, hogy elszakadhasson szüleitõl.” Stahl napokat töltött a halászokkal, hogy alapszinten kitanulja mesterségük csínját-bínját: „Nemcsak a rákhalászok életét ismertem meg ezekben a napokban, de közvetve mintegy leáshattam Frank jellemének legmélyére is. A rákhalászat igen kemény munka, sokszor egyáltalán nem veszélytelen, fegyelmezett embert kíván. Nem hiszem, hogy képes lennék egy életen keresztül csinálni.”
Frank mindennél és mindenkinél jobban szereti Natalie-t, aki azonban még mindig volt férjéhez van kötve. A csalódott ex-férj, Richard szerepében William Mapothert láthatjuk. Richard valódi fenyegetést jelent Frank számára, de mivel az alkotók igyekeztek nem fekete-fehérben feltüntetni a film figuráit, Richard sem afféle egydimenziós rosszfiú. Egyszerû alak, akinek nem úgy alakult az élete, mint ahogyan azt elképzelte.
A KÉPI VILÁG
Todd Field nagy energiákat fektetett a film képi világának kimunkálására. A HÁLÓSZOBÁBAN vizuális világa szereplõinek érzelmi állapotát úgy tükrözi, hogy pontosan ellentétes azokkal: a rendezõ saját színes, tengerparti szülõvárosát választotta filmje helyszínéül. Ebben a látszólag békés, nyugodt környezetben a felszín alatt forrongó érzelmek kitörése még nagyobb meglepetést okoz.
Bár Field elsõfilmes rendezõ, színészi tapasztalatai és a filmkészítés iránti szenvedélyes elkötelezettsége, továbbá érzékeny színészvezetése nagy hatást tett A HÁLÓSZOBÁBAN munkatársaira. Ahogyan Sissy Spacek mondta róla: „Igazi mûvész, a szó régi, jó értelmében: olyasvalaki, aki a munka minden egyes mozzanatát nagy szeretettel és mûgonddal vigyázza. Arról nem is beszélve, hogy – mint az elsõfilmesek általában – nyitott a jó ötletekre, azaz hálás a színészeknek és a stábnak a kreativitásért.”
"time is not money"
