információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Matt Sullivan (Josh Hartnett) utolsó nagy kapcsolata katasztrófával végzõdött, és szíve azóta is fáj, nem keresi a komoly kapcsolatokat.
A kisfiúsan sármos, egyedülálló huszonéves weblap tervezõ rájön, hogy a gyógyír a legvalószinûtlenebb helyen vár rá: a nagyböjti áldozatban. Egy olyan srác, aki eddig képtelen volt bármit is befejezni, most úgy dönt, hogy elmegy addig, ameddig még senki emberfia, és fogadalmat tesz: semmi szex. 40 napon keresztül. Nincs tapi. Nincs smaci. Nincs elõjáték. Nincs flört. Nincs önkielégítés. Úgy bizony: nincs semmi.
Az önként vállalt szigor kezdetben remekül mûködik, Matt úgy érzi, ura önmagának. Ám minden veszélybe kerül, amikor találkozik álmai asszonyával, Ericával. A szexi és tüzes Erica egyszerûen megõrjíti Mattet.
Így, amikor mindenki mérget venne arra, hogy Matt nem tudja befejezni, amit elkezdett, a fiú megpróbál kitartani, és reménykedik, hogy Erica is kitart...
A filmrõl
Az elsõ szexmentes szexkomédia ötlete a forgatókönyvíró egykori naplójából származik. "Az alaptörténet félig-meddig önéletrajzi ihletésû, egy fiatal nõrõl szólt, aki nagyon tönkretett - mondja Rob Perez forgatókönyvíró. - Egy ideig nem is foglalkoztam a sztorival, de mikor egy csomó filmet láttam egymás után, megállapítottam, hogy a filmek mostanság valahogy nem elég szexisek. Ez a történet nagyon szórakoztató, mert tele van olyan helyzetekkel, amikor a fõhõs elõtt igazi akadályok tornyosulnak."
Michael Lehmann rendezõt a történet frissessége ragadta meg. "Ez a film nem is igazán szexkomédia, sokkal inkább az önmegtartóztatás komédiája, és ilyennel még sohasem találkoztunk - mondja. - Senkinek nem jutott eszébe ilyesmi, senki nem látta meg a humor lehetõségét egy olyan történetben, mely nem a hódításról, hanem a "feladásról" szól. Furcsa módon az eredmény mégis egy nagyon szexis film lett."
"Rendkívül fiatalos, ugyanakkor teljes egészében felnõtt vígjáték - mondja Griffin Dunne, aki Matt fõnökét, Jerryt játssza. - Ebben a filmben mindenki nagyon túlfûtött, mindig és mindenkor a szexrõl beszélnek, de minimum arra gondolnak. Nem hiszem, hogy ez az állapot bármit is változna a pubertástól a halálos ágyig. Ez a történet ennek a jelenségnek erõsen eltúlzott és szellemes megjelenítése."
"A szex meghatározó része a pszichénknek, hogy hogyan látjuk a világot, hogyan viszonyulunk egymáshoz - teszi hozzá Lehmann. - Rob Perez eredeti forgatókönyvének egyik ötlete volt, hogy néhány napos absztinencia után Matt életében a leghétköznapibb tárgyak is feltöltõdnek erotikus jelentéssel. Mi továbbfejlesztettük ezt az ötletet, és olyan jeleneteket találtunk ki, melyek tobzódnak a szexuális fantázia felnagyított képzeteiben. Ironikus és mulatságos, ahogy a szex minden fogadkozás ellenére - a legrosszabb és legjobb formáiban - a hátsó ajtón mégis visszalopakodik a fõszereplõ életébe."
"Ha kizárod a szexet az életedbõl -- mondja a Ryant játszó Paulo Constanzo -, hirtelen minden arról fog szólni, és uralni kezdi az életedet, egészen addig, míg meg nem adod magad neki Ezt éltem át, mikor egyszer egy idõre magam is hasonló döntést hoztam. Ennek alapján mondhatom, negyven nap és negyven éjszaka biztos megõrjíti az embert."
Matt különös fogadalma meglepõ hatást gyakorol kollégáira, kiváltképpen a nõkre, akik elérhetetlen szépségekbõl elszánt csábítókká változnak. "A filmbeli nõk rájönnek, hogy amit Matt csinál, az tulajdonképpen nagyon is férfias dolog - magyarázza Lehmann. - Idõnként próbálják befolyásolni, megkísérteni, vagy elõnyre tenni szert vele szemben, mert jó érzékkel veszik észre, hogy a férfi szexualitásnak ez az eleme a nõk és férfiak közti hatalmi játék fontos része."
A színészekrõl
Lehmann új, fiatal arcokat keresett filmjéhez. "Ha fiatal színészekkel dolgozol együtt - mondja -, annak megvan az az elõnye, hogy még most akarják megteremteni a színészi személyiségüket, ugyanakkor tanulni is szeretnének. Számomra azért kihívást jelentõ feladat, mert gyakran elõfordul, hogy megvan ugyan a magam sajátos véleménye, hogy mit akarok kezdeni egy-egy figurával, a film hangnemérõl is vannak elõzetes elképzeléseim, amikor megérkezem a forgatásra. A fiatal színészek viszont sokszor áthúzzák a számításaimat, mert hozzák a maguk ötleteit és megoldásait, én pedig nagyon szeretek így dolgozni."
A szereplõválogatás természetesen Matt Sullivan keresésével kezdõdött. "Kezdetben olyan színészt képzeltünk el a szerepre, aki képes ezt a figurát széles komikus eszközökkel eljátszani - mondja Michael London producer. - Mikor Josh belépett a képbe, minden a helyére került. Nem látott semmi okot arra, hogy rá is játsszon a vígjátékra. Számára az ötlet, hogy egy pasi önmegtartóztatási fogadalmat tesz, halálosan komoly, és bõven elég, hogy ezt a szituációt drámai kiindulási pontnak veszi, mert ettõl kezdve minden más még viccesebbnek tûnik. Nagyon õszintén, közvetlenül játssza a szerepét, és elevenné teszi maga körül a humoros helyzeteket. Mindezek mellett az õ személye révén igazán ki tud bontakozni a film romantikussága és kedvessége."
"Érdekes munka volt a válogatás, mert éreztem, hogy a film kimenetelét meghatározó lehetõségek az õ személyében rejlenek - mondja Lehmann. - Josh Hartnett szerintem azért jó választás, mert karizmatikus és jóképû srác, ugyanakkor az a fajta színész, aki el tud játszani egy kicsit unalmas karaktert anélkül, hogy túl messzire menne ebben, és olyan irányba vigye el a vígjátékot, hogy az híján maradjon minden meglepetésnek."
A filmben Hartnett új arcát és színészi képességei széles skáláját mutathatja meg. "Matt egyszerûen egy átlagos srác, aki nevetséges helyzetbe hozza magát - magyarázza Hartnett. - A szereplõben az volt a legérdekesebb, hogy amikor nagyon belebonyolódik a saját szexuális életébe, de bármi más dologba is, akkor túlságosan arra az egyetlen dologra koncentrál és megfeledkezik minden egyébrõl az életben. A rögzült figyelme miatt válik a viselkedése extrémmé, s pont ez a humor forrása."
"Elég érdekes, hogy Josh épp abban a korban van, mint én voltam a Lidérces órák forgatása idején - mondja Griffin Dunne -, és a színészi feladatban is vannak hasonlóságok. Egyrészt olyan figurát játszottunk mindketten, aki nagyon hevesen reagál az õt ért hatásokra. Másrészt mindkét film mögöttes szövege így vagy úgy a szexrõl szól - a vágyról, hogy megkapjuk, a büntetésrõl, amit általa élhetünk át, a kicsúfoltatásról, vagy mindazokról a rémes következményekrõl, melyek szexszel kapcsolatos gondolatainkból fakadnak."
"A legtöbb jó vígjátéknak alapvetõ eleme a nem-verbális humor - mondja Lehmann. - Ezen a téren szerzett tapasztalataim szerint, lehet húsz humoros sor a forgatókönyvben, és mûködhetnek remekül olvasás vagy felolvasás közben, de sohasem ütnek annyira, mint egy jól eltalált helyzetkomikum vagy testjáték. Fura dolog ez. Az emberek viselkedése mozgás közben eredendõen nagyobb komikumforrás, könnyebben lehet nevettetni vele. Josh Hartnett pedig kiváló ebben a fajta komédiázásban. Remek volt látni, hogy ez a fiatalember, aki egyébként nagyon komoly és megfontolt, és jól játssza a higgadtat, ugyanakkor mennyire szereti bedobni magát, ha a fizikális humorról van szó. Láttuk például félmeztelenül rohangálni és úgy bohóckodni, és mondhatom, remekül csinálta."
Mielõtt kiválogatták azokat a színészeket, akik benépesítik a filmbeli bigwindow.com irodáját, Lehmann felderítõ körútra indult San Franciscóban az internetes üzlet világában. "Az informatikusok az emberek sajátos és érdekes csoportját képviselik - figyelte meg a rendezõ. - Azok a régi elképzelések, hogy ellenszenves és stréber alakok, már nem igazán állják meg a helyüket. Választhattunk, hogy kikkel népesítjük be a bigwindow.com céget: olyan színészekkel, akik bizonyos értelemben ellenszenvesnek tudnak tûnni, vagy olyanokkal, akik nem szükségképpen felelnek meg a technikus sztereotípiáknak, viszont fura ironikus, száraz humoruk van, melyet általában olyan embereknek tulajdonítunk, akik intelligensek és épp ilyen szakmákban dolgoznak."
Ez egy sor lehetõséget nyújtott a rendezõnek és a forgatókönyvírónak, mikor feltárták ezt a világot. Van valami eredendõen felszabadító egy fiatal, vállalkozó környezetben, mely teret ad valamennyi lazaságnak és szórakozásnak is. Ennek a munkakörnyezetnek megvan a maga sajátos, új szabályrendszere, és az, ahogy ebben Matt megtalálja a helyét, jár némi konfliktussal is, mert végig újra kell értékelnie a saját szabályrendszerét. Keresi a biztos pontokat a szabadság és a lehetõségek világában.
Lehmann a nõi fõszerepre jelentkezõ színésznõk válogatása során üdítõen új arcot talált Shannyn Sossamon személyében. "Rengeteg színésznõt néztünk végig - meséli -, és amikor Shannyn eljött, bevallom, még sosem hallottam róla. De ahogy belépett a szobába, mindenki rögtön ránézett. Más volt, mint a többiek, éreztünk benne valami különlegeset. Beragyogta az egész szobát. Felolvasta a jelenetet, közben rendkívül oldott és természetes volt, korántsem úgy viselkedett, mint általában a színésznõk, akik épp egy szerepet szeretnének megkapni. S ezt mindannyian éreztük rajta. Nehéz persze egy teljesen ismeretlen színésznõnek adni egy film abszolút nõi fõszerepét. De amikor Josh és õ közösen elpróbáltak egy jelenetet, nyilvánvalóvá vált, hogy remek az összhang közöttük."
"Lehmann biztatott minket, hogy töltsünk együtt minél több idõt - mondja Hartnett. - Eljártunk tehát ebédelni Los Angelesben, mikor még a Pearl Harbort forgattam, együtt mászkáltunk, sokat beszélgettünk, aztán remek olvasópróbákon vettünk részt. Amikor a stáb többi tagjával hallgattak meg minket San Franciscóban, megint csak sok idõt töltöttünk együtt, bejártuk a várost és sokat beszélgettünk a szereplõkrõl. Jól éreztük magunkat, és azt hiszem, ez a filmen is átjön."
Nem csekély fejtörést okozott Matt exbarátnõje, Nicole kiválasztása sem, hiszen "a lány nagyon fontos szerepet tölt be Matt életében, a filmben azonban nem látjuk õt sokáig - magyarázza a rendezõ. - Olyasvalakire volt tehát szükségünk abban a pár jelenetben, aki a rövid idõ alatt meg tudja alapozni a figurát, elevenséget, humort, iróniát és erõs fizikai jelenlétet tud kölcsönözni a szereplõnek. Nehéz ennek az elvárásnak eleget tenni. Sok jó képességû színésznõt néztünk meg, de a feladatot a maga teljességében nem tudták megvalósítani. Vinessa Shaw azonban a legjobb volt, akit valaha láttam. Ragyogó és varázslatos, elsõ pillanattól olyannak látod és hallod, mint egy igazi csábítót."
"Nagyon felvillanyozott a lehetõség, hogy ilyen ellenszenves figurát játszhatok - mondja Shaw. - Nicole ugyanis a férfiak rémálma, ha exbarátnõrõl van szó. Szép, szexis, csábító, elérhetetlen és manipulatív egyszerre. Tetszett a figura, mert annyira kiállhatatlan, engem pedig mindig is vonzott a lehetõség, hogy eljátsszak valami ehhez hasonlóan szokatlan dolgot, egy nõt, aki teljesen más, mint én. Nicole mindenre kihívásként tekint, és bármeddig hajlandó elmenni, ha valamit vagy valakit meg akar szerezni. Ezt azonban egyetlen módon tudja elképzelni: ha agresszívan beveti nõiességét, szexualitását. Valószínûleg ezért nem jön ki jól a nõkkel, ezért nincs egyetlen barátnõje sem. Ismerek hozzá hasonló nõket, és vicces, ahogy a nõk rögtön átlátnak rajtuk, a férfiak azonban nem. Nicole egyszerûen az az ember, akit nem szeretnél huzamosabb ideig az életedben látni. Valószínûleg jó egy könnyû kis kalandra, de ettõl eltekintve ez a nõ kész dráma" - fejezi be nevetve Shaw.
"time is not money"
