microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Iris - Egy Csodálatos Női Elme (2001)
Iris
Iris - Egy Csodálatos Női Elme
rendezte:
Richard Eyre

írta:
John Bayley

írta:
Richard Eyre

írta:
Charles Wood

. . . . . . . . . . 6.68
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 3.9
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 90 perc
nemzetiség:  amerikai, angol
műfaj:  dráma, életrajzi, megtörtént
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 14+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Az Iris címû film igaz történetet dolgoz fel. A regényíró és filozófus Iris Murdoch (Judi Dench) és férje, az irodalomkritikus John Bayley (Jim Broadbent) rendkívüli kapcsolatát, hosszú és állhatatos szerelmét mondja el, életük két különbözõ korszakát bemutatva: románcuk kezdetét Oxfordban az 1950-es években és a negyven évvel késõbb történteket, az Irist megtámadó Alzheimer-kór megjelenésétõl 1999-ben bekövetkezett haláláig.
Iris Murdoch életkedvtõl, magabiztosságtól sugárzó nagyszerû szellemû alkotó. A gyakran "Anglia legragyogóbb elméjû asszonya"-ként emlegetett írónõ, csodálatos személyiség volt, akit nemzedéke valóságos ikonként tisztelt Nagy-Britanniában. Oxfordi diákéveitõl kezdve - amikor biszexuális szabadosságával hozta lázba környezetét -, egész filozófusi és regényírói pályafutása során Iris valóban megelõzte korát.
Ezzel szemben John Bayley félénk, visszahúzódó alkat, aki egész életét az imádott asszonynak szentelte. Az utolsó idõszakban az együtt töltött negyven év ad erõt a férfinak, hogy a végsõkig kitartson az asszony mellett, akinek nem csupán intellektusa hunyt ki, de már ellátni sem képes önmagát.

Iris Murdoch és John Bayley 40 éven át tartó szerelme megható és inspiráló képet fest a nézõ számára a szerelem lényegérõl - azt mintázza, hogy társunkkal együtt élni egy életen át annyit tesz, mint folytonos kölcsönhatásban lenni egy másik ember zavarbaejtõen összetett személyiségével, fáradságos erõfeszítéseivel és csodálatos meglepetéseivel. A XX. század irodalmi nagyjai között az övék volt az egyik legnagyobb románc. De történetük ezen túl arról is szól, hogy igenis lehetséges, hogy egy nagy szerelem az élet legtragikusabb és legrejtélyesebb eseményein túl is megmaradjon. És ez felemelõ érzés.
Iris Murdoch, a gyakran "Anglia legragyogóbb elméjû asszonya"-ként emlegetett írónõ, rendkívüli személyiség volt, akit nemzedéke valóságos ikonként tisztelt Nagy-Britanniában. Oxfordi diákéveitõl kezdve -, amikor szabadosságával hozta lázba környezetét -, egész filozófusi és regényírói pályafutása során Iris valóban megelõzte korát.

A film készítésének története

"Lényegében véve az Iris címû film a szerelem különbözõ formáiról szól, hogy hogyan változik a szerelem és hogy marad fenn." - magyarázza Richard Eyre, aki Charles Wood mellett a forgatókönyv társszerzõje. "Ez a film leginkább és elsõsorban szerelmi történet: az állhatatos szerelem, a szerelem és az öregkor története. Bizonyos értelemben mindenkire vonatkozik, mert minden kapcsolatban el kell fogadni egy másik ember személyiségének a miénktõl különbözõ voltát, és egy kapcsolat lényegében errõl szól. Azt kutatja ez a film, hogy hogyan lehetünk külön-külön lények egy házasságban és mégis a házasság hogyan lehet több, mint pusztán a részek összege."
Iris férje, John Bayley két õszinte, megható és humoros könyvet írt közös életükrõl. Részletesen beszámol az Alzheimer-kór hatásairól. "Óriási változás következett be a kapcsolatukban," - mondja Eyre, "Iris, az eredetileg domináns partner, akire John felnézett, végül teljesen Johntól függõ helyzetbe kerül. A betegség lehántja a külsõségeket és kapcsolatuk lényegét mutatja meg. Csodálatos utazás ez, ami Iris egész életén átível."
Richard Eyre édesanyja is Alzheimer-kórban szenvedett. Személyes tapasztalatairól így ír önéletrajzában: "Az Alzheimer szörnyûsége abban áll, hogy megfosztja az embert a lényétõl, a személyiségétõl. Bár valamilyen módon azok maradnak, akik voltak, mégis folyamatos a leépülés és egykori személyiségük fokozatosan, a szemünk láttára tûnik el. Ez szörnyû. Én ebben a filmben azt próbáltam megmutatni, hogy ennek ellenére, valamilyen értelemben mégis velünk maradnak. Még mindig tudjuk õket szeretni, mert a lelkük ott van, az utolsó pillanatig."

Iris Murdoch szerepét kezdettõl fogva Judi Dench-nek szánták. "Nagyon-nagyon finom lelkû, humánus és végtelenül szerény. Megvan az a képessége, hogy elképzelje mások életét és nem tolakszik az általa játszott szereplõ és a közönség közé." - mondja Eyre.
"Jim Broadbent egyhangú választásunk volt John Bayley szerepére." - folytatja. "Kiváló mások viselkedésének megfigyelésében és fantasztikusan magáévá tette Bayley szellemét."
A fiatal Iris és a fiatal John megszemélyesítésére "Fiatal Judi Dench"-et és "Fiatal Jim Broadbent"-et kerestek. Csodaszámba megy Kate Winslet szellemi hasonlósága Judihoz: mélységes humánum, jóság és finomság jellemzi õket. Hugh Bonneville pedig fizikai értelemben nagyon hasonlít Jim Broadbent-re, szintén nagyon jó megfigyelõ és anélkül lesz hasonlóvá a figurához, hogy felszínesen utánozná.
A forgatókönyv megírásához Eyre társszerzõnek kérte fel Charles Wood-ot. "Abból indultunk ki, hogy két szálon futó elbeszélésnek kell lennie." - magyarázza Eyre. "A történet gerince, hogy valaki elveszti az emlékezõtehetségét és elveszti a beszéd képességét is. A feszültséget - végig az egész film folyamán - mint két pólus, a fiatal pár ifjúsága és az öreg pár hanyatlása tartja fenn. A fiatalok egymásba szeretnek és az öregek még mindig szeretik egymást, s így a két történet eggyé olvad."
A film szerkezetére vonatkozó döntés nehéz volt. "A végsõ változatban hosszú ideig nem látjuk a betegséget." - mondja Eyre. "A fiatal John és Iris - sorsukat nem sejtõ - diadalmas ifjúságát akartuk láttatni. Az volt a stratégiánk, hogy a nézõ számára váratlan és meglepõ legyen, amikor az egyik valóságból visszatér egy másik valóságba. Egészen egyszerû ez a szerkezet. Csak múlt idõ és jelen idõ létezik."
Charles Wood egyetért. "A film hangulatát eltalálni, ez volt talán a legnehezebb. Nem szabad túl szentimentálisnak lennie, meggyõzõ képet kell festenie két ember életérõl." - mondja Wood. Õ személyesen is találkozott Irisszel és közvetlen, vidám, érdekes személyiségnek találta, a szó legköznapibb értelmében is, s ez megkönnyítette Iris szavainak megírását.
Alapvetõ fontosságú volt azt eldönteni, hogy a dráma felépítése érdekében hol térjenek el Bayley könyveitõl. "Azt hiszem, mindjárt az elején felhagytunk azzal, hogy foggal-körömmel dokumentumszerû hûséghez ragaszkodjunk." - mondja Eyre. "De semmiképpen sem lettünk hûtlenek Iris Murdoch szelleméhez, megélt tapasztalatainak lényegéhez. s ezt John Bayley is így érezte, amikor áldását adta a forgatókönyvre."
Robert Fox producer reméli, hogy a nézõk úgy jönnek majd ki a moziból, hogy életigenlõ filmet láttak. "Ez egy rendkívül megható és néha mulatságos történet - két nagyon valóságos emberrõl. Az igaz szerelemrõl szól, nagyon emberi, nagyon alapvetõ módon. Érdekessége, hogy Iris Murdoch története, de akárkié lehetne."
Gemma Jackson látványtervezõnek létre kellett hoznia Iris és John hírhedten és hihetetlenül rendetlen otthonát, mint helyszínt. "Az volt a fontos, hogy az õ világukat teremtsük meg, az otthon humorát és melegét, ahol két kedves ember él. Kevésbé szélsõséges képet mutatni, mint a valóság volt, mert ebben a filmben semmit nem akartunk kiugrónak, feltûnõnek megrajzolni. Ezért puha, lágy, lehasznált és régi, kissé idõtlen tárgyakból építettük fel ezt a környezetet.
Ruth Myers jelmeztervezõnek újságcikkek, fényképek, barátok beszámolói segítettek Iris és John öltözködési stílusának megismerésében. "Az 50-es évek még a 'divat' elõtt voltak és õk is jobbára ugyanazt viselték, mint mindenki. Ahogy elõrehaladtak a korban, úgy lettek egyre magabiztosabbak és egyénibbek. De nem reprodukáltunk szolgai módon semmit, a szellemüket próbáltuk meg kifejezésre juttatni. A hagyományos értelemben vett hiúság mindkettõjükbõl hiányzott."
Richard Eyre felidézi találkozását Irisszel: 1997. nyarán egy koktélpartin mutatták be neki. "És maga mivel foglalkozik?" - kérdezte Iris, õ válaszolt, majd Iris néhány perc múlva megkérdezte: "És maga mivel foglalkozik?"

A SZEREPOSZTÁS

Judi Dench, mint Iris Murdoch

"A történet: nem mindennapi szerelem, a szerep: az Alzheimer-kór áldozatául esõ írónõ, Iris Murdoch - rendkívüli kihívás." - mondja Judi Dench. "Mindig rajongója voltam Iris Murdoch mûveinek, de úgy tûnik, hogy személyesen mindenki találkozott vele, csak én nem. Sokat beszélgettem olyanokkal, akik ismerték, megnéztem a televíziós interjúit. Sosem hangsúlyozott semmit, nem volt drámai és nem voltak széles gesztusai - de végtelen pontossággal találta meg mindig a megfelelõ szót. A férjével való kapcsolatuk egyedi, s jellemzõ, hogy sokat nevettek. Olyanok voltak, mint egy alma két fele.
A forgatókönyv csodálatosan megragadta Iris hanyatlásának folyamatát. S Iris és John rendetlen otthona nekem inkább otthonos. A padlón szétszórt kövekbe botlok, mint Iris és arra gondolok, hogy hisz én magam is gyûjtöm a köveket." - vallja meg Judi.
Judi Dench és Jim Broadbent korábban nem ismerték egymást, de kiderül, hogy hasonló a humoruk és ez nagyon fontos a közös munkában.


Kate Winslet, mint Fiatal Iris

Két fontos tényezõ vonzotta Kate Winslet-et a filmhez. "A forgatókönyv és a megtiszteltetés, hogy a fiatal Judi Dench-et alakíthatom." - mondja Winslet. "S persze az is, hogy Iris fiatalkorában bámulatosan intellektuális, mélységesen szenvedélyes és kissé vad, bi-szexuális nõ volt - 'Micsoda kihívás!' Amellett ez a forgatás remek mulatság is volt, mert John és Iris élete is az volt. Igaz, hogy intelligensek voltak és szerettek komoly dolgokról vitázni, de ugyanakkor megmaradtak gyermeknek. Imádtak élni. Függtek is és függetlenek is voltak egymástól. Az igazi szerelem nem akarja megváltoztatni a másikat - és az övék ilyen volt."
Winslet korábban nem sokat tudott Murdoch-ról. Nagy felelõsségnek érzi, hogy valós személyt kell alakítania. "Amikor Iris szövegét mondom, úgy érzem, hogy tiszteletben kell tartanom és hûen kell visszaadnom a valóban elhangzott szavait." - mondja Winslet.
Iris érzéseit John iránt úgy magyarázza, hogy Iris érezte John szerelmét és viszont akarta szeretni.
Iris imádta a vizet - folyót, tavat, tengert - és így fontos volt az úszó jelenetek forgatása. Winslet a Titanic után ebben már tapasztaltnak számított. Az ír népdal éneklése azonban kihívás volt, de Judi - akit erre a dalra édesanyja tanított, mint Irist is - sokat segített.


Jim Broadbent, mint John Bayley

"A betegség egyik jellemzõje, hogy a kapcsolat lényege jön a felszínre, és minden külsõdleges, bosszantó vagy félreérthetõ mozzanat lefoszlik." - mondja Jim Broadbent. "John és Iris esetében ez a lényeg szerelmük erõssége, kölcsönös egymásra utaltságuk és az együttlét öröme."
Jim Broadbent saját koránál 20 évvel idõsebb, élõ személyt alakít, és ez óriási kihívás! Jim édesanyja is Alzheimer-kórban halt meg, s így közvetlen tapasztalatai vannak. "Az vonzott, hogy ez a film bátor kísérlet arra, hogy õszintén és pontosan beszéljen a betegségrõl." - mondja és hozzáteszi: "De ez nem pusztán lehangoló, sötét és hosszú búcsúzás. Ez két idõs ember igaz szerelme, könnyedebb és humorosabb árnyalatokkal. Egy beteg körül mindig élesebb a fény és az árnyék, de nemcsak szomorúság ez, hanem a legjobb tulajdonságainkat kicsiholó élethelyzet. Érdekes ez az összetettség."
Broadbent-et nem zavarta, hogy élõ személyt alakít, de nem akart John Bayley-vel találkozni a forgatás alatt. "Végülis megírt figura, fikció, akit alakítok és ezt kreatív módon kell megoldanom." - mondja.
Broadbent úgy látja, hogy Johnt tulajdonképpen meglepte, hogy Iris beleszeretett, és szinte el sem tudta hinni a szerencséjét. Az Alzheimer-kór a lényegig csupaszítja le a kapcsolatokat, és ha ez a lényeg nem jó, akkor a kapcsolat szétesik. John és Iris azonban egyre közelebb kerültek egymáshoz. A figura átéléséhez nem John tudása felõl közelített, hanem érzelmileg próbált azonosulni vele.
Broadbent korábban nem dolgozott Judival. "De egyformán szimatoljuk meg, ha valami hamisan cseng és ez üdítõ volt." - mondja Jim.


Hugh Bonneville, mint Fiatal John

Hugh Bonneville nem titkolja, hogy nagyon meg akarta kapni a szerepet. "Felemelõ és meglepõen mulatságos, valóságos fekete komédia, amelyen az öreg Iris és John keresztülmegy. A legjobban John Iris iránti õszinte imádatát szeretem ebben a szerepben." - mondja és részletesen elemzi John érzéseit. "John szemében Iris nem volt szép és azért választotta, mert nem számított versenytársra. Naiv John, akinek a szex "idegen sivatag" volt. Õ inkább Iris szellemét szerette és valósággal sokkolta Iris mohó szexualitása és számtalan szeretõje. De elfogadta olyannak, amilyen - mert szerette. Azt hiszem, Iris nagy adag önbizalmat adott neki. Én olyan üres lapnak látom fiatal Johnt, amelyre Iris 'írta' az életet. John mindig Irisbe kapaszkodott és az élet keserû iróniája, hogy végül õ szorult rá Johnra akkor, amikor már nem is tudott kommunikálni vele és ez roppant teher volt John vállán."
Bonneville úgy jellemzi Irist és Johnt, mint akik "tökéletesen összeillenek", mégis teljesen külön életet élnek együtt.
Hugh úgy döntött, hogy nem találkozik John Bayley-vel a filmkészítés alatt, hiszen inkább a fiatal Jim Broadbent megformálását tartotta feladatának. Jim és Hugh már dolgoztak együtt, de csak most látják igazán, hogy miben hasonlítanak egymásra.
Kate Winslet-et Hugh korábban nem ismerte, de remekül kijöttek egymással. "A mi dolgunk könnyû, hiszen nem nekünk kell eljátszani a tragédiát: mi ártatlan és vidám fiatalok vagyunk, egy napfényes világban." - mondja Hugh.



szereplők:
Kate Winslet ... Fiatal Iris Murdoch
Hugh Bonneville ... Fiatal John Bayley
Judi Dench ... Iris Murdoch
Jim Broadbent ... John Bayley
Eleanor Bron ... Igazgató
Angela Morant ... Hostess
Penelope Wilton ... Janet Stone
Siobhan Hayes ... Pénztáros Lány
Juliet Aubrey ... Fiatal Janet Stone
Joan Bakewell ... BBC Mûsorvezetõ
Nancy Carroll ... BBC PA
Kris Marshall ... Dr. Gudgeon
Tom Mannion ... Idegorvos
Derek Hutchinson ... Postás
Samuel West ... Fiatal Maurice


fényképezte:
Roger Pratt

vágó:
Martin Walsh

látvány:
Gemma Jackson

jelmez:
Ruth Myers

zene:
James Horner

producer:
Michael Dreyer

producer:
Guy East

producer:
Robert Fox

producer:
Tom Hedley

producer:
Anthony Minghella

producer:
Sydney Pollack

producer:
Scott Rudin