információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A K-PAX címû filmben a kétszeres Oscar-díjas Kevin Spacey egy ártalmatlan fickót alakít, aki valahogy rendõrkézre kerül egy utcai rablótámadás utáni zûrzavarban. A többszörösen Oscar-jelölt Jeff Bridges egy létszámhiánnyal küzdõ közkórház igencsak megedzõdött pszichiáterének szerepét játssza.
Kettejük útja akkor keresztezi egymást, amikor a rendõrség Prot (Spacey) ügyében Dr Mark Powell-hez (Bridges) fordul, miután Prot rendkívül udvariasan arról tájékoztatja õket, hogy a fényt túl erõsnek találja ezen a bolygón - ragyogóbbnak és erõsebbnek, mint otthon, a távoli K-PAX bolygón.
Powell a pályafutása során már számtalan képzelõdõ beteget kezelt, téveszmék áldozatait vagy akár kitalálóit, és úgy gondolja, hogy csak idõ kérdése, hogy mikor hullik le Prot álarca, hogy mikor tudja áttörni betegének külsõ burkát és szóra bírni õt az igazságról.
Prot azt állítja, hogy tényfeltáró küldetést tölt be és türelmesen fejtegeti, hogy a Földön szerzett tapasztalatai miben különböznek a K-PAX bolygón folyó élettõl. Sok mindent talált itt, ami tetszik neki, de még mielõtt a nyár véget ér, haza fog térni bolygójára. És ahogy telnek a napok, s közeledik elutazásának kitûzött ideje, betegtársai a kórházban valamennyien, szinte egymással versengve hangoztatják, hogy vele akarnak menni. Egy ezer fényévnyire lévõ bolygó életét olyan érzékletesen és hívogatóan festi le elõttük, hogy mindegyikõjüket egy nagy lehetõség érzése keríti hatalmába.
A pácienseknek nagy élmény ez, de nem úgy Dr Powellnek. Sötét félelmek gyötrik Prottal kapcsolatban és eltökéli, hogy minden elképzelhetõ eszközt igénybe vesz, hogy felfedje az igazságot errõl az emberrõl, még mielõtt túl késõ lenne. De ahogy ezek az eszközök sorra csõdöt mondanak, Powell kételkedni kezd még olyan dolgokban is, amelyeket egész életében biztosnak hitt. S a helyzet egyre súlyosabbnak tûnik, különösen, hogy Prot állításaival szembesülve, szkeptikus csillagászok egy csoportját valósággal zavarba ejti és megdöbbenti az a végtelen tudás, amivel - úgy tûnik - Prot a témában rendelkezik.
Powell fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: vajon lehetséges-e, hogy Prot valamilyen módon valóságos? Megpróbál küzdeni a gondolat ellen, de napról-napra erõsödik benne az érzés, hogy ennek legalábbis a lehetõségét el kell fogadnia. És ahogy továbbra is fáradhatatlanul próbálkozik, hogy áthatoljon Prot védõpáncélján, fokozatosan ráébred, hogy õ maga milyen áthatolhatatlanná engedte válni saját személyiségének külsõ burkát - s hogy milyen rettentõen rövid ideje van, bármelyikünknek is, arra, hogy feltárja, ki is õ igazán.
A FORGATÁSRÓL
Lawrence Gordon producernek elég volt egyszer elolvasni Gene Brewer 1995-ben megjelent regényét, hogy azonnal megszerezze a megfilmesítés jogát. Úgy érezte, hogy Prot története és tapasztalatai olyan húrt pendítenek meg, amelynek egyetemes hangja mindenkihez szól.
"A történet a Baseball álmok-ra emlékeztetett." - mondja Gordon. "Mindkét sztori szenvedélyes emberekrõl szól, akik szembeszállnak a konvencionális viselkedéssel, egész egyszerûen azért, mert hisznek valamiben, ha mégoly valószínûtlennek is tûnhet az mások számára. És mindkét történetben rendkívül gazdagon árnyalt, felejthetetlen személyiségek szerepelnek, s bizony manapság nehéz ilyen alakokat találni a forgatókönyvekben."
Gordon Charles Leavitt-et kérte fel arra, hogy a regényt filmre alkalmazza. "Kiváló forgatókönyv lett az eredmény, mégis hat évbe telt, mire a filmet meg tudtuk csinálni." - mondja Gordon és az okot a téma a konvencióktól oly nagymértékben eltérõ jellegében látja. "De mikor Kevin Spacey meglátta a forgatókönyvet és érdeklõdni kezdett Prot szerepe iránt, a dolgok felgyorsultak."
Spacey néhány évvel ezelõtt olvasta a forgatókönyvet, miközben egy másik szerepen dolgozott. "Amikor forgatókönyvet olvasok, nem akarom tudni, hogy melyik szerepre gondolják felhívni a figyelmemet. Szeretem úgy olvasni, mintha csak a sztori kedvéért olvasnám. Nagyszerûnek találtam a forgatókönyvet és úgy éreztem, hogy Prot csodálatos figura. Idõbe telt, míg az egész kép összeállt, de megérte." - mondja Spacey.
Spacey-t, aki az Amerikai szépségben nyújtott nagyhatású alakításáért másodízben kapott Oscar-díjat (ezúttal a Legjobb Férfi Fõszereplõ kategóriában), rendkívüli módon vonzotta a titokzatos Prot megtörhetetlen meggyõzõdése.
"Beleszerettem Prot alakjába - gyönyörûen megrajzolt figura." - mondja a színész. "Az elmegyógyintézet világában találja magát, és a történet bizonyos értelemben arról szól, hogy mi történik akkor, ha egy olyan idegennel találkozunk, akinek valamiféle rendkívüli hatása van mindenkire maga körül. Prottal kapcsolatban nem csak az a fontos, amit mond, hanem az is, ahogyan mondja." - folytatja Spacey. "Van valami megnyugtató a jelenlétében és megvan az a furcsa képessége, hogy az õszinteséget hozza ki az emberekbõl. Azt mondják, hogy a normális és az õrült között néha nagyon vékony a választóvonal és úgy gondolom, sokan vannak, akik hisznek abban, hogy más bolygóról való idegenek élnek közöttünk. Protban nincs kétely, habozás nélkül éli szerepét."
Iain Softley, a rendezõ egyszerûen nem tudott ellenállni a csábításnak, a sztori és a szereplõk egyaránt szinte kényszerítõ erõvel hatottak rá. "Tényleg az egyik legjobb forgatókönyv, amit valaha olvastam és egészen különleges abból a szempontból, hogy a történet végkifejletét nagyon nehéz megjósolni. S amikor meghallottam, hogy Kevin Spacey kész eljátszani Prot szerepét, úgy gondoltam, hogy ennél jobb szereposztás el sem képzelhetõ." - mondja Softley.
Dr Mark Powell, a példásan logikus és pragmatikus pszichiáter alakját Jeff Bridges formálja meg, akit Oscar-díjra jelöltek a Csillagember, Az utolsó mozielõadás, a Villám és Fürgeláb és A manipulátor címû filmekben nyújtott alakításaiért. Miután a Csillagemberben egy földönkívüli szerepét játszotta, most, a K-PAX-ben az egyenlet másik oldalán találja magát.
"Úgy látom, hogy a pszichiátriában manapság a gyógyszerek alkalmazása a leggyakoribb módszer," - jegyzi meg Bridges, "...és tényleg, vannak is a gyógyszerelésnek jó eredményei. De a betegekkel való interaktív foglalkozást már nem használják annyira, mint valamikor régen, s amikor a gyógyszerek nincsenek valami nagy hatással erre a fickóra, aki egy más bolygóról való idegennek vallja magát, ez izgatja és felkelti az általam alakított szereplõ kíváncsiságát, akit egyszerre jobban kezd érdekelni a munkája és a saját élete is."
A rendezõ Softley így látja Prot alakját: "Prot figuráját éppen a teljesen normális volta teszi furcsává. A sztorik, amelyeket K-PAX-rõl mesél, egyáltalán nem tûnnek szenzációsnak, mégis nagyon vonzó és hatásos történetek. Hogy Prot õrült-e vagy éppen ellenkezõleg, egy felvilágosult szellem, az szinte mindegy, mert mindenképpen elemi erejû hatással van azokra, akikkel kapcsolatba kerül, az orvosra és a betegekre egyaránt. Ahogy a történet kibontakozik, Prot sztorijának és alakjának mindkét lehetséges változata egyformán hihetõnek tûnik, s egyre csak találgatunk, vajon mi is az igazság."
A forgatás, mint maga a történet is, gyakran éppen annyira mulatságos is volt, mint amennyire drámai. Prot már földi utazása elején úgy dönt, hogy a gyümölcs az egyik legnagyobb élvezet, amit ez a bolygó nyújtani tud. Spacey visszaemlékszik egy jelenetre, amikor Prot, a Dr Powell-lel folytatott beszélgetés során, önfeledten banánt eszik. "A kellék-banánnal valahogy nem lehetett igazán megcsinálni, úgyhogy igazi banánt kértem." - mondja. "Meg is ehettem az egész banánt, de ez egy vágások nélküli, folyamatos jelenet. Hát nem mondom meg, hány banánt ettem meg, mire véglegesen felvettük a jelenetet, de nem egy volt és nem is tíz. Szörnyû volt." - mondja nevetve.
A két fõszereplõ közti kapcsolat - amit adnak egymásnak és amit tanulnak egymástól -, a történet lényegévé válik. A két nagyszerû drámai tehetség által megformált alakok története a nézõt szinte bevonja a rejtélybe, amikor azon kapja magát, hogy azt reméli: Prot valóban az, akinek látszik. "Már sok filmnek voltam producere, de õszintén mondhatom, hogy ez a szereposztás tökéletes." - mondja Gordon.
Softley így jellemzi a közös munkát: "Kevin színészi játéka hihetetlenül virtuóz. Képes megteremteni a figurát, és valósággal beleköltözni, mint egy szellemidézõ. Jeffre pedig nagyszabású emberség és óriási empátia jellemzõ. A szerepet a legapróbb részletekbe menõen építette fel. És ez egy nagyon csalóka módon nehéz szerep, ami nagy precizitást igényel. Jeff fantasztikusan árnyalta az alakítását, minden pillanatban más és más színt, apró részletet tudott megjeleníteni."
"Jeff és Kevin annyira tisztelik egymásban a színészt, hogy ez nagyon gyorsan hihetetlenül nagy bizalmat és a kölcsönös nagyvonalúság érzését teremtette meg közöttük." - teszi hozzá Softley.
A K-PAX címû filmet New York-ban forgatták, ahol a korábban már Oscar-jelölt operatõr, John Mathieson és a látványtervezõ, John Beard együtt fáradoztak azon, hogy olyan atmoszférát teremtsenek, amelyben a fény játssza a központi szerepet.
"A Kevin Spacey által megformált szereplõ elmondja, hogy a fényenergia valamilyen formájának a segítségével tette meg az utat a Földre és ugyanígy fog visszatérni a másik bolygóra. Érthetõ, hogy a fénysugarak, a fény ragyogása fontos szerepet játszanak a történetben." - magyarázza Mathieson. "Vannak finom, szinte árnyalatnyi hatások, amelyeket a világítás és a kamera segítségével úgy állítottunk be, hogy valamiféle kétértelmûséget, kételyt sugalljunk a nézõnek, de semmiképpen sem akartunk túl grafikusak lenni és ezáltal befolyásolni a hangulatot, vagy irányítani a nézõ figyelmét."
Beard, a látványtervezõ arra törekedett, hogy visszafogott, jelentéktelennek ható környezetet teremtsen. "Elõször is, a történet egy elmegyógyintézetben játszódik: ez a hely szürke és egyhangú, nem stimulál és nem vonz." - mondja. "Másodszor pedig: ez a dráma két ember belsõ világába enged bepillantást - olyan világokba, amelyek nagyon különböznek attól a fizikai környezettõl, amelyben élnek. Azt akartam, hogy minden szürkébb és jelentéktelenebb legyen a kelleténél, hogy ez a háttér a kontraszt hatásával még jobban kiemelje azt az élettel teli, élénk sztorit, amit a Kevin Spacey megformálta szereplõ mesél."
Nem szokványos helyszín a filmben a Museum of Natural History új létesítménye, a Rose Center for Earth and Space épülete New York-ban. Ez az üvegfalú tér, a naprendszerek és csillaghalmazok nagyhatású megjelenítése szolgál drámai háttérként ahhoz a jelenethez, amikor Prot a teremben összegyûlt csillagászoknak és fizikusoknak éppen azt mutatja be, hogy tudhat valamit az ûrrõl, amit õk nem tudnak.
"Minden filmes eszközt felhasználtunk, hogy nagyon határozott valóságot teremtsünk meg a vásznon. Azt akartam, hogy a K-PAX szórakoztató és varázslatos legyen, de ugyanakkor a valóságban gyökerezzen - mindennek a mélyén, a központban az igazság legyen." - mondja a rendezõ, és így folytatja: "A K-PAX nem illik bele a filmek egyetlen típusába sem. Bár van benne valami nagyon fantasztikus, azt hiszem, az emberek úgy érzik majd, hogy olyan húrokat pendít meg, amelyekre saját életük is többszörösen visszhangzik. Részben rejtély ez, részben komédia és részben emberi dráma. Arra ösztönöz, hogy nézzünk a racionálison túl is és ismerjük el az igazság különbözõ változatainak lehetõségét, még akkor is, ha az már kívül esik tudásunk határain. És hogy a kapcsolatainkra, a világra és az egész világegyetemre reménnyel tekintsünk, és csodálattal."
"time is not money"
