információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
"Benyomulunk a Halál Völgyébe, ahol a melletted levõ hátát figyeled majd feszülten, s õ meg a te hátadat figyeli, s fikarcnyit sem törõdsz a bõre színével, sem azzal, hogy hogyan szólítja Istent, amikor fohászkodik. Kemény és elszánt ellenséggel szállunk harcba. Nem ígérhetem meg, hogy mindannyiatokat élve hazahozlak. De egy dologra esküszöm: amikor csatába indulunk, én leszek az elsõ, aki a harcmezõre lép, és én leszek az utolsó, aki elhagyja azt. És senkit - se holtat, se élõt - nem hagyok ott. Mi együtt fogunk hazajönni mindannyian."
Ezek voltak Hal Moore alezredes szavai, amelyeket katonáihoz intézett egy nappal azelõtt, hogy emberei élén a háborúba indult. A katonák között fiatal férfiak is voltak, akiknek ártatlan szeme még nem látott háborút, és idõsebbek is, csatában szerzett sebhelyekkel és kitüntetésekkel. Ott volt Moore felesége is, aki sokszor látta férjét, amint késõ éjszaka a történelemkönyveket bújja, hogy olyan stratégiát eszeljen ki, amely embereit jobb esélyekkel kecsegteti.
1965. november 14-én, vasárnap reggel 10 óra 48 perckor Hal Moore alezredes és katonái földet értek az X-Ray Leszálló Zónában, abban az Ia Drang-völgyben, amelyet Vietnamban a "Halál Völgye"-ként emlegetnek. Moore alezredes elsõnek lépett a harcmezõre, és négyszáz emberével együtt mintegy kétezer észak-vietnami katona ellenséges gyûrûjében találta magát. A harc, ami ezután következett, az Egyesült Államok történetének egyik legádázabb csatája volt, egyben az észak-vietnami és az amerikai katonák közötti elsõ nagy összecsapás. A Katonák voltunk tisztelgés a tûzvonalban küzdõk nemes lelkûsége, bátorsága és derekas helytállása elõtt. Elismerés ez a film, a haza és az egymás iránti hûség dicsérete, azt a hõsiességet és szinte elképzelhetetlen áldozatot mutatja be, amelyben a csatamezõn lévõk és a hátországban maradottak egyként osztoznak.
A TÖRTÉNET
A Katonák voltunk Harold G. Moore nyugalmazott alezredes és Joseph L. Galloway civil haditudósító We Were Soldiers Once... And Young c. nagy sikerû könyve alapján készült. Mindketten szemtanúi voltak a kegyetlen csatának, és megfogadták, hogy elmondják az ott harcolók és elesettek történetét.
"Sok honfitársunk meggyûlölte ezt a háborút - írja Moore és Galloway. - Mi tudtuk, hogy Vietnam milyen volt, hogy mi magunk mivé lettünk, mit tettünk és hogy beszéltünk. Amerikában ezt senki sem tudta. Hollywood pedig valahogy mindig átkozottul félreértette a dolgot, a politika kését halott bajtársaink csontján köszörülve. Amikor vége lett, a holtak nem kelhettek fel, hogy lerázva az út porát, elsétáljanak. A sebesültek pedig nem törölhették le a vért, mintha semmi se történt volna. S még akik csodával határos módon egy karcolást sem szenvedtek, azok sem maradtak érintetlenek. Egyetlenegy se volt köztünk, aki ugyanaz az ember lett volna, amikor elment Vietnamból, mint aki volt, amikor oda érkezett.
Ez a történet tisztelgés a sok száz vietnami fiatal elõtt is, akik a mi kezünk által haltak meg. Õk is bátran harcoltak és haltak. Méltó ellenség voltak. S mi, akik megöltük õket, most azért imádkozunk, hogy csontjaik ne a halál e vad és magányos helyén maradjanak szétszórva, hanem otthon, méltó sírban nyugodjanak. Ez a mi történetünk és az övék is."
Ez a könyv mély benyomást tett az emberekre, a forgatókönyvíró/rendezõ Randall Wallace-t pedig arra inspirálta, hogy filmen is megalkossa a hõsiesség e felkavaró emlékmûvét. "Valamikor 1993-94-ben, egy könyvesbolt polcán láttam meg a könyvet - emlékszik Wallace. - Már a borító és a cím fennkölt stílusa is vonzott, a történet pedig megfogott. Azonnal tudtam, hogy filmet akarok csinálni belõle."
Mel Gibson, aki a való életbõl vett hõs megszemélyesítõje a filmben, jól emlékszik, hogy Wallace-nak bizony latba kellett vetnie érveit, hogy meggyõzze Moore-t és Gallawayt, mert csak a könyv szelleméhez hû filmet tudtak elképzelni. Végül Wallace személyisége gyõzte meg a szerzõket.
"Wallace rendkívül érzékenyen reagál mindenre, és nyilvánvaló volt, hogy õszintén egy olyan filmet akar csinálni, amely hûen tükrözi a könyvünk szellemét, és megmutatja, hogy milyen csodálatos katonák harcoltak Vietnamban. Ebben a filmben nincs semmi valótlan állítás" - mondja Moore.
Voltak más filmajánlatok is, amelyek egyáltalán nem nyerték el az írók tetszését. "Már azt hittük, meg sem érjük, hogy film lesz a könyvbõl - mondja Galloway. - Úgyhogy, amikor Randall felhívott, azt mondtam neki: »Van egy kérdésem, s a válaszától függ, hogy érdemes-e egyáltalán a dologra több szót vesztegetnünk. Hisz a hõsökben?« És õ igennel felelt. S amikor elolvastam a Rettenthetetlen forgatókönyvét, tudtam, hogy egyedül Randall csinálhatja meg a filmet."
Wallace, az egykori papnövendék és feketeöves karatézó ugyanúgy független személyiség, mint akár Galloway, aki újságíró létére végül riportalanyaival vállvetve harcolt, akár Moore, aki többször is megtagadta a parancsot, hogy a harcból a biztonságba meneküljön. Ez nagy hatással volt a szerzõkre. A szenvedély, ami Wallace-t a könyvhöz, majd a filmhez kötötte, a lélek mélyebb rétegeibõl táplálkozott, nem csupán egy "Vietnam-film" készítésének gondolatából. "Az egyén nem irányíthatja az egész világot. S mégis, a világ egy darabjáért igenis felelõs, és ha hû marad önmagához és a körülötte lévõkhöz, akkor valójában egy szélesebb világ sorsát alakítja, mint amirõl valaha is álmodott. Ez az, ami rabul ejtett ebben a történetben - mondja Wallace. - A Katonák voltunk és a Rettenthetetlen filozófiája hasonló: »Ha hû maradsz a szívedhez, még akkor is, ha kitépik a testedbõl, akkor nem lehet legyõzni.« Ez a lényeg.
Moore alezredesnek nem volt beleszólása abba, hogy az Egyesült Államok háborút visel-e vagy sem, de az õ feladata volt, hogy vezesse embereit, és csak rajta állt, hogy ezt hogyan teszi - folytatja Wallace. - Amikor Moore világa egy focipálya nagyságú csatatérré zsugorodott, egyre-másra döntéseket kellett hoznia: döntéseket, melyek befolyásolták saját életét, és azt is, ami társaival történt. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez egyszerûen egy vietnami sztori. Még csak nem is háborús történet. Ez a szeretetrõl és az áldozathozatalról szóló történet."
Mivel a könyv az egyes katonák és szeretteik élményeit elmondó egyéni történetek gyûjteménye, Wallace-nak úgy kellett megalkotnia a filmet, hogy az egyéni sorsokat egy összefüggõ egésszé szõje. "Ezért annyira megragadó, annyira valóságos ez a könyv - mondja Wallace. - Szinte érzed a félelem ízét és a halál illatát, a barátokat összekötõ szeretetet. Ezt tényleg érzékeltetni akartam, ugyanakkor a történetet keretbe kellett foglalnom. Idõrendbe kellett szednem a történeteket, és mert oly sok hõs van ebben a történetben, nem mondhattam el mindegyikük élményeit. De ez végül még jó is volt, hiszen nem egyéni sztorikról, sõt nem is egyedül ennek a csatának a történetérõl van itt szó. Én a katonákról beszélek, mindkét oldal katonáiról, és nem csak a Vietnamban, hanem az összes háborúban harcoló valamennyi katonáról."
ELÕKÉSZÜLETEK
A Moore alezredes szerepét játszó színész személye döntõ fontosságú ennek a nagy érzelmi töltésû sztorinak az elmondásához. Wallace elismeri, hogy bár sosem írt még forgatókönyvet egy adott színészre gondolva, a Rettenthetetlen után egyértelmûen Mel Gibsonban látta azt a színészt, aki képes a bátorság és érzékenység keverékének a megjelenítésére, aki a szívét is beleadja a szerepbe. "A színészek gyakran félnek attól, hogy hõsök szerepét játsszák - mondja Wallace. - Jól tudják, hogy a kamera igazat mond, hogy a veséjükbe lát. De egy olyan fickó, mint Mel, miközben játssza, meg is találja a szerepet, és annyi vággyal és beleéléssel játszik, hogy mindenki mást is inspirál.
Habár Mel vidám és szabadon szárnyaló szellem - folytatja a rendezõ -, s így elsõ látásra a szöges ellentéte egy West Point-i, állig egyenruhás, a katonai szabályzat szerint élõ fickónak, mégis tökéletes erre a szerepre, mert Hal Moore valójában nem a szabályzat embere, és Mel Gibson sem annyira szabados. Õ tulajdonképpen fegyelmezett színész, aki teljes szívét-lelkét beleadja a munkába."
Gibson ugyanilyen dicsérõen szól Wallace-ról, rendezõként betöltött vezetõ szerepét egy csatát irányító tábornokéhoz hasonlítva. Hal Moore és Mel Gibson megismerkedtek, sokat beszélgettek. A film készítésekor 79 éves Hal Moore elégedett filmbéli megfelelõjével. Dicséri Gibson empátiáját, érzékeny megfigyelõképességét, gyors észjárását. "Hal rendkívüli ember - mondja Gibson. - Hihetetlen eltökéltség, határozottság és akaraterõ jellemzi. A hozzá hasonló parancsnokokat az embereik vagy imádják, vagy gyûlölik. Õt imádták az emberei, mert õ is úgy szerette õket, mint a fiait."
Gibson számára nem kis kihívást jelentett ennek az összetett jellemnek a megformálása. "Moore egy vallásos meggyõzõdésû katonai zseni, aki imádkozott embereiért, csakúgy, mint az ellenségéért, briliáns stratéga és ösztönös parancsnok - ráadásul nem kitalált személy, hanem élõ ember, lélegzõ hõs! Meglehetõsen szokatlan, hogy még élõ személyek szerepét kell eljátszani" - mondja a színész.
Nemcsak Gibson találkozott Moore-ral, többen a színészek közül felkeresték a valós személyeket, akiknek alakját a filmben életre keltik. Nagy felelõsség, hogy a lehetõ legpontosabb, a valósághoz hû, a lényeget megmutató képet rajzoljanak ezekrõl az emberekrõl. Ez a film ezért volt annyira személyes ügy a színészek és a stáb számára egyaránt.
FORT BENNING
Forgatás elõtt a színészek két hetet Fort Benningben töltöttek, ahol Moore egysége kiképzésen volt 1965-ben. A forgatás elõtti utolsó napon az Ia Drang-i csata túlélõi, a színészek és a stáb közös istentiszteleten vettek részt. Nem tudni, vajon hány film készítése kezdõdött kápolnában, gyászszertartással, de itt valahogy szükségét érezte ennek mindenki: az élõk és a holtak, akik egykor átélték, és akik majd elmondják a történetet, legyenek mind együtt, akár egy család.
Ezt követõen a valódi szereplõk és az õket alakító színészek hosszú, bensõséges beszélgetéseken ismerkedtek egymással. A fényképezõgépével érkezõ civil tudósító a harc hevében fegyvert ragad, és mire a csatának vége, katona lesz belõle. Galloway szerepét Barry Pepper játssza.
Moore parancsnok helyettesének alakját Sam Elliott formálja meg. S ahogy Basil Plumley törzsõrmesterre, erre a páratlan karriert befutott, kicsit különc, becsületes, egyenes és keményen küzdõ katonára úgy néztek fel az emberei, mint az Istenre, úgy válik a veterán Elliottból nem csupán törzsõrmester a filmben, de a pályakezdõ fiatal színészek mestere a forgatáson. Ez a bámulatos hatás persze a rendezõ figyelmét sem kerülte el.
A színészek csapattá kovácsolódása már Fort Benningben kezdõdött, ahol Wallace kívánságára újonckiképzésen vettek részt. Ezt maga Wallace is végigcsinálta, sõt Pepper, akinek a civil Galloway szerepében ez nem lett volna kötelezõ, kifejezetten ragaszkodott hozzá. S bár a kiképzés nem volt annyira kemény, mint az igazi, az akadálypályák, a szögesdrót, az 1965-ben használatos fegyverek, az élesben megtapasztalt tûzharc élménye a szerepek átélését segítette. De a humor se maradhatott ki a filmbõl. Még a legelkeserítõbb helyzetben is kifakadhat a nevetés, ha a szereplõk viselkedése valós. És egy ilyen könyörtelenül drámai és tragikus filmben ezek a másodpercek kulcsfontosságúak. A humor jó része a Greg Kinnear által megszemélyesített Bruce Crandall õrnagy kicsit esetlen "sármjából" származik. Crandal igazi társas lény, az életöröm megtestesítõje. Nem akármilyen hõstetteket hajtott végre: megszámlálhatatlanul sokszor szállított lõszert a harctérre és sebesülteket vissza - olyankor is, amikor a mentõhelikopterek ezt meg sem próbálták.
Jack Geoghegan alhadnagy szerepét Chris Klein játssza. Õ még nem volt katona, õ a háború lényegét megérteni sem tudta volna, ha Wallace nem teremtette volna meg egy valódi csata légkörét: a háború látványa, zaja és szaga veszi körül a színészeket, robbanások, süvítõ golyók, szemet maró füst. Wallace igazán valósághû filmet akart készíteni.
A HÁZASTÁRSAK SZEMSZÖGÉBÕL
Míg a katonákat alakító színészeknek a repülés és a harctéri manõverek fortélyait kellett elsajátítani, nem kevésbé volt fontos a katona-feleségek szerepe. "A film fele tulajdonképpen a családokról szól. Sokat beszélünk a csatában harcoló férfiak bátorságáról, de soha senki nem említi az otthon maradt családok bátorságát, az általuk hozott áldozatot" - mondja Wallace.
Az asszonyok szemszögébõl nézve Vietnam egész más megvilágításba kerül. Tanúi vagyunk azoknak a pokoli kínoknak, amelyeket a feleségek éltek végig otthon. Ezt a teljes képet nem gyakran láthatjuk háborús filmben. Gibson szerint ez a film vonzerejének egyik titka.
A férjük halálhírét hozó táviratot egy taxisofõr kézbesíti: semmi sem ábrázolja jobban, hogy min is mentek keresztül ezek az asszonyok, mint a szörnyû hír közlésének ez a hideg és érzéketlen módja. S ez az, ami megacélozza Julie, Hal Moore feleségének jellemét. Madeleine Stowe játssza ezt a szerepet. "A Katonák voltunk háborús történet, de a ragaszkodás és szeretet története is - mondja. - Julie, egy ezredes lánya és katona-feleség, bátor asszony, akit áthat a kötelességtudat és felelõsségérzet. Õ, akinek a férje, mélységes és romantikus szerelmük ellenére, sosem írt a háborúból, elfogadja, hogy a háborúban a parancsnok szeretete elsõsorban az embereié. Hisz az összetartozás erejében, és ezért a feleségeket is összetartja. Felvállalja a halálhírek közlését is, hogy enyhítsen a csapás fájdalmán."
A FORGATÁSRÓL
Dean Semler operatõr általában "cinema verite" stílusban fényképezett a forgatáson, hogy a nézõ mind fizikai, mind érzelmi értelemben minél hitelesebb képet kapjon az Ia Drang-völgyi csatáról. "Valósághû filmet akartam" - hangsúlyozza Wallace újra, s ezt a gyakorlatban úgy valósították meg, hogy csak nagyon kevés vizuális effektet használtak. "Semler kreatív és lelkes, kiváló mestere munkájának. Imádta, ha a felvevõgép lencséje mocskos, véres és sáros lett, de igazi mûvész, akinek éjszakai felvételei olyanok, akár egy Rembrandt kép. Azt akarta, hogy a nézõ úgy érezze, mintha a katonák bõrében lenne" - mondja a rendezõ.
Elsõsorban külsõ felvételeket készítettek. Minimum négy, de esetenként akár tizenegy kamera is dolgozott a lekülönbözõbb helyeken, emelvényeken, domboldalon vagy sietõsen kiásott rókalyukban. Semler mindent bevetett, még a 850 mm-es óriáslencséjét is, amellyel nagy távolságból vehették fel a csata hevében felvillanó spontán érzelmi reakciókat, és így nem kellett a jelenetet a premier plán kedvéért megismételni. A helikopterek orrán, oldalán és belsején is kamerákat szereltek fel, amelyeket Semler egy másik helikopterbõl távirányítóval kezelt.
A felvételek sorrendje követte a történet idõrendjét. 2001 tavaszán Fort Benningben kezdõdött a forgatás, a kiképzéssel és a búcsúval. A csata "helyszínét" Kaliforniában találták meg. Nem dzsungel-környezetre volt szükség, hiszen az Ia Drang-völgy a vietnami felföldön található. Fort Hunter Liggett messze nyúló dombjaival, lombos fáival, folyóival nagyon hasonlított az eredeti színhelyre. De még így is meg kellett teremteni a hiteles vegetációt: kb. két és fél tonna vetõmagot és ugyanennyi mûtrágyát használtak fel, öt-hatezer fát ültettek. 2001 áprilisától augusztusig forgattak itt, jórészt tikkasztó hõségben.
KATONÁK VOLTAK, ÉS FIATALOK... HOL VANNAK MOST
HAROLD G. MOORE nyugalmazott altábornagy a We Were Soldiers Once... And Young társszerzõje. 1922-ben született, 1945-ben végzett a West Point-i Katonai Akadémián. Részt vett a koreai és a vietnami háborúban. Számos kitüntetése van. 1977-ben harminckét évi szolgálat után vonult nyugdíjba. 1990-91-ben történelmi tettet hajtott végre, amikor a parancsnokok közül elsõként ment vissza Vietnamba, hogy egykori ellenfeleivel találkozzék. Ír és beszédeket tart, síel, hegyet mászik és túrázik Alaszkától Japánig, Üzbegisztántól Norvégiáig. Moore és felesége, Julie ötvenkét éve boldog házasok, öt gyermekük van és a tizenkettedik unokájuk érkezését várják.
JOSEPH L. GALLOWAY a We Were Soldiers Once ... And Young társszerzõje. 2001 nyarán - negyvennégy éves írói, szerkesztõi, újságírói, fotóriporteri pálya után - a UPI és a U. S. News & World Report munkatársaként ment nyugdíjba. Tizenhét éves volt, amikor elsõ cikkeit írta és élete során külföldi-, ill. haditudósítóként dolgozott Japánban, Vietnamban, Indonéziában, Indiában, Singapore-ban, Oroszországban. 1982-ben az Öböl-háborúról tudósított. Jelenleg Colin Powell tábornok, külügyminiszter tanácsadója. 1991-ben díjat nyert az Ia Drang-völgyi csatáról írt cikkével, ami a késõbbi könyv alapját képezte. Galloway az egyetlen civil, aki a vietnami háborúban katonai kitüntetést kapott - mindezt egy sebesült katona megmentésével érdemelte ki. Felesége a Vietnamban hõsi halált halt Tom Metsker kapitány lánya.
BASIL L. PLUMLEY törzsõrmester 1920-ban született, 1942-ben lépett katonai pályára. A II. világháborúban, huszonévesen, számos ejtõernyõs bevetésen vett részt, 1950-ben a koreai háborúban, 1965-ben Vietnamban harcolt. Számos kitüntetése van. 1974-ben, harminckét év szolgálat után vonult vissza. Ötvenkét éve él boldog házasságban gyermekkori szerelmével, Deunice-szel. Egy lányuk, egy unokájuk és egy dédunokájuk van.
BRUCE CRANDALL õrnagy két ízben harcolt Vietnamban. 1965. november 14-én, reggel 6 és este ½ 11 között huszonkétszer repült a harctérre, csapatokat, lõszert és sebesülteket szállítva. 1968-ban találatot kapott, és súlyosan megsebesült. Helikopterrel és repülõgéppel is repült, az USA-n kívül Észak-Afrikában, az Északi-sarkon, Közép- és Dél-Amerikában, Thaiföldön. Számos kitüntetése van. 1977-ben alezredesként vonult vissza. Negyvenhat éve él boldog házasságban, három fia és öt unokája van.
JULIE MOORE 1964-ben már veterán katona-feleségnek számított. Férjével házasságuk elsõ harminckét évében huszonnyolc különbözõ helyen laktak, Koreában és Norvégiában is. Julie mindvégig önkéntes vöröskeresztes volt, sokat tett a katonák gyerekeinek óvodai ellátásáért.
BARBARA (GEOGHEGAN) JOHN csak másfél éve volt Jack Geoghegan felesége, amikor Jack Vietnamba ment. Jack 1965. november 15-én hõsi halált halt, s õ huszonhárom évesen maradt özvegyen, öthónapos Camille lányával. Késõbb Jack szüleinél ismerte meg második férjét, akivel harminchárom éve élnek boldogan, két gyermekük, és - Camille révén - két unokájuk van.
"time is not money"
