információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Fiatal nõ holttestére bukkannak egy kaliforniai kisváros melletti erdõben. Az ügyet a tapasztalt gyilkossági nyomozó és specialista, Cassie Mayweather (Sandra Bullock) kapja, és egy új társat is rendelnek mellé Sam Kennedy (Ben Chaplin) személyében. A nyomozók bizonyítékok után kutatnak, s ezek véletlenszerû erõszakos cselekményre utalnak, ám Cassie-nek van egy olyan érzése, hogy ez a gyilkosság nem az, aminek látszik. Egy régi rendõrségi ügybõl sok minden ismerõs számára ebbõl a gyilkosságból, és a jelen eseményei arra késztetik, hogy képzeletben visszatérjen ebbe múltba.
Cassie teljes erõvel beleveti magát a rejtélyes ügybe, elsõsorban arra összpontosít, hogy összegyûjtsön és analizáljon minden elérhetõ bizonyítékot, és gondosan felépítse a gyilkos "képét" a tetthelyen maradt kevés nyom alapján. Fiatal és lelkes partnere szemmel láthatóan boldog, hogy Cassie személyében ilyen remek mentort kapott, és hajlandó elsiklani a nem éppen hízelgõ történetek felett, melyek arról szólnak, hogyan viselkedett a nõ korábbi munkatársaival.
A nyomok egy Richard Haywood nevû fiatalemberhez (Ryan Gosling) vezetnek, akinek különleges csizmáját - melyet állítólag az iskolai szekrényébõl loptak el - a gyilkos viselhette a tett helyszínén. Richard nagyon készséges, és bombabiztos alibije van. Cassie mégis azt gyanítja, jóval több van a fiú történetében, mint amit a gondtalan külsõ látni enged. A vele való találkozás megváltoztatja a nyomozás menetét, a két detektív más módszerrel halad tovább az ügy felgöngyölítésében. Sam folytatja az apró mozaikok fáradságos összerakását, Cassie viszont - rá nem jellemzõ módon - egyre inkább az ösztöneire hallgat, az elõérzetekre és a múlt árnyaira. Mindezekbõl roppant zavarba ejtõ teóriát állít össze, miszerint Haywood és barátja, Justin Pendleton (Michael Pitt) arra szövetkeztek, hogy elkövessék a tökéletes bûntényt.
Richard és Justin barátsága nem éppen szokványos. Bár mindketten ugyanazt a kényelmes középosztálybeli életet élik, a személyiségük nem is lehetne ellentétesebb. Justin okoskodó, romantikus figura, Rimbaud és Nietzsche világában él, elszigetelõdve saját elméjében. Richard viszont megnyerõ, simulékony, manipulatív: jól használja vonzó külsejét és okosságát, és puszta szórakozásból úgy játszik az emberek érzéseivel, ahogy csak akar. Születetett pszichológus - akár a legtöbb szociopata. A fiúknak nem kell dolgozniuk, nem tartoznak felelõsséggel semmiért. A családjuknak megvan a maguk független világa, ezért nem éreznek lojalitást vagy felelõsségtudatot egy nagyobb közösség iránt. A szülõket csak az anyagi jólét érdekli, törtetõk és karrieristák.
Nem véletlen tehát, hogy a visszahúzódó Justin és a megnyerõ modorú Richard egymásra találtak és titkos barátságot kötöttek. Egy elhagyatott házat alakítottak át maguknak, ahol titokban találkoztak. Az együtt töltött hónapok alatt megosztották kamaszos titkaikat és fantáziálásaikat. És hogy megerõsítsék barátságukat és biztosítsák egymás iránti feltétlen hûségüket, elhatározták, hogy véghez visznek valami rendkívülit, amirõl senki sem tud... a tökéletes gyilkosságot. Talán viccként indult az egész, de végül egyfajta bátorságpróba lett belõle. Legalábbis ez Cassie elmélete, melyet múltbeli élményei és saját törvényszéki tapasztalatai támasztanak alá...
AMIT NEM MONDASZ KI, ÉS NEM MUTATSZ MEG
A film sztoriját Richard Crystal producer vetette fel. Régóta nem hagyta nyugodni ugyanis a Leopold-Loeb néven elhíresült, 1924-es eset, amikor két intelligens fiatalember egy emberrablásos gyilkosságot agyalt ki. Céljuk egy bonyolult játék volt, mellyel elkövethetik a "tökéletes" bûntényt. A történetet Tony Gayton forgatókönyvíró öntötte formába, õ állította a történet középpontjába Cassie-t, az állhatatos detektívet. E karakter révén válik lehetõvé a modern szál beleszövése a történetbe. "Mint a legtöbb embert, engem is foglalkoztatott a Leopold-Loeb-sztori - mondja Barbet Schroeder rendezõ -, de ennél is jobban érdekelt Richard és Justin történetének mai aspektusa. Van egy bonyolult lelki világú nõi fõszereplõnk, aki a kriminológia olyan területein specialista, melyek az 1924-es gyilkosság idején még nem léteztek, s ez teljesen új színt visz a történetbe, más szintekre emeli az elmejátékot, és napjainkhoz közelíti a történetet."
"A munka során a forgatókönyvben egyre épültek egymásra a történet rétegei - mondja Crystal. - Igazi macska-egér játék alakult ki Cassie és a srácok között. Olyan, mintha egy izgalmas sakkjátszmát követnénk nyomon."
"Nagyon sok jó forgatókönyv kering Hollywoodban - mondja Susan Hoffman producer -, de mivel egy film legalább egy évet vesz igénybe az ember életébõl, érdemes egy szokatlant keresni, mely igazi kihívást jelent. Ez a történet ilyen volt. Szerettük az alaptörténetet, és tetszett a lehetõség, hogy kibontsuk a benne rejlõ pszichológiai szálat."
"Számunkra nem csak az 1924-es eset jelentett inspirációt, hanem sokkal inkább Truman Capote Hidegvérrel címû könyve, valamint a 2000-es Dartmouth-gyilkosságok, amikor két fiatalember megölte két tanárát - pusztán a hecc kedvéért. A TÖKÉLETES GYILKOSSÁG-ban minden megvan, amit Barbet szeret egy filmben - folytatja Hoffman. - Fontos számára a pszichológiai közelítés, és nagy figyelmet szentel a karaktereknek. A fiúk tulajdonképpen tragikus figurák, s bár a filmben õk a rosszfiúk, valahogy mégis együtt érzünk velük. Ugyanakkor Barbet szereti a nõi fõszereplõit is, örül, ha a cselekmény fõ vonalát elõrevivõ szereplõ nõ."
"Nagyon izgalmas volt Sandra Bullockot egy olyan szerepben látni, mely a negyvenes évek filmjeinek összetett, erõs nõi figuráit kelti életre. Ugyanakkor Sandra megmutatja Cassie sebezhetõ oldalát is, ami nagyon megindító" - mondja a rendezõ.
"Barbet nagyon otthonosan mozog a szokatlan témákban - mondja Bullock. - Egy pszichológiai thriller alapvetõen arról szól, amit nem mondasz ki, és nem mutatsz meg. Barbet pontosan tudja, hogyan akarja - pontosabban: hogyan nem akarja - láttatni a dolgokat."
A kezdõ nyomozó, Cassie új kollégája szerepében a brit Ben Chaplin tûnik fel. "A fickó jó ember, de nem kifejezetten gyakorlatias zsaru - mondja a színész. - Azért rendelik az ügyhöz, mert jó képességû, de kicsit mintha kívülálló lenne. Nagyon tetszett a történetben a törvényszéki tudomány bemutatása is. Lehet egy bûntény bármilyen tökéletes, az elkövetõ valamilyen hibát mégis ejt, valamilyen apró nyomot óhatatlanul hagy maga mögött."
Sam jól látja, milyen profi Cassie, ugyanakkor átlát a szigorú külsõn is. A nõ elzárkózása a többi embertõl Sam esetében nem mûködik. "A férfi valóban okos és könnyed a modora - magyarázza Crystal. - Jól ellensúlyozza Cassie energiáit."
"Sam arra kényszerül, hogy velem dolgozzon - mondja Bullock -, s ez olyan, mint a víz és az olaj keveréke. A férfi nagyon korrekt, mindent a könyvek szabályai szerint tesz, és ez Cassie idegeire megy. Az én szereplõm nem törõdik ilyesmivel, és a történet elején nem is becsüli sokra az új társat, mert annyira kezdõ. De késõbb valami mást, megmagyarázhatatlant is lehet benne látni. Ez az egyik legjobb dolog a filmben, hogy senki sem egészen az, mint aminek látszik.
Cassie jobban támaszkodik az ösztöneire ebben az ügyben, mint bármilyen cáfolhatatlannak látszó bizonyítékra - folytatja Bullock. - Ez egyfajta gyanú, megérzés. Van valami különös érzése ezzel a két, jó sorból származó fiatalemberrel kapcsolatban, de nincs nyilvánvaló bizonyíték, hogy bármi közük lenne a gyilkossághoz. Úgy tûnik, hogy a dolgok egyszerûen túl tökéletesek velük kapcsolatban, az alibijük is. De lassanként kezdenek a felszínre bukkanni olyan tények, melyek segítenek alátámasztani a nõ elképzeléseit."
A 19 éves Ryan Gosling játssza a megnyerõ Richard Haywoodot, a nyugtalan fiatalembert, aki ráveszi a barátját, hogy együtt kövessék el a tökéletes gyilkosságot. "A TÖKÉLETES GYILKOSSÁG nagyon eltért az utóbbi idõben hozzám eljutott forgatókönyvektõl - mondja Gosling. - A mûfaj legtöbb mai filmjében minden ötödik oldalra esik egy-egy gyilkosság. Itt semmi ilyesmi nem történik. Úgy éreztem, érdekes lehetõség a gyilkosság következményeivel foglalkozni. És arra is rádöbbentett a történet, hogy az ember a saját életét csak bizonyos pontig tartja ellenõrzése alatt, amíg meghozza azt a bizonyos olyan döntést, mely örökre megváltoztat mindent. Richard és Justin számára a gyilkosság nem egyszerûen a hecc kedvéért történik, vagy azért az elégedettségért, hogy végrehajtották a tettet. Érezni akarnak valamit, megélni egy olyan bizalmas kapcsolatot, melyet sehol másutt nem találnak meg. A családjukkal és a barátaikkal ugyanis nincs igazi kapcsolatuk. Szóval akarnak valami igazit. Szerintem Richard fejében ez úgy jelenik meg, hogy ezen a módon õ és Justin örökre megpecsételik barátságukat."
"Ryan rendkívül tehetséges színész - mondja Hoffman -, ritkán látni hozzá hasonlót. Azért jó, mert szimpatikus. Még A hitetlenben is, ahol pedig egy zsidó náci fiút alakított, a közönség valahogy rokonszenvezett vele. Mikor láttam a nézõkre gyakorolt hatását, az erõteljes jelenlétét, rögtön tudtam, hogy bármit el tud játszani."
"Könnyen ugrik elõre éveket a saját korához képest - teszi hozzá Bullock. - Nagyon izgalmas megfigyelni a játékát, mert amikor például mosolyogva megjegyez valamit, akkor az a mosoly akár azt is mondhatja: »Meg foglak ölni«."
A New York-i Michael Pitt tûnik fel a befelé forduló, tûnõdõ Justin Pendleton szerepében. Ez a visszahúzódó fiú rendkívüli elme, jártas a nyomozás és a törvényszéki bizonyítékok vizsgálati módszereiben is. "Mikor a két fiú szerepére kerestünk színészeket, volt jó néhány alternatívám arra az esetre, ha Ryan Gosling nem elérhetõ, de Justin szerepére kizárólag Michael Pitt jöhetett szóba" - mondja Schroeder.
Pitt lelkesen vágott bele a feladatba, mert Justinhoz hasonló figurát még sohasem játszott. "Justin õrületesen intelligens, de teljesen zavart - mondja. - Nagyon zárkózott, és mindent a legjobban csinál, és ezt nagyon jó volt eljátszani. Richard és õ egy kicsit különcök és betegesek, egymásba kapaszkodnak, mert érzik, hogy a világ összefogott ellenük. Justin úgy tekint a gyilkosságra, mint egy tudományos kísérletre vagy egy bonyolult matematikai problémára. Lassan gondolja ki, tulajdonképpen unalomból, mert nincs más dolga, és kihívásokra vágyik. A tudata a gyilkosság alatt kezd újra mûködésbe lépni, amikor bûntudatot érez és lelkifurdalást, hogy erre nem gondolt korábban."
Chris Penn játssza Rayt, a gimnázium felügyelõjét, akit a két fiú meggyanúsít a gyilkossággal. "Több mint tíz éve igyekszünk összehozni egy közös munkát, és most örültem, hogy Chris elvállalta a szerepet - mondja a rendezõ. - Tudtam, hogy feszültséget és emberséget fog vinni a Ray figurájába, aki ugyan elõször veszélyes gonosztevõként jelenik meg, de végül kiderül, hogy ártalmatlan áldozat."
A FORGATÁSRÓL
A film forgatása 2001. február 27-én kezdõdött dél-kaliforniai helyszíneken, valamint a hollywoodi Raleigh Stúdióban. A felvételeket Barbet Schroeder régi munkatársa, az egyik legelismertebb olasz operatõr, Luciano Tovoli készítette. "Barbet és Luciano jó munkakapcsolatáról mindenki tud, aki valaha is együtt dolgozott velük - mondja Susan Hoffman. - Luciano minden mérték szerint mester, briliáns újító és remekül boldogul a legnehezebb feladatokkal is. Ha bármelyik filmjét megnézzük, érezhetõ rajtuk a keze nyoma. De igazából Barbettel való szimbiotikus munkakapcsolata az, ami igazán lenyûgözõ és egyben vicces is. Nagyon szórakoztató figyelni õket a kamera mögött."
Mikor végeztek a mûtermi felvételekkel, San Luis Obispo városkában folytatták a munkát. A település félúton van San Francisco és a filmbeli San Benitót ihletõ város között. "Nem akartuk, hogy egy nagyvárosban játszódjon a történet - folytatja Hoffman. - A két srác gazdag és elkényeztetett városlakó, de semmi szükség arra, hogy konkrét magyarázattal szolgáljunk azzal kapcsolatban, miért is követték el tettüket. Úgy éreztük, ez túl egyszerû lenne. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy nagyon amerikai, de nehezen körülírható környezetbe helyezzük a cselekményt, egy jól szituált, de nem túl gazdag kisvárosba. San Luis Obispo nagyon kedves és szép hely, és tükrözte az általunk keresett társadalmi és gazdasági jelleget."
"Egy nyugati parton játszódó, ezredvégi történet nagyon ígéretesnek tûnt számomra - mondja Schroeder. - Nem hiszem, hogy ugyanez mûködött volna keleten, de még Floridában sem. Kalifornia tele van gyönyörû part menti tájakkal, és a víz is fontos szerepet játszik a történetben."
"Amikor a helyszínt kerestük, olyan hely lebegett a szemünk elõtt, ahol nem számítanánk rá, hogy efféle dolgok megtörténhetnek - mondja Stuart Wurtzel látványtervezõ. - Ezért gondoltuk, hogy a képzeletbeli San Benito a maga kényelmességével, takarosságával és spanyol befolyással is rendelkezõ, erõs tradícióival jó alapul szolgál a történethez. Számomra az egyik legnagyobb feladatot az jelentette, hogy megtaláljam a Justin és Richard titkos találkozóhelyéül szolgáló házat. Valami olyat képzeltem el, ami tekintélyt, erõt áraszt magából. A ház belsõi a Yosemite-i Nemzeti Parkban lévõ Ahwahnee Lodge alapján készültek."
A San Benitó-i rendõrséget San Luis Obispo megyei bírósági épülete ihlette. "Nem akartam egy tipikus rendõrõrsöt, sem egy olyat, ahol a megszokott õrület és káosz érezhetõ - mondja Wurtzel. - Ez sokkal nyugodtabb, kisvárosias hely, ahol a gyilkossági arány rendkívül alacsony."
"A délnyugati építészeti stílus meghatározó alaptónust ad a filmnek - mondja Carol Oditz, a New York-i jelmeztervezõ. - A nyugati stílust igyekeztem én is visszaadni a jelmezekben, ez érezhetõ a mellékszereplõk ruháit látva. Különösen az ügyvédek és a detektívek világát szerettem volna bemutatni, akik olyan sok jelenetben láthatóak a filmben. Ez a nyugatias elem - az építészetben, a díszletekben és a jelmezekben - erõs vizuális keretet ad a történetnek."
Sandra Bullock jelmezeit nagyon korlátozott színpalettáról válogatta Carol Oditz, a filmbeli Cassie-nek jóformán csak szürke, fekete és lila holmijai vannak. Gyakran látható fekete bõrdzsekiben és garbóban. "Cassie erõs nõ - magyarázza Oditz -, magabiztos detektív, egyfajta kemény, magabiztos megjelenéssel. Ám ahogy az sokszor lenni szokott, a kontrollált külsõ mögött egy titkos, törékeny belsõ élet rejtõzik. A jellegzetes garbónyak egyszerre praktikus öltözék és a nõ titkának metaforája.
Richard Haywood egy beképzelt srác, aki afféle James Dean szeretne lenni - folytatja a jelmeztervezõ. - Próbáltam elérni, hogy a jellegzetes vörös bõrdzsekije a fiú jelképévé váljon; akárcsak a gazdája, a holmi is merész, drága és hivalkodó. A másik fiú, Justin viszont észember, aki nem sokat törõdik a megjelenésével. Minden ruhája barna, és vékony alakjára szabott. Még a cipõsarkai is furcsák, sajátos járást kölcsönöznek neki, mely finoman arra utal, hogy ezt az álmatag fiút már a gravitáció is alig tudja a földön tartani."
"time is not money"
