információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Fel tudnának-e robbantani terroristák az Egyesült Államok területén egy tömegpusztító fegyvert? A CIA szerint legalább húsz ország - ezeknek majdnem fele a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában van - rendelkezik ilyen fegyverekkel, vagy képes lenne gyártani. Sõt, egy közzétett beszámoló szerint több tízezret állítottak elõ a hidegháború idején, melyek kilövésre készen várakoztak az indítóállomásokon. Egy másik, nyugtalanító jelentés szerint napjainkban 164 olyan szállítható robbanófej található a világban, melyeknek holléte és tulajdonosa ismeretlen.
A rettegés arénája realisztikus történet arról, mi lenne, ha egy ilyen fegyver rossz kezekbe kerülne. A közelmúlt eseményeinek tükrében a film alapjául szolgáló könyv hátborzongatóan jövõbelátónak bizonyult, és pontos leírást ad arról, hogy a félelem milyen gyorsan vált ki paranoiát, mely aztán rátelepszik az emberek józan ítélõképességére.
Tom Clancy 1991-ben megjelent The Sum of All Fears címû regénye hat hónapig vezette a The New York Times bestseller listáját, és eddig több mint hatmillió példány fogyott el belõle. Ez a negyedik Clancy-regény, melybõl film készült az Oscar-díjat nyert Vadászat a Vörös Októberre, a két Oscarra jelölt Végveszélyben, valamint a nagy sikerû Férfias játékok után.
A történetrõl és a szereplõkrõl
"Mikor olvastam a forgatókönyvet, leginkább az ragadott meg, milyen jól kigondolt történettel van dolgunk - mondja Phil Alden Robinson rendezõ. - Ez újabb mérföldkõ a Tom Clancy-filmek sorában, melyek mind remek akciófilmek, ugyanakkor okosan beszélnek a körülöttünk lévõ világról. A hidegháborút követõ idõszakban a regionális konfliktusok kerültek napirendre, és mindent áthatott a technológiai és információs fejlõdés; ezzel együtt megnõtt a félelem, hogy valaki lakott területek ellen vethet be tömegpusztító fegyvereket. A film azt a veszélyt mutatja meg, hogy a félelem miként befolyásolja reakcióinkat és vezet el rossz következtetésekhez és válaszokhoz."
Clancy regényeinek fõhõse, Jack Ryan fiatal CIA-elemzõbõl a hivatal igazgatójává küzdi fel magát, a hírszerzés fejévé, végül pedig eljut az Egyesült Államok elnöki címéig. A regény adaptálása során felmerült a kérdés, hogyan "küldjék vissza" Ryant akcióba, hiszen a sorozat szerint már elérte karrierje csúcsát. Ezért az alkotók úgy döntöttek, hogy a sztori idõpontján nem változtatnak, a film is a jelenben játszódik, de a fõszereplõ a 28 éves Ryan lesz, az újonc, aki éppen most lépett a CIA kötelékébe.
Nem volt könnyû olyan színészt találni, aki a szerepet korábban sikerrel megformáló Harrison Ford nyomába léphet. A választás végül napjaink egyik kedvenc hollywoodi sztárjára, Ben Affleckre esett. "Mikor Ben érdeklõdést mutatott a szerep iránt, nem keresgéltünk tovább - mondja Mace Neufeld producer. - Õ nemzedékének egyik legizgalmasabb tehetsége, rokonszenves, külsõre is megfelel a szerepnek, és hiteles, amikor akcióba lendül."
"A film roppant intelligens, alapos és realisztikus - állapítja meg Ben Affleck. - Mindig is nagy rajongója voltam Tom Clancy regényeinek és a belõlük készült filmeknek. Az is nagyon érdekelt ebben a feladatban, amit Phil Robinson tett hozzá az anyaghoz. Nem egyszerûen egy újabb akciófilmet akart forgatni, õt nagyon is érdeklik a politikai vonatkozások. Okos, feszültségteli filmmel akart elõállni, mely napjaink politikai állapotára reflektál. Ez engem is nagyon vonzott.
Ryan hihetõ hõs, erõs érzéke van az erkölcsi kérdések iránt és szereti a hazáját - folytatja Affleck. - A szerep megformálása ugyanakkor felelõséggel is járt elõdeim remek alakításai után. Csodálom és tisztelem Alec Baldwint és Harrison Fordot, szeretem a filmjeiket, és ha most helyettem valamelyiküket választották volna, biztosan jegyet váltottam volna a filmre. Éppen a Pearl Harbor-t forgattuk Alec Baldwinnal, amikor felajánlották nekem a fõszerepet. Beszélgettünk arról, hogy elvállaljam-e, és õ nagyon bátorított. Aztán felhívtam Harrisont is, hogy úgy mondjam, az áldásáért, és õ is nagyon segítõkész volt."
Természetesen az íróval is folytattak megbeszéléseket. "Sokat jelentett nekem, hogy Tom egyetértett azzal, ahogy szerephez a közelítettem, hiszen nála jobban senki sem ismeri a figurát - magyarázza Affleck. - Nagyon örültem, hogy megismerhettem, igazán okos és érdekes ember. Sok idõt töltöttem el vele, õ pedig segített a szereplõ jobb megértésében."
Clancy szerint az együtt töltött idõ alatt megerõsödött benne a meggyõzõdés, hogy a színész igazán megfelelõ a szerepre. "Együtt ebédeltünk, és bár engem nem könnyû lenyûgözni, neki hamar sikerült - mondja Clancy. - Egy filmes barátom mondta egyszer, hogy egy színésznek nem kell okosnak lennie, elég ha csak eljátssza. Nos, Bennek nem kell eljátszania, mert valóban az."
William Cabot, a CIA igazgatójának szerepében a háromszoros Oscar-jelölt Morgan Freeman tûnik fel. "Cabot figurája alapvetõ a történet szempontjából - mondja Neufeld -, Morgan pedig nagyon súlyosnak ábrázolja. Megvan az a ritka képessége, hogy hihetõvé és tekintélyessé tesz minden szerepet, amihez csak hozzányúl."
Freeman nagy tisztelõje Tom Clancy-nek, különösen a politikai és katonai hozzáértéséért becsüli. "Jól érti, mi zajlik a világban, történetei és karakterei hûek a valósághoz - mondja a színész. - Az általam játszott Cabot tehetségesen lavíroz a hatalom folyosóin. Akárcsak Ryan, õ is elemzõként kezdte, és fokról fokra jutott egyre feljebb a ranglétrán. Amikor behívja Ryant, hogy segítsen az oroszországi helyzetben, valami sajátosat fedez fel a fiatalemberben és pártfogásába veszi."
James Cromwell játssza az amerikai elnököt, akinek a történet szerint az a nehéz feladat jut, hogy az egész világ sorsát vegye a vállára. "El sem tudok képzelni magányosabb pozíciót, mint az Egyesült Államok elnöke - mondja. - Azt hiszem, minden elnök rémálma lenne, ha meg kéne hoznia azt a döntést, mellyel a filmbeli Robert Fowler szembesül. Nevezetesen: mérjenek-e csapást vagy sem? Ez egy tarthatatlan szituáció. Mert mit tennék én, ha nekem kéne kiadnom a parancsot, hogy felrobbantsunk egy várost és a biztos pusztulás szélére sodorjuk a világot? Mi járna a fejemben? A helyzet valósága rendkívüli józanságra int."
Liev Schreiber a CIA-kém John Clark szerepét kapta, õ az az ügynök, akit Cabot rendelt Ryan mellé, hogy betanítsa a terepmunkára. Schreiber szerint "Clark alapvetõen szuperkém, a CIA krémjéhez tartozik. Õ az a fickó, aki elvégzi azt a munkát, melyet senki más nem akarna megtenni. Könnyen alkalmazkodik idegen helyekhez, számos nyelven beszél folyékonyan, tehát meg tud szerezni mindenféle információt. Eleinte elég zabos, hogy dajkálgatnia kell a kezdõ Ryant, de a küldetés végére valamiféle szövetség alakul ki közöttük."
Ciarán Hinds játssza Alexander Nemerov orosz elnököt, aki váratlanul került ebbe a pozícióba elõdje hirtelen halála után. "Nagyon rejtélyes ember - mondja Hinds. - Az amerikaiak keveset tudnak róla, nem tudják, hogy sólyom vagy galamb. Ryan írt róla egy tanulmányt, és bár washingtoni körökben elterjedt a vélemény, hogy nehézséget jelent, Ryan nem osztja ezt a véleményt."
Richard Dressler, a gazdag és könyörtelen iparmágnás szerepében az egyik legelismertebb brit színész, Alan Bates jelenik meg. "Ennek az embernek hatalmas víziója van, jóllehet rettentõ vízió ez - mondja. - Nagyon okos, lefegyverzõ és elbûvölõ fickó. Azt hiszem, egy színész számára vonzó lehetõség eljátszani egy gonosz figurát, hiszen idõnk nagy részét azzal töltjük, hogy megpróbálunk nem gonoszként viselkedni. Az emberi természetnek ez az oldala egyszerre megdöbbentõ és lenyûgözõ. Van néhány gonosz ember, akitõl tényleg tartanunk kell, fõleg ha hatalomba kerülnek. Dressler épp ilyen ember."
"Nagyszerû stábot sikerült összehozni - foglalja össze a rendezõ. - A Tom Clancy-filmek kulcsa mindig is az volt, hogy okosak, jól kitaláltak, de a valóság tükrözõdik bennük. E hagyomány folytatásához számomra az tûnt a megfelelõ útnak, hogy a lehetõ legjobb színészek tegyék népszerûvé a filmet, õket pedig komoly feladatok, fajsúlyos szerepek elé állítsuk. Így nem egyszerûen akciófilmet készítünk, hanem egy olyan nagyfeszültségû thrillert, melyet mindenki látni akar."
A forgatásról
Mivel a pontosság és a realizmus létfontosságú volt a történetmesélés szempontjából, a producerek katonai és kormánytisztviselõket kerestek meg, hogy tanácsukat kérjék a produkcióhoz. Közülük a legnagyobb segítséget Charles E. Davis, a Védelmi Minisztérium által kirendelt projekt-felelõs tiszt nyújtotta. "Szorosan együttmûködtünk a rendezõvel és a producerekkel, hogy pontos képet alkothassunk az elképzeléseikrõl és szükségleteikrõl, aztán tettük meg javaslatainkat, hogyan lehet mindezt átültetni a valóságba - mondja Davis. - Meg kell mondanom, technikai szempontból valószínûleg ez a film a legkorrektebb hosszú idõ óta."
A Védelmi Minisztérium nemcsak technikai tanácsadókkal látta el a produkciót, hanem lehetõséget biztosítottak számos légijármû, így pl. F-16-osok, B-2-esek vagy Blackhawk helikopterek filmezésére is.
A film látványának kivitelezéséhez a díszletezõ csapat jelentõs segítséget kapott a Pentagontól, a Fehér Háztól és a Nemzeti Légiirányítási Központtól, így a filmbeli helyszínek megjelenése nagyon közel áll a valóságos helyszínekéhez. A csapat tagjai arra is lehetõséget kaptak, hogy - felügyelet mellett - fényképezzenek, vázlatokat rajzoljanak és jegyzeteljenek, melyek késõbb felbecsülhetetlen segítséget jelentettek a díszletek készítésekor.
CIA-elemzõ szerepére való felkészüléséhez Ben Affleck hosszabb idõt töltött el a CIA virginiai központjában. Chase Brandon, a 25 éves múlttal rendelkezõ szakértõ irányítása alatt ismerkedett a helyszínnel, a lehetõségekkel, és beszélgetett el igazi orosz szakértõkkel. "Elõször a stáb tagjai számára kértek segítséget - magyarázza Brandon -, a rendezõ, a producerek, néhány díszlet- és jelmeztervezõ jött el körülnézni. Késõbb a színészeknek is felajánlottuk a lehetõséget, hiszen jó néhány korábbi filmes tapasztalatunk bizonyítja, hogy azok a színészek, akik CIA-tisztviselõket játszanak, lényegesen többet tudnak nyújtani, ha személyesen jönnek el hozzánk és beszélgetnek a munkatársainkkal.
Annak, hogy Ben bejött és körülnézett az volt a legfõbb haszna, hogy megérezte a hely atmoszféráját - folytatja Brandon. - Szinte tapintható itt a küldetés tudata és az itt zajló dolgok fontossága, és azt hiszem, Ben jól ráérzett erre. De kétségkívül az tette rá a legjobb hatást, hogy néhány órát elbeszélgetett igazi elemzõkkel a munkájukról, a mindennapjaikról. Belefogott néhány elemzõ gyakorlatba is, és ez nyilvánvalóan a szerep elõnyére vált."
"Nagyon hasznos volt a CIA-nál töltött idõ a felkészüléshez, de meg is lepett az egész normalitása - mondja Affleck. - Érdekes volt, de sehol semmi kalandos akció, sokkal inkább hasonlított egy hivatalra, ahol emberek sokféle csoportban dolgoznak együtt; különlegesen képzett és nagyon okos emberek, akik elkötelezett, hazájukat szeretõ amerikaiak. A legtöbben közülük nem kémek, hanem olyan egyének, akik dokumentumokat írnak és ötleteket javasolnak. Ezek az elemzõk sokkal inkább végzõs egyetemistákra hasonlítanak. A munkájuk abból áll, hogy gyûjtik az értesüléseket, és szakértõvé válnak különbözõ emberek, országok, szituációk szerint. Végül pedig összegzik ezeket az információkat."
A filmkészítõk realizmusra való törekvése talán sehol sem érzõdött annyira, mint a Kreml-jelenetekben, ahol a párbeszédek valóban oroszul hangzanak el. A színészek számára ez érdekes kihívást jelentett, a segítséget pedig Natasha Rybina nyelvtanártól kapták meg. "Az én munkám nem is annyira abban állt, hogy megtanítsam õket oroszul - magyarázza Rybina -, inkább azt kellett megtanítanom, hogyan mondják a szövegüket oroszul és keltsenek ezáltal illúziót, hogy tényleg oroszul hangzik el."
Michael Byrne számára az orosz nyelvû párbeszédek megtanulása legalábbis félelmetes feladatnak tûnt, vagy inkább, ahogy mondta "valóságos rémálomnak".
"Kinyitod a szádat és reméled, hogy kijön rajta a szó - mondja. - Ez volt a legnehezebb munkám, legalábbis ami a nyelveket illeti."
"Õszintén szólva nekem is ezt volt a legnagyobb feladat a memorizálás tekintetében - folytatja Affleck. - Mindig is könnyen és jól megjegyeztem a szövegeket, utána pedig könnyen jött elõ, mert emlékeztem a sorok mögött rejlõ gondolatokra, elképzelésekre, koncepciókra. Az orosszal azonban ezt nem tudtam megtenni, az egészet kiejtés szerint kellett memorizálnom."
"Valóban nehéz, de egyszersmind nagyon szórakoztató is volt egy másik nyelven játszani a jelenetet, és megtanulni, hogyan fejezik ki magukat az emberek egy olyan nyelven, mely annyira különbözik a sajátunktól" - mondja Liev Schreiber.
A Kreml-jelenetek hitelességéhez hozzájárultak azok az orosz színészek, akiket kisebb szerepekre kértek fel. "Sokat segít, ha részt vesznek olyanok is, akik valóban beszélik a nyelvet és ismerik az adott kultúrát - mondja Robinson.- Nemcsak a beszédben nyilvánul ez meg, hanem abban is, ahogy állnak, ahogy néznek. Szerencsére több neves orosz színészt sikerült megnyerni a filmhez, õk sokat segítettek Ciarán Hindsnek, hogy tökéletesíthesse kifejezésmódját."
Bár a film alapvetõen az árnyalt színészi játékon nyugszik, egyben látványos akciójelenetekkel is lenyûgözi a nézõket. Ezen a téren szintén elsõdleges cél volt a valósághûség, s ehhez Al Di Sarro, a speciális effektusok koordinátora és Glenn Neufeld, a vizuális effektusok felelõse nyújtott értékes munkát.
A film forgatása 2001 februárjában kezdõdött a kanadai Montrealban és környékén; a fõ helyszínek itt voltak, míg a B-stáb Washingtonban, Baltimore-ban, Oroszországban és a kaliforniai sivatagban készített felvételeket. A négy és fél hónapos forgatás során a látványtervezõk több mint száz különbözõ díszletet és helyszínt építettek fel, hogy Montrealból különféle helyszíneket varázsoljanak: látható a filmben az amerikai városokon kívül Bécs, Damaszkusz, Ukrajna és a Golan-fennsík is. A film legnagyobb és legösszetettebb díszletei - mint pl. a CIA-székház, a Pentagon, a Fehér Ház vagy Dressler lakása - két montreali mûteremben készültek el.
A valósághûség a politikai dolgok szempontjából is kiemelt kérdés volt, ehhez a CIA és a Védelmi Minisztérium tanácsadóival konzultáltak. Számos elsõrangú szakértõ látta el technikai tanáccsal a filmeseket, kezdve attól, hogy mi történik egy robbanás alatt és után, egészen addig, hogy hogyan állítják össze és kezelik a tömegpusztító fegyvereket.
"time is not money"
