információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
John Buckingham, a magányos, szelíd angol banktisztviselõ (Ben Chaplin) rendhagyó társkeresõ lépésre szánja el magát: az "Oroszországból szeretettel" internetes partnerközvetítõ oldalról "rendel" magának menyasszonyt. Meg is jelenik szolid külvárosi lakásában a láncdohányos, titokzatos Nadja (Nicole Kidman), aki eleinte egy szót sem beszél angolul; nyomában pedig két, nem kevésbé fura ismerõse (Mathieu Kassovitz, Vincent Cassel) - és ettõl kezdve az események meglepõ fordulatot vesznek. John jól bejáratott, egyhangú élete egy csapásra mozgalmassá válik, igaz, nem éppen olyan kalandok várnak rá, amilyeneket elképzel magának az ember. Egy bankrablás kellõs közepén találja magát, - ráadásul éppen a saját munkahelye ellen! -, meg kell mentenie újdonsült felesége életét, és mindeközben rájön, hogy az események összes résztvevõje - önmagát is beleértve - további meglepetéseket tartogat.
Megtalálni a szerelmet sohasem könnyû, de az ON-LÁNY esetében ez a folyamat határozottan veszélyes vállalkozásnak bizonyul, és van benne minden, ami csak kell: internet, orosz szélhámosok, bankrablás, szexuális bonyodalmak és a sajátos angol humor - mígnem a furcsa románc egy ponton fekete komédiába fordul át. Ami egy szerelemre vágyó, külvárosi fiatalember és hozzá nem illõ menyasszonya meséjének indul, abból egy átlagember története lesz, akit magukkal sodornak a bûn és a szenvedély hullámai.
Ilyen egy romantikus thriller, ahogy a brit Butterworth testvérek - a rendezõ Jez, a társíró Tom és a producer Stephen - látják, akik a mûfajba sajátos komikus színt vittek. Elsõ munkájuk a nagy sikerû brit gengszterfilm, a "Mojo" volt, most pedig új mûfajban próbálják ki magukat. Ebben a filmben az "ellentétek vonzzák egymást" klasszikus sémát vegyítik a maguk egyéni stílusával: a krimi és izgatott várakozás elemeivel tarkítják a sztorit; a karakterek rafináltak és szakítanak a sztereotípiákkal; a párbeszédek nyersek, de játékosak. Az alkotók számára a sztori alapvetõen a kommunikációról szólt, illetve annak hiányáról, mely manapság oly sok kapcsolatot árnyékol be. Arra voltak kíváncsiak, mit tehet egy ember, ha az interneten keresztül "rendel" feleséget, majd váratlanul szembe kell néznie a meghökkentõ ténnyel, hogy a nõ nem beszéli a nyelvét, nem érti a kultúráját, még õt magát sem... kivéve a hálószobában.
Az elõkészületek során a Butterworth testvérek különösen nagy érdeklõdéssel fordultak az interneten burjánzó honlapok felé, melyek orosz menyasszonyokat ajánlgatnak magányos angol és amerikai férfiaknak. Nagyon megfogták õket ezek az oldalak, ahol gyönyörû, titokzatos orosz nõk beszélnek az életükrõl rövid videófelvételeken, és úgy gondolták, a bemutatkozás módja egy csomó meglepetést tesz lehetõvé. Ezek nyomán alkották meg Nadja alakját, aki az Aeroflot légi utaskísérõjébõl válik a titokzatos, láncdohányos nõvé, aki csak a fejét ingatja, mert egy szót sem beszél angolul, annak ellenére, hogy ezt ígérte a róla szóló ismertetõben.
A film elsõ részét szinte teljesen az elképedt John egyoldalú interakcióján keresztül látjuk, amikor a fiatalember megpróbál kapcsolatba lépni félénk menyasszonyával. Mikor a színészek megkapták a forgatókönyvet, olyan kevés dialógust olvashattak benne az elsõ fejezetben, hogy teljesen úgy tûnt, mintha egy másik idõbe, a némafilmek korába csöppentek volna, leszámítva persze a kendõzetlen szexualitást és a modern helyzeteket. "Rájöttünk, hogy mivel két olyan emberrel van dolgunk, akik hagyományos módon nem tudnak kommunikálni, John és Nadja csak a fizikai viselkedésük révén tudnak megnyilatkozni - magyarázza Jez Butterworth. - Ez nagyon szórakoztató volt. Tetszett az ötlet, hogy egyfajta némafilm-felvonást készítünk egy nagyon mai film kellõs közepén."
Ám amint az események meglódulnak, a film tónusa is hirtelen megváltozik. A John és Nadja közti néma tánc darabos párbeszéddé és mozgalmas akcióvá alakul, különösen amikor felbukkannak a színen Nadja orosz ismerõsei is ... és feltárják új férjével kapcsolatos, titkos tervüket.
Miután elkészült a forgatókönyv, az alkotók nekiláttak a stáb összeállításának, és a végeredmény még számukra is meglepetést okozott. Annak ellenére, hogy a három fõszereplõnek erõs orosz akcentussal kell beszélni, az õket játszó színészek egyike sem orosz. "Moszkvába utaztunk, hogy olyan helyi színészeket keressünk, akik illenek a filmbe, és Jez találkozott is minden szóba jöhetõ jelölttel - magyarázza Stephen Butterworth. - A legkiválóbb orosz színészeket vonultatták fel, nagyon látványos és meggyõzõ volt a bemutatkozás. Sajnos egyikük sem ismerte a nyelvünket, holott korábban biztosítottak minket, hogy folyékonyan beszélnek angolul." Ez az esemény azonban végül is hasznosnak bizonyult, mert ez ihlette az ötletet, hogy Nadja egy szót sem tud angolul. A filmeseknek azonban ezután ki kellett terjeszteni a keresést.
A legfontosabb a veszélyes szépség, Nadja alakja. Mivel nem találtak megfelelõ orosz színésznõt, akiben megvan a ravasz okosság, a hûvös szexisség és a szükséges angol nyelvtudás, Butterworth azt fontolgatta, hogy Oroszországon kívül keres szereplõt. Azt azonban álmában sem gondolta, hogy Nicole Kidman érdeklõdik a szerep iránt. "Õ aztán egyáltalán nem orosz, de amikor beszéltem vele, láttam, hogy tökéletesen megértette ezt a figurát - mondja Butterworth. - Nagyon jó volt vele dolgozni, mert rendkívüliek az ösztönei, kifinomultabbak, mint bármelyik színészé, akivel eddig együtt dolgoztam. Csodálatos volt és egyedülállóan vicces Nadja szerepében."
"Mindig vonzottak a fekete komédiák - mondja Kidman, aki korábban Gus Van Sant Majd’ megdöglik érte címû munkájában szerzett érdemeket és Golden Globe-díjat a mûfajban. - Érdekesnek találtam a feladatot, hogy egy orosz nõt játsszak, mert nyilvánvalóan annyira távol áll tõlem, és így lehetõvé vált, hogy egészen a nulláról építsem fel a szerepet."
Azt is izgalmasnak találta, hogy egy olyan fiatal filmessel dolgozzon, mint Jez Butterworth, aki a bevált mûfaji formákat vegyíti a maga ötletgazdag látomásával. "Nagyon jó olyasvalakivel dolgozni, aki író és rendezõ egy személyben, mert pontosan ismeri a karaktert és a forgatás során igazán hozzád tudja igazítani. Jez nagyon jó ízléssel bír az elõadás terén, tehát maximálisan rábíztam magam, ráadásul ott van az a csodálatos, szokatlan humora, amit nagyon megszerettem."
Ben Chaplin szintén kedvelte a Butterworth testvérek védjegyének számító sajátos humort. Õ játssza azt a fiatalembert, akinek bonyodalommentes, átlagos élete mindenestül feje tetejére áll, mikor Nadja beteszi a lábát a lakásába, és olyan útra lép, amit el sem tudott képzelni. Chaplin hamar megkedvelte a figurát, azzal együtt, hogy egészen szokatlan segédeszközt vesz igénybe, hogy megtalálja a szerelmet. A szereplõt megindító félénkséggel ruházta fel, és olyan embernek láttatja, aki egyáltalán nincs tudatában saját kedvességének és vonzerejének. "Egyáltalán nem ítélem el Johnt, amiért feleséget vesz magának - mondja Chaplin. - Azt hiszem, rengeteg hozzá hasonlóan rokonszenves, de reménytelenül magányos férfi van, mindenki ismer legalább egy ilyet."
Chaplin az utóbbi években döntõen amerikai filmekben játszott, most tehát örült, hogy ismét hazájában találta magát, és számára ismerõs, igazi angol férfit alakított. "Már olyan régóta nem játszottam angol szereplõt, hogy hiányzott. John közel áll hozzám annyiban, hogy hasonló háttérrel rendelkezik és Anglia hasonló részébõl jött, mint én. Jól megértem, de azért remélem, nem vagyok teljesen olyan, mint õ."
A forgatáson Nicole Kidman elragadó ellenfélnek találta Chaplint a film félresikerült románcában. "Mindig is szerettem volna Bennel dolgozni, és ez az élmény igazán szórakoztató volt - mondja. - Biztonságban éreztem magam mellette, különösen amikor az orosz akcentussal kellett beszélni, mert mindig azt éreztette velem, hogy minden rendben lesz. Mindenekelõtt pedig Ben remek komikus és ez állandó inspirációt jelentett."
A film komikus menete akkor vesz sötét fordulatot, amikor betoppan Nadja két orosz ismerõse, hogy megünnepeljék a nõ születésnapját - és aztán kiderül, hogy õk bizony bûnözõ rosszfiúk. Jez Butterworth megint a típus ellenében választotta ki a színészeit, amikor két ismert francia színész mellett döntött. Egyikük a díjnyertes színész-rendezõ Mathieu Kassovitz, a másik a szintén nagy népszerûségnek örvendõ Vincent Cassel. Mindkettõjüknek intenzív nyelvtanfolyamon kellett részt venniük röviddel a forgatás megkezdése elõtt.
"Vincent Cassel és Mathieu Kassovitz kiválasztása Jez éleslátását dicséri - mondja Diana Phillips producer. - Egészen kivételes volt, ahogy mindent beleadtak és azonnal megtanulták a szerepeiket. A párbeszédekkel kapcsolatos munka jó részét a huszonkét órás repülõúton végezték, mikor Franciaországból Sydney-be tartottak. Ezidõ alatt egy nyelvtanár segített nekik elsajátítani az orosz szövegeket. Volt velük egy tanár a forgatáson is, aki viszont abban segített a szereplõknek, hogyan kell angolul megszólalni orosz akcentussal. Nagyon gyorsan ment számukra az átalakulás."
Cassel és Kassovitz korábbi közös munkái sokat segítettek abban, hogy zökkenõmentes munkakapcsolat alakuljon ki köztük, ez elengedhetetlen is volt a szerepeik miatt. "Normális esetben nagyon nehéz lett volna ilyen rövid idõ alatt hihetõ kapcsolatot kiépíteni Jurij és Alekszej között, de nekünk segítségünkre volt, hogy már olyan jól ismerjük egymást" - mondja Cassel.
Jez Butterworth korábban ezt nem tudta, õ csak azután értesült barátságukról, miután már kiválasztotta õket a szerepre. "Ez a két ember tökéletesen alkalmas volt a feladatra külön-külön is, és az a tény, hogy a magánéletben történetesen még barátok is, külön dimenziókat adott a szerepeiknek."
Kassovitz-nak nagyon tetszett az általa játszott figura, Jurij, aki egyszer valamilyennek tûnik, aztán meg valaki egészen másnak. "A forgatókönyv nagyon jó munka, a karakterek minden kis árnyalata benne van. Jurij és Alekszej elõször túlzóan orosz figurákat adnak elõ, hogy megtévesszék Johnt, de amikor az átverés napvilágra kerül, onnantól normálisan játszanak. Akkor a közönség láthatja, hogy voltaképpen nem igazi gengszterek õk, egyszerûen csak megtalálták a túlélés egy módját."
Vincent Cassel úgy vélte, oroszul és angolul játszani fizikailag is különbséget jelent. "Idõnként egy-egy jelenetet angolul is elpróbáltunk, hogy teljesen megértsük minden egyes szereplõ szavait. Csakhogy ez mindent megváltoztatott. Megfigyeltem, hogy mikor Nicole angolul mondta a szövegét, aztán pedig oroszul, teljesen átalakult a testbeszéde. Minden annyira más lett, és rá kellett jönnünk, hogy a nyelv éppen annyira megváltoztat, mint a jelmez vagy a smink."
Annak ellenére, hogy Cassel jelentõs tapasztalatokkal rendelkezik az európai mozi terén, most úgy érezte Kidmantõl nagyon sokat tanult. "Érdekes volt megfigyelni, hogyan dolgozik, mert annyira oldott és nyugodt - magyarázza. - Különösen, amikor oroszul kellett beszélnie. Ha nem vagy nyugodt, akkor hajlamos vagy arra, hogy gyorsan eldaráld a szövegedet. Õ viszont nagyon higgadt volt, és segített abban, hogy eltaláljam a kellõen lassú tempót."
"Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy Mathieu és Vincent is a partnereim lesznek - mondja Kidman -, mert bár a szereposztás nagyon szokatlan volt, valahogy mégis tökéletesnek tûnt. Mindannyian nagyon féltünk attól, hogy oroszokat kell játszanunk, de azt hiszem, nem is baj, mert arra ösztönzött, hogy még keményebben dolgozzunk."
A forgatásról
A film forgatási helyszíne St. Albans volt, egy London környéki, álmos kertváros a Hertfordshire-i vidéken, mely John Buckingham átlagos életstílusát jellemzi - míg Nadja meg nem érkezik. A festõi St. Albans régi római város, középkori óratoronnyal és egy "Ye Olde Fighting Cocks" nevû kocsmával. Stephen Butterworth bevallotta, hogy õt és testvéreit annak idején párszor kirúgták innen. Annak ellenére, hogy szerették volna hitelesen bemutatni a várost, a belsõ felvételek döntõen mégis Ausztráliában készültek. "Azért mentünk oda, mert ez mindenki számára megfelelt - mondja Diana Phillips. - Jó volt, hogy Nicole városában tudtunk dolgozni, és Ben családja is történetesen épp Sydney-ben él, tehát örült, hogy eltölthetett velük valamennyi idõt. Mivel Nicole jeleneteinek döntõ része belsõ felvétel volt, elég ésszerûnek látszott ez a munkamód."
Amikor azonban a külsõkre került sor, az alkotók boldogan tértek vissza a hazai földre, és vették filmre London különös, vidékies külvárosait, melyeket egyébként elég ritkán lehet látni filmen. "Nagyon szeretem Hertfordshire és St. Albans szépségét, ám ezt a szépséget meg kell keresni - magyarázza Jez Butterworth. - Nagyon szép részei vannak a vidéki tájnak, de az autóutak kettészelik õket. Ez a téma valahogy utal a film szereplõire is. Valahol mélyen õk is szép emberek lehetnek, de teljesen elidegenedtek és elszigetelõdtek egymástól. Amit a felszín mutat, az egy dolog, de mögötte sok minden más is történik."
"time is not money"
