információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Kate egy angol kisváros leányiskolájának igazgatója. Negyven éves múlt, sikeres, tiszteletre méltó és egyedülálló. Minden áldott hétfõn összejön a hozzá hasonlóan sikeres és szingli barátnõivel, Mollyval és Janine-nel: tintázgatnak cseppet, csokit majszolnak és eldöntik, melyikük a "Hét Lúzere".
Egy nap Kate találkozik egy huszonöt éves volt tanítványával, Jeddel, akivel spontán szexel is egyet. Na igen, de mit mondjon a barátnõinek? A helyzet ráadásul tovább bonyolódik, amikor Kate kezd belehabarodni ebbe a nagyon-nem-megfelelõ fiúba. Amikor fény derül a turpisságra, Molly és Janine fel vannak dúlva, és "Ez a pasi nem neki való, ezzel Kate csak lealacsonyítja magát" felkiáltással belevágnak hadjáratukba. Igen ám, de minél több ütést visznek be a fiúnak, a Kate és Jed közti kötelékek annál szorosabbra fonódnak, míg végül a szerelmesek bejelentik, hogy összeházasodnak. Amikor azonban Kate félreérthetõ helyzetben találja szerelmével Mollyt, beüt a mennykõ...
A PRODUKCIÓRÓL
Lehet, hogy a BIZSERGÉS csak egy film, ám egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy Andie MacDowellbe totálisan belezúgjon egy fele olyan idõs pasiba, mint õ. A BIZSERGÉS-ben Andie játssza Kate-et, a negyven egynéhány éves Angliában élõ amerikai asszonyt, aki barátnõivel beszéli ki nem létezõ szerelmi életét. MacDowell a következõket mondja figurájáról: "A nõ borzasztóan magányos. Már nem is tudja, milyen szexuális lénynek lenni, mert mindig azt teszi, amit elvárnak tõle, és közben egyáltalán nem érzi jól magát."
Egy nap azonban betoppan az életébe Jed, akit a 27 éves angol színész-újonc, Kenny Doughty alakít. Õ a következõket mondja Jedrõl: "A férfi odavan ezért a nõért. Lehetne 25 vagy akár 45 éves is, nem hiszem, hogy ezzel foglalkozna."
"A BIZSERGÉS vígjáték arról, milyen helytelenül tudnak egymással viselkedni az emberek" - írja le a film lényegét a most debütáló rendezõ, John McKay.
McKay és a producer, Lee Thomas együtt jártak a Nemzeti Film- és Televízió Fõiskolára, ahol számos rövidfilmet készítettek közösen. "Doom and Gloom" címû alkotásuk szerepelt az 1998-as Cannes-i Filmfesztiválon, a Bresti Filmfesztiválon pedig elnyerte a neves Mûvészeti Díjat.
A Channel 4 és a BBC 2 "Brief Encounters" sorozata számára készített másik rövidfilmjük, a "Wet And Dry" sikerét követõen McKay és Thomas meghívást kapott a FilmFourtól, hogy ott dolgozzák ki elsõ egészestés mozifilmjüket. McKay korábban írt egy darabot egy iskolai igazgatónõrõl, aki rendszeresen találkozik barátnõivel, hogy megbeszélje velük szomorkás életét, majd késõbb összejön egy nála jóval fiatalabb férfivel, egy volt tanítványával.
"A legtöbb színházi darab élettartama meglehetõsen rövid - mondja McKay. - Néhány száz ember látja csak õket azalatt a pár hét alatt, amíg mûsoron vannak egy-egy színházban, ezért aztán elhatároztam, hogy visszatérek ehhez a történethez. Ahogy elkezdtem írni a forgatókönyvet, azon találtam magam, hogy egyre jobban érdekelnek a baráti kapcsolatok. Kíváncsi voltam, mi történik akkor, amikor egy rendszeresen együtt evõ-ivó baráti társaság valamely tagja váratlanul izgalmas kapcsolatba kezd valakivel. Érdekelt, vajon a többiek hogyan reagálnak erre?"
A végleges forgatókönyvben három nõ szerepel. Negyvenes éveikben járnak, sikeresek, egyedülállóak, és - ahogy Thomas fogalmaz - "meglehetõst komplex viszonyban állnak egymással". McKay nagyon is tudatosan választotta a BIZSERGÉS helyszínéül Cotswoldsot, ezt az Anglia szívében, zölden hullámzó dombok közt elhelyezkedõ, kedves kis falvakkal teliszórt vidéket.
"Ezek a nõk egyrészt azért vannak csapdában, mert bár mesés vidéken élnek, az életük roppant unalmas. Én egy kis skót közösségben nõttem fel, így jobban ismerem az ilyen környezetet, mint a városi életet, annak ellenére, hogy Londonban élek tizenöt éve. Egy kis közösség nagy segítséget jelenthet számodra, de akár klausztrofóbiás is lehetsz tõle - mondja McKay. - Arról nem is beszélve, hogy egy nagyvárosban ezek a nõk talán sosem találtak volna egymásra. A falu igen konzervatív társadalom, ettõl a nõk csapdában érzik magukat, így aztán a rendszeres heti találkozók fontos szerepet töltenek be az életükben."
A BIZSERGÉS szereplõválogatása kínkeserves volt - a legnehezebb feladat az volt, hogy egyensúlyt találjanak az alkotók a nõszereplõk között, és megtalálják azt a két nagyon különbözõ férfit, akik Kate kegyeiért harcolnak. A producerek Nagy-Britanniában és Amerikában is körülnéztek, hogy kire osszák Kate szerepét, ki legyen az igazgatónõ, a közösség tartóoszlopa - aki azonban kész valami izgalmasabb dologba is belemenni.
Amikor Andie MacDowell megkapta a forgatókönyvet, meghökkentette az általa meglehetõsen merésznek titulált eredeti cím (Sad Fuckers Club, azaz Kesergõ Kurvák Klubja), bár a Négy esküvõ, egy temetés sztárjaként már hozzászokott ahhoz, hogy az angol filmekben elõszeretettel használják a k... szót.
A forgatókönyv elolvasása után azonban MacDowell szerelmese lett a készülõ filmnek. Két nappal azután, hogy McKay és Thomas értesültek róla, hogy Andie mennyire lelkesedik a szerepért, felpattantak egy gépre, és Los Angelesbe indultak, hogy találkozzanak vele. McKay így számol be az esetrõl: "Andie azt mondta, ráhangolódott a szerepre, és úgy érezte, ez a tökéletes idõpontban érkezõ tökéletes szerep számára."
"Mindig izgalmasnak találom, ha egy férfi ilyen csodálatos forgatókönyvet ír a nõkrõl - mondja MacDowell. - Kate a legösszetettebb karakter, amelyet a szex, hazugság, videó óta játszottam. Úgy érzem, ez az a szerep, amelyre vártam."
A kilencven perc körüli filmek általában nem hagynak túl nagy mozgásteret a színészek számára, a BIZSERGÉS azonban vígjáték és dráma egyszerre, méghozzá igen nagy mélységgel mindkét irányban. "Az élet tele van vidám dolgokkal, függetlenül attól, milyen nehéz is tud lenni. Valahol minden rosszban ott bujkál a komikus elem - állítja McKay. - Olyan színésznõre volt szükségünk, aki hitelesen tud alakítani egy nõt, aki világéletében visszafogottan viselkedett, ám egyszerre úgy határoz, hogy mindent sutba vág, és kiélvezi az életet. Andie azon kevés színésznõk egyike, akik egyszerre tudnak jók és erélyesek lenni, miközben huncutkodásaikat is örömmel nézzük. Gyakran láthattuk õt a dekoratív feleség vagy barátnõ szerepében, és lassan kezdett beleunni ezeknek a figuráknak a megformálásába. Most imádta a lehetõséget, hogy ezeknél árnyaltabb személyiséget alakíthat."
A McKay rendezõvel való együttmûködésrõl MacDowell a következõket mondja: "Mindig is szerencsém volt az író-rendezõkkel, gondoljanak csak a szex, hazugság, videó és a Zöld kártya címû filmjeimre. Természetesen John rendkívül jól ismeri mûvét, és bár nagyon is tudja, mit akar, tiszteli a színészeket, és odafigyel az ötleteikre. Ugyanakkor a színész biztonságban érezheti magát, mert John az irányító, a vezetõ."
Már korán eldõlt, hogy Janine, a tinédzser korú gyermekét nevelõ rendõrnõ szerepére Imelda Stauntont szerzõdtetik, akinek kiválasztása John McKay szerint könnyû volt. "Imelda vehemensen, tüzesen, mulatságosan, ugyanakkor õszintén adta elõ szerepét. Nagyszerû komika, de karakterének kell, hogy legyen lelkiismerete, és valamivel tisztességesebben kell viselkednie, mint a másik kettõ nõnek. Imelda Staunton azonnal rábólintott a szerepre, amint felajánlottam neki. "Rendkívül gáláns volt John McKaytõl, egy harmincas férfitõl, hogy három negyvenes éveiben járó nõnek írt forgatókönyvet. Nagyon odafigyel a színészeire, ügyel arra, hogy elbûvölõ és mulatságos legyen. Tudja, mit akar, és remélem, tõlünk pont azt kapta" - mondja Staunton. A maga részérõl McKay úgy véli, könnyebb nõk számára írni, mint férfiaknak, mivel szerinte a nõk sokkal izgalmasabbak.
Amikor Anna Chancellor találkozott MacKayjel és Thomasszal, megosztotta velük a benne felmerült problémákat, melyek Molly szerepe eljátszásának nehézségeivel voltak kapcsolatosak. Aggódott, hogyan fogja alakítani a szexi orvost, aki drasztikus lépésekhez folyamodik, hogy bebizonyítsa Kate-nek: rosszul döntött, amikor egy magánál sokkal fiatalabb fiút választott.
"Molly az ellenpólus a filmben, aki beindítja az eseményeket. Nehéz olyan figurát hozni, aki mindenkinek ellenszenves, ám a közönség számára mégis meg kell tartani a vonzerejét - mondja Chancellor. - Nem arról van szó, hogy szeretnivalóvá kellene õt tenni, de a közönség számára azt kell hangsúlyozni, mekkora elszántsággal próbálja Molly menteni a helyzetet."
Chancellor úgy véli, hogy a BIZSERGÉS-beli háromoldalú barátságot nehéz lenne az életben fenntartani. "A nõk hihetetlen intimitásokat képesek megosztani egymással, amelyet a férfiak képtelenek felfogni, ám ez félelmetes pusztításhoz vezethet. Mindenkinek világos elképzelése van arról, hogy kivel kellene, vagy nem kellene, hogy járjanak a barátai, barátnõi. Mollynak azt kell bizonyítania, mennyire igaza van, amikor azt állítja, Jed nem megfelelõ társ Kate számára."
"Molly maga is háromszor volt már férjnél, így aztán saját magára is dühös a háromszor is elkövetett hibáért" - mondja McKay. "Anna úgy bújik Molly bõrébe, hogy a rossz oldalunkat mutassa be nekünk. Olyan dolgokat mond és tesz, amelyeket mi is meg szeretnénk tenni, de mégsem teszünk - teszi hozzá Thomas. - Anna beleéli magát Molly rossz cselekedeteibe, ám ezt igen érzékenyen teszi. Roppant hatásos a játéka."
Chancellor úgy írja le a rendezõt, mint egyfajta családfõt. "A rendezõ viselkedése az egész stáb munkáját meghatározza. John mindenkivel ugyanolyan figyelmesen bánik, és úgy tûnik, boldoggá teszi a munkája. Egyszerûen muszáj bíznod benne, mert õ is bízik benned."
A Kate szeretõjének, Jednek legalkalmasabb fiatal színészt igen hosszú ideig tartott megtalálni, de - ahogy McKay mondja - "abban a minutumban, ahogy megláttuk Kenny Doughtyt, tudtuk, hogy benne megvan a megfelelõ energia - nem »macsós«, inkább érzékeny, vonzó, ugyanakkor erõs és nyugodt. Hagyja a nõket cirkuszolni, õ meg csak teszi a dolgát, nem zavartatja magát."
Lee Thomas így beszél Jed karakterérõl: "Ha a BIZSERGÉS westernfilm lenne, õ lenne Clint Eastwood, a városba belovagoló laza idegen." "Õ olyan folyton úton lévõ típus, ritkán teszi azt, amit elvárnánk tõle - mondja Doughty az általa játszott figuráról. - Komolyan veszi Kate-et. Csak akkor kezd el szerepet alakítani, amikor úgy érzi, ítélkeznek felette, mint például Kate partiján, ám még ekkor is egyértelmûvé teszi a nõ iránt érzett szerelmét."
Doughty roppant érett fiatalembernek tartja Jedet. "Csodálatosan tud idõzíteni, tudja, mikor kell visszafognia magát. Én erre nem vagyok képes. Vicces, hogy éppen Jedtõl tanulom meg, hogy elõször mérlegelni kell a dolgokat, és csak azután beszélni vagy cselekedni."
Bill Paterson játssza a lelkész, Gerald Farquhar Marsden szerepét, azét az emberét, aki tökéletesen illene Kate-hez. "Gerald rendes ember - mondja Paterson. - Nem éppen »trendi« lelkész, de élvezi az életet, és - csakúgy, mint Kate - segít összetartani a közösséget. Ha Kate egy bonyodalmaktól mentes, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot szeretne, Gerald lenne a megfelelõ partnere. A férfi decens, kissé elszigetelõdött asszonynak tarja Kate-et, és jóval többet képzel bele a kapcsolatukba, mint a nõ."
Paterson tíz évvel ezelõtt már játszott Andie MacDowell-lel a BBC produkciójában készült Fedezetlen szerelem címû filmben, és a rendezõvel, John McKayjel is ismerték egymás munkáit.
A producer és a rendezõ egyetért abban, hogy a BIZSERGÉS elsõsorban a nõknek szól, de Thomas mást is mond: "A film azzal a kérdéssel is foglalkozik, mit teszünk egy bizonyos korban azért, hogy ismét önmagunk lehessünk, miközben a társadalom elvárásai sok mindenben megkötik a kezünket. Ez egyetemes kérdés, ami nemtõl és kortól függetlenül mindenkiben felmerülhet."
JOHN MCKAY RENDEZÕ A FILMRÕL ÉS ANNAK CÍMÉRÕL
Hogy mennyit számít a cím... A BIZSERGÉS eredetileg Kesergõ Kurvák Klubja (Sad Fuckers Club) lett volna.
Nem viccelek! Néhány doktornõ javasolta nekem, hogy ez legyen a cím. Mivel állandóan dolgoztak, egyetlen péntek esti randira sem volt esélyük, így aztán összejöttek piálni, csokit habzsolni, cigarettázni, és megbeszélni, hogy ki a hét "kesergõ kurvája" közülük.
Miközben írtam a BIZSERGÉS-t, egy idõsebb nõ és egy fiatal pasi kapcsolatáról, egyre több nõi szereplõ került a sztoriba, és amikor összeállt a forgatókönyv, láttam, hogy új címre lesz szükség.
A forgatókönyvírás senkiföldjén százával hevernek a nagyszerû, ám elhullott ötletek. Olyan ötleteké, amelyeket vagy nem olvasott el senki, vagy egy bazi unalmas péntek délután futották át, aztán odalökték egy fiatal forgatókönyv-olvasó munkatársnak, akinél késõbb dyslexiát diagnosztizáltak, így aztán egy tévéhez ment dolgozni. Az volt a nyerõ a Kesergõ Kurvák Klubjával, hogy senki nem felejtette el. Az ügynökök, a forgatókönyv-guruk, a producerek mind azt mondták: "Öreg, ezzel a címmel sosem fog menni..." De legalább emlékeztek a forgatókönyvre.
Egyszerûen tökéletes cím volt. Benne volt a film három kulcseleme. Kesergõ, mert a film a magány és a kesergés témáját boncolgatja mulatságos módon. Kurvák, mert valljuk be, meglehetõsen sok a "kurválkodás" a sztoriban, és Klub, mert alapjában véve egy csoportról szól a történet, nõk barátságáról. Ironikus, hogy a csajok saját magukat nevezik így, viszont meglehetõsen világosan utal arra, milyen hangot is ütnek meg a szereplõk.
Gondolatban már emeltem magam körül a falakat - szó sem lehet róla, hogy megváltoztassam a címet!
Amikor azonban elnyertük sztárszereplõnk, Andie MacDowell érdeklõdését, muszáj volt odafigyelni mind a gyártásra, mind az eladásra. A film eladása valójában elõbb történik, mint az elkészítése. A nemzetközi sales-emberkék címet akartak, ezt a címet viszont a potenciális amerikai vásárlók nem állhatták.
Akkora volt a sajtóban az ellenállás, hogy végül beadtam a derekam. Azt mondtam, rendben van, adjunk egy ideiglenes címet a filmnek... Ezzel kezdõdött az egész cirkusz.
A brit filmfinanszírozás ma úgy néz ki, hogy a filmek készítõi már rég nincsenek egy hullámhosszon a filmek eladóival. Ha a készítõk elõre megkérdeznék, mi lenne az, amitõl a filmet szétkapkodnák, mint a forró lángost, mindannyian egy jachton jönnénk össze a Bahamákon. Minden egyes alkalommal, amikor újabb javaslattal álltunk elõ produceremmel, Lee Thomasszal, a válasz e-mail hemzsegett az új kommentektõl, melyek a fejlesztéstõl, a sales-en és a marketingen keresztül a karbantartói felszereléseken át mindenrõl szóltak, és "jobbnál jobb" címeket javasoltak.
Egyetemes szabály, hogy minél kisebb kreatív cuccról van szó, annál nehezebben határozza el magát a kreatív népség. Ezért tart hat hónapig és kerül egymillió dollárba, amíg megszületik egy vállalati logo.
A projekt John McKay Untitled elnevezéssel indult útjára. Közben készülõdtünk a forgatásra, és le kellett kötni a forgatási helyszíneket, templomokban, iskolákban. A plébánosok, igazgatónõk elsõ kérdése persze mindig az volt: "És mi a film címe?". Az a filozófiám, hogy semmi olyan nem szabad a jólelkû helyi népeknek mondani, amit nem akarnak hallani, mert így amikor megnézik a filmet, el lesznek ragadtatva, nem éri õket csalódás. Miért is kellene hagyni, hogy a bemutatóig elkalandozzanak a gondolataik? A John McKay Untitled cím viszont nem adott okot túl sok bizalomra az angliai Warwickshire megyében, így aztán azt mondtuk mindenkinek, a film címe "Egy bizonyos korban" lesz.
A cím fronton minden rendben is ment a forgatás kilenc felhõtlen hete alatt. Ez persze a filmkészítés legegyszerûbb szakasza. Mire elkezdtük a vágást, a kérdés ismét ott lebegett elõttünk, milyen felirat fog megjelenni az elsõ kockákon a tesztvetítésen. Egy gyereknek sem könnyû születése elõtt nevet találni, a filmem pedig úgy tûnt, egyre inkább egy felnõtt, vicces, keserédes dolog lesz, amelyhez tökéletesen illik a Kesergõ Kurvák Klubja cím. Abban viszont még mindig biztos voltam, hogy elõbb-utóbb mindenki megadja magát, aztán jöhetnek a kötelezõ interjúk az Empire magazinnal.
A Londontól északra fekvõ Hatfield városának elsõ kísérleti közönsége azonban rendesen besokkolt minket. Egyértelmû volt, hogy a vicces, szomorú és gyönyörû részek, sõt még a pikáns nyelvezet is elnyerte a tetszésüket, de arra nem voltak felkészülve, hogy kimondják azt a bizonyos szót, amikor sor került a jegy megvásárlására.
Más szóval, õk nem a cinikus nagyvárosi moziba járó közönség voltak, akik egyenesen oda vannak, ha ’k’ betûs szavakkal illethetik egymást. Ezek az emberek normálisak voltak.
Fészkelõdtünk is rendesen. Elõször arra gondoltunk szépen kipontozzuk azt a bizonyos szót, legyen a cím Kesergõ K...vák Klubja, de ez még nem változtatott azon, hogy elõbb-utóbb ki kell mondani a szót. Közben egyre gyûltek a karbantartói felszerelések, úgymint Férfiroham, Nõi Odüsszeia, Vigyél minket el innen, stb.
Aztán elérkezett a végsõ határidõ, amikor a faarcú ember megkérdezi, milyen címet is írjon a kész film elsõ kockáira. Ekkor döntöttük el, hogy "Crush" lesz a cím.
"time is not money"
