információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A II. világháború elején a japán hírszerzés rendre feltörte a kódolt katonai rádióüzeneteket, jelentõsen visszavetve az amerikai elõrenyomulást - egészen 1942-ig, mikor is az amerikaiak zseniális taktikához folyamodtak. Kiképeztek több száz navajo indián származású tengerészgyalogost a katonai rádióüzenetek titkosítására. Az õ kódrendszerük volt az egyetlen, melyet a japánok nem tudtak megfejteni: a rejtjelezés ugyanis anyanyelvükön, a rendkívül bonyolult navajo nyelven folyt. A kód feltörhetetlensége döntõen befolyásolta a háború végkimenetelét.
A fegyverek szava a Szaipan-sziget ellen indított amerikai támadás eseményeit dolgozza fel. Joe Enders (Nicolas Cage) és Ox Anderson (Christian Slater) tengerészgyalogost két navajo indián kódbeszélõ ("code talker"), Ben Yahzee (Adam Beach) és Charlie Whitehorse (Roger Willie) személyes védelmével bízzák meg. A parancs szerint szavatolniuk kell navajo társuk biztonságát, de ha az az ellenség kezére kerül, "a kódot kell védeniük, bármibe kerüljön is". Amint a katonák között szövõdõ baráti kötelékek mind szorosabbá válnak, lassanként ráébrednek, mit jelent, ha nem sikerül megvédeni a kódot ismerõ indiánt. Vajon milyen árat kell fizetniük ezért?
A produkció
A fegyverek szava témájában némiképp eltér John Woo korábbi amerikai filmjeitõl: a rendezõ színpadán ezúttal az 1944-es Szaipan-szigeti csata elevenedik meg, méghozzá megdöbbentõ naturalizmussal - annak ellenére, hogy a történet középpontjában mégsem az amerikai elõrenyomulás áll. A film elsõsorban a katonák között szövõdõ barátságra összpontosít, arra a rendkívül bonyolult kapcsolatrendszerre, mely a legendás navajo rejtjelezõk és a védelmükre kijelölt tengerészgyalogosok között alakul ki.
A barátság mint filmtéma és a történet összetett figurái vonzották leginkább a rendezõt és régi partnerét, Terence Chang producert a projecthez. "Elsõ hallásra magával ragadott a téma - vallja meg Woo. - A történet érzelemgazdagságának, a rendkívül finom és árnyalt lélekábrázolásnak köszönhetõen a film lényegében nem más, mint az emberi lélek nagyszerûségének dicsérete. Végre valami más, mint egy átlagos akciófilm, gondoltam, végre valami új, amit kiaknázhatunk."
A fegyverek szava azt a lehetõséget kínálta a rendezõnek, hogy visszatérjen a korábbi, nagy sikerû hongkongi filmjeiben - az 1989-ben készült A gyilkos-ban (The Killer) vagy a "Hard-Boiled" címûben - megfogalmazott gondolataihoz. "John Nyugaton alapvetõen akciófilm-rendezõként ismert, de a legsikeresebb hongkongi filmjei közül nem egy a férfi barátság témáján alapul - fejtegeti Chang. - Szinte mondani sem kell, hogy az akció a legfõbb erõssége, de éppen ilyen jól bánik a karakterek megformálásával, a történet drámai erejének hangsúlyozásával vagy a cselekmény szövésével. Sikerének kulcsa elsõsorban az, hogy valóban hatással van a közönségre."
A fegyverek szava címû film alapötlete Alison Rosenzweig és Tracie Graham producerektõl származik. Több mint tíz éve történt, hogy Rosenzweig elõször hallott a navajo indián rejtjelezõkrõl bátyjától, Sethtõl, aki alaposan beleásta magát a témába. Alisont olyannyira lenyûgözte az indiánok hõsies részvétele a Csendes-óceán térségében folyó háborúban, hogy elhatározta, filmet készít az amerikai hadtörténet e - kevéssé ismert - fejezetérõl. "Teljesen rabul ejtett a téma - mondja a producer -, de akkor még úgy éreztem, ez inkább dokumentumfilmre, mint nagyjátékfilmre kívánkozik."
Nyolc évvel késõbb, miközben filmtéma után kutatott, Rosenzweignek eszébe jutott az elfeledett téma, és megosztotta partnerével, Graham producerrel mindazt, amit a navajo rejtjelezõkrõl tudott. "Teljesen elbûvölt a dolog - meséli Graham -, ugyanakkor zavarba is hozott a kérdés, miként lehetne a navajo indiánok történetét nagyjátékfilmen feldolgozni." A két producer tanulmányozni kezdte hát a szakirodalmat, hátha rábukkan egy nagyjátékfilmhez szükséges drámai anyagra.
"Olvastam, hogy a háború alatt a rádióüzenetek kódolóinak védelmét tengerészgyalogosok biztosították - mondja Rosenzweig. - Nemcsak a rejtjelezõket, hanem magát a kódot is vigyázták, nehogy az a japánok kezére kerüljön." Graham a téma tanulmányozása során még érdekesebb adalékokra bukkant: ha egy rejtjelezõt az elfogás veszélye fenyegetett, a tengerészgyalogosnak a parancs szerint mindenáron meg kellett akadályoznia, hogy a japánok a fogolyból kicsikart információk segítségével feltörhessék a kódot. Mindenáron... De vajon mit jelentett ez?
Noha a tengerészgyalogos alakulatokkal foglalkozó történészek semmiféle bizonyítékot nem találtak arra, hogy egy katona parancsot kapta volna társa megölésére, az elképzelés, hogy mindez mégis megtörténhetett volna, alaposan megmozgatta a producerek fantáziáját. Micsoda érzelmi háttere lehetett volna egy efféle parancsnak! Rosenzweig és Graham célhoz ért: kezükben volt a téma megfilmesítéséhez szükséges drámai anyag.
A rejtjelezõ navajo indiánok bevetésének tényét hosszú idõn át titokban tartották. "A rejtjelezõkkel kapcsolatos valamennyi információt a hatvanas évek végéig titkosan kezelték - mondja Graham. - Noha felbecsülhetetlen érdemeket szereztek a II. világháborúban, az amerikai hadsereg titokban akarta tartani teljesítményüket, talán éppen azért, mert oly sikeresnek bizonyultak. Nem tartották kizártnak, hogy mint titkos és különleges »fegyverekre« egy nap ismét szükség lesz rájuk."
A producerpáros John Rice-t és Joe Batteert bízta meg a forgatókönyv megírásával. "Tracie és Alison olyan morális kérdésre bukkant, melybõl nem mindennapi drámai történet kerekíthetõ - mondja Rice. - Adva van egy ember, aki elveivel összeegyeztethetetlen parancsot kap, és iszonyatos döntés meghozatalára kényszerül, olyan döntésére, mely csakis a háború ex-lex, azaz törvényen kívüli körülményei között képzelhetõ el." Graham, Rosenzweig, Rice és Batteer újra beleásták magukat a témáról szóló szakirodalomba. "Mindent elolvastunk, ami csak fellelhetõ volt a navajo indiánok bevetésérõl és a Csendes-óceánon harcoló tengerészgyalogosokról."
Végül úgy döntöttek, a történet hátteréül a szaipan-szigeti csatát választják. A történetbe beleszõtték azokat a valós eseményeket, melyekre olvasmányaik során bukkantak.
A figurák
A fegyverek szava elõkészítõ munkálatainak egyik fontos lépése a szereplõk kiválasztása volt. Woo elsõ ízben évekkel azelõtt, az Ál/Arc címû produkcióban dolgozott együtt Nicolas Cage Oscar-díjas színésszel (aki az elismerést a Las Vegas, végállomás címû filmben nyújtott alakításáért kapta). Woo azonnal Cage-re gondolt, mikor szóba került, ki lenne alkalmas A fegyverek szava fõszereplõje, Joe Enders figurájának megformálására. Cage lelkesen vállalta a felkérést, annál is inkább, mivel nagy örömére szolgált, hogy ismét a neves rendezõvel dolgozhat együtt. "John látásmódja éppen olyan extrém, mint az enyém" - mondja a színész.
Joe Enders háborúban megfáradt tengerészgyalogos, akit borzalmas élményei szinte megfosztottak emberi mivoltától. "Túl van egy idegösszeroppanáson, ami nem csoda: rettenetes dolgokon ment keresztül a háborúban. A legenyhébb kifejezés, hogy elvesztette az ártatlanságát. Valószínûleg õ a legboldogtalanabb figura, akit valaha játszottam" - jegyzi meg Cage.
"Enders rendkívül összetett figura - magyarázza Graham. - Kiváló tengerészgyalogos, akit egy dolog érdekel csupán: teljesíteni a parancsot mindenáron. Teszi, amit mondanak neki. Ezért is szemelték ki erre a feladatra - no és persze azért, mert a salamon-szigeteki ütközetben rengeteg embert veszített el. Képtelen feldolgozni a tragédiát, mely testileg és lelkileg egyaránt megviselte."
A film elején Enders, noha õ is megsebesül a harcban, ahol osztaga elesett, nem akar visszatérni a tûzvonalból. Rita, a kórházi ápolónõ segít Endersnek meghamisítani a hallásvizsgálat eredményét, amivel eléri, hogy visszamehet a frontra.
Enders új küldetése azonban keményebb, mint gondolta: az egyik rejtjelezõ navajo indián védelmével bízzák meg, akinek az a feladata, hogy titkosított katonai üzeneteket továbbítson. "Ez kétélû fegyver. Azt a parancsot kapjuk, hogy védjük meg a ránk bízott kódolót, de a hangsúly nem a társunk, hanem a kód védelmén van. Enders számára komoly etikai problémát jelent a parancs végrehajtása."
Enders navajo "védence" Ben Yahzee újonc, aki alig hagyta el a békés rezervátumot; akár az indián bölcsek, kiegyensúlyozottságot és nyugalmat áraszt. Lelkét azonban lassanként beszennyezi a háború. Yahzee hamarosan szembesül a háború kegyetlen és embertelen mivoltával.
Nem volt könnyû megtalálni a megfelelõ színészt a navajo indián szerepére. Chang hosszas keresés után Adam Beach mellett döntött, akit a Füstjelek címû független filmben fedezett fel. Adam egyébként nem navajo származású, hanem ízig-vérig amerikai.
"Yahzee keresi a kapcsolatot Endersszel - mondja Beach saját szerepérõl -, de nehezen találja az utat a zárkózott tengerészgyalogos felé. Enders bizonyára nem akarja még ezzel is bonyolítani a feladatot. Ennek ellenére a háború gyötrelmei közel hozzák õket egymáshoz."
"Enders iszonyattal figyeli, miként veszíti el ártatlanságát Yahzee azon az úton, melyet kénytelenek együtt bejárni. Jól tudja azonban, hogy fel kell ébresztenie a szunnyadó állatot Yahzee-ban - mondja Cage. - A fiúnak pedig meg kell tanulnia ölni a túlélésükért."
Ox Anderson és Charlie Whitehorse
Yahzee és Enders a felderítõknél szolgál, akik a tengerészgyalogos-zászlóalj elõtt haladva feltérképezik az ellenség harcállásait, elõsegítve ezzel a csapatmozgások összehangolását. Yahzee rádión továbbítja a navajo nyelven kódolt koordinátákat indián társának, Whitehorse-nak (Roger Willie), akinek védelmét Ox tengerészgyalogos (Christian Slater) látja el.
Slater "elbûvölõnek és nagylelkûnek" tartja az általa megformált figurát. Ám, akárcsak Cage-et, õt sem annyira a figura maga, mint inkább az a belsõ konfliktus érdekli, melyet a feladat ellentmondásossága teremt a katonában. "Enders morális értelemben megszûnik emberként mûködni; rezignáltan veszi tudomásul a parancsot. Oxot azonban nem hagyják nyugodni a feladat etikai problémái."
Akárcsak Cage-et, Slatert örömmel töltötte el a lehetõség, hogy a Rés a pajzson után újra együtt dolgozhat Woo-val, és az, hogy számára új mûfajban, egy háborús filmben is bizonyíthat.
A már-már veteránnak számító Slater jelenléte szakmai szempontból nagy segítséget jelentett A fegyverek szavá-ban debütáló Roger Willie számára. "Követtem Christiant - mondja Willie -, megbíztam benne, és hagytam, hogy irányítson."
Chang, a producer így jellemzi õt: "Különleges képességekkel bír. Erõteljes a jelenléte, életbölcsesség és intelligencia árad belõle."
Adam Beach hozzáteszi: "Roger rendkívüli természetességgel mozog a vásznon; kezdõ létére jó adag bátorság szorult belé."
Willie számára nagy megtiszteltetést jelentett törzse egyik legendás hõsének megformálása. "Sokat jelent ez nekem. Mindig is úgy néztem a rejtjelezõkre, mint különleges emberekre. Õk a mi hõseink." Willie, akit tisztelet övezett a navajo közösségben, elmondja, "a film lehetõséget nyújt a »kódbeszélõknek« és a navajo törzsnek, hogy megmutassák magukat a világnak."
A forgatás
A 2000 augusztusában kezdõdõ és húsz napon át tartó forgatás helyszínéül John Woo rendezõ és Holger Gross látványtervezõ Hawaiit és Dél-Kaliforniát választotta. A szaipan-szigeti csata jeleneteit egy Honolulu közelében fekvõ magánbirtokon vették fel. A hatalmas kiterjedésû Kualoa birtok, melyen marhatenyésztés folyik, teljes egészében a Morgan család tulajdonában van. A durván másfél kilométer széles és 6 kilométer hosszú, kétoldalt hegycsúcsokkal övezett völgyben megbúvó birtok tökéletes háttérül szolgált a film háborús nyitójeleneteihez.
"A szajpan-szigeti csata az eredeti forgatókönyv szerint nem szerepelt volna ekkora terjedelemben a filmben - mondja a producer, Chang. - Ha az ember megírja a forgatókönyvet, és a rendezõ kezébe adja, aki ráadásul John Woo, nyilván hagy neki annyi szabadságot, hogy megvalósíthassa saját elképzeléseit. John mindvégig arra törekedett, hogy a csatajelenetek, melyekben igencsak bõvelkedik a film, minél élethûbben hassanak a vásznon."
A háborús jelenetekben felvonultatott hadihajók és repülõgépek számítógépes grafikával készültek.
Jeffrey Kimball operatõr, aki a Mission: Impossible 2. címû produkcióban már bizonyította a rendezõ elõtt rátermettségét, jól tudta, mit vár tõle a mindig kísérletezõ Woo. "John mindent mozgásban szeret látni, szereti, ha táncol a kamera - magyarázza Kimball. - Nem csupán realizmusra törekedett, de azt szerette volna, hogy a nézõ valóban a csatatéren érezze magát."
Kimball, aki igyekezett dokumentarista jelleget kölcsönözni a háborús jeleneteknek, olykor nem kevesebb, mint 14 kamerát tartott ellenõrzése alatt egy idõben. A kamerát nemegyszer helikopterre erõsítették, de sok esetben Kimball segédoperatõreinek találékonyságára is szükség volt ahhoz, hogy a kamera biztonságos helyen (jármûvek hátuljára szerelve, lövészárkokban, harckocsikban vagy éppen tengerészgyalogosnak álcázott operatõrök kezében) észrevétlenül dolgozhasson a csatajelenetek közben. Kimball mindent megtett annak érdekében, hogy Woo rendezõi instrukcióit követve a valóságnak megfelelõen mutassa be a szaipan-szigeti ütközetek brutalitását.
Nem egy jelenetben közel 700 statisztát kellett mozgatni egy idõben - õket a helybéliek közül válogatták ki. A 350 fõs stábot is beleszámítva naponta több mint 1000 ember élelmezését kellett megoldani, ami nem csekély logisztikai feladatot jelentett.
A statiszták közül jó néhány saját egyenruháját viselte a forgatáson, sokan közülük ugyanis rendelkeztek némi katonai múlttal. Ennek ellenére 1300, az eredetivel tökéletesen megegyezõ tengerészgyalogos és 1000, szintén autentikus japán katonai egyenruhára volt szükség, melyet Nick Scarano, a jelmezek elkészítésével megbízott stáb vezetõje a forgatást megelõzõ hónapokban speciális üzemekben varratott meg.
A kód
Az a gondolat, hogy a navajo indiánok nyelve alkalmas a titkos hadüzenetek kódolására, Philip Johnstontól, egy Los Angeles-i mérnöktõl származik. Johnston apja protestáns lelkész volt, a fiú pedig egy arizonai indián rezervátumban nõtt fel. Ennek köszönhetõen azon kevesek közé tartozott, akik amerikai származásuk ellenére folyékonyan beszélték e hihetetlenül bonyolult és az írásbeliség minden formáját nélkülözõ nyelvet.
James E. Jones alezredeshez, a San Diego melletti Camp Elliott híradósainak parancsnokához fordult ötletével, akit sikerült meggyõznie arról, hogy elképzelése megfontolásra érdemes. Néhány hét múlva magával hozott két navajo indiánt, akik egy elõre megfogalmazott angol nyelvû üzenetet lefordítottak anyanyelvükre, majd vevõkészülék segítségével továbbítottak egymásnak. A kísérlet sikerén felbuzdulva azonnal meg is kezdték a toborzást. (Érdekes kérdés egyébként, hogy miért éppen a navajo indiánok mellett döntöttek, hisz az a tény, hogy Johnston éppen a navajókat ismerte, még nem feltétlenül bizonyította, hogy ez az egyetlen indián nyelv, mely használható lehet üzenetek titkosítására. A kérdés eldöntésében a törzs lélekszáma is szerepet játszott, ugyanis a navajók között akadt a legtöbb, angolul folyékonyan beszélõ és író férfi. De mégsem ez volt a döntõ szempont. Johnston így ír errõl hivatalos jelentésében: "A navajo az egyetlen olyan indián törzs, melynél az utóbbi években nem fordultak meg német egyetemisták. Ezek az antropológushallgatók behatóan tanulmányozták a különbözõ törzsi nyelveket - a navajo kivételével. Biztonsági szempontból tehát ez az egyetlen törzs, mely szóba jöhet. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a navajo a törzsön kívüliek számára teljességgel érthetetlen, kivéve azt a 28 amerikait, aki tanulmányozta a nyelvet.")
1942-ben, mikor Johnston meggyõzte a haditengerészetet a nyelv használhatóságáról, megkezdõdött a 29 navajo kiképzése a San Diegó-i Tengerészgyalogos Újonc Ezredparancsnokságon. A kiképzés után a Camp Elliottba (ma Marine Air Corps Station Miramar) küldték õket, ahol segítségükkel összeállították azoknak a szavaknak a listáját, melyek - modern katonai kifejezések lévén - nem létezhettek a navajo nyelvben. A navajo újoncok saját természetes környezetük szavaival jelölték a katonai kifejezéseket, fogalmakat. Íme néhány példa*:
vadászrepülõ - kolibri - Da-he-ti-hi
felderítõgép - bagoly - Ne-asz-dzsa
torpedóvetõgép - fecske - Tasz-csizzi
bombázó - keselyû - Dzsé-so
zuhanóbombázó - sólyomfióka - Gini
csatahajó - bálna - Csal
romboló - cápa - Ca-lo
tengeralattjáró - vashal - Bes-lo
A teljes szótár 274 szóból állt, melyek között természetesen nemcsak katonai kifejezések akadtak. (A "nagy aratás" szókapcsolat jelentette például az "augusztus" szót, Amerikát pedig a megejtõen egyszerû "anyánk" kifejezéssel jelölték.) A listában nem szereplõ szavak továbbítására egy kódolt fonetikus ábécét dolgoztak ki, melynek segítségével kibetûzhették azokat. A navajo "hangya" (ant, navajo nyelven vol-la-csi) jelölte az A betût, a "medve" (bear, sus) jelentette a B-t, a "macska" (cat, moaszi) pedig a C-t, és így tovább. A Pacific (Csendes-óceán) szót például a "ping, ant, cat, ice, fox, ice, cat" (malac, hangya, macska, jég, róka, jég, macska) angol szavak navajo megfelelõivel (bi-szodi, vol-la-csi, moaszi, tkin, mae, tkin, moaszi) betûzték.
A kéthónapos kiképzés után a 29 navajo "kódbeszélõt" (kettõ kivételével) négy, Csendes-óceánon harcoló ezredbe osztották be. (John Ashi Benally és Johnny R. Manuelito a bázison maradt, hogy a következõ újonccsoporttal foglalkozzék.) Összesen 420 navajo férfit képeztek ki a kód használatára: õk rejtjelezték a parancsnokságok között váltott üzeneteket a Csendes-óceán térségében folyó háborúban.
Az ütközet során a rejtjelezõk elsõdleges célja az volt, hogy megkönnyítsék a kommunikációt a frontvonalban harcolók között, telefonon és rádión továbbítva a csapatmozgásokról, a harcászati kérdésekrõl és egyéb létfontosságú információkról szóló üzeneteket a tengerészgyalogos egységek és a vezérkar között. A harcok fokozódásával a navajo indiánok mind fontosabb szerepet játszottak. Egy amerikai vezérõrnagy szerint a tengerészgyalogosok a navajók nélkül sohasem vették volna be Iwo Jimát, ahol a rejtjelezõk 48 óra leforgása alatt több mint 800 hibamentes üzenetet váltottak.
A kód feltörhetetlensége elsõsorban annak köszönhetõ, hogy a navajo nyelvnek egyetlen európai és ázsiai nyelvhez sincs köze. Az igéket például nem csak a cselekvést végzõ alany szerint ragozzák, hanem aszerint is, hogy a tárgy, amelyre irányul, milyen logikai kategóriába tartozik: vékony (például szíj, kígyó), képlékeny (például sár) vagy éppen szemcsés (mint amilyen a cukor). Az ige kifejezi azt is, hogy a beszélõnek van-e személyes tapasztalata a dologgal kapcsolatban, vagy csupán hallomásból tud róla.* Ráadásul elég egy árnyalatnyi ejtésbeli vagy ragozásbeli változtatás, és máris módosul a szó jelentése.
Sikereikre és a kód késõbbi felhasználási lehetõségeire tekintettel a "kódbeszélõket" eskü alatt kötelezték katonai tevékenységük titokban tartására. Sõt, a kódot egészen 1968-ig nem oldották fel a titkosítás alól. Ez az oka annak, hogy a navajóknak a csendes-óceáni hadszíntéren nyújtott hõsies teljesítménye a közelmúltig nem került nyilvánosságra.
A navajók szolgálatának elismeréséül az Egyesült Államok kormánya augusztus 14-ét a navajo kódolók nemzeti napjává nyilvánította. 2001. július 26-án pedig az Amerikai Egyesült Államok elnöke, George W. Bush a kongresszus arany érdemérmével tüntette ki a következõ 29 navajo indiánt: Charlie Begay, Roy L. Begay, Samuel H. Begay, John Ashi Benally, Wilsie Bitsie, Cosey S. Brown, John Brown, Jr., John Chee, Benjamin Cleveland, Eugene R. Crawford, David Curley, Lowell S. Damon, George H. Dennison, James Dixon, Carl N. Gorman, Oscar B. Ilthma, Allen Dale June, Alfred Leonard, Johnny R. Manuelito, William McCabe, Chester Nez, Jack Nez, Lloyd Oliver, Joe Palmer, Frank Danny Pete, Nelson S. Thompson, Harry Tsosie, John Willie, William Dean Wilson.
Ám a legnagyobb elismerés számukra talán mégis az, hogy övék a világ egyetlen olyan kódja, melyet soha senkinek nem sikerült feltörnie.
Idõrendi áttekintés
1919. június 28.: Aláírják az I. világháborút lezáró versailles-i békeszerzõdést.
1933. március 12.: Oranienburgban felállítják az elsõ koncentrációs tábort.
1939. május 22.: Hitler és Mussolini megköti az acélpaktumot.
1939. szeptember 1.: Németország megtámadja Lengyelországot.
1939. szeptember 3.: Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztrália és Új-Zéland hadat üzen Németországnak.
1940. június 10.: Olaszország hadat üzen Nagy-Britanniának és Franciaországnak.
1940. szeptember 27.: Japán aláírja az acélpaktumot, amivel csatlakozik Németországhoz és Olaszországhoz. Hivatalosan létrejönnek a tengelyhatalmak.
1941. május 27.: A brit haditengerészet elsüllyeszti a Bismarckot.
1941. július 26.: Roosevelt zárolja Japán valamennyi amerikai befektetését, és felfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat.
1941. szeptember 1.: A nácik sárga csillag viselésére kötelezik a zsidókat.
1941. november 5.: Japán titokban elhatározza, hogy hadba lép az Egyesült Államok ellen.
1941. december 7.: A japánok légitámadást indítanak Pearl Harbor ellen.
1941. december 8.: Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia hadat üzen Japánnak.
1941. december 11.: Németország hadat üzen az Egyesült Államoknak.
1942. január 20.: A wannsee-i konferencia meghozza a döntést a "végsõ megoldás"-ról, azaz a zsidók, lengyelek, oroszok, cigányok, szerbek, katolikusok, Jehova tanúi, a fogyatékosok és a homoszexuálisok megsemmisítésérõl.
1942. január 27.: Egy amerikai tengeralattjáró elsüllyeszti az elsõ japán hadihajót.
1942. április 18.: A Doolittle-roham, melynek során egy csapat teljes terheléssel ellátott kétmotoros Mitchell B-25 bombázó indult útnak Tokió felé.
1942. június 4.: A midwayi csata, mely az amerikaiak gyõzelmével zárul, döntõ fordulatot hoz a Csendes-óceán térségében.
1942. július 22.: Megindul a zsidóknak a varsói gettóból való deportálása.
1942. augusztus 7.: Az amerikai haderõ partra száll Guadalcanal szigetén, megindítva elsõ komoly tengeri támadását a Csendes-óceán térségében.
1942. augusztus 17.: Az elsõ amerikai légitámadás Európában.
1942. szeptember 9-10.: Japán Oregon erdõs területeit bombázza.
1942. november 8.: A fáklya-hadmûvelet, Amerika Francia-Nyugat-Afrika ellen indított támadása.
1943. november 20.: A Tarava-atoll és a Gilbert-szigetek elleni amerikai támadás.
1944. június 6.: Normandiai partraszállás.
1944. június 15.: Az amerikai haderõ partra száll Szaipan szigetén.
1944. június 19.: Az amerikai vadászrepülõgépek 220 japán gépet lõnek le a Mariana-szigetekért folytatott összecsapásban. Az amerikaiak mindössze 20 repülõgépet veszítettek.
1944. augusztus 4.: Anne Frankot és családját letartóztatja a Gestapo Amsterdamban.
1944. augusztus 8.: Az amerikai csapatok teljes egészében elfoglalják a Mariana-szigeteket.
1944. augusztus 25.: A szövetségesek felszabadítják Párizst.
1944. október 25.: A Leyte-öbölben folyó csata során Japán elsõ ízben veti be kamikáze-pilótáit.
1945. január 26.: A szovjet csapatok felszabadítják Auschwitz-ot.
1945. február 19.: 30 ezer tengerészgyalogos száll partra Iwo Jima szigetén.
1945. február 23.: A Szuribacsi-hegy csúcsára kitûzik az amerikaiak a csillagos-sávos lobogót.
1945. április 12.: Roosevelt elnök halálával Harry S. Truman lesz az Egyesült Államok elnöke.
1945. április 30.: Hitler öngyilkosságot követ el.
1945. május 8.: Németország aláírja a feltétel nélküli megadásról szóló nyilatkozatot. Európában véget ér a háború.
1945. június 26.: San Franciscóban bejegyzik az Egyesült Nemzetek Szervezetét.
1945. július 16.: Sikeres atombomba-kísérletek az Egyesült Államokban.
1945. augusztus 6.: Ledobják az atombombát Hiroshima fölött. Az áldozatok száma megközelíti a 140 ezret.
1945. augusztus 9.: Nagaszaki - az áldozatok száma eléri a 75 ezret.
1945. augusztus 15.: Hirohito császár bejelenti: Japán megadja magát.
1945. szeptember 2.: Japán a Missouri hadihajó fedélzetén aláírja a feltétlen megadásról szóló nyilatkozatot.
1945. október 24.: Hivatalosan megalakul az Egyesült Nemzetek Szervezete.
"time is not money"
