információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Amerika 1931-ben, a gazdasági világválság idején. Michael Sullivan (Tom Hanks) egy gengszterbanda bérgyilkosa, ám élete váratlan fordulatot vesz, mikor "munkája" szeretett felesége és egyik fia életébe kerül. Sullivan elindul életben maradt fiával a büntetés és a megváltás útjára.
A film ötlete Dean Zanuck producertõl származik, õ kapta kézhez Max Allan Collins képes regényét. Korábban nem találkozott hasonló regénnyel, de amikor belelapozott, hamar megragadta a történet. "Az apa-fiú történet mély érzelmi hatást gyakorolt rám - mondja -, Richard Piers Rayner illusztrációi pedig a korszak találó képi megjelenítését adták. E képi világ és az akciók kombinálása nagyon vonzóvá tették a mûvet."
Az apa-fiú kapcsolat késõbb a forgatókönyvben még sokkal árnyaltabbá és tartalmasabbá vált David Self keze nyomán. "Az eredeti regény döntõen képekben és rajzokban elmesélt történet - mondja Richard Zanuck producer -, de a forgatókönyv sokkal tovább megy, sokkal összetettebb. Elmélyültebben vizsgálja az apa és a fiú belsõ világát, és több szív van benne, több érzelem."
A rendezést Sam Mendes vállalta, aki elsõ filmje, a nagy sikerû Amerikai szépség után ezt az érzelemgazdag történetet választotta folytatásként. "David Self sok okos dolgot tett hozzá az eredeti mûhöz, de a sztori így is végtelenül egyszerû és erõs maradt - mondja Mendes. - A középpontban az apa-fiú kapcsolat áll, de valójában két apáról és két fiúról van szó. A film egyik nagy iróniája, hogy bár a két apa szereti egymást, mindegyiknek a fiát kell védelmeznie, és mindkettõ a pusztulás útján halad. Ez a film lényege: két ember védelmezi a fiát. Végül is mi lehet ennél fontosabb?
A történet a gengszterfilmekbõl jól ismert kulisszák között zajlik - folytatja. - Szerintem ez volt az utolsó igazán mitikus amerikai táj - a 30-as évek Amerikája a gazdasági válság idején, amikor még el lehetett veszni a végtelen tájban, és olyan misztikus aranyvárosok nõttek ki szinte a semmibõl, mint Chicago. A sztori világos, lineáris történetvezetésû. Nem idõzik sehol fölöslegesen, könyörtelenül halad elõre, és ott van benne az a lenyûgözõ, erkölcsileg ellentmondásos fõszereplõ, akirõl a nézõ nem tudja eldönteni, jó ember vagy rossz."
Apák és fiúk
Michael Sullivan szerepét a kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks alakítja, aki jóval azelõtt értesült a projektrõl, hogy az eredeti regénybõl elkészült volna a forgatókönyv. "Eleinte leginkább a történet kiszámíthatatlansága ragadott meg - monjda a színész. - Azt hittem, egyfajta zsánerfilm lesz, melyet jól ismerek, de miután három oldalt elolvastam belõle, már nem tudtam, hol vagyok és mi fog történni."
"Tom Hanks csodálatos színész - mondja Mendes -, és az a legjobb, amikor egy szerep olyasmit követel egy hozzá hasonló remek színésztõl, amit korábban még sosem csinált. Michael Sullivan sötét, rejtélyes ember, a nézõ számára nem is teljesen átlátható figura, legalábbis kezdetben. Egyfajta sajnálkozást és bûntudatot érez az élete miatt, de sohasem vallja be nyíltan, ezt csak érezni és látni lehet. Egészen kivételes, ahogy Tom a csend révén képes mindezt érzékeltetni. Lehetne ez akár az én definícióm, hogy mi tesz valakit igazán jó filmszínésszé."
"Mialatt a forgatókönyvet olvastam, végig a jól ismert idézet járt a fejemben: »Ki szelet vet, vihart arat« - mondja Hanks. - Ezt történik Sullivannel is. Felesége van, két gyereke, nagy háza a városban, de mindezért félelemmel, fenyegetettséggel, vérrel és erõszakkal kell fizetnie. Eddig valahogy ki tudta zárni saját világából a realitást, és hinni, hogy megúszhatja a következményeket. Pedig ami történt, arra joggal számíthatott. Mikor bekapcsolódunk a történetbe, az szó szerint az utolsó napja ennek a hibás perspektívából szemlélt életnek.
Szerintem Sullivan pontosan érti a korát, és azt is, hova vezet az életvitele - folytatja Hanks. - Mr. Rooney-nak dolgozik, aki megmentette az életét, valószínûleg jóval azelõtt, hogy tudatosodhatott volna benne, hogy az életét meg kell menteni. Mr. Rooney egyfajta apafigura lett számára. Követni akarja, ugyanakkor fél is tõle. Sullivan fia ugyanígy érez az apja iránt. A film arról a pillanatról szól, amikor napvilágra kerül az igazság, mikor meglátjuk a hiányosságokat abban az emberben, akit apánknak tartunk. Mit kezdjünk a felismeréssel? A világunk összeomlását jelenti, vagy pedig egy újfajta megértés kezdetét, mellyel a minden emberben meglévõ hibákra tekintünk? Közelebb hoz ahhoz az emberhez, akinek az életünket köszönhetjük, vagy éppen eltávolít tõle, aki felelõs azért, amilyenek vagyunk? Michael üzenete a fiának: »én egyfajta utat választottam az életemben, de neked nem kell ugyanezt választanod. Valamikor a múltban elindultam egy irányba, és ez a végromlásba vezet«."
"Sullivan úgy látja, egyenesen a pokolba tart - teszi hozzá Mendes. - Most a fia lelkéért küzd. Megválthatja-e a fia életét egy olyan apa, aki egész életében rossz úton járt? Ez a film egyik alapkérdése."
Mr. Rooney kulcsszerepét Paul Newman játssza, aki úgy látja, a család fejének hûségét egyaránt teszteli saját fia, Connor és a fogadott fia, Sullivan is. "Connor kétségkívül a rosszfiú, Michael viszont a "jó" rosszfiú - mondja Newman. - Rooney pedig arra kényszerül, hogy egyiket a másik rovására részesítse elõnyben, ez az õ alapvetõ konfliktusa. Nagyon tetszett a karakter által bejárt út, érdekes fejlõdésen megy keresztül a film során. Elõször hatalmas és robusztus emberként jelenik meg, de egy tragédia hatására megtört férfi válik belõle."
"Mindnyájan egyetértettünk, hogy Paul az egyetlen, aki el tudja játszani Rooney-t, nem volt másik jelöltünk a szerepre - mondja Richard Zanuck. - Pályájának jelenlegi pontján már nagyon körültekintõen választja meg, milyen szerepet vállal, ezért különösen örültünk, hogy igent mondott a felkérésre. Abszolút profi. Úgy tûnik, mindent nagyon lazán csinál, de emögött kemény munka áll. Amit látunk, rengeteg gondolkodás és felkészülés eredménye."
"Paul mindig csiszolgatja a játékát - veszi át a szót Mendes. - Órákat tölt a lakókocsijában azzal, hogy újra és újra átveszi a legapróbb mozzanatokat is, ami hosszú karrierjét és tapasztalatait tekintve igazán bámulatos dolog. Ez az odafigyelés és hogy semmit sem bíz a véletlenre, mind-mind rendkívül ösztönzõen hatott az egész stábra."
Sullivan fiát, Michaelt egy újonc, a 13 éves Tyler Hoechlin alakítja. "Ebben reménykedik az ember - mondja Mendes -, hogy a válogatás során egyszer csak kezébe kerül egy videókazetta, és két másodperc alatt tudja, megtalálta az igazit. Aztán csak imádkozhat, hogy amikor a valóságban is találkoznak, tényleg mindazt hozza, amit akkor meglátott benne. Tyler nagyon tehetséges fiatal színész, olyan bölcsességgel a szemében, mely meghazudtolja évei számát."
"Michael nagyon szereti az apját, és kétségbeesetten közelebb akar kerülni hozzá - magyarázza Tyler. - Folyton próbálkozik, de igazából nem kap vissza semmit. Aztán hirtelen ketten maradnak, és sokkal szorosabb kapcsolatot kezdenek felépíteni, amikor az apa rájön, csak egyetlen fia maradt és mennyire hiányozott neki. Úgy gondolom, ez egy olyan utazás, ahol jobban megismerik egymást, és rájönnek, hogy kik is õk valójában."
Hoechlin alig akarta elhinni, mikor Mendes közölte vele, hogy övé a szerep. "Két hétig igazából fel sem fogtam a dolgot, egészen addig, míg el nem kezdõdött a forgatás - mondja. - Akkor aztán rám zuhant a felismerés, hogy Tom Hanks, Paul Newman és Jude Law lesznek a partnereim. Szinte felfoghatatlan volt."
Jude Law a bûnügyi sajtófotós Maguire szerepében tûnik fel, aki "másodállásban" bérgyilkosként is mûködik. "Nem tipikus gengszerfilmmel állunk szemben, ez inkább arról szól, hogyan talál egymásra egy apa és egy fiú rendkívül mosthoha körülmények között - mondja Law. - Szülõkrõl és gyerekekrõl szól, árulásról és becsületrõl, emberekrõl, érzelmekrõl és kapcsolatokról, melyeket mindannyian tapasztalunk. Ezek az élet olyan dolgai, melyekrõl minden nagy film szól. Szerettem volna egy ilyen szerepet, mely annyira más, mint amiket eddig játszottam. Maguire arra specializálódott, hogy a bûntény helyszínén fotózza a holttesteket. Ugyanakkor jól keresõ bérgyilkos is."
Law érdekes összefüggést lát Maguire fotós felszerelése és a férfi kettõs élete között. "Amikor azt látjuk, hogy egy pontra irányítja kameráját, az mindig a fegyvert is szimbolizálja, mert Maguire számára a fotó elkészítése a gyilkosság után valójában sokkal fontosabb."
Maguire kedvenc fotóinak gyûjteménye látható lakásának falán, és Mendes elárulta, hogy ezek eredeti rendõrségi felvételek a harmincas évekbõl. "Minden vérességük ellenére felhasználtuk ezeket a fényeképeket, mert furcsán szépek és nagyon erõteljesek" - mondja a rendezõ.
A történet egyetlen, valóságban is élt szereplõje Frank Nitti. "Õ volt Al Capone jobbkeze, aki állítások szerint mûködtette a szervezetet - mondja Stanley Tucci, a szerep megformálója. - Rooney és Sullivan is hozzá jönnek segítségét, neki pedig választania kell kettejük közül, és kitalálni, hogy mit tegyen."
Connor Rooney-t a brit Daniel Craig játssza. "A kulcs a figurához az apjához való viszonya - mondja. - Connort erõszakos embernek nevelték. Õ az apja fia, mégis mindig másodhegedûs szerepre kényszerül Sullivan mellett, aki az apja kedvence, bár nem az igazi fia. Nem csoda, ha rengeteg feszültség gyûlt fel benne, és ez mozgatja a tetteit. És amikor egyszer mozgásba lendül, beindul a dominó elv, és már senki és semmi nem állíthatja meg."
"Viszonylag ismeretlen színészt szerettem volna erre a szerepre - mondja Mendes -, hogy a közönség ne jöjjön rá az elsõ percben, õ lesz a központi játékos. Úgy láttam, ha ez a szereplõ mûködik, akkor feszültségben tartja a közönséget. Danny sötét, borongós és karizmatikus, de van benne jó sok sebezhetõség is."
A fõszereplõk között az egyetlen nõ Jennifer Jason Leigh, aki Sullivan feleségét, Annie-t játssza. "Rövid idõ alatt kell hatni, ez tûnt a legnagyobb kihívásnak - mondja a színésznõ. - Kevés párbeszéd alapján kell megtudnunk mindent errõl a házasságról, benyomást szerezni a család mûködésérõl. Annie nagyon szereti a férjét. Nem kérdez túl sokat a munkájáról, de elégszer látta õt véres ingben hazajönni, hogy tudja, van valami, ami miatt jogosan aggódik maga és gyerekei életéért. Jó élete van, hálás is ezért, de ezt az életet a félelem árnyékolja be."
1931 táján
A neves színészek mellé hasonlóan neves kreatív csapat csatlakozott, kezdve Conrad Hall operatõrrel, akit Sam Mendes rendkívül nagyra becsül. "Le sem tudom írni, mennyire ragaszkodom hozzá és milyen hálás vagyok neki. A forgatásokat jellemzõ káosz közepén ott van Conrad, belenéz a kamerába, és elkezdõdik a varázslat. Ha megkérdezed tõle, mit mutat a kamera, azt válaszolja: »a történetet fogom megmutatni«. De jóval többet tesz annál; mûvészien bánik a fénnyel, és olyan új dimenziót ad a történetnek, melyet el sem tudtál képzelni. Számára nincs fölösleges felvétel, és õrületbe kerget, mikor jóval tovább állítgatja a világítást, mint vártad. De aztán mikor késõbb a vetítõben megnézed az eredményt, minden nap hálát adsz az Istennek Conrad Hallért."
A film 1931-ben, a gazdasági világválság és a szesztilalom idején játszódik, mikor az Al Caponéhoz hasonló gengszterek hatalmuk csúcsán álltak. Jóval a forgatás kezdete elõtt a produkció minden tagjának a felkészülés és a kutatás volt az elsõdleges feladata. "Nyilvánvalóak a kihívások egy ilyen produkciónál - mondja Mendes. - Mielõtt nekilátnánk, minden egyes részletet meg kell vitatni, mert mindent magunknak kell létrehozni vagy helyreállítani. A nézõnek úgy kell éreznie, mintha ablakon keresztül pillantana ebbe a világba. Nem a megszokott gengszter-világot látjuk: nincsenek kétsoros öltönyök, nincsenek nagy balhék, és csak egyetlen gépfegyver látható, az is nagyon speciális és szokatlan módon van jelen a filmben."
A kutatás különösen fontos volt a látványtervezõ csapatnak. Albert Wolsky jelmeztervzõ hamar rájött, hogy egy korabeli ruhatár összeállítása nem is olyan egyszerû feladat, mert a ruhák legfõbb sajátossága, hogy nincs semmilyen sajátosságuk. Az is nehézséget okozott, hogy nem sok használható eredeti anyagra bukkant. Csapatával együtt bejárták az Egyesült Államokat, sõt még Európát is, de kevés eredménnyel jártak. "A válság idején viselt ruhákat nem tartották meg. Semmi okuk nem volt rá, egyszerûen csak hordták õket, anélkül, hogy bármit is ki akartak volna fejezni velük. Ráadásul a mai szokásoktól eltérõen akkoriban az emberek sokáig hordták ugyanazt a holmit. A filmben Sullivan és fia is végig ugyanabban a ruhában róják az utat, a változások minimálisak - ugyanaz az öltöny, ugyanaz a kalap és kabát. Ez azt jelentette, hogy nekünk is több példányt kellett gyártanunk egy-egy darabból, mert a felvételek nem idõrendben készültek, így nem tudtuk ugyanazt a jelmezt napról napra használni."
Az eredeti öltözékek hiánya és a sokszorosítás igénye újabb problémával szembesítette a jelmezeseket. A modern anyagok jóval könnyebbek, tehát egy mai öltöny például egészen másként áll az emberen, más az esése, mint egy korabelinek. Ezért külön erre a célra rendeltek anyagokat egy takácsmûhelytõl, ahol el tudták készíteni a megfelelõ súlyú szöveteket. A domináns színek a barna, a fekete és sötétzöld voltak, tükrözve a kor hangulatát.
Ugyanezt a hatást kívánta elérni a kamerával Conrad Hall is. "A film nem lehet színgazdag, ezért megpróbáltam annyira egyszínûvé tenni, amennyire csak lehet - mondja az operatõr. - Nem egészen film noir, sokkal inkább "soft noir", ha úgy tetszik - lágyabbak az árnyékok, nem annyira élesek. Különösen szerettem a kalapokat, mert olyan megvilágítást tett lehetõvé, hogy az arcok mégis teljesen árnyékban maradhattak."
Jude Law nagy változáson ment keresztül, és a jó megjelenésû színészbõl egy siralmas külsejû Maguire-t varázsoltak a sminkesek. A bõre betegesen sápadt árnyalatot kapott, a fogait elszínezték, sõt még a haját is megritkították, ami két napig tartó, gondos munkát igényelt. "Sok mindent elárulnak az ilyen apró részletek egy karakterrõl, s ez most nagyon fontos volt, hiszen Maguire keveset beszél - mondja Law. - A megjelenésével kell felkeltenie a kívánt hatást: nem annyira szembetûnõ, hogy ne tudna elvegyülni a tömegben, de ha közelebbrõl megnézed, látsz valamit benne, ami enyhén excentrikus és kicsit torz."
A helyszínek
A film forgatása Chicagóban és a környezõ városokban zajlott. "Mindenképpen ott akartam forgatni, és amit a vásznon látni lehet, az valóságban is úgy van" - mondja Mendes. Egyedül a város peremterületén található Pullman körzet szorult kisebb módosításokra. "Ez a környék szinte érintetlen maradt az idõk során, ezért is lett az egyik legfontosabb forgatási helyszín" - magyarázza Dennis Gassner látványtervzõ.
Chicago belvárosában, a La Salle utcában forgattak, ahol a korabeli épületek mellett néhány modern építmény is található, ezeket késõbb digitális úton tüntették el a képrõl. Több tucat veterán autó és több száz statiszta teszi hitelessé az utcai jeleneteket. A bankrablás-jelenetek kedvéért Tyler Hoechlin autóvezetési leckéket vett, s a 13 éves színész határozottan örült ennek a feladatnak.
A két Sullivan utazása jórészt télen zajlik, tehát a forgatást is ekkorra idõzítették. A középnyugati tél rendkívül hideg, a hõmérsékelt olykor eléri a mínusz 30 fokot is. Ez a hideg alaposan próbára tette a stáb tûrõ- és állóképességét, ráadásul az idõjárás nem mindig vette kegyeibe a filmeseket, mert a remélt hóesés sokszor elmaradt. Ezért a speciális effektusokért felelõs csapatnak kellett pótolnia, amit a természet "elmulasztott". "Rengeteg olyan jelenet van, ahol az idõjárási feltételeket mi magunk teremtettük meg - mondja Mendes. - A hó, esõ, jég, havas esõ mind a stáb munkája. Volt idõ, mikor elátkoztam a napot, mikor elhatároztam, hogy a film elsõ húsz perce hóesésben játszódjon. Persze ennek is megvolt a maga oka. A történet kezdetén esõ hó szimbolizálja a megfagyott világot... a megfagyott érzelmek tekintetében. Ez egy bénult család, mígnem a tragédia következtében az apa és a fia olyan kapcsolatot kezdenek felépíteni, amilyen korábban nem volt. Tehát a rosszból nõ ki valami jó, és minden, ami kezdetben a jégbe volt fagyva, lassanként kezd kiolvadni."
"time is not money"
