információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A taxisbõl magánsofõrré avanzsált Jimmy Tong (Jackie Chan) gyorsan ráébred, hogy Clark Devlin (Jason Isaacs), a milliomos playboy alkalmazottjaként csupán egyetlen szabályt kell betartania, de azt nagyon: soha nem nyúlhat munkaadója méregdrága szmokingjához. Devlint azonban egy "véletlen" robbanás egy idõre parkolópályára állítja, s ekkor Jimmy felveszi a szmokingot. Hamarosan kiderül: ez a ruha valósággal egyszemélyes hadsereggé változtatja azt, aki felölti. Jimmyt egyszercsak beszippantja egy veszélyes nemzetközi kémjátszma örvénye, ráadásul társa is akad egy kétbalkezes leányzó (Jennifer Love Hewitt) személyében, aki legalább annyira zöldfülû, mint õ. Jimmy botcsinálta titkosügynökké válik - azt azonban el kell ismerni, hogy legalább a megjelenése kifogástalan.
A szmokinger fõszereplõje Jackie Chan, az akcióvígjátékok koronázatlan királya, akit legutóbb a Csúcsformában 1-2.ben és az Új csapásban láthattunk. A nõi fõszereplõ Jennifer Love Hewitt (Tudom, mit tettél tavaly nyáron). További szereplõk: Jason Isaacs (A hazafi), Debi Mazar (A bennfentes), Ritchie Coster (A Thomas Crown ügy), Romani Malco ("The Chateau"), Mia Cottet ("Phone Boot") és Peter Stormare (Különvélemény).
Ez az akcióvígjáték Kevin Donovan elsõ nagyjátékfilmje - a fiatal rendezõ korábban reklámok alkotójaként szerzett magának hírnevet. A producerek John H. Williams (Shrek) és Adam Schroeder (A Truman-show), az executive producerek Walter F Parkes (Gladiátor), Laurie MacDonald (Gladiátor) és William S. Beasley (A Mexikói). A forgatókönyvet Michael J. Wilson és Michael Leeson írta Phil Hay, Matt Manfredi és Michael J. Wilson sztorijából.
Így készült A szmokinger
A szmokinger egyáltalán nem hasonlít a megszokott Jackie Chan-filmekre. Most elõször fordul elõ, hogy Chan olyan figurát alakít, aki nem képes azokra a lélegzetelállító mutatványokra, amelyekrõl a hongkongi sztár híres. Ennek ellenére természetesen A szmokingerben is egymást érik a látványos akciójelenetek, mert ezúttal úgy tûnik, hogy tényleg a ruha teszi az embert - Jackie a szmoking által válik legyõzhetetlen harcossá.
Chan Jimmy Tongot, a boszorkányos ügyességû taxist játssza a filmben, akit Clark Devlin, a dúsgazdag iparmágnás felfogad magánsofõrjének. Jimmy nem is sejti, hogy Devlin milyen ipart is ûz valójában: a CSA nevû kémszervezet ügynöke. Devlin kidõl a sorból, de elõtte még utasítja Jimmyt, hogy vegye fel a szmokingját. Sofõrünk hamarosan rájön, hogy a szmoking sokmillió dollárból készített high-tech szerkezet, amely rendkívüli képességekkel ruházza fel viselõjét. Aki felveszi a szmokingot, nemcsak ütni és rúgni tud, de táncolni és énekelni is. Így lesz az egyszerû taxisofõrbõl rendkívüli titkosügynök.
Jackie Chan alig várta már, hogy végre olyan figurát alakíthasson, amely eltér a megszokottól. "A forgatókönyv vicces volt, ilyen szerepet pedig még nem kaptam - magyarázza Chan. - Végre nem rendõrt játszom, hanem egy egyszerû fickót, aki hirtelen szuperkémmé válik a szmokingnak köszönhetõen."
Talán mondani sem kell, hogy a stáb valamennyi tagja megtiszteltetésnek érezte, hogy együtt dolgozhat Channel, Kevin Donovan rendezõvel az élen. "Szent meggyõzõdésem, hogy ezt a szerepet csak Jackie tudta ezen a színvonalon eljátszani - mondja Donovan. - Senki másnak nincsenek ilyen fizikai képességei, ráadásul õ az egyik legjobb fej a filmszakmában."
Adam Schroeder producer nem véletlenül kérte fel Donovant a rendezésre: régóta felfigyelt reklámklipjeire, no meg az értük kapott díjakra. "Rögtön pontos elképzelése volt arról, milyen is legyen ez a mozi, és remek érzés volt látni, amint kibontakozik a mû az elkészítés során. Kevinnek kitûnõ a vizuális érzése, és nagyszerûen ráérzett a sztori stílusára."
"Különösen nagy örömet okozott, hogy ezúttal szórakoztatnom kellett a közönséget, és végre nem azon dolgoztam, hogy fondorlatosan rásózzak valamilyen terméket - mondja Donovan. - Nagyon tetszett az is, hogy ebben a filmben az akció mennyi humorral elegyedik. A szmokinger tele van bunyóval meg effektusokkal, no és a románcról se feledkezzünk meg, mert a két fõszereplõ ámokfutás közben azért egy kicsit megkedveli egymást."
Jennifer Love Hewitt Del Blaine-t, a CSA zöldfülû ügynökét alakítja. A fiatal lány nagy örömmel nyugtázza, hogy a legendás kém, Clark Devlin társa lehet, és nem is sejti, hogy új partnere korántsem Devlin lesz, hanem olyasvalaki, aki még nála is tapasztalatlanabb.
"Jennifer volt az egyetlen színésznõ, akit behívtunk meghallgatásra - emlékszik vissza Schroeder. - Azonnal rengeteg ötlettel állt elõ, hogy hogyan kellene felépíteni a figurát, úgyhogy nem is kellett tovább keresnünk."
"Del nagyon fura csaj, ilyen szerepem még soha nem volt - veszi át a szót Hewitt. - Eléggé okos, de az emberekkel kialakított kapcsolata enyhén szólva még némi fejlesztésre szorul. Úgy is lehetne mondani, hogy a kommunikáció nem a legerõsebb oldala. A film végére azért kezd belejönni."
Hewitt számára az jelentette az egyik legnagyobb vonzerõt, hogy egy akciófilmben játszhat. "Mindig is szerettem volna bunyós szerepet kapni, mert a személyiségemnek van egy fiús oldala - nevet Jennifer. - Elvégre a lányokkal is elõfordul, hogy ha valaki feldühíti õket, átsuhan az agyukon a gondolat: de jó is lenne hirtelen arcon rúgni az illetõt!" Természetesen Jackie Chan volt a másik tényezõ, amiért Jennifer elvállalta a szerepet. "Egy csomó filmjét láttam, és mindegyik rém vicces meg izgalmas volt. Aztán végre vele dolgozhattam, és megismerhettem egy nagyszerû embert. Jackie egy kis energiagömb, amelyik folyon össze-vissza röpköd, és mindenkit megnevettet."
Jackie viszonozza a bókot. "Jennifer gyönyörû és teljesen buggyant! - nevet Chan. - Mindig nevet, és emiatt néha elakadt a forgatás. Mondták például, hogy 'Forog. Tessék!', õ meg ott állt mögöttem vigyorogva. Megfordultam, erre kirobbant belõle a nevetés, ami rám is azonnal átragadt, úgyhogy le kellett állnunk, és kezdhettük elölrõl. Az akciókoreográfiát viszont nagyon komolyan vette. Amikor éppen nem az õ jelenetét vették, mindig valamilyen mozdulatot gyakorolt."
Kevin Donovan szerint a film azért sikerült olyan jól, mert a két fõszereplõ összebarátkozott a forgatáson. "Az elsõ perctõl egy hullámhosszon voltak. Folyamatosan poénkodtak, de éppen ezzel inspirálták egymást. Jackie persze vérprofi szakember, Jennifer esetében pedig a cicababás külsõ végtelenül intelligens teremtést rejt. Annyira jól kiegészítették egymást, hogy sokkal könnyebbé tették a munkámat."
A filmben Del Blaine tévesen azt hiszi, hogy Clark Devlinnel dolgozik együtt. A valódi Devlint Jason Isaacs játssza. "Devlin igazi szuperkém, de balul ütnek ki a dolgok, és kómába esik. Jackie ölti magára a személyiségét, a szmokingjával együtt. Egy csomóan mondták, hogy a kómás alakításom a legjobb teljesítmény eddigi pályafutásom során - ironizál Isaacs. - Bírtam ezt a szerepet. Ugyebár minden kisgyerek James Bond szeretne lenni, és azt hiszem, ez volt a legközelebb, ameddig eljuthattam."
A film készítõi elismerik: valóban olyan színészt kerestek Clark Devlin szerepére, aki James Bond-szerû tulajdonságokkal rendelkezik. "Jason tökéletes választás volt - mondja Donovan. - Vág az esze, mint a borotva, nagyon jóképû, elegáns és disztingvált, szóval van stílusa. Nagy mázlink volt, hogy vállalta a szerepet."
Isaacs eddig fõleg gonosz figurákat játszott, mint amilyen a galád William Tavington ezredes volt A hazafiban, ezért örült, hogy olyan karaktert formálhatott meg, amelyet a közönség nem fog feltétlenül utálni. "Végre nem kell attól félnem, hogy anyáznak meg kifütyülnek, amikor meglátnak az utcán. Már csak ezért is megérte!"
A fõgonosz szerepét ezúttal Ritchie Coster kapta: Diedrich Banninget, a megalomániás ásványvíz-bárót alakítja, aki ördögi tervet szõ a világ ásványvíz-piacának megkaparintására. "Rengeteg színészt meghallgattunk Banning szerepére, aztán jött Ritchie, és tudtuk, hogy õ a mi emberünk - mondja Donovan. - Érdekes alkat: sajátos átmenetet képez egy brutális utcai harcos és egy brit arisztokrata között. A vásznon roppant félelmetes, szadista õrültet jelenít meg. Egy kicsit meg is ijedtem: Ritchie annyira beleélte magát a szerepbe, hogy attól lehetett tartani, még a végén úgy marad" - tréfál a rendezõ.
"Banning mocskos állat, tehát nagy öröm volt õt eljátszani - ismeri be boldogan Coster. - Úgy képzeltem el magamnak a figurát, hogy olyan rozsdás, kicsorbult penge, amelyik fényes borotvának akarja mutatni magát. A James Bond-filmek híres fõgonoszaira szeretne hasonlítani, akik elegánsak és stílusosan elvetemültek, de hát õ akkkora tapló, hogy hiába erõlködik."
Coster szerint a legjobb móka az volt, hogy Jackie Chan ellenfele lehetett. Régi Chan-rajongóként bevallja: az elsõ általa látott Jackie Chan-film hatására kezdett el kungfuzni 12 éves korában. "Gyakorlatilag az õ filmjein nõttem fel - mondja Coster. - Ha valaki azt mondja nekem kamaszkoromban, hogy egyszer még egy Jackie Chan-filmben fogok szerepelni, hát kinevetem."
Egy másik fontos szereplõ, Debi Mazar is régi Chan-rajongó. Õ egy Steena nevû CSA-ügynököt alakít. "Steena ügynök okos, talpraesett, és mindent tud, amire egy jó kémnek szüksége lehet - mutatja be a figurát Debi. - Emellett még humora is van, ami egy vígjátékban nem hátrány. A háttérbõl egy kicsit õ mozgatja a szálakat, hiszen az õ ötlete, hogy Jimmy Tong dolgozzon Clark Devlinnek."
"Azt akartuk, hogy Steena tökös csaj legyen, és ez sikerült is - mondja Schroeder. - Debi totál meggyõzõ tud lenni különféle lõfegyverekkel a kezében, és nem gond neki átvenni a parancsnokságot, amikor látja, hogy Devlin feladatát másképpen kell megoldani, mint ahogy eredetileg tervezték."
A fontosabb szereplõk közé tartozik a Peter Stormare által alakított Dr. Simms, a tudós is, aki segít Banningnak, hogy megszerezhesse az ellenõrzést a világ ásványvíz-piaca felett. Mia Cottet Banning barátnõjét játssza, aki megpróbálja elcsábítani Jimmyt. Romany Malco kelti életre Mitch-et, Jimmy legjobb barátját.
Sokszor mondják, hogy egy tárgy a színészekkel egyenrangú szereplõvé válik egy filmben. Ez talán még soha nem volt annyira igaz, mint A szmokinger esetében. "A szmoking nem tévesztendõ össze Bigyó felügyelõvel - magyarázza Donovan. - Bár kétségtelen, hogy rengeteg ketyere tartozik hozzá. Mûködésének lényege azonban az, hogy azokat a képességeket emeli hatványra, amelyekkel az emberek is rendelkeznek. Lehetõvé teszi, hogy gyorsabban rohanj, verekedj, énekelj, táncolj - olyan tulajdonságokat erõsít fel, amelyek így, egyszerre, ilyen hatásfokkal nincsenek meg egyetlen emberben. A szmokinger esetében ezek az "extrák" egy nagyon fura figura lehetõségeit növelik szinte a végtelenségig..."
Chan számára komoly feladatot jelentett, hogy olyan komputerizált szmokingban feszít, amelynek szinte saját akarata van. Úgy kellett mozognia, mintha nem õ irányítaná a végtagjait és a testét. "Idõnként úgy kellett kinéznie a helyzetnek, hogy én erre akarok menni, a szmoking meg amarra. Úgy mozgattam a kezemet, mintha másvalaki csinálná helyettem, és mindig olyan mozdulatokat tettem, mint aki nem tudja, mi is történik vele - magyarázza Chan. - Azt akartam, hogy a közönség is úgy érezze: nem tudni, miben sántikál ez a fránya szmoking. Szóval nem csak a bunyóról szól ez a film. A nézõknek folyton törni kell a fejüket, még milyen meglepetéssel rukkolhat elõ ez a felturbózott luxusruha."
E meglepetések némelyike lehetõvé tette, hogy Chan végre különleges effektusokkal dolgozhasson. A nézõk jól tudják, hogy Chan elképesztõ kunsztokra képes, éppen ezért idáig csak olyan mutatványokat hajtott végre, amelyek saját fizikai lehetõségein belül rendelkezésére álltak. Ebben a filmben azonban a szmoking megsokszorozza a képességeit, így Jackie kijjebb tolhatta a határokat.
Chan, Hewitt és Coster az elõkészületi fázisban hosszú heteken át gyakorolták azokat a harci jeleneteket, amelyekben a szereplõk drótokra erõsítve siklanak és csapnak össze a levegõben. A munkát Nicky Li és Rick Forsayeth kaszkadõr-koordinátorok irányították. "Jackie számára a harci jelenetek megkomponálása organikus feladat - magyarázza forsayeth. - Egyre csak gyakorol a csapattal, újabb és újabb variációkat próbál ki, egészen addig, míg tökéletesen össze nem áll az egész koreográfia. Aztán újragondolja a dolgokat, és bármikor mindent megváltoztathat."
"Jackie-t egyszerûen nem lehet leállítani, ha akciójelenetrõl van szó - folytatja Kevin Donovan. - Egyik este olyan jelenetet vettünk fel, ahol felugrik a levegõbe, átfordul, leüt két rosszfiút, és megint átfordul. Ez természetesen nagyon veszélyes mozgáskombináció, ezért a negyedik ismétlés után mondtam, hogy álljunk le, már megvan az anyag. Nem akartam, hogy Jackie megsérüljön. Jackie azonban megmakacsolta magát és egészen addig nem hagyta abba, míg 37-szer meg nem volt az az egyetlen jelenet. A tökélyre törekszik."
A rendezõ nem szégyellt visszavonulót fújni, ha akciójelenetre került a sor. "Valahányszor bunyóztak, Jackie volt a fõnök. Röhelyes lett volna azt gondolnom, hogy én jobban tudom, mit kell csinálni, mint õ. Jackie a harci koreográfia nagymestere, és nem ám durrbele módon: humort és költészetet is csempész bele."
Jackie elismeri, néha nehezen viseli, hogy a hollywoodi filmipar korlátok közé szorítja õt, ám hangsúlyozza, hogy soha nem vállal fölösleges kockázatot. "Õrölt vagyok, de nem hülye! - jelenti ki határozottan. - Amikor eltervezek egy akciójelenetet, tökéletesen tisztában vagyok vele, milyen messzire mehetek el, milyen magasra ugorhatok. Csak olyan kaszkadõrmutatványba fogok bele, amelyrõl biztosan tudom, hogy tényleg képes vagyok megcsinálni. Ha nem vagyok benne biztos, nem csinálom. Nem kockáztatom az életemet."
Jennifer Love Hewitt olyan CSA-ügynököt alakít, akinek keményen helyt kell állnia a harcban, ám õt nem segíti semmilyen szuperszmoking. A színésznõ a forgatás megkezdése elõtt három hónapig gyakorolt. A forgatási színhelyeken Chan folyamatos irányításával dolgozott, amellyel kapcsolatban elismeri, hogy néha kicsit szorongott. "Azért jó, ha az embernek edzõje van, mert azt a hitet erõsíti meg benne, hogy kemény és bátor, és azt akarja, hogy a legjobb formádat hozd. Ugyanakkor mindig a frász kerülgetett, hogy le fogok bõgni Jackie Chan elõtt, ez pedig jó motiváció volt ahhoz, hogy mindig maximális erõbedobással dolgozzak" - nevet Jennifer.
Chan csak dicsérni tudja partnernõjét: "Kifejezetten meglepett. Mindig nagyon jó volt. Gyakorlott táncos, és ennek köszönhetõen rugalmas - ráadásul ugyanolyan õrült, mint én!".
Az akciójeleneteknél Jackie volt Jennifer trénere, ám amikor táncra került a sor, szerepet cseréltek. Jackie bevallja: alighanem õ az egyetlen ember a világon, aki inkább leugrik egy 50 méteres tartály tetejérõl, mintsem tánclépéseket lejtsen. "Nagy frászban volt szegény! - nevet Hewitt. - Állatira bírtam, hogy miután jól megleckéztetett a kaszkadõrmutatványok gyakorlásakor, hirtelen én kerültem fölénybe, hiszen szinte elõbb tudtam táncolni, mint járni. Jólesett, hogy végre ilyeneket mondhattam neki: gyerünk, Jackie, meg tudod te ezt csinálni!"
A szmokinggal ellentétben - amelyet egy gombnyomással át lehet kapcsolni - Jackie-t nem volt olyan könnyû bunyó üzemmódról tánc üzemmódra átállítani. "A táncpróbák alatt néha elfelejtette, hogy nem kungfuzunk - meséli Hewitt. - Markolta a karomat, és körberáncigált, mire én megkérdeztem: Jackie, mit csinálsz? Erre õ: hát táncolok! Mire én: dehogy táncolsz, éppen harcképtelenné teszel! Bocsánatot kért, de a következõ percben megint úgy elhajított, hogy alig kaptam levegõt. De éppen ettõl volt érdekes az egész - volt olyan nap, hogy végig hisztérikusan nevettem. Aztán Jackie annyira belejött, hogy fantasztikus táncos vált belõle."
Jennifer minden dicsérete sem nyugtathatta meg Jackie-t, akinek úgy kellett énekelnie, mint a legendás James Brown, mert a történet szerint a szmoking kiüti Brownt, a Soul Atyját, és Jimmy Tongnak kell a helyére beugrania a színpadon.
"Rettentõ ideges lettem - ismeri be Chan. - A harcmûvészetekben eléggé jártas vagyok, de a tánc padlóra küld. Gyakoroltam, gyakoroltam, még álmomban is mozgott a lábam. Tisztára megõrjített a gondolat, hogy a Soul Atyját, az utolérhetetlen James Brownt kell utánoznom."
Jackie csak akkor nyugodott meg kissé, amikor Brown, akit a szórakoztatóipar legkeményebben dolgozó képviselõjének neveznek, így értékelte az õ teljesítményét: "a legkeményebben dolgozó színész, akit csak láttam".
A szmokingert szinte teljes egészében a kanadai Torontóban forgatták. Az elsõ akciójelenet egy 50 méter magas cementtartály tetején készült, nyolc éjszakán át. Itt vették fel azt a részt, ahol Jackie leugrik a mélybe.
A stáb nem csak magasra mászott, hanem alá is szállt, mégpedig tíz méter mélyre a tengerben. Egy hatalmas acélszállító hajó, a Seaway Queen gyomrában rendezték be ugyanis a háborodott ásványvíz-báró, Dietrich Banning irodáját.
Ha már a víz központi téma volt, látványos partit rendeztek egy úszómedencében, ahol az úri közönség egy üvegbõl készült úszó parketten táncolt. Ahogyan egy víz-mágnáshoz illik, a medence alatt rejtezik Banning titkos fõhadiszállása, ahol az ördögi tervek születnek.
A film legbonyolultabb jelenete a végsõ összecsapás volt, amelynek színtere egy óriási keltetõház. Gigantikus, pókszerû állványzatot építettek, ezek tartották a zsinórpadlásokat, ahol a szereplõk egymással küzdenek. "A keltetõház vizuálisan lenyûgözõ, és egyszerre idézi fel a film legfontosabb elemeit, a vizet és a bogarakat" - mondja Adam Schroeder producer.
Erica Edell Phillips tervezte a film jelmezeit. A címszereplõ, azaz a szmoking megálmodását azonban Giorgio Armanira bízták. "A divatszakma legjobbjával akartunk dolgozni, így Armanihoz fordultunk - magyarázza Schroeder. - Õ örömmel tett eleget a felkérésnek, és gyönyörû szmokingot tervezett: klasszikus szabású, de van benne egy kis modern beütés, és persze magán hordozza azt a bizonyos jellegzetes armanis stílust."
Az az öltöny, amelyet Jackie a film zárójelenetében visel, szintén az Armani-kollekcióból származik. Természetesen Jennifer Love Hewitt is jó néhány Armani-kreációban látható a cselekmény során.
Mivel egy Armani tervezte szmoking áll a történet középpontjában, azt mondhatjuk, igazolást nyert a tétel: a ruha teszi az ember. Ám Kevin Donovan gyorsan kész a válasszal: "A film szerintem arról szól, hogy a külsõ tényezõk, legyen az egy szmoking vagy bármi egyéb, semmilyen mértékben nem tükrözik, hogy mik is vagyunk valójában. A belsõ értékek határozzák meg egy ember személyiségét, tehát egyáltalán nem a ruha teszi az embert."
"time is not money"
