információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A TÖRTÉNETRÕL
"Izgatott az a probléma, hogy az egyetem vége felé micsoda roppant lelki és szellemi megterhelésnek vannak kitéve a jó képességû diákok - magyarázza Stephen Gaghan rendezõ, a Traffic (Traffic) címû film Oscar- és Golden Globe-díjas forgatókönyvírója. - Nem csak a vizsgák és szigorlatok nehezednek rájuk nyomasztó súllyal, de a jövõjükkel kapcsolatos kérdések is. És hirtelen rádöbbennek, hogy válaszúthoz értek: ha a karrier mellett döntenek, lemondanak arról a lehetõségrõl, hogy teljes életet éljenek."
Lynda Obst és Edward Zwick producerek úgy vélték, hogy az izgalmas és aktuális téma -- a teljesítménykényszer és a bizonyítási vágy miként hajszolhatja összeomlásba a mai fiatalokat - Stephen Gaghan tollára kívánkozik, egyszersmind arra is kiváló lehetõséget nyújt, hogy a jeles forgatókönyvíró rendezõként is megmutathassa oroszlánkörmeit.
"Nagy híve vagyok annak, ha forgatókönyvíró maga vállalkozik mûve megrendezésére - magyarázza Obst. -- Ez a szerepösszevonás azért szerencsés, mert a forgatókönyvíró mindenkinél jobban ismeri a könyvet, kristálytisztán látja a szerkezetét, és rendezõként is szigorúan ügyel rá, hogy az a belsõ értelem, jelentés, üzenet, vízió, vagy nevezzük bárminek, ami miatt az egészet megírta, a forgatás zûrzavarában nehogy elsikkadjon valamiképpen."
Gaghan korábban nem dolgozott Obsttal, Edward Zwickkel viszont már volt egy közös munkájuk, amely mindkettejükben szép emlékeket hagyott.
"Mély és gyümölcsözõ munkakapcsolatot alakítottunk ki a Traffic forgatása során - emlékszik Zwick. - Már akkor feltûnt, hogy Stephen milyen jól ismeri a mai fiatalok nyelvét, gondolkodásmódját, és azokat a kérdéseket, amelyek izgatják õket. Minden szempontból tökéletes választás volt a produkció élére."
Miután körvonalazódott a történet, Gaghan nekilátott a forgatókönyv megírásához, és ez eredmény olyan izgalmasra sikeredett, hogy kiváló színészek egész sora tolongott a szerepekért. Katie figuráját végül is Katie Holmes kapta, aki a Dawson barátai (Dawson’s Creek) címû tévésorozatban tûnt fel, de azóta már számos mozifilmben is bizonyította kivételes tehetségét. "Azonnal beleszerettem a könyvbe - lelkesedik Holmes. - A történet rengeteg igazságot mond el az emberi kapcsolatokról, és megsejtet valamit abból a titokból, amely minden kapcsolat mélyén ott rejtõzik. Stephen nagyszerû író, és rendezõként is sem vallott szégyent."
A detektívet megformáló Benjamin Bratt, aki a Trafficban egy kábítószer-kereskedõt alakított, boldogan követte Gaghant az új filmbe. "Nem pusztán a remek forgatókönyv vonzott, és nem is csak az a lehetõség, hogy újból együtt dolgozhatom egy ilyen rendkívüli tehetséggel, mint Gaghen - nyilatkozza Bratt. - Izgatott maga a mûfaj is, korábban ugyanis még soha sem játszottam pszichológia thrillerben."
Az ELHAGYATVA dramaturgiai szempontból klasszikus és hibátlan lélektani krimi: egy rejtélyes történet pereg elõttünk, amelyben apránként jutunk egyre több információ birtokába a fõszereplõkkel kapcsolatban, és amikor már azt hisszük, hogy mindent tudunk, egy váratlan fordulat mindent a feje tetejére állít.
"Katie egy patinás egyetem eminens diákja - elemzi szerepét Holmes. - Keményen dolgozik, csak a tanulásra összpontosít, és amikor az élete hirtelen kibillen a rendes kerékvágásból, a környezete ebbõl alig fog fel valamit. Sõt, teljes mélységében õ maga sem érti, mi történt vele."
A férfi, aki fenekestõl felforgatja Katie életét, egy zabolátlan ifjú zeneszerzõ, Embry, aki szenvedélyes szerelemre lobbantja a lányt, aztán eltûnik, mint a kámfor. Az alkotók hosszas keresgélés után, Angliában találták meg a karizmatikus figura megformálására legalkalmasabb személyt. Eredetileg amerikai színészre akarták osztani a szerepet, végül azonban Charlie Hunnam lett a befutó, aki a "Queer as Folk" címû BBC-sorozatban nyújtott kiemelkedõ alakításával vonta magára Gaghenék figyelmét.
"Talán még a játékánál is jobban lenyûgözött bennünket a személyiségébõl kisugárzó erõ - meséli elsõ személyes találkozásukat Gaghen. - Csillogó volt és okos, és nem volt benne semmi megjátszás. Ahogy odajött az asztalunkhoz és leült, már tudtam: õ a mi emberünk."
"Pedig volt néhány dolog, ami ellene szólt; például jellegzetes angol akcentussal beszélt, és nem volt mozifilmes rutinja - fûzi hozzá Lynda Obst. - De hiába, az ember egyszerûen nem tudta levenni róla a szemét. Ráadásul nem csak jóképû volt, de hihetetlenül tehetséges is."
"Embry Katie elsõ szerelme, aki radikálisan új nézõpontokat ismertet meg a lánnyal - elemzi a figurát Charlie Hunnam - Rányitja szemét az egyetemen túli világra, és az élet alapkérdéseivel szembesíti: Ki vagyok én? Mit akarok az élettõl?"
"Az ELHAGYATVAban többfajta stílus és mûfaj keveredik: van benne egy adag Hitchkockból és Polanskiból, de a romantikus filmekbõl is - folytatja Hunnam. - Embry figurája különösen izgalmas, mert a személyisége olyan gazdagon rétegzett, hogy szinte minden jelenetben más arcát mutatja. Tele van vitalitással, habzsolja az életet, a környezetét ugyanakkor mélyen lenézi. Katie-be õrülten beleszeret, ez a szerelem azonban nem elégíti ki, mint ahogy semmi sem; egyszerûen mert ilyen a természete."
"Embry inkább csak a hiányával van jelen a történetben; a film igazi fõszereplõje Katie és Handler: két ember, akinek az élete, ha más-más módon is, de kátyúba jutott - magyarázza Gaghan. -- A lány és a rendõr egymásban vélik megtalálni a megoldást a saját problémájukra, de ahogy az életben lenni szokott, a dolgok nem így mûködnek."
Benjamin Bratt, aki a "Law & Order" címû tévésorozatban már játszott detektívet (ezért az alakításáért Emmy-díjra jelölték) így jellemzi a Handler és Katie furcsa kapcsolatot: "Sérült portéka mindkettõ. Handler korábban alkoholista volt, és ma is mindennapos harcot vív a józansága megõrzéséért. A lány briliáns diák, akivel szemben a környezete túlzott elvárásokat támaszt. Mindketten az összeomlás szélén állnak, és úgy érzik, hogy a világ nem érti meg õket. Egyedül vannak, és kietlen magányukban megpróbálnak egymásba kapaszkodni."
A forgatások során Bratt rengeteg inspirációt merített fiatalabb színésztársai játékából. "Természetesen nagy megtiszteltetés volt Stephen Gaghannel dolgozni, de nagyon élveztem az energikus fiatal színészek társaságát is. Különösen örömteli volt, hogy ez a lelkesedés milyen magas szintû mesterségbeli tudással párosul. A fõszerepet játszó Katie Holmes például igazi, érett színésznõ; látszik rajta, mennyire megedzõdött a Dawson’s barátaiban. Egy ilyen tévésorozat taposómalomnak látszik, és néha az is, de - ezt saját tapasztalatból mondom -- egy színész hihetetlen rutinra és magabiztosságra tehet szert általa."
A PRODUKCIÓRÓL
Amikor Lynda Obst belépett az étterembe, ahová a forgatókönyv elkészülte utáni munkaebédre hívta Stephen Gaghanet, még csak ösztönei súgták, hogy érdemes a forgatókönyvíróra bízni a film megrendezését; mire befejezte az étkezést, már az esze is ezt mondta.
"Úgy álltam fel az asztaltól, hogy tudtam, ezt a filmet senki más nem rendezheti meg, csak õ - emlékezik Obst. - Hajszálpontosan érezte a film stílusát, és hogy nem kell mindennek vérben tocsognia ahhoz, hogy a közönség figyelmét ébren tartsuk. Gaghan világosan látta, hogy a félelemnek a szereplõk pszichikumából és a köztük lévõ kapcsolatokból kell sugároznia."
És mire észbe kapott, Gaghan már egy repülõgép fedélzetén ült, és Montreal felé repült, hogy a McGill Egyetemen elkezdje az "ELHAGYATVA" forgatását. Élete nagy pillanatai különös módon összetorlódtak: éppen elõzõ nap vette át a Traffic forgatókönyvéért járó Oscar-díjat, a következõ napon pedig megkezdte rendezõi pályafutását.
Az 1800-as években alapított McGill Egyetem Kanada egyik legpatinásabb felsõoktatási intézménye; a filmesek választása azért esett rá, mert campusa elég nagy kiterjedésû ahhoz, hogy befogadja a produkciót, borostyánnal befuttatott ódon falai pedig tökéletesen illeszkedtek a forgatókönyv sejtelmes hangulatához. "Az alkotók olyan helyszínt akartak, amely New England-i viktorinánus stílusban épült - magyarázza a helyszínek felelõse, Celine Daignault. - Azt is szerették volna, ha a helyszínt kiterjedt csatorna és alagúthálózat veszi körül, mivel ez is fontos szerepet játszik a történetben."
A történet titokzatosságát erõsítik Gideon Ponte díszlettervezõ erõs hatású belsõi is.
"Mint tervezõnek az volt a feladatom, hogy ezt a lebegõ történetet a díszlet segítségével még jobban elemeljem a valóságtól - mondja Ponte. -- A film díszletei két csoportra oszthatók: a föld fölöttiekben zajlik az emberek mindennapi élete, a föld alattiak viszont valamilyen sötét, fojtogató hangulatot árasztanak. Az egyetem, a könyvtár, a rendõrség és nagyvállalat irodája, ahol Katie végül dolgozni kezd, csupa világos, áttekinthetõ hely, amely ugyanahhoz a modern építészeti szabványhoz igazodik. Azokhoz a jelenetekhez viszont, ahol a különös, a meghökkentõ, a "valódi" dolgok történnek - ahol egy pillanatra felszínre tör az õrület --, az alagutakat és az Adams House-t, ezt az elhagyott, pusztulófélben lévõ épületet használtuk."
A forgatókönyvben az egyetem alatt húzódó, patkányoktól alagúthálózat olyan labirintust alkot, amely egy természet alkotta barlang-rendszerbe torkollik. Ez labirintus jelképezi azt a lelki útvesztõt, amelyben az ELHAGYATVA magányos hõsei botorkálnak, és itt játszódnak a film talán legizgalmasabb jelenetei. A felvételekhez a filmesek a McGill Egyetem alatti szerteágazó pincerendszert és azokat az alagutakat használták, amelyeket Daignault kutatott fel szívós munkával Montrealban. A filmben az alagutakat egybefüggõ rendszernek látjuk, a valóságban azonban az egyes részek öt különbözõ helyen, egymástól sok kilométer távolságra helyezkedtek el.
Drámai jeleneteket forgattak annak a 91 éves épületnek az alagsori részében is, amely ma a FACE (Fine Arts Core Education) alternatív iskolának ad otthont, de a XX. század elején eredetileg lányiskolának épült. Az ódon épület korához képest meglepõen állapotban maradt fenn, berendezései tárgyain nem fogott az idõ; szinte hihetetlen, de még az özönvíz elõtti ventilátor-rendszer és a pincében tanyázó bojlerek is eredetiek - mintha csak azért vészelték volna át az elmúlt majd száz évet, hogy tovább fokozzák az ELHAGYATVA különös, kísérteties hangulatát.
Katie és Embry szenvedélyes párjelenetéhez ismét csak mesteri szimatú Daignault találta meg a tökéletes helyszínt: az Adams House nevû egykori kollégiumi épületet, amelyet harminc évvel ezelõtt kiürítettek, és a sorsára hagytak. A romos épület annyira elhanyagolt volt, hogy a szállongó por miatt a stáb csak maszkban tudott dolgozni benne.
Gaghanék a fentieken kívül dolgoztak még a Royal Victoria Hospital gyönyörû régi épületében, és néhány belsõ jelenetet rögzített a St. Anne de Belleview nevû elhagyott, régi kollégiumi épületben.
A forgatás során a színészek végig úgy érezték, mintha egy sokat tapasztalt, rutinos öreg rendezõ keze alatt dolgoznának. "Rengeteget tanultam Stephentõl. Türelmes volt és roppant intelligens - emlékszik Katie Holmes. - Gyönyörû beállításokat talált ki, és ha gondom volt valamelyik jelenettel, azonnal kisegített."
A rendezõ világos instrukcióit dicséri Benjamin Bratt is. "Ha egy jelenetben nem értettem Handler indítékait, gyors és érthetõ magyarázattal szolgált. Meglepõen érett, kiforrott rendezõnek bizonyult, akinek a nyugalma és magabiztossága a mi munkánkat is megkönnyítette."
Az angol színész, Hunnam Gaghan kreativitását és energiáját dicséri. "Minden reggel úgy kezdte a forgatást, hogy teli volt tûzzel és lelkesedéssel. Jó látni, hogy valaki ennyire komolyan veszi a munkáját."
Bratt az alkotócsapat többi tagjáról is meleg szavakkal beszél. A legtöbb elismerést Matthew Libatique operatõr kapja tõle. "Az a fiú egy zseni. Varázslatos, amit a filmben mûvelt. De a többiek is magas fokon értik a mesterségüket. Büszke vagyok, hogy ezek a nagyra hivatott fiatalok befogadtak maguk közé, és tagja lehettem ennek a filmes új hullámnak."
A filmmel kapcsolatban Bratt még megjegyzi: "Az "ELHAGYATVA" olyan mû, amelyet az ember másodszor is meg akar nézni, hogy a befejezés ismeretében még egyszer végigélvezze a történetet, figyelje a szereplõk gesztusait, és kilesse, hogy a forgatókönyvíró/rendezõ milyen trükkösen szövi-fonja a szálakat, míg eljut a könyörtelen végkifejletig."
"Ez a mozi sokat elmond arról az álarcról, amely mögé valódi személyiségünket rejtjük - véli Holmes. - Hiszem, hogy a nézõk tanulnak belõle, és közelebb jutnak önmaguk megismeréséhez.
"time is not money"
