információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Paolo és Filippo, a két szicíliai jóbarát az ún. Európai Iskola mûvészeinek szentendrei gyûjteményes kiállításán megismerkedik két magyar származású kanadai lánnyal: az érzelmes, befelé forduló, álmodozó szemû Violával, és a temperamentumos, de felületes, könnyelmû Matyival.
A fiatalon elhunyt Országh Lili képei láttán Viola úgy érzi, mintha már találkozott volna a képekben
megfogalmazott érzésekkel, az ábrákkal, a tárgyakkal. Minden idegszálával a gyökerei kutatására kezd koncentrálni. A két lány szinte semmit sem tud a felmenõirõl, a családban nem beszéltek az emigráció okairól. Szerencsétlen korafelnõttkori élményeik után Európába menekülnek, amely számukra egyfajta Eldorádót jelent. Gazdag férjet keresnek, aki mellett végre nyugodtan, biztonságban élhetnek. Visszafelé mennek a szüleik által megtett úton, mint a lazacok a Szent Lõrinc folyóban.
Néhány napos ismeretség nyomán a két pár között tökéletes egyetértés alakul ki. Filippo és Matyi számára az egész nem több egyszerû kalandnál. Míg az özvegyember magányába burkolódzó Paolo újra rátalál a szerelemre, addig Violát a Paolo iránt egyre erõsödõ érzelmei sem tudják eltéríteni önmaga megtalálásának kényszerétõl, a szabadsága megtartásától.
A párok Agrigentóban találkoznak újra, de végül mégis szakítanak, mindegyikük visszatér a maga életéhez. Filippo írja a tudósításait, Matyinak elérhetõ közelségbe kerül a nagy terv valóra váltása, csak Paolo nem tud lemondani Violáról. Végigjárja a lányhoz kötõdõ emlékeinek minden helyszínét, de mindhiába: a lánynak nyoma veszett. Az önmagát megtaláló Viola számára végleg eltûnt, mintha a föld nyelte volna el.
"time is not money"
