információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Marisa Ventura (Jennifer Lopez) az elegáns Beresford Hotel szobalánya, s az állás elég jó ahhoz, hogy õ és tízéves kisfia, Ty (Tyler Garcia Posey) szerény körülmények között, de tisztességesen megélhessenek. Egy napon fiát is magával viszi a szállodába, rábízza egy munkatársára, míg õ Stephanie-val (Marissa Matrone), egy másik szobalánnyal a napi munkáját végzi. Mikor az egyik elõkelõ vendég, Caroline Lane (Natasha Richardson) megbízza õket, hogy rakják helyre a ruháit, Marisa szokatlanul könnyelmû dolgot mûvel: barátnõje unszolására játékból felpróbálja a nõ drága estélyi ruháját. Éppen ebben a pillanatban nyit be Ty egy ismeretlen férfi társaságában, akirõl kiderül, hogy hamarosan szenátor lesz, és az egyik legjobb parti New Yorkban. Christophernek (Ralph Fiennes) rögtön megtetszik Marisa, és szentül hiszi, hogy a csodálatos nõ ötcsillagos vendég az ötcsillagos szállodában, akárcsak õ.
Marisa nem hazudik nyíltan, de az igazságot sem vallja be. Bár szemmel láthatóan vonzódnak egymáshoz, nem meri bátorítani a férfit, mert fél, hogy mindent elveszít, amit eddig kemény munkával felépített. Bujkál, füllent, trükközik, s miközben egyszerû szobalány a hotelben, vendégnek is kiadja magát. Nappal mos és vasal, este pedig új lovagja karján belibben a kivilágított étterembe. De õ is sejti, hogy ez nem tarthat soká, mert elõbb-utóbb lebukik, és egyáltalán nem biztos, hogy rajta múlik, melyiket választja a két élete közül.
A FILMRÕL
"Marisa a történet során megtalálja az egyensúlyt az életében - mondja Jennifer Lopez -, és rájön, hogy teljesen rendben van, ha valaki többre vágyik, és ennek jegyében cselekszik. Marisa erõs nõ, aki a saját útját járja, miközben a családja és a barátai mellett is kitart. Aztán találkozik egy olyan szerelemmel, mely nem jön szembe minden nap az ember életében, és ez teljesen összezavarja. Nagyon szórakoztató, de egyúttal nagyon valóságos is a történet."
A forgatókönyv elsõ változata még egy szobalány és egy angol herceg szerelmérõl szólt, és - ahogy Elaine Goldsmith-Thomas producer elmondta - "sokkal inkább egy tündérmese volt, mely nagyon emlékeztetett a Hamupipõkére. A Római vakáció, a Dolgozó lány vagy a Micsoda nõ! érzésvilága és elemei köszöntek vissza belõle, de azt szerettük volna, ha sokkal inkább a valóságban gyökerezik a történet." Thomas és munkatársai elkezdték tehát kidolgozni egy teljesen új irányvonal körvonalait.
A fõszereplõ Marisa alakjáról és New York sajátosságairól sokat beszélgettek Jennifer Lopezzel, aki egy hétvégét töltött Thomas házában, és éjszakába nyúlóan elemezgették a történetet és a figurákat. "Úgy ismerte ezt a szereplõt, ahogy nekem sosem sikerült megismernem - mondja Thomas. - Beszélt arról, milyen ember lehet, hogyan alakítja az életét, és hogy milyen büszke. Jenniferen keresztül fedeztük fel a figura apró rezdüléseit, melyek igazán elevenné tették a szereplõt."
Miután a producerek Lopezt megnyerték, Wayne Wang rendezõt keresték meg a tervvel, "nemcsak azért, mert elõzõ filmjei meggyõzõen bizonyították okosságát és ötletgazdagságát, hanem, mert nagyon magabiztosnak bizonyult a karakter-központú darabok vezetésében" - mondja Deborah Schindler producer.
"Azt szerettük ebben a filmben, hogy kicsit a mûfaj ellenében halad - teszi hozzá Thomas. - Szükségünk volt a valóság érdességére, és mivel megígértük, hogy a sztori életszagú marad, Wayne elvállalta a feladatot."
"Az vonzott ehhez a munkához, hogy a film nem egyszerûen könnyû poénokból és egy valószínûtlen románcból áll - mondja a rendezõ. - A komikum és a szerelmi történet teljesen hihetõen épül fel. Nagyon tetszett még a ’fent és lent’ aspektusa, két teljesen különbözõ világ keveredése, a manhattani luxushotel jómódú vendégei és a színfalak mögött sürgölõdõ kiszolgáló személyzet. Ez több is, mint két különbözõ világhoz tartozó ember románca. Az egy dolog, hogy ösztönösen egymásba szeretnek, ez a könnyebbik része. Nehezebb kialakítani a megértést és a tiszteletet a másik iránt. Ettõl válik mûködõképessé a történet."
Az eredeti sztoriból Kevin Wade, a Dolgozó lány forgatókönyvírója gyúrt új történetet. "Tudatosan ragaszkodtam az alapötlethez, mely egy keményen dolgozó nõrõl szólt, aki elõtt hirtelen nagyszerû lehetõség tárul fel - mondja Wade. - Engem az fogott meg leginkább, hogy nem rohan észvesztve álmai hercege után, mert attól fél, hogy ezzel veszélybe sodorja nehezen felépített világát, a biztonságot, melyet önmaga és fia számára teremtett. Ezzel jó sok komikus helyzet és jó adag tragikus feszültség megteremtésére nyílt alkalom."
Lopezhez hasonlóan a filmbeli Marisa is bronxi születésû Puerto Ricó-i nõ, munkás háttérrel. "Jobban ismerem õt, mint bármelyik, korábban általam megformált figurát - mondja Lopez. - Takaréklángra tette a magánéletét, ahogy nagyon sok anya teszi, különösen az egyedülállók. A film humoros, ezzel együtt azonban két lábon áll a földön, és arról szól, hogyan találja meg Marisa az egyensúlyt az életében, hogyan tanul meg tekintettel lenni saját szükségleteire, úgy, hogy azok a fia igényeivel is összhangban legyenek."
Christopher Marshall egy tekintélyes politikus gazdag fia. Az õ szerepére az alkotók egy Cary Grant-típusú színészt kerestek. Ralph Fiennes nevét elõször Lopez vetette fel. "Bár nemigen lehetett eddig vígjátékban látni õt, biztosak voltunk abban, hogy egy ilyen szórakoztató szerelmes történetet is sikerre tud vinni - mondja Thomas. - Nagyszerû színész. Ezért aztán üldöztük, könyörögtünk neki, és addig mosolyogtunk rá, míg végül nem tudott nemet mondani."
Fiennest a film bája ragadta meg. "Az emberek vágyaival és fantáziáival foglalkozik - mondja. - Az igazi vígjátéki helyzet fõszereplõi hús-vér emberek, akik különös, mégis valós szituációkban találják magukat."
Wayne úgy találta, hogy Fiennes jól nevelt modora tökéletesen kiegészíti Lopez józan, õszinte pragmatizmusát. "Mivel Ralph ragaszkodott ahhoz, hogy az általa játszott figura valóságos legyen, úgy akart dolgozni, hogy a komikus szituáció is hihetõ legyen - mondja a rendezõ. - Próbáltam megteremteni azt a kontextust, melyre szüksége volt, hogy a komédia a karakter sajátos szituációjából származzon. Jenniferrel inkább az volt a helyzet, hogy hagyni kellett õt menni, hagyni felfedezni. Minden felvételnél valami mást csinált, és ez más módon volt mulatságos."
Paul Schiff producer szerint a két fõszereplõ stílusának különbségei az ábrázolt karakterekhez is jól passzoltak. "Adott két színész, akik egészen eltérõ módszerrel dolgoznak, és olyan figurákat játszanak, akik a társadalmi helyzetüket tekintve nagyon távol állnak egymástól. Ez az eltérõ megközelítés ideálisnak tûnt, hogy kifejezzék sajátos vonzalmukat egymás iránt."
A felszín alatt azonban a két szereplõben van valami hasonlóság is. "Mindketten kényelmetlenül érzik magukat az életükben lezajló változások miatt - magyarázza Schindler. - Christophernek nehézséget okoz eleget tenni a feladatnak, hogy szenátorjelölt legyen és híres apja nyomdokaiba lépjen. Marisa pedig többre is képes lenne, akár menedzseri állásban is megállná a helyét, de mivel anyja mindig elbátortalanította, már nagyon bizonytalan, és alig hisz önmagában. Ezzel együtt mindketten alkalmasak lennének a feladatukra."
"Christopher azt tanulja meg Marisától, hogyan maradjon hû önmagához - mondja Fiennes -, a nõ az irányítás érzését adja meg neki. A férfi viszont bizalomra tanítja a nõt, hogy bízzon saját magában. Szóval, ha úgy tetszik, éppen a legjobb pillanatban találtak egymásra."
Fiennes egy New York-i politikus mellett készült fel a szerepére; ezen kívül olvasott John F. Kennedy, Jr. életérõl és kazettákat nézett végig Andrew Cuomóról, akik - a filmbeli Christopher Marshallhoz hasonlóan - úgy léptek politikai pályára, hogy közben állandóan híres apjukkal hasonlították össze õket.
Lopez a felkészülés során sok idõt töltött el gyermeküket egyedül nevelõ anyák mellett, háziasszonyokkal beszélgetett, és merített bronxi gyerekkori élményeibõl is. "Jennifer úgy nõtt fel, hogy tizenöt éves koráig egy ágyban aludt két lánytestvérével - meséli Thomas. - Ennél közelebbrõl nem is ismerkedhetett volna meg Marisa szerepével."
Marisa tízéves kisfia, Ty szerepére több mint ezer fiút hallgattak meg New Yorkban, Los Angelesben és Miamiban, közülük választották ki Tyler Garcia Poseyt. "Ha Jennifer és Ralph jelenti a szerelmet a filmben, akkor Ty a szív" - mondja Thomas.
Marissa Matrone játssza Stephanie-t, Marisa barátnõjét és munkatársát. "Mikor elkezdtem olvasni a forgatókönyvet, rögtön a brooklyni unokatestvéreim jutottak eszembe - mondja a színésznõ -, aranyszívûek és szabadszájúak. Brooklynban mindenki kimondja, amit gondol."
Caroline szerepére Natasha Richardsont kérték fel, aki azonnal megragadta az alkalmat, hogy eljátssza ezt a beképzelt, felületes nõt. "Az utóbbi idõben drámai szerepeket játszottam, hogy igazi felüdülés volt egy ilyen habkönnyû vígjátékban játszani - mondja Richardson. - Caroline nincs is tudatában, milyen végtelenül rosszul kezel másokat."
A forgatás során Wayne arra ösztönözte Fiennest és Stanley Tuccit, hogy minél többet improvizáljanak. Legtöbb közös jelenetük szócsata, küzdelem a Christopher politikai jövõje feletti ellenõrzésért. Mindkét színész nagy színházi tapasztalattal rendelkezik, és mélyen tudatában vannak, hogy "a színjátszás figyelem, válasz és játékosság, különösen egy ilyen könnyû anyag esetében - mondja Fiennes. - Stanley és én egyszerûen oda-vissza dobtuk egymásnak a labdát és rögtönöztünk."
Fiennes és Richardson mellett a harmadik brit a csapatban Bob Hoskins, aki otthonosan mozog a vígjátékok világában, elég, ha csak a Roger nyúl a pácban vagy a Hook címû filmjeire gondolunk. Õ játssza Lionelt, a Beresford Hotel kényes ízlésû fõkomornyikját, aki pártfogásába veszi Marisát, miután tudomást szerez új keletû, titkos románcáról. "Az angol komornyikok a legjobbak a világon" - mondja Hoskins némi elfogultsággal, aki annak érdekében, hogy a szerepét hitelesen játszhassa el, gondosan tanulmányozta a "Butler’s Manual"-t, vagyis a komornyikok kézikönyvét. Az erõfeszítés meghozta gyümölcsét, Schindler szerint "Bob annyi elmésséget és emberséget vitt a szerepbe, hogy új és új jeleneteket találtunk ki a kedvéért."
A FORGATÁSRÓL
Mielõtt a forgatás megkezdõdött, a stáb több tucat elegáns manhattani szállodát végigjárt, hogy megtalálja azt, amelyik betölthette az impozáns Beresford Hotel szerepét. A hoteljeleneteket felvehették volna mûteremben is, de Wayne valódi helyszíneket szeretett volna, hogy elérjék azt a hatást, mintha egy igazi szálló "színfalai" mögött járnánk.
Jane Musky látványtervezõ ajánlotta a híres Waldorf-Astoria hotelt a Park Avenue-n, ahol a film jelentõs részét rögzítették. "A Waldorf pont olyan, amilyennek egy nagy, elõkelõ szállodának lennie kell - mondja. - A földszinti része nagyobb volt és a személyzete is népesebb, mint a többi manhattani hotelé."
Ezen kívül a Waldorf volt az egyetlen, mely elég nagy ahhoz, hogy ellásson egy egész filmes stábot anélkül, hogy a napi teendõiket ez jelentõsen befolyásolná.
Albert Wolsky Oscar-díjas jelmeztervezõ alkotta meg a szálloda személyzetének egyenruháját. Több hotelt is végigjárt, és áttanulmányozta például a St.Regis, a Waldorf és a Plaza személyzetének öltözékét, majd megtervezte a filmbeli egyszerû szabású formaruhákat.
Gondos elõkészületet igényelt az a jelenet, melyben Marisa és társai azon fáradoznak, hogy hercegnõi megjelenést varázsoljanak az egyszerû szobalánynak. Minden egyes jelenet, melyben Marisa nem az egyenruháját viseli, hanem valami mást, arra utal, milyen másképp tekint rá ekkor a világ - különösen igaz ez a parti-jelenetre, ahol õszibarackszín estélyi ruhában és Harry Winston nyakékben pompázik. "Christopher is látta már õt korábban egyenruhában, és akkor észre sem vette - mondja Wolsky. - Amikor Marisa belép a szálló szalonjába azokban az elegáns holmikban, ugyanaz a nõ, de többé nem láthatatlan."
A forgatás során a Waldorf Astoria körül gyakran rajongók és bámészkodók nagy tömege gyûlt össze, és érdekes módon, amikor Lopez szerepe szerint az egyszerû formaruhát viselte, alig vették észre!
Karl Walter Lindenlaub operatõr és a rendezõ azon fáradoztak, hogy a Beresford Hotelen belüli két "világ" kontrasztját vizuálisan is a lehetõ legpontosabban érzékeltessék. A személyzetnek fenntartott enteriõröket a Waldorf Astoria hasonló helyiségei modellezték: a hely rideg, a fények mesterségesek, szûk terek és csövek mindenütt. A vendégeknek fenntartott luxuskörnyezetet ellenben a filmesek fényûzõnek és barátságosnak építették meg. "Ebben a térben szép, meleg fények uralkodnak - mondja Wang. - Nyugodt és tágas, éles ellentétben áll az alsó helyiségekkel, melyek mindig zajosak, a mennyezet alacsony és kevés a hely."
Marisa otthona Bronxban van, ehhez Wang olyan környéket keresett, mely ugyan szegényesen fest, mégis megvan a maga sajátos jellege, és elég ízléses is. Musky, aki korábban is dolgozott már Bronxban, talált egy kétcsaládos társasházakból álló épületsort a Morris Heights részen, mely tökéletesen megfelelt a céloknak. "Ismerem az itt lakó embereket - mondja Musky -, nagyon büszkék arra, amijük van, legyen az bármilyen szerény is. Úgy éreztem, ez iránt ki kéne fejeznünk megbecsülésünket."
A ház külsõ felvételei a Clifford Place-en készültek, ez egy rövid utca, mely több lépcsõsorban végzõdik. "Két okból is alkalmas volt a helyszín - mondja Musky. - Egyrészt mutatja, hogy Marisának és fiának minden áldott reggel fel kell másznia ezeken a lépcsõkön, és ez mindennapos küzdelmük szimbóluma. Másrészt azonban Marisa egy takaros kis házban lakik, mely kedves oázis számára és éppen megfelelõ környezet a fiának."
Christopher Marshall irodáját a brooklyni Borough Hallban rendezték be, és forgattak több New York-i helyszínen és épületben, többek között a Public Library termeiben, valamint a Metropolitan Múzeumban, ahol a báli jelenetet vették fel.
"time is not money"
