keresés:

hossza: 75 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  rajzfilm, mese, családi
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár minden korosztály látogathatja

információ:

vissza a rövid leíráshoz

A Walt Disney Pictures új produkciója, A DZSUNGEL KÖNYVE 2. vidám, mókás folytatása az 1967-es mestermûnek. A rajzfilm a DisneyToonban, a Disney egész estés filmekkel foglalkozó mûhelyében készült. A film eredeti, amerikai verziójában olyan sztárok kölcsönözték a hangjukat a figuráknak, mint John Goodman (Balu) vagy az Oscar-díjra jelölt Haley Joel Osment (Maugli).
A DZSUNGEL KÖNYVE 2. története röviddel azután kezdõdik, ahol az elsõ film végzõdik, amikor is Maugli két világ közé kerül. A kisfiú jelenleg a faluban az emberek között él, és életében elõször megtapasztalja, mi is az a családi szeretet. Új életének része kis mostohaöccse, Ranjan és a legjobb barátja, Shanti, a falubeli lány. Azonban egy faluban élni azt is jelenti, hogy emberi szabályokat kell követni. Ezek a szabályok korlátozzák Maugli szabadságát, azt, amit amit a dzsungelben felnövekvésekor élvezett.
Másfelõl, Maugli még mindig érzi a dzsungel ritmusát a szívében. Hiányzik neki régi pajtása, Balu, aki úgyszintén hiányolja kis emberkölyök társát. Miközben a bölcs párduc, Bagira és Háti ezredes elefánt õrjárata megpróbálja Balut távoltartani Maugli új életétõl, Maugli megfertõzi a falubéli gyerekeket dzsungelszeretetével. A gyerekek születésük óta a dzsungel veszélyeirõl tanultak, és megtiltották számukra, hogy belépjenek ezen rejtélyes lombok közé. Azonban Maugli magávalragadó dala ártatlanul a dzsungel felé vezeti a falubeli gyerekeket -szerencsére Maugli mostohaapja megállítja õket, és azonnal megbünteti Mauglit engedetlenségéért.
Eközben Balu nem az egyetlen, aki Maugli közeli viszontlátását reméli - az emberevõ Sir Kán is türelmetlenül várja, hogy revansot vegyen megaláztatásáért. A tigris belopódzik a faluba, remélve, hogy megtalálja a fiút, ahogyan Maugli is a dzsungelbe szökik Balu segítségével. Shanti eközben annyira aggódik Maugli miatt, hogy úrrá lesz saját félelmén, és a vadonba megy a fiú után - õt pedig, tudta nélkül a kis Ranjan követi.
Miközben Balu arról gyõzködi az embergyereket, hogy az õ helye a dzsungelben van, az egész falu a fiú felkutatására indul. Ezt a jelenetet egy Busby Berkeley-stílusú szám, a "V-A-D" kíséri. Mindannyian Mauglit keresik - a hipnotikus kígyó, Ká harapnivaló után áhítozva, Sir Kán véres bosszútól vezérelve, és a falubeliek is a dzsungelt kutatják, hogy a fiút megtalálják és biztonságba helyezzék. A végén Shantinak és Balunak szövetkeznie kell, hogy segítsenek közös pajtásuknak legyõzni a gonosz tigrist... Mauglinak döntenie kell a régi barát és az új családja között.

A PRODUKCIÓRÓL

A megalapítása óta eltelt 18 évben a Walt Disney Television Animation piacvezetõ cég a minõségi rajzfilmgyártásban, beleértve a mozifilmeket, videómegjelenéseket, tévésorozatokat és fõmûsoridõs különlegességeket. A Disneytoon Studios a Walt Disney Television Animation mozifilmekre szakosodott ágazata. Elnöke David Stainton, ügyvezetõ alelnöke Sharon Morill. A DZSUNGEL KÖNYVE 2. a részleg hetedik egész estés filmje, amely a sikeres, 2002-ben bemutatott Visszatérés Sohaországba címû produkciót követi. A részleg elõzõ produkciói között található a Tigris színre lép, a Goofy és a "Recess: School’s Out!".
A Rudyard Kipling klasszikus meséjébõl filmvászonra animált mesternûvet, A dzsungel könyvét 1967 október 18-án mutatták be. A Wolfgang Reitheman által rendezett 78 perces film - az utolsó egész estés rajzfilm, melynek munkálatait személyesen Walt Disney felügyelte - a stúdió egyik legnagyobb sikere lett. A karakterekhez Phil Harris, Sebastian Cabot, Louis Prima, George Sanders, Sterling Holloway, J.Pat O’Malley és Bruce Reithman kölcsönözték a hangjukat. A filmet 1978-ban, 1984-ben és 1990-ben ismét bemutatták, és 1991-ben videón is megjelent.
A kaland folytatásában Steve Trenbirth rendezõ, illetve Chris Chase és Mary Thome producerek új történetükben számos témát felelevenítettek az eredeti filmbõl. Egyebek között Balu és Maugli elbájoló kapcsolatára igyekeztek helyezni a hangsúlyt; többet akartak az emlékezetes jazz-alapú zenébõl; és meg kívánták idézni az eredeti film humorát is.
"Az eredeti film nyitva hagyta az ajtót, hogy felfedezzük ezeknek a csodálatos szereplõknek a jövõjét - mondja Thome. - Természetesen vezetett minket egy következõ Maugli-történethez, ami olyan univerzális kérdésekkel néz szembe, amivel mindenki szembekerül élete során - ami a kapocs a múltunk és jövõnk között."
Az eredeti film legendás, már-már érinthetetlennek tetszõ klasszikus, és ez a körülmény "nehéz üggyé tette a folytatást", fogalmaz Thome. Azonban - ahogyan Chase magyarázza - csakugyan lehetetlen volt kihagyni a lehetõséget, hogy meglátogassuk régi barátainkat. Különösképpen élvezetes volt felidézni azt pajtási bajtársiasságot, ami Balu és Maugli között alakult ki - és az eredeti mese olyan új, lebilincselõ karakterek megalkotására inspirálta az alkotókat, mint Shanti és Ranjan.
"Nem lehet ellenállni annak, hogy ne meséljünk el egy másik történetet ezekkel a karakterekkel, különösen egy olyan fenséges kapcsolatról, ami Balué és Mauglié. - mondja Chase. - Nem tehetsz róla, több idõt akarsz tölteni ezekkel a karakterekkel. Minél többet gondolkodtunk errõl, annál inkább ráébredtünk, hogy nagyszerû lehet Maugli számára megtalálni a helyét sajátjai között, de mégis hiányolja gyerekkori élményeit."
Miután kialakult a történet, a film készítõi a film "ritmusát" álltak neki megalapozni - a kísérõzene erõteljes dixiland jazz és big band hatásokkal telített. Joel McNeely zeneszerzõ (Visszatérés Sohaországba) alkotta ezt a zenét, ami - amellett, hogy teli van új, érdekes hangzásokkal - sok mindenben emlékeztet az eredeti film klasszikus témáira. "Joel zenéje megengedi számunkra, hogy megálljunk és élvezzük a szív pillanatait, azokat a pillanatokat, amikor látjuk a karaktereket kibontakozni" - mondja Chase.
Amikor a történet és a dalok elkészültek, Steve Trenbirth rendezõ és Mike Peraza mûvészeti vezetõ a film formai megoldásaira kezdett koncentrálni. Trenbirth és Peraza megszámlálhatatlan órát töltött az eredeti film és annak minden elérhetö anyagának tanulmányozásával. A filmkészítõk a klasszikus mûvet mint modellt használták, de sok szempontból váltotattak is annak képi világán: például telítettebb színpalettát használtak, hogy a dzsungelt még gazdagabb és vibrálóbb hellyé tegyék.
"A mai technológia hihetetlen szabadságot ad a kameramozgásban - mondja Trenbirth. - Képesek vagyunk kiemelni a mûvésziességet és egy sokkal filmszerûbb megközelítést tudunk adni a kameramunkának, abban az értelemben, hogy hogyan állítjuk be, alapozzuk meg és mozgatjuk a felvételek alatt. És mint mindig, a legnagyobb kihívás a legmodernebb technikák és a hagyományos animáció összeházasításának problémája. Nem akarjuk, hogy ezek a hatások bármilyen zavarodást okozzanak - azért vannak, hogy kiemeljék a történetmesélést."
A számítógépes képalkotásnak döntõ szerepe volt az egész filmben, különösen abban az epizódban, amelyet a "V-A-D" címû dal fest alá. Ebben a jelenetben, ahol közel 100 különbözõ állat énekel és táncol, a számítógépaniomációnak nagy szerep jutott: e technikával lehetõvé vált a kamerának az állatok közötti és az állatok körüli mozgása. "Ez a film legösszetettebb része - valamint a legösszetettebb jelenet, amin valaha dolgoztam, és amit valaha láttam - mondja Thome. - A hagyományos animáció értelmében a mûvész fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fokozza, tökéletesítse a létrehozott szereplõk elõadását. Különösképpen a karakterek azon játékára fókuszálva, amikor nincs párbeszéd, ahol az animátoroknak a karakterek gondolatait és érzelmeit a szemük és arcuk kifejezésével kell közvetíteniük."
"Nagyon sok animációs mozinál a csendes pillanatok ábrázolása jelenti az igazi kihívást: amikor a szereplõknek igazán játszani kell, hogy ezzel kimutassák az érzelmeiket, gondolataikat - mondja Trenbirth. - Amikor megérthetjük örömüket és fájdalmukat szavak használata nélkül, amikor láthatjuk a karakter lelkét. Ezek azok a pillanatok, amikor a figurák nem mondanak semmit, mégis ezek hatása a legerõsebb."
Trenbirth és Peraza ugyancsak különös figyelmet szentelt a lassan feltárulkozó Sir Kánnak. Árnyékban tartották a film elején, hogy jelezzék sértett büszkeségét. A történet elõrehaladtával csak lassan mutatják meg a maga testi valójában a bosszúszomjas vadállatot.
"Sir Kán szó szerint egy sétáló, lélegzõ, lopódzó naplemente - nem tudod levenni a szemed róla - mondja Peraza. - Képesek voltunk kiemelni a színeit, tónust adva neki, és peremszíneket - ami még jobban hat a dzsungellel a háttérben -, hogy kiteljesedjen, mûvészien kiugróvá váljon a karaktere."
A másik oldalon Balut egy cukorfalat, ennivaló állatként kezelték, ami megkívánta, hogy lágyítsanak rajta minden éles kameraállásban - kifejezetten a karmait és a füle körüli szõrcsomókat illetõen.
"Walt Disney felfedezte: Miki egér népszerûségének egyik oka, hogy a figura megtervezésekor nagy szerep jutott a kör alakú formáknak - mondja Peraza. - A kör alakú formák és lágy alakzatok nem fenyegetõek, és a gyerekek nagyon jól fogadják azokat. Balu figurájánál ezt az irányelvet követtük."
"A produkcióban résztvevõ csaknem valamennyi mûvész Walt Disney miatt vágott bele az animációba - mondja Chase. - Ezen a bizonyos filmen dolgozni - amelynek történelmi jelentõségét az eredeti, klasszikus mozi adta - abszolút inspiráló volt."

A ZENE

Joel Mcneely érdekes kísérõzenét vázolt fel A DZSUNGEL KÖNYVE 2. számára, míg Paul Grabowsky és Lorraine Feather - a zene/szöveg dalszerzõ csapat tagjai - a megkapó, új dalokat írták.
A kiváló Eastman School of Musicban zeneszerzésbõl diplomázott McNeely közel 40 film és televíziós sorozat zenéjét szerezte, beleértve a Disney Visszatértés Sohaországba címû produkciójához, a Katona és a "Vegas Vacation" címû akciófilmekhez, Jim Cameron sorozatához, a "Dark Angel"-hez és a "Tiny Toon Adventures" címû rajzfilmsorozathoz írt szerzeményeit is. Több mint 30 klasszikus filmzenei album karmestere, a többi között a Hitchcock-filmek zeneszerzõje, Bernard Hermann munkáinak egész gyûjteményét készítette el a Varese Recordsnak. Ezen munkák között található az, amelyért a legelsõ Gramophone Awardját kapta.
Az Ausztráliából származó Grabovsky számos, fõmûsoridõben sugárzott tévésorozat zeneszerzõje, olyanoknak, mint például a "Janus" címû a tárgyalótermi dráma vagy a "Phoenix" címû krimisorozat. Legfrissebb munkái között található a televíziónak gyártott "Noah’s Ark" (Noé bárkája), Jon Voight fõszereplésével és két, a kritikusok által elismert Michael Caine-film, a "Last Orders" és a "Shiner".
A legendás jazz-történész, Leonard Feather lánya, Lorraine Feather szakmai tapasztalata rendkívül sokat jelenetett a produkció számára. Feather elsõsorban a jazzben járatos, de szívesen vállalkozik rajzfilmzene írására is: egyebek között õ szerezte a zenét a "The Lionheart" és az "All Dogs Go to Heaven" címû sorozat számára.
McNeely jó ideig jazz zenészként mûködött (szaxofonon játszott), és a jazzben szerzett tapasztalatait jól tudta kamatoztatni egy olyan kísérõzene megírásánál, ami dixieland, New Orleans-i jazz, big band és boogie-woogie hatásokat egyesít magában. "A film alatt végig mozgat a jazz, a zene és dalok soha nem engednek hátradõlni a székedben, és nem engednek elszakadni a látottaktól - mondja Trenbirth. - Azt akartuk, hogy maradj a filmben. Soha nem csak nézd A DZSUNGEL KÖNYVE 2.-t, hanem éld bele magad a történetbe, érzed át a szereplõk helyzetét."