információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Himalája meredekein, árpaföldek lankái közt, 5000 méter magasban terül el Dolpo tájegysége. Egy kis tibeti faluban járunk. Az ott élõ, a zord klímában megedzõdött emberek egyetlen bevételi forrása a felsõ-tibeti só. Só, melyet minden évben õk maguk termelnek ki, majd cserélnek el gabonára messze, nagyon messze, a hegyek lábánál, a gazdagon termõ nepáli völgyekben. A hosszú, fáradtságos út az otthontól a völgyekig komoly próba elé állítja ezeket az egyszerû, csöndes embereket, akik minden áldott évben a túlélés hõseivé válnak. Hisz vészterhes útjuk során minden lépés halálos lehet. Öregek, nõk s gyermekek küzdenek együtt nem csupán saját, de teherhordó jak-társaik sorsáért is. Heteken, hónapokon keresztül gyalogolnak nekifeszülve a szélnek, dacolva a hóviharral és a gleccserek csapdáival.
A film a falu agg vezére, Tinle utolsó útját követi nyomon, miközben a felnövekvõ fiatalok leckét kapnak bölcsességbõl s beavatásból. A már-már eposzi vándorlások során nem ritka, hogy hol a megpróbáltatások, hol a szerelmek, hol pedig a generációk közti gyûlölködés tragédiát szülnek, fájdalmasan megosztva a közösséget.
Az eltökélt gyõzni akarás folyamatos feszültséget teremt a filmben, mely van, hogy bújtatottan van jelen, van, hogy az erõszak erejével kicsap, de olykor egy gyermek tiszta kacajában, naiv büszkeségében, az õ megilletõdöttségében, gyengédséget lop a szereplõk s a nézõk szívébe, így hozva váratlan enyhet s megkönnyebbülést.
Megkapó, hogy a film szereplõi közül csupán egy játszott már korábban filmben. A többiek épp olyan egyszerûen szép emberek, amilyeneket alakítanak. Míg a lélegzetelállítóan szép felvételekben gyönyörködünk, sokan tanulunk Sorsról s Emberségrõl.
A film rendezõje éveket töltött Tibetben, s élt a filmben szereplõ emberek között. Az õ valós történeteikbõl született e film. A Himalája producere, Jacques Perrin a Mikrokozmosz producereként, illetve a Vándormadarak rendezõjeként lehet ismerõs a nézõk számára.
A filmet 2000-ben Oscar-díjra jelölték Legjobb Külföldi Film kategóriában. 2000-ben a Himalája elnyerte a Legjobb Operatõr és a legjobb Filmzenének járó César-Díjat.
Eric Valli, a film rendezõje ismeri az ösvényeket, amelyek a Himalája legmagasabb csúcsaira vezetnek, amerre a dolpoi karavánok vonulnak állataikkal. Az évek és az utazások során, amelyek a dolpoi falvakba vezették, Eric Valli megtanulta az ott élõk nyelvét, a testvérük lett, tanúja szenvedéseiknek, társuk a boldog idõkben. A bensõséges tudás, amit errõl a földrõl szerzett, a film szempontjából felbecsülhetetlen élettapasztalat.
Ennek a más életnek a megtapasztalásából Eric Valli olyan filmet akart készíteni, amely tiszteletet állít az ott élõ embereknek, századok túlélõinek, akik nem foglalkoznak a mi harmadik évezredünkkel.
HIMALÁJA - egy vezér gyermekkora - egy tõlünk távol élõ közösségre vetett pillantás. Ott a magasban, ahol nem nõnek fák, az emberek ugyanazokat a drámákat hordozzák és ugyanazok a vágyak vezérlik õket. Messzire mennek kalandot keresni, hogy aztán végül ugyanazt tapasztalják meg: A legszebb emlékek, a leggazdagítóbb tapasztalatok, életünk meghatározó történései mindig a másokkal átélt pillanatokról szól...
Párizsból érkezett technikusok, dolpo-i asszonyok és férfiak, hosszú hónapokon keresztül mindannyian osztoztak ugyanabban a létben, mindannyian hitték, hogy a film megéri a fáradtságot és mindannyian a legjobbat nyújtották önmagukból. A testvériességnek errõl az élményérõl tanúskodik a film, az õ filmjük.
"time is not money"
