információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
George Wade (Hugh Grant) New York egyik vezetõ ingatlanfejlesztési vállalatának felelõs pozícióját tölti be, ámbár a felelõsség és a komolyság nem erõs oldala. Bátyja, Howard (David Haig) a Wade Corporation agya és üzleti sikereinek motorja, és egyáltalán nem nézi jó szemmel testvére hóbortját. George ugyanis elõszeretettel alkalmaz jogtanácsosként kétes ajánlólevéllel érkezõ, ám rendkívül csinos jogásznõket, viszonyt kezd velük... és ez addig tart, míg az illetõ hölgy valami költséges hibát vét, melyért Howard végül kirúgja õket.
Most azonban betelt a pohár, Howard választás elé állítja öccsét: alkalmaz végre egy komoly ügyvédet, vagy búcsút mondhat a részvényeinek. Így kerül a céghez Lucy (Sandra Bullock), a Harvardon végzett, intelligens, stratégiai elmével, erõs környezetvédelmi és szociális lelkiismerettel megáldott ügyvéd, akinek voltaképpen esze ágában sincs meghajolni a cég elképzelései elõtt. Épp ellenkezõleg, megpróbál hatni George-ra, hogy akadályozza meg a szomszédságában lévõ közösségi centrum lerombolását, és hogy helyére lakásokat építsenek. Mikor George ígéretet tesz, elfogadja az állást. Ám ahogy telnek a hónapok, Lucynek egyre több álmatlan éjszakát szerez új állása és új fõnöke.
George ugyanis mindinkább személyi asszisztenseként kezdi kezelni a nõt, késõ este tanácsokért hívja fel, és lassan már nyakkendõt sem tud választani nélküle. Lucynek elege lesz a megpróbáltatásból, és beadja felmondását. George azonban megmakacsolja magát, nem akarja elengedni, hacsak nem találnak egy hozzá hasonló, vagy még jobb utódot a helyére.
Az új jelölt, June Carter (Alicia Witt) valóban megfelelõnek tûnik: kevés ugyan a tapasztalata, de fiatal és csinos, és George-nak rögtön megakad rajta a szeme. Ám hamar kiderül, ezt a nõt nem olyan fából faragták, mint elõdjét, aki a cég tekintélyes anyagi eszközeit értelmes célokra igyekezett fordítani. June megalkuvó, mellette nyugodtan alhat George lelkiismerete, tovább élvezheti a gazdagság kényelmét és felületességét, és persze randevúzhat vele.
Lucy visszatér korábbi munkájához, ám boldogtalannak találja az életet George után. Amikor együtt látja June-t és régi fõnökét, rá kell jönnie igazi érzéseire. Közben George is küszködik a hiánnyal, melyet sokoldalú tanácsadója, bizalmasa hagyott maga után... Túl késõ lenne mindkettõjüknek megvallani az érzéseiket?
A FILMRÕL
Sandra Bullock és Hugh Grant most elõször játszanak együtt, Bullock és Mark Lawrence rendezõ azonban már jól ismerik egymást a Beépített szépség és a Mint a hurrikán címû filmekbõl, melyeknek Lawrence volt a forgatókönyvírója. "Riasztó, egyben nagy kihívást jelentõ feladat romantikus vígjátékot készíteni - mondja Bullock. - Már azt is elég nehéz elérni, hogy egy film igazán humoros legyen, de eltalálni hozzá a megfelelõ résztvevõket, komolyan feladja a leckét az alkotóknak."
Bullock és Grant mindketten színészként és producerként is dolgoznak, és már régóta keresték az ideális projektet a közös munkához. "Mindig is szerettem volna Sandyvel dolgozni, mert nála jobban senki sem érzi ezt a fajta vígjátékot" - mondja Grant.
"Hugh nemcsak tehetséges komikus, hanem vérbeli filmkészítõ és hihetetlenül felkészült színész" - adja vissza a bókot Bullock.
A film forgatókönyvén Lawrence a Beépített szépség utómunkálatai alatt kezdett el dolgozni, és végig Bullock és Grant járt a fejében a szerepek írásakor. "Tetszett az ötlet, hogy olyan emberekrõl szól a történet, akik ugyan egymás mellett dolgoznak és szoros kapcsolatban állnak, mégsem jut eszükbe soha, hogy az egymás iránt táplált érzéseikkel foglalkozzanak" - mondja Lawrence.
Bullock tudtán kívül segédkezett a forgatókönyv létrejöttében: "Mindig átkukucskáltam Marc válla fölött a laptopjára, elolvastam a már kész jeleneteket és hozzátettem a magam ötleteit - mondja. - De fogalmam se volt róla, hogy olyasvalamibe nyúlok bele, amit nekem szán. Nagyon tetszett a két fõszereplõ közötti dinamika. Egymás idegeire mennek, az ember mégis azt szeretné látni, hogy jól kijönnek egymással, akkor is, ha ez lehetetlennek tûnik. Végül is fel kell tenniük maguknak a kérdést: »Túl késõ megmondani neki, hogy szeretem?« És hogyan vállaljuk a kockázatot, mikor nem vagyunk biztosak a másik érzelmeiben?"
"Miután elolvastam a forgatókönyvet, elküldtem néhány közeli barátomnak, hogy vajon õk is ugyanolyan viccesnek találják-e, mint én - mondja Grant. - Marc nagyszerûen vegyíti az elmésséget az emberséggel. Mindig is szerettem volna játszani egyik forgatókönyve alapján készült filmben. Ebben a történetben leginkább a két ember közti közeli kapcsolat tetszett, amelynek ellenére mégis képtelenek észrevenni egymás iránt érzett szerelmüket, míg majdnem késõ lesz."
A két fõszereplõ nemcsak Lawrence forgatókönyvében bízott, hanem rendezõi munkáját is elismeréssel figyelték. "Marc nagyon jól kezeli a színészeket - mondja Bullock. - Nem fél megmondani nekem, ha valami nem mûködik. És más író-rendezõktõl eltérõen lazán változtat a forgatókönyvön, akár a forgatáson is."
"Az írás elég magányos tevékenység - mondja Lawrence -, rendezõként viszont állandóan van körülötted valaki. Nagyon élveztem azt az energiát és összetartást, melyet a több száz ember között tapasztaltam, a színészektõl kezdve a stáb minden tagjáig."
Sandra Bullock is örült kettõs feladatkörének. "Szeretem több oldalamat is hasznosítani, és néha jobban élvezem a produceri teendõket, mint a színészi feladatokat, mert nagyobb teret ad az együttmûködésre - mondja. - Az általam játszott Lucy szociálisan érzékeny jogásznõ, intelligens és nagyon tartózkodó, és ilyet még sosem játszottam."
"Lucy szülei maguk is mindketten aktívista ügyvédek, ezért aztán lányuk gyakran érzi úgy, hogy elárulja õket és saját magát is azzal, hogy George-nak dolgozik - mondja Lawrence. - Úgy okoskodik azonban, hogy a férfi pénzével és lehetõségeivel, valamint a saját ötleteivel egy csomó jót tehet a világban. De nem hagyhatja figyelmen kívül azt az óriási konfliktust, hogy a Wade Corporation jogi ügyei mellett George nyakkendõivel, bútoraival és szerelmi életével is foglalkoznia kell."
"Lucy élete a George-hoz való alkalmazkodásról szól - folytatja Bullock. - A férfi élete lesz az elsõdleges, önmagára nem jut elég ideje. George tudja ezt, és visszaél az elõjogával. Mikor Lucy rájön: õ hagyta, hogy túl sokszor kihasználják, végül felteszi magának a kérdést: vajon miért hagyta ezt?"
"Úgy képzelem, Lucy már az elsõ találkozáskor beleszeretett George-ba - mondja Lawrence. - Szerintem rögtön vonzódni kezdett hozzá, és a benne dúló nagy vívódás is azóta tart: »Hogyan érezhetnék bármit is egy olyan férfi iránt, akit nem tisztelek?«"
Ez a belsõ konfliktus végül arra készteti, hogy sorsdöntõ lépésre szánja el magát. "Elhatározza, hogy nem vesztegeti tovább az életét arra, hogy ennek a felelõtlen majomnak a mindennapi szükségleteit szolgálja ki - mondja Grant. - Tehát felmond, George pedig mindent elkövet, hogy megakadályozza a kilépését, mert már élete szinte minden területén rá van utalva."
"George olyan világban él, ahol mindenkitõl azt hallja, amit hallani szeretne - magyarázza Lawrence. - Lucy az egyetlen, aki az igazat mondja neki, és ezt egyszerûen nem hagyhatja elveszni. Szereti a hízelgést, a pénzt és a körülötte rajzó mutatós nõket, de a jobbik fele tudja, hogy szüksége van olyasvalakire, mint Lucy."
A nõ azonban nem hajlandó tovább játszani a fõnök mindenese szerepet, és kéthetes határidõvel felmond - ebben az is benne van, hogy gondoskodik egy olyan utódról, aki még nála is jobb. Ekkor lép a képbe June Carter, aki tagadhatatlanul jól passzol George-hoz. "Izgalmas volt eljátszani a szerepet - mondja Alicia Witt -, mert egy romantikus vígjátékban a »harmadik« mindig egy prosti, egy jégkirálynõ vagy pedig valami igazán undok teremtés. Marc forgatókönyve azonban nagyon okosan elkerülte ezeket a közhelyeket, és June egyik kategóriába sem tartozik a felsoroltak közül."
"June maximálisan hisz abban, hogy a pénz jó dolog, és hogy aki tagadja ezt a tényt, az képmutató - magyarázza Lawrence. - Míg Lucy állandó bûntudatot ébresztett George-ban a gazdagsága miatt, és hogy nem tesz vele semmit a rászorulók érdekében, addig June úgy áll a kérdéshez, hogy George nagyszerû, megérdemelte mindezt, és élvezze kedve szerint. A férfi számára tehát rendkívül csábító a lehetõség, hogy egy szép, intelligens nõ szájából hallja, mennyire tökéletes ember is õ."
"A csábítás kölcsönös - jegyzi meg Witt -, s ez nemcsak annak tudható be, hogy George gazdag, szexi és okos. Azt hiszem, June kicsit naiv, és õszintén hiszi, hogy ez a dolog mûködõképes. Ugyanakkor George számára sokkal könnyebb elfogadni, hogy tetszik egy nõnek, akirõl nem tud semmit, mint a Lucy iránti igazi érzéseirõl elmélkedni."
Lucy eleinte felszabadultnak érzi magát, ahogy elhagyja a céget, ám hamar rájön, hogy nem tud szabadulni az érzéseitõl. "June érkezése elõtt Lucy sosem tartott George egyetlen nõjétõl sem - mondja Lawrence. - De most komoly riválisa akadt, nem egy 18 éves buta fruska, hanem egy attraktív, tanult nõ. Amikor tehát azt látja, hogy George vonzódik hozzá, a kapcsolatuk igazinak tûnik mindahhoz képest, amit eddig látott nála."
"Lelke mélyén George érzi, hogy szereti Lucyt, bár ennek nem ébred tudatára mindaddig, amíg a nõ ott nem hagyja" - mondja Grant.
"Élete szerelme ott dolgozott az ajtaja elõtt hónapokon át, de George erre majdnem túl késõn döbben rá - mondja Lawrence. - El kell határoznia, hogy egyszer az életben elég bátor lesz ahhoz, hogy a szívére hallgasson, tekintet nélkül a következményekre. Hugh Grantet megfigyelni ebben a munkában olyan volt, mint Willie Mayst nézni a baseball meccseken. Tökéletes az idõzítése, játékában ügyel a legapróbb részletekre is, és igazi komikumot képes közvetíteni anélkül, hogy komolytalan lenne."
"Leginkább Hugh munkafegyelmét és perfekcionizmusát csodálom - teszi hozzá Bullock. - Állandóan azon gondolkodik, hogyan lehetne javítani egy-egy jeleneten, hogyan tudná segíteni és támogatni a körülötte levõket. Emellett képes kilépni a jelenetbõl, és kívülrõl meglátni, hogy mire van szüksége nemcsak az õ karakterének, hanem az egész filmnek."
Grant szerint Bullock remek légkört teremtett a forgatáson. "Ugyanolyan hatással van rád, mint az a barátod, akivel nem néztek egymásra, mert ha mégis, akkor rögtön nevetésben törtök ki - mondja. - A forgatás során végig nevetési problémákkal küszködtünk. A stábnak teljesen az idegeire mentünk."
"Az emberek azt hiszik, könnyû, amit Sandy csinál - mondja Lawrence. - De az az igazság, hogy rendkívül nehéz. Úgy tesz mulatságossá egy jelenetet, hogy közben nem vész el a valóságossága. Remek tapasztalat volt vele dolgozni rendezõként és forgatókönyvíróként egyaránt."
A FORGATÁSRÓL - HELYSZÍNEK, DÍSZLETEK, JELMEZEK
A film forgatása 2002 februárjában kezdõdött Manhattan üzleti negyedében. A filmbeli Wade Corporation székházának külsõihez Peter Larkin látványtervezõ a Lucent Buildinget választotta, és a cég logóját egy hatalmas W betû jelentette. "Azt akartuk, hogy a történetben minél nagyobb szerephez jusson a város és egyedülálló építészete, és igyekeztünk mindezt újszerû módon megmutatni - mondja Bullock. - Ezért olyan magasságból filmeztünk, mintha átkukucskálnánk az épületek fölött, és ránéznénk a háztetõkre, ahogy azt rendesen nem láthatjuk."
George tágas, Greenwich Village-i háromszintes luxuslakását a Sky Stúdióban építették fel. "George lusta ugyan, de mûvelt és jó ízlése van, és az otthonának ezt kell tükröznie - mondja Larkin. - Hugh azt javasolta, hogy nézzük meg a Sensationals nevû angol mûvészcsoport képeit, és engedélyt kaptunk, hogy ezek közül néhánnyal díszítsük a lakást."
Lucy sokkal szerényebb körülmények között él, az õ otthonát egy Brighton Beach-i lakásban vették fel. "Elõször arra gondoltunk, hogy nagy rumli lesz nála, és olyannak állítottuk be a lakást, mintha a nõ túl elfoglalt lenne ahhoz, hogy rendet rakjon - mondja Larkin. - De Sandra úgy érezte, hogy Lucy ennél sokkal rendesebb, és ezért csinosabbá tettük a szobákat."
"Azt akartam, hogy Lucy lakása tükrözze gazdája mániákusságát; õ ugyanis olyan ember, aki még a lefekvéshez is határidõnaplót használ - mondja Bullock. - Megkértem Petert, hogy építsen egy mozgatható polcot az ágy közelébe, melyen elférnek Lucy elektronikus és kommunikációs kütyüjei, például a laptopja és a mobiltelefonja. Meg akartuk mutatni, hogy az otthonában semmi sem szól a magánéletrõl - a fürdõszoba, a konyha és az asztal mind egy lépésre vannak George-tól. A lakás összes eleme inkább a féri életérõl szól, mint Lucyérõl."
Lucy ruhatárához Gary Jones jelmeztervezõ egy feltûnõ fekete-fehér ruhát tervezett, melyet Yves St. Laurent és Valentino kollekciója ihletett. "Klasszikus külsõt terveztünk, melyet Lucy professzionista stílusával elegyítettünk: nõies, de praktikus - mondja Jones, aki további inspirációért a 30-as, 40-es évek filmjeihez fordult, valamint Audrey Hepburn és Katherine Hepburn stílusához. - George-nak pedig több mint jó érzéke van az öltözködéshez, elegáns John Tudor öltönyöket visel, illetve tengerészkék szmokingot a cirkuszi gála-jelenetben."
"time is not money"
