információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
1944 szeptembere. Egy erdõ tisztása. Német katonák sziklához kötözik az SS egyenruhába öltöztetett finn orvlövészt, Veikot, hogy felfigyeljen rá egy orosz és végezzen vele. De Veiko talpraesett fiatalember, tudja, hogy a háborúnak hamarosan vége, és életbe akar maradni. Többszöri sikertelen próbálkozás után végül egy zseniális húzással megszökik, és egy lapp parasztasszony, Anni házában talál menedéket. Anni már egy középkorú, agyrázkódást szenvedett, szovjet katonát ápol a házában, akit az úton talált. (Õk hárman csak a saját nyelvükön értenek, de személyiségük magáért beszél. Csak a film nézõi értik mindhárom szereplõt, a feliratot olvasva.) A két férfi látszólag ellenségek. A szovjet katona meg akarja ölni a finnt, mert német egyenruha van rajta, és közben mindkettõ a nõ kegyeiért verseng. Iván, a megszállottan idealista kapitány a fiatal, jóképû Veikoban csak a fasisztát látja. Veiko próbálja elmagyarázni neki, hogy õ valójában finn egyetemista, és a háború már szinte véget ért. Ehhez Tolsztoj "Háború és béké"-jébõl, Dosztojevszkij "A félkegyelmû"-jébõl és Hemingway "Búcsú a fegyverektõl"-jébõl idéz. Amikor így végre megértik egymást, jó barátokká válnak. Anni, az egyszerû parasztasszony, szinte középkori körülmények között él. Nyugalma és egyszerûsége rádöbbenti a két férfit, hogy nem a ruha és a nyelv teszi az embert. Nála az élet folyamatos küzdelem a természettel. Férje négy éve vonult be katonának. Félreérhetõ, burkolt célzásokkal próbálja ágyába csalogatni mindkét férfit, akiket a halál torkából hozott vissza. A mese drámai fordulatot vesz, amikor szintén a félreértésekbõl adódóan Veiko súlyosan megsérül. A varázslatos fináléban Anni - aki bevallja, hogy valódi neve "Kakukk" - hagyományos lapp rítus segítségével próbálja elérni, hogy Veiko lelke ne távozzon a holtak birodalmában. Dehogy távozik, sõt: egy utódot hagy maga után, de nem csak õ, Iván is...