microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Becsületkódex (2002)
La Mentale
Mentale, La

. . . . . . . . . . 7.81
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 4
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 116 perc
nemzetiség:  francia
műfaj:  maffia, akció
eredeti nyelv: francia
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
AZ ALKOTÓK ÉLETRAJZA


Rendezõ - MANUEL BOURSINHAC
1954. Október 7.

Manuel Boursinhac 1989-ben rendezi meg elismerést keltõ Le Langage des fleurs (A virágok nyelve) címû rövidfilmjét, majd ’98-ban elsõ nagyjátékfilmjét, az Un pur moment de rock'n'roll-t (A rock’n’roll egy tiszta pillanata). A kábítószerek romboló hatását feldolgozó két Vincent Ravalec novella nyomán készült film fõszerepeit Vincent Elbaz és Samy Naceri játssza. A Becsületkódex-ben (La Mentale), korunk banditizmusával foglalkozó, 2001-ben forgatott második nagyjátékfilmjében a Naceri testvérpáros, Samy, és bátyja, Bibi a két fõszereplõ.



SAMY NACERI (Yanis)
1961. Augusztus 2., Párizs, Franciaország

A legtöbben Samy Naceri-t valószínûleg a Luc Besson rendezte Taxi eszes, jó humorú, de garázda sofõrjének szerepébõl ismerik. Elsõ alakítását a szintén Luc Besson rendezte Léon a profi-ban, egy álarcos, banda-ellenes tüntetés résztvevõjeként játssza. Széles körben ismertté Thomas Gilou filmje, a külvárosok életét bemutató 1995-ös Raï teszi, melyben együtt szerepel az ex-pornósztárral, Tabatha Cash-sel. A Taxi 1998-as fergeteges sikerének köszönhetõen sikerül kilépnie az addig alakított bûnözõ karakterszerepeibõl, és jelölik a César-díj Legjobb Elsõfilmes Színész kategóriájára. A Taxi 2 és Taxi 3-ban játszott komikus szerepei mellett sok más produkcióban is részt vett. 2002-ben Samy Naceri a Becsületkódex kedvéért ismét banditabõrbe bújik; a bátyja, Bibi Nacery által neki írt karakterbe. Az elismertség mellett a megbecsültséget szerzõi filmekben való fellépéseivel keresi; pl. Isabelle Adjani-val játszik az egyik utóbb készült filmjében.


SAMUEL LE BIHAN (Dris)
1965.

Ha befejezi tanulmányait, festõ, rajzoló, és autószerelõ is lehetett volna az 1965-ös születésû Samuel Le Bihan-ból, ám egy barátjával mégis inkább a Cours Florent párizsi színészképzõ kurzusára iratkoztak. Az iskola befejeztével utcaszínház-társulatokkal utazik Európa-szerte, majd a Párizsi Színmûvészeti Fõiskolán tanul. Ezután New Yorkba megy, ahol egy kísérleti színházban lép fel. Ezt az idõszakot a Comédie Française-ben eltöltött két év (1995-1997) követi.
1994-ben Krzysztof Kieslowski Három szín - Piros (Trois couleurs - Rouge) címû alkotása fõszereplõinek egyike, illetve a Régis Wargnier rendezte Egy francia nõ (Une femme française) címû filmben szerepel. Bertrand Tavernier Capitaine Conan (Conan kapitány) címû 1996-os filmjének Norbert-szerepével változik meg gyökeresen szakmai megítélése; a Legjobb Elsõfilmes Színésznek járó César-díjra jelölik. Eztán Alain Corneau Cousin (A rokon), Laetitia Masson Á vendre (Eladó), és Jean-Paul Salomé Restons groupés (Maradjunk együtt) címû mozijaiban
játszik. 1999-ben Tonie Marshall Vénus beauté (institut) (Vénusz szépségszalon) címû filmjének szereplõje. A teljeskörû szakmai elismerést a 2000-es év hozza el számára a Fabien Onteniente jegyezte Jet Set-ben, de fõleg Christophe Gans a Farkasok szövetségé-ben (Pacte des loups) nyújtott alakításaiért. A Guévaudan-i Szörny legendáját földolgozó filmben Grégoire de Fronsac személyében õ volt a fõszereplõ.
A 2002-es évben négy filmet jegyez: Laëtitia Colombani Szeretni bolondulásig (A la folie, pas du tout), Guillaume Nicloux Une affaire privée (Egy személyes ügy), Manuel Boursinhac Becsületkódex (La Mentale), és Fabien Onteniente 3 zéros (3 nulla) címû, a foci világában játszódó vígjátékát.


Dris pár sitten töltött év után visszatér. Lise-hez költözik, a "komoly" csajhoz, aki valóban szereti, és várt rá. Újra akarják kezdeni. De élnek-e még a régi barátságok? És megkerülheti-e a törvényen kívüli világ Becsületkódexét?
A becsületkódex a bûnözõk íratlan szabályainak rendszere, mondja a Rouquin szerepét alakító, és a forgatókönyvet író Bibi Nacery. "Ez a törvényen kívül állók Tízparancsolata, sõt, "Százezerparancsolata"; mint nem árulkodni a rendõrségnek, hallgatni tudni, nem lenyúlni valamint meglopni barátot Csomó szép dolog, amihez mindenkinek tartania kellene magát a világban."
Dris-nek (Samuel le Bihan) pont az a baja, hogy a Becsületkódexet az õ köreiben már alig tartják be. Ez az egyik fõ oka, amiért tiszta szívébõl ott akarja hagyni ezt a környezetet. Mostanában szabadult néhány év priccsõrzés után, összebútorozott az õt valóban szeretõ Lise-zel, egy "komoly" lánnyal. Minden nap hajnalban kel, hogy zöldséges rekeszeket pakoljon Rungis-ban. És pont, pont a Becsületkódex nevében tartaná természetesnek Yanis, hogy visszatérjen a bandába, közéjük, és részese legyen az akcióiknak. "Ez egy végletes alak, akit csak egy dolog érdekel: minden rendben menjen körülötte, a családjában, a barátaival. A többit magasról..."
A Becsületkódex egy "több témát feldolgozó, de alapvetõen hitelességre törekvõ gengszterfilm." Hiteles. A rendszeresen visszatérõ szó mindazoktól, akik részesei voltak a filmbéli kalandnak.

A körülményekrõl

Elõször Bibi Naceri vázlatos szövegének hitelessége ragadta meg Samuel Boursinhac-ot. Már jó ideje bíztatta testvérét Samy Naceri, hogy írjon egy gengszterfilmet. Egy melville-i történetet áthatva a társadalmi valósággal. "Nem akartunk jó szívvel egy elnézõ filmet írni. Megmutatjuk az érzelmeinket is, igen, de a vadságot szintén És nagy teret engedtünk a családi viszonyok kibontakozásának, azok jó és rossz oldalának egyaránt."
Forgatás elõtt Manuel visszanyúlt inspirációért Scorsese-hez és Coppolához, John Fordhoz és Kurosawához. "Jó, persze, hogy megnéztem a keresztapát; de hát ezt muszáj! De a "Les affranchis"-t nem, pedig az is egy közösségrõl szól. Ábrázolásmódjában inkább klasszikus filmet szerettem volna forgatni, és Coppola kevésbé öntörvényû a rendezésben, mint Scorsese."
Csak dob a film hitelességén, hogy a statisztériában sok börtönviselt arc volt. A szereplõk közül is sokan - mint Samuel le Bihan nevetgélve megjegyzi - a "Naceri Akadémiáról" jöttek. Samy és Bibi gyerekei játszanak, és sok kis szerepben rokonok vagy barátok tûnnek fel. "Kivételeztünk velük már a próbák alatt is - meséli Bibi -, de ugyan úgy beváltak, mint bárki más. Ez nem nepotizmus! Egy csomót közülük is visszautasítottunk! De a statisztériába kellettek cigányok, észak-afrikaiak... Természetes volt, hogy a családtagjaink közül válogattunk. Miért ne részesítsünk elõnyben valakit, akit szeretünk, ha egyszer megfelel a betöltendõ szerepre? Meg ez a film szellemiségével is egybevág. Ez egy haverok filmje spanok történetérõl. Csak a kellemeset ötvöztük a hasznossal". Ha egymásról beszélnek, Bibi Naceri és Manuel Boursinhac is ugyan azt mondja: "tesó"
Valósághû, eredeti alkotás a Becsületkódex; épp ezzel éri el, hogy olyan, mintha egy másik világba csöppennénk; nincs benne politikai üzenet, nem rágják a szánkba, hogy ki a bûnös, és nem ajánlanak fel valamilyen megoldást.


Beszélgetés Manuel Boursinhac-kal

-Hogyan talált a témára?
Manuel Boursinhac: Egy napon Samy azt újságolta, hogy a bátyja épp egy huligánokról szóló történeten dolgozik, és kérdezte, hogy megmutassa-e a könyvet. Ez nem is annyira forgatókönyv volt, inkább különbözõ helyzetek, jelenetek sora. A szereplõk közti viszony sem volt világos, de éreztem, hogy a történet belülrõl jön - úgy tûnt Bibi ismeri ezt a világot... Hatalmas anyag elõtt álltunk, és én forgatókönyvírót akartam felkérni, de Bibi meggyõzött, hogy ketten is boldogulunk a munkával. Így indultunk. Megõriztük a terv dokumentumfilmekre jellemzõ anyagmennyiségét, és elkezdtünk a drámai szálon dolgozni.

-Mi az, ami ennyire megragadta a történetben?
M.B.: A hitelessége, és hogy nem hitvány bûnözõkrõl szól.
-Hogyan dolgozott a színészekkel?
M.B.: A jelenteket mindig forgatás elõtt szeretem kidolgozni, felvételnél már csak apró helyesbítéseket teszek; ott már csak finomhangolásról lehet szó. Az alapvetõ különbséget Yannis (Samy Nacery) és Dris (Samuel de Bihan) között abban látom, hogy Yannist belsõ tragédia feszíti. Caïddá akar válni, nagystílû bûnözõvé, és jól tudja, hogy a halál a játék részét képezi. Kitartóan csak küzd és küzd szerepének végzetessége ellen, míg Dris arról ábrándozik, hogy egyszer mindet helyrehozhat. Egyrészt megismerte, és aktív szereplõje volt a bûnözõk világának, hiszen innen indultak társakként Yannisszal; de õ megfizetett mindenért, megjárta a sittet, és különben is találkozott Lise-zel, a nõvel, akinek megfogadta, hogy megváltozik. Az õ választásainak történetében rejlik a film drámája, az ellentmondásban, hogy még mindig vonzza az éjszaka világa, a bûnözés, a könnyû pénz, de valahol csábítja a Lise képviselte hétköznapok világának bevett szokásrendszere, a rendes munka, a gyereknevelés elképzelt öröme. Yannisnak viszont érzelmileg és pszichológiailag is szüksége van Dris-re; érzi, hogy ha ketten vannak, semmi bajuk nem eshet, kiegészítik egymást, mint éj a nappalt, mint árnyék a fényt. Kettõsük tulajdonképpen a kétarcú Janus.
Érdekes volt a két színész instruálása közti különbség. Samy sokkal ösztönösebb, és ha sikerül kiépíteni egy bizalmi viszonyt, mindenben követ, és teljesen átadja magát a játéknak. Samuel hozzá képest sokkal inkább a technikára figyel, és mindig hangot ad kétségeinek; kezdetben sok idõnkbe telt egymás gyõzködése. Nagyon örülök annak, hogy a Samy-vel kettõnk közt kialakult viszonyra Samuel is ráérzett, szinte kedvet kapott egy ilyen munkahangulathoz, és lassan feloldódott õ is, elõhozva magából ezt a fajta ösztönös játékstílust. Samuel általában hétköznapi figurákat alakít, nem járatos ezekben a társadalmi rétegekben; azt hiszem fõleg ebbõl fakadtak kezdetben a kétségei. Érzõdött rajta, hogy nem találja a helyét, nehezen kap el egy-egy hangulatot, de a próbák során jól jött nekünk ez a bizonytalanság, hiszen egy feszült személyt kellett alakítania.
Azt akartam, hogy a filmbéli depressziós pillanataiban érezzük, hogy van valami, ami folyamatosan rágja belülrõl, valami, ami minden gondolata mögött ott izzik. Az a tény, hogy gyorsan kell élni, csak a jelenben, és a jelennek, mert a jövõ harc, bizonytalan harc.
Az elõkészítés szempontjából a filmben van egy családtörténeti szál is. Bibi és Samy testvérek. A két fõszereplõ is gyerekkoruktól fogva barát, együtt nõttek fel, együtt kezdtek lógni a suliból, tán pont ugyan abba a lányba voltak elõször szerelmesek, és együtt is követték el az elsõ csínytevéseket... Ezért arra kértem õket, hogy egyrészt találkozzanak, illetve, hogy alaposan dolgozzák ki a történetben ezt a vonalat, mert gyerekkori barátok közt egy szemvillanással, mosollyal minden lejön. Szóval a munkának ez egy nagyon fontos eleme volt, mert a rablóvilágban ez a gyerekkori kommunikációs rendszer alapvetõ. Folytatni akarják a gyerekkori játékaikat, csakhogy itt már éles töltényekkel lõnek.
A rendezésben arra törekedtem, hogy szembeállítsam a klán, a banda, a család melegét, a mediterrán hangulatú ünnepeket, a báty és nõvéri kapcsolatokat a bûnözõk dermesztõ világával. Mivel az erõszak ennek a világnak alapvetõ eleme, már a kezdeteknél kizártuk, hogy megszépítsük, dicsõítsük, idealizáljuk, vagy akár csak koreografáljuk. Az erõszaknak annak kellett lennie, ami: a borzalom megvalósulásának.

-Szeretnünk kell-e a két fõhõst?
M.B.: Persze! Alapvetõen azért kedveljük õket, mert lázadnak, fiatalok, szépek, mert végletesek, egymásért minden kockázatot felvállalnak, mert megbecsülik egymást, sõt, lovagiasak, és hogy a barátság, család nekik nem csak üres formula. Olyan értékekben hisznek, melyek valóban számítanak. De kérdés, hogy meddig szerethetjük õket, meddig fogadhatjuk el ebben a rendszerben a cselekedeteiket? Egyszer csak megjelenik a hideg, kíméletlen erõszak. Szerintem itt veszítjük el õket. A film nem az ilyen emberekkel való szimpátiára épít, csak empátiát vár. Értem, és megpróbálom megértetni, hogy az emberek hogyan juthatnak el idáig. De az tényleg alap, hogy nem akarom felmagasztalni az erõszakot, vagy követésükre ösztönözni bárkit is..

-A filmbeli azért nem az ön hétköznapi miliõje. Végzett kutatómunkát?
M.B.: Igen, mindig Bibivel. Sok helyre elkísért, és bemutatott egy sereg ex-bûnözõnek. A legfontosabb dolgok egyike, amit ebben a filmben megéltem, az a Bibivel való barátságunk kialakulása. A végére már, mint testvérek dolgoztunk együtt.


Beszélgetés a forgatókönyvíró Bibi Nacerivel

-Elég fura a film nyelvezete...
B.N.: Több rétegnyelvet próbáltunk keverni. A külvárosok fordulatait, a legfiatalabbak szlengjével, a bûnözõk zsargonját a melville-i szép szavakkal. De egy adott helyen is hatalmas a keveredés, cigányok, arabok, feketék; ebben nincsen semmi demagógia, ebben a közegben nincsen általánosan bevett, uralkodó kultúra. Azt persze meg kellett oldanunk, hogy mindenki számára érthetõ legyen a film nyelvezete.

-Ebben a filmben érzõdik egy kis "no future" hangulat, pedig - mint Önnek -a stábtagok közt is vannak, akinek sikerült kitörnie.
B.N.: Az ilyen kerületek fiatalságának 80%-a számára ez áll; azt érzem, hogy ezeket a negyedeket eleve úgy építették, hogy igaz legyen a "no future". Ezek az emberek csak statisztikai adatok, olyan körülmények közt tartják õket, hogy a bûnözésen kívül nemigen marad más "elfoglaltság"; olyan napjaink társadalma, hogy a "no future" számukra adottság. Eleve, hogy területileg csoportosítják a közösségeket, hogy azt mondják, anyagilag támogatnak dolgokat, pedig ez nem igaz..

-És Ön, aki a szerencsés 20%-ból való, miben több mint azok, akiknek nem sikerült otthagyni ezt a környezetet?
B.N.: Szerencsémre olyan emberekkel találkoztam, akik megismertettek a színházzal, mozival... Ha egyszer páran közülük ellátogatnának a szuterénjeinkbe, nyomornegyedeinkbe, nem így néznének ki ezek a százalékok.

-Egy forgatókönyvíró számára néha elkeserítõ a forgatáson való részvétel. Érezte-e idõnként, hogy másról szól a dolog, mint amit leírt?
B.N.: Nem, mert szerencsémre egy olyan emberrel dolgozhattam, akihez testvérként viszonyultam, és eltûrte azt, amit nagyon kevesen. Míg õ rendezett, én ott álltam mögötte, hozzátapadva, és miközben instruált, én a fülébe suttogtam, félrehívtam, bizalmasan beszélgettünk. Ez tulajdonképpen zavarhatta volna, de tudta, hogy ezek a dolgok fontosak nekem, ezért vont be mindenbe maradéktalanul. Amúgy meg két évig írtuk együtt a történetet; biztos voltam benne, hogy közel leszünk az én valóságomhoz. Aztán persze vannak dolgok, amiket csak õ lát; lényeg a kölcsönös meggyõzés.

-Önök a La Mentale Coen fivérei...
B.N.: Igen, hihetetlen barátság alakult ki közöttünk! Másokkal is írtam már együtt, de mindig voltak szóváltások, viták. Persze kibékültünk a végére, de azért ott marad a keserû szájíz... Manuellel viszont soha nem veszekedtünk!


Interjú Samuel le Bihannal

-Hogyan határozná meg a filmbéli személyiségét?
S.B.: Dris kompromisszumokat kötött önmagával, hogy szabadon élhessen. Legbelül érzi, hogy egy ismeretlen tarkójához pisztolyt szegezni a pénzéért társadalmilag nem igazán elfogadott. Ennek a belsõ hangnak persze semmi köze ahhoz, hogy félelmet nem ismerõ, kíméletlen, vérengzõ vadállattá váljon, ha valakit a szûk környezetébõl bántanak. Mert Dris bátor, és ezt jó párszor bizonyította már; ezért is halad olyan gyorsan fölfele a bûnözõkrácia fokain barátjával, Yannisszal. Ebben a kiváltságoktól távoli világban, ahol a küzdelem élesben megy, kizárólag a bátorságukkal és vakmerõségükkel szerezhetnek elismertséget. Csak ezzel a gondolkodásmóddal haladhat elõre a bûnözõk világában Dris, úgy, mint ahogyan ügyvéddé lett volna, ha Párizs egyik elegáns kerületébe születik. És itt hogyan haladhatsz? Kivívod az utca tiszteletét, megjátszod a gazdagot, mert nincs okod, hogy szerénykedj, és különben is, egyszer mindannyian felfordulunk. Akkor meg minek parázni?
A társadalmi jólét olyan általános lett, hogy hülye, aki nem szolgálja ki magát belõle. Ki mondta, hogy mindenféle megalázó munkákat kell elfogadni, és a nyomortól kétrét kell görnyedni? Ki? Biztosan nem egy szegény, vagy akkor ostoba, vagy hazudott, ami még rosszabb. De túl egyszerû lenne így látni a világot.
Dris belevaló srác, és tudja jól, nem bûnözõ. Erõs az öntudata, és legfõbb értéke a szerelem. Ezért kell majd legjobban megküzdenie.

-Mi a közös Dris és az ön személyiségében?
S.B.: Dris meg akarja változtatni a világot, mint ahogy én is meg akartam változtatni a magamét. Ez egy olyan út, amin egyedül kell végigmennünk, és a megalkuvások néha kegyetlenek.

-Egyszer azt nyilatkozta, hogy minden eljátszott szereppel tanul valamit önmagáról.
S.B.: Dris-tõl azt, hogy a szerelem az egyetlen gazdagság, amiért érdemes meghalni. Minden más hiúság.

-Milyen volt Manuel Boursinhac vezetése alatt dolgozni?
S.B.: Kezdetben nehéz volt. Nem értettem, hogy mit akar kihozni a történetbõl, mit kéne tennem, hogy miért pont oda rakja a kamerát. Az összeszokásunkhoz idõ kellett. Meglepõdtem viszont azon, hogy egyes sokat gyakorolt, erõsnek hitt jelenetek a képen mennyire haloványak, míg pár másik, amit nem éreztünk annyira, milyen ütõs... Manuel ügyesen kezelte ezeket a helyzeteket is, nagyon találékony látásmódú rendezõ, aki odafigyel a munkatársaira.

-Milyenek voltak az elõkészítés alatti próbák?
S.B.: Jó volt, hogy megismerhettük egymást, de ennél nem jelentettek többet. A forgatás kezdetén messze laktunk Párizstól. Esténként a szállodában közvetlen, oldott hangulatú beszélgetések folytak; közelebb kerültünk egymáshoz, és már elég volt egy mozdulat, egy pillantás másnap. Úgyhogy a próbák... Ott inkább csak vitatkoztunk. Persze hasznos volt, többet megtudtunk a filmrõl, hogy kit mi foglalkoztat benne; lényegében meghatároztuk a közös munka irányát.


FILMOGRÁFIA:
1996- Barbár évek (Les années barbares), r: Fernando Colomo
Conan kapitány (Capitaine Conan), r: Bertrand Tavernier
1998- Maradjunk együtt (Restons groupés), r: Jean-Paul Salom
1999- Vénusz Szépség [Kozmetikai szalon] (Vénus Beauté [Institut]), r: Tonie Marshall
Új bõr (Peau neuve), r: Emilie Deleuze
Elrabolt évek (Les années volées), r: Fernando Colomo
2000- Total Western, r: Eric Rochant
Jet Set, r: Fabien Onteniente
2001- Farkasok szövetsége (La pacte des loups), r: Christophe Gans


Beszélgetés Samy Nacery-vel


-Volt önben valami kétség, amikor elvállalta a filmszerepet? Közelebb áll Önhöz Dris, mint Yanis, nem?
S.N.: A bátyám Yanis szerepét nekem írta. Engem látott ebben a figurában, mert Yanis kicsit zaklatott. Ölt, fájdalmat okozott, és érezni, hogy ez nyomasztja éjjelente. Bandát szervezett maga köré. Õ a fõnök, és nem mutathat bizonytalanságot. Azért is gondolt rám Bibi, mikor ezen a karakteren dolgozott, mert úgy gondolta, hogy az érzékenységemmel hitelesen tudok alakítani egy olyan srácot, akinek néha könnyen elszáll az agya. Azt éreztem, hogy Yanis szerepében egy új oldalamat mutathatom meg.

-Samuel le Bihan "testvérének" lenni igen szokatlan.
S.N.: De zseniális. Szinte egy szép páros. Samuel olyan pasas, mint mi. Nem felfuvalkodott, könnyen szót értettünk, és valóban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nem volt köztünk versengés, és ugyan azért a dologért voltunk ott mindannyian. Az egyetlen cél az volt, hogy egy "új generációs" gengszterfilmet csináljunk.

-A lányok szerepe fontos a filmben?
S.N.: Lise-t - Dris nõjét - Marie Guillard játssza. Ez a szereplõ rettentõ sokat szenved a filmben. Három vagy négy évig járt a beszélõkre, mindent megtett, hogy Dris leálljon, és csak reméli, hogy az iránta érzett szerelme erejével sikerül a férfit "megjavítania". Hát nem pont így alakulnak a dolgok... Nem számol a banda egyik tolvajával, Ninával. A nõ, hogy újra együtt dolgozhassanak, mindenáron vissza szeretné csábítani Dris-t a klánba. Meg magához... Hamarabb ismerte, mint Lise, és bármire hajlandó, csak visszakapja.

-Elég átható a film "no future" hangulata... Az Ön szerepe viszont pont nem errõl szól...
S.N.: Szerintünk ez a film csomó olyan kérdésre választ adhat, ami foglalkoztatja az embereket. Miért válsz egy napon bûnözõvé? Miért hagyod ott egyszercsak a munkádat és mész vissza lopni? És utána hogyan számolsz el ezzel a barátnõd, szüleid felé? Egy barátság történetét akartuk megmutatni. Azt, ami eltérõ vallású és származású bûnözõket összeköt. El szerettük volna mesélni ezt a történetet, mert megéltük, láttuk, és mert a szívünkbõl fakad. Különben sincsenek ma már gengszterfilmek, hát meg akartuk mutatni hogyan történnek ma a dolgok. Bibi forgatókönyve nagyon közel áll a mai párizsi valósághoz. És persze alapvetõ célunk volt úgy megmutatni ezeket az embereket, hogy a nézõ érezzen bármit irántuk, csak eszébe ne jusson követni õket. A figuráknak könnyû élete van, de nem tudod meddig. Ha ezt az életet választod, eljön a pillanat, hogy elkapnak, és a maximumot húzzák rád. A történetünk tanulságának azt akartuk kihozni, hogy dolgozni kell; nem csak bûnözéssel szabadulhatsz ki a teleprõl, és ez bárkinek sikerülhet. Azt gondolom, hogy vannak alkalmak, amikor olyanokkal futsz össze, akik hisznek benned, és segítenek, hogy örökre otthagyd ezt a helyet.


Clotilde Coureau a filmrõl


-Hogyan fogná meg a film lényegét?
C.C.: Személyiségfejlõdési útnak. Egy ember, aki el szeretné hagyni ezt a miliõt, de elbukik... Ha már egyszer azonosultunk ezzel a környezettel, örökre beleragadunk.

-Lenne ebben valami sorsszerûség?
C.C.: Igen. Mindenki kapcsolódik valamilyen körhöz, valakinek mindig lekötelezettjei vagyunk... De nem, nem adhatod fel, ez természetes, nem futamodhatsz meg, pláne bajban nem. Ha az utcán élsz, ha ismered, nem tudod elfelejteni, de nem is akarod elfelejteni. Ezzel nem azt mondom, hogy lehetetlen innen kikerülni, hogy egy napon nem "rendesen" fogsz pénzt keresni, vagy nem lesznek egyszer gyerekeid, normális családod, vagy nem leszel nagyapa; de attól még ott az örvény... Ha pár kivételes esetben sikerül is a szabadulás, még mindig ott a drog, vagy simán csatornatöltelékek lesznek. Ez a valóság. Hihetetlen szerencse, egy égi adomány, ha valakinek sikerül. És jónak tartom, hogy ezt a történetet ma meséljük el. Hogy azt mondják: innen senki nem menekül, és hogy ez mindenkit mennyire megvisel... Milyen utálatos...

-A filmben nincs szó felelõsségrõl...
C.C.: Nincs; a történet arról az emberrõl szól, aki ki akar ebbõl a létformából mászni, de visszacsúszik. Ennyi. Nem citálunk semmifajta felelõsséget, felelõsségtudatot. Egyesek ilyen, mások meg másfajta környezetbe születnek; kész, ennyirõl van szó.

-Mi vonzotta Nina szerepében?
C.C.: Ez egy eléggé rejtélyes figura, nem tudjuk honnan jön, kicsit "kaméleon", átalakul és átalakítható; tetszett ez a titokzatosság. És a szerelem. Nina arra az Edith Piaf dalra emlékeztet, ami egy szállodai szobában megtalált halott szerelmespárról szól. Vonzott ez a bolond, hihetetlen, átütõ erejû szerelem...

-Ez egy nagyon macsó film. Vonzotta, vagy inkább riasztotta ez kezdetben?
C.C.: Eszembe sem jutott feltenni magamnak ezt a kérdést..

-Nina cigánylány...
C.C.: Kérdés, hogy cigány-e, vagy inkább csak nincsenek gyökerei. Õ alkotta meg a saját világát, találkozott egy cigánycsaláddal, befogadták, és attól fogva az. Nem cigány családból származom, hát õ sem az; nem lenne hiteles. De sokat beszélgettünk a szereprõl Bibivel.

-Ön szerint is erõsen emlékeztet ez a karakter Irma la douce-ra?
C.C.: Dehogy! Irma prostituált! Feltûnt, hogy gyakran ajánlanak fel prosti-szerepeket, naivakat, utópistákat; játszhatnék könnyûvérû, laza erkölcsû csajokat, tán mert egyszerûbb környezetbõl származom, mint akár Nina, a tolvaj, vagy a prostituáltak...

-Meghatározza ez a szerepköreit?
C.C.: Biztosan ezt sugárzom, ez vagyok egy kicsit, de azt gondolom, hogy alapvetõen színész vagyok, egy valódi kaméleon, azaz képesnek kell lennem bármit eljátszani. Tény viszont, hogy adott társadalmi rétegekben élõ nõknek erõsebbeknek kell lenniük, és ez jellegzetesebbé teszi õket..

-Milyennek tartja Manuel színészvezetését?
C.C.: Nem volt bajunk egymással soha. Ezzel nem azt mondom, hogy ez rossz, hé! Csak nem zavaró. Vannak olyan rendezõk, akiknek inkább a színészi játék a fontos, másoknak inkább a kép, amit "kitöltenek" a játékkal. Manuel az utóbbi. De attól a pillanattól, hogy megérted egy jelenet lényegét, plusz ezt hogyan képzeli el, meg érzed a szerepet; onnan már egyedül is boldogulok. Sok szabadságot adott; és most már csak remélhetem, hogy hiteles vagyok a szerepben. A legnehezebb mégis az volt, hogy meggyõzõen alakítsak egy elképzelt embertípust.





szereplők:
Samuel Le Bihan ... Dris
Samy Naceri ... Yanis
Clotilde Courau ... Nina
Marie Guillard ... Lise
Michel Duchaussoy ... Féche
Philippe Nahon ... Simon
Francis Renaud ... Niglo
Lucien Jean-Baptiste ... Foued
Bibi Naceri ... Rouquin
David Saracino ... Mel
Adrien Saint-Joré ... José
Frédéric Pellegeay ... Grib
Jean-Pierre Lazzerini ... Henry
Stéphane Ferrara ... Prosper
Perkins Lyautey ... Marco (mint Thierry-Perkins Lyautey)


fényképezte:
Kevin Jewison

vágó:
Héléne de Luze

látvány:
Nikos Meletopoulos

jelmez:
Marlène Aouat

jelmez:
Claire Gerard-Hirne

zene:
Thierry Robin

producer:
Alain Goldman

producer:
Catherine Morisse