információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
AZ ALKOTÓK ÉLETRAJZA
Rendezõ - SOPHIE MARCEAU
1966. november 17., Párizs
Karrierje 14 évesen indul Claude Pinoteau 1980-as hatalmas sikert arató Házibuli (La Boum) címû filmjével. 1982-ben újra ünneplik a Házibuli folytatódik (La Boum 2) kijövetelével, melyre megkapja a Legjobb Elsõfilmes Színésznõnek járó César díjat. Már igen korán a francia mozi hírességeivel dolgozik: Gérard Depardieu-vel Alain Corneau 1984-es Fort Saganne (Saganne erõd), és ’85-ben Maurice Pialat Police, illetve Jean-Paul Belmondo-val Georges Lautner 1984-es Kellemes Húsvéti Ünnepeket! (Joyeuses Pâques) c. munkájában. A L' Amour braque 1985-ös forgatásán a film rendezõjével Andrzej Zulawskival nem csak szakmai, hanem magánéletét is összeköti... A férfi 1989-ben Sophie-val forgatja Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok (Mes nuits sont plus belles que vos jours), és ’91-ben a La Note bleue címû filmeket, de a remélt siker elmarad.
A kecses termetû, ösztönösen, keresetlenül játszó színésznõ néhány "melléfogása" ellenére is elképesztõen népszerû; gondolunk itt Francis Girod 1986-os bûnügyi történetére, a Descente aux enfers-re (Alászállás a pokolba), vagy a romantikus A diáklány L' Etudiante-ra (A diáklány) címû filmekre.
Mindezek mellett folyamatosan forgat kosztümös filmekben is, mint Philippe de Broca 1988-as Chouans!-ja (Huhogók), Bertrand Tavernier 1994-es La Fille de d'Artagnan (D’Artagnan lánya) c. munkájában, vagy az 1997-ben készült Marquise-ban.
1995-ben Judith Godrèche szereplésével megrendezi a L'Aube à l'envers (Fordított hajnal) c. rövidfilmet, és még abban az évben Michelangelo Antonioni-val és Wim Wenders-szel dolgozik az A felhõk felett c. filmben.
A kilencvenes évek közepén USA-beli karrierje a Mel Gibson rendezésében és szereplésével forgatott Rettenthetetlen-nel (Braveheart) indul. Az 1997-es évben pedig a Firelight és az Anna Karenina forog vele. Nemzetközi hírnevet A világ nem elég (The World is not enough) címû 1999-ben felvett James Bond történet hoz számára. Andrzej Zulawski La Fidélité (Hûség) címen futó munkáját követõen egy jelentõs francia produkcióba kérik föl, Jean-Paul Salomé 2000-es Belphégor, le fantôme du Louvre (Belfegor, a Louvre fantomja) c. filmjébe.
2001-ben fog bele elsõ nagyjátékfilmjének forgatásába, a Beszélj a szerelemrõl (Parlez-moi d'amour) címmel, Judith Godrèche és Niels Arestrup fõszereplésével.
JUDITH GODRÈCHE (Justine)
1972.március 23., Párizs
Judith Godrèche-t 1989-ben Jacques Doillon fedezi fel a La Fille de quinze ans-ban (A 15 éves lány), de híressé 1990-es La Desenchantée, Benoît Jacquot rendezte tragédia filmszerepe teszi. 1985-ben már kamera elõtt áll, a L'été prochain (Jövõ nyár), és az 1988-as Les Saisons du plaisir (A vágy évszakai) c. filmekben. Gyakran dolgozik szerzõi filmekben, például Olivier Assayas-val (Paris s'éveille, [Ébredõ Párizs] 1991; Une nouvelle vie, [Egy új élet] 1993), illetve
jelentõs történelmi játékfilmekben, mint Patrice Leconte 1996-os Rizsporos intrikák (Ridicule), vagy Randall Wallace ’98-as Vasálarcos (The Man in the Iron Mask) c. munkájában, ahol az ártatlan Christine szerepébe bújik. Kezdeti mûvész- és kísérleti szerepeit követõen az összetettebb, kimunkáltabb nõi szerepek felé fordul, és Sophie Marceau munkatársává lesz, majd játszik annak 1995-ös L'Aube à l'envers (Fordított hajnal) c. kisjátékfilmjében, illetve 2002-ben a már egész estés Parlez-moi d'amour-ban (Beszélj a szerelemrõl) láthatjuk. Idõközben a hiszékeny és alávetett Anne-Sophie szerepét ölti magára Cédric Klapisch Lakótársat keresünk.. (L'Auberge espagnole) c.filmjében.
Judith Godrèche (Justine)
1972. március 23., Párizs
NIELS ARESTRUP (Richard)
1949. február 8. Montreuil, Seine-Saint-Denis, Franciaország
A párizsi külvárosban nevelkedõ, alsó-középosztálybeli, dán származású család fia, Niels, gimnáziumi éveit követõen Tania Balachova színiiskolájába iratkozik. Színházi fellépések elõzik meg elsõ filmszerepeit; a Samy Pavel jegyezte 1973-as Miss O'Gynie et les hommes fleurs (Miss O’Gyne és a virágférfiak), illetve az Alain Resnais rendezte ’74-es Stavisky. Színházi fellépéseivel párhuzamosan rendhagyó karriert épít föl; másodvonalbeli, kettõs természetû karaktereket formál (Daniel Duval: La Dérobade [Vetkõztetés], és Yves Boisset: La Femme flic [Rendõrnõ] c. filmjeiben), illetve svájci nagyjátékfilmek szereplõje, melyekben fenntartás nélkül vállalja gazemberek alakítását (La Rumba [Rumba], 1986; Les Loups entre eux [Farkasok egymás közt], 1985). A ’80-as évek közepétõl végre fõszerepekre is meghívják; így lesz egy szerelmi háromszögben szeretõvé (Marco Ferreri, 1984: Le Futur est femme [A jövõ nõnemû]), a párizsi Operával viaskodó magyar karmesterré (Szabó István: Találkozás Vénusszal, 1991), és egy híres, ám boldogtalan hegedûmûvésszé (Le Pique-nique de Lulu Kreutz [Lulu Kreutz piknikje], 2000).
"time is not money"
