információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
EMPÁTIA ÉS MÁS SEMMI
Tom Brady, Rob Schneider írótársa egy alkalommal tanúja volt, amint Schneider egy régi barátnõjét utánozza a társaság szórakoztatására. Az isteni szikra ekkor pattant ki Brady fejébõl: "Ahogy hallgattam Rob eltorzított, csicsergõ hangját, hirtelen megszületett bennem a filmterv - meséli Brady. - Rob állatnak tök állat volt, de talán még állatabb lenne, ha bájos hölgyet játszana, egy tizennyolc éves leánykát, aki épp csak beiratkozott az Élet iskolájába..." Brady azonnal elõ is rukkolt az ötlettel, és megnyerte tervének Robot és testvérét, Johnt. "Rob és én azonnal tudtuk, hogy ennek a filmnek meg kell születnie" - mondja Brady.
Jessica egy nap hamvas, férfiszíveket igézõ teste helyett egy harmincas pasas otromba idomaira csodálkozik rá a tükörben. Minthogy tükörképérõl kiderül, nem pusztán látomás, hanem nagyon is hús-vér valóság, a leánynak hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy immáron férfi.
"Õszintén szólva kissé szorongtam tõle, hogy egy tizennyolc éves fruskát kell alakítanom - mondja Schneider. - Aprócska zabszemként ült alfelemben a kétség, képes leszek-e majd hihetõ alakításra, a nõi figura szolgai utánzása helyett. Nemigen találtam mankókat a feladathoz, hiszen Tony Curtis és Jack Lemmon a Van, aki forrón szeretiben vagy Dustin Hoffmann az Aranyoskámban nem férfialakban létezõ nõt, hanem nõi holmikba öltöztetett férfit játszottak... Ezért végül úgy döntöttem, hanyagolom az elõdök, minták, jó tanácsok keresgetését, és csalhatatlan empátiámra hagyatkozom."
"Igazán büszke vagyok arra a rengeteg erõfeszítésre, amelyet azért tettünk, hogy megragadjuk és kidolgozzuk a tinédzser leányzó lelkületét egy harmincas férfiban" - meséli John Schneider producer.
Tom Bradynek a TÖKÖS CSAJ az elsõ direktorként jegyzett nagyjátékfilmje, és igen alaposan felkészült a rendezésre: "Tüzetesen tanulmányoztam Rob eddigi színészi munkáit. Nem ismerek mást, aki olyan szellemes és mulatságos volna egy-egy sikamlós vagy kínos jelenetben, mint Rob. Így aztán beállítottam õt a lehetõ legsikamlósabb és legkínosabb szituációba, amelyet csak képzelni lehet.
Forgatókönyvet írni Robbal talán még szórakoztatóbb volt, mint forgatni - folytatja a rendezõ. - Az egyik pillanatban úgy csinált, mint egy hetvenéves jamaicai trombitás, a másik pillanatban pedig egy kétes múltú mexikói kertész szerepében parádézott. Mikor mi jutott épp eszébe. Villámgyorsan képes megjeleníteni az ötleteit. Az ember azt hinné, minden gondolkodás nélkül teszi mindezt."
ALAPOS ELÕKÉSZÜLETEK
Bár Rob Schneider állítja, hogy félve nézett az események elébe, a tinédzser leányzó megformálása fergetegesen sikerült. Schneider kétségtelenül efféle szerepekre született. Ahogyan a rendezõ kajánul megjegyzi: "Nincs mit csodálkozni hiteles alakításán: Rob évtizedek óta behatóan tanulmányozza a Jessicához hasonló karaktereket..."
"Mielõtt a forgatás elkezdõdött, néhányszor összeültünk Robbal - meséli Rachel McAdams, aki Schneider nõi alteregóját alakítja a filmben -, ugyanis meg kellett ismernünk egymást ahhoz, hogy úgymond eggyé váljunk... Úgy értem, egy ember két különbözõ nemû arcává. Ahogy mind jobban megismertük egymást, körvonalazódott elõttünk a játék, illetve a figura, amelynek eljátszása korábban mindkettõnk számára ijesztõen szokatlan, groteszk feladatnak tûnt. Mire megkezdõdtek a felvételek, Rob és én kiagyaltuk az olyan finomságokat is, mint például férfi és nõ szemkontaktusának vagy testbeszédének különbözõsége."
Schneider rengeteg önálló gondolattal gazdagította a forgatókönyvet: "Nem akartam túlságosan nõies lenni, az bizonyára ellenkezõ hatást váltott volna ki a közönségbõl. Nem nõt imitáló férfit, hanem férfibõrben lakozó nõalakot kívántam megjeleníteni" - mondja a színész.
"Rob nem azért nagyszerû, amiért tehetséges nõimitátor-elõdei, hanem mert anélkül alakult nõvé, hogy kifigurázta, eltúlozta volna a nõiség különbözõ jegyeit" - teszi hozzá Anna Faris, aki Jessica legjobb barátnõjét, Aprilt alakítja a filmben.
Rob testvére, John Schneider elõásta ifjúságuk legkedvesebb lemezeit, többek közt Michelle Branch egyik albumát. "Michelle Branch számait Rob legszívesebben végtelenítve hallgatta gyerekkorában - meséli Carr D’Angelo producer. - A forgatásra készülve most ismét ezek a zenék szóltak Rob lakásában, s õ visszaálmodta magát a kamaszkorába. Elképzelte tinédzser önmagát lányként, tükör elõtt billegve, barátnõkkel telefonálgatva, álmodozva, rózsaszín bébidollokban, csipkés blúzokban, plüssmacikkal körülvéve..."
A stáb további nõi szereplõivel együtt Schneidernek meg kellett tanulnia néhány pomponoslány-mutatványt. "Igazán kemény volt az edzõtábor. Korábban sosem voltam még pomponoslány, de õszintén kíváncsi voltam, milyen érzés lehet. Be kell valljam, azt hittem, ezek a lányok mást se csinálnak, mint ugrabugrálnak meg sikkantgatnak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly fizikai munka a szurkolás. Minden tiszteletem a pomponoslányoké."
A film elkészítésének egyik legnehezebb feladatát Rob Schneider megfelelõ alteregójának kiválasztása jelentette. "Azt gondolhatnánk, hogy csinos tizennyolc éves leányzóra bukkanni Los Angelesben meglehetõst egyszerû feladat. Csakhogy nekünk olyasvalakire volt szükségünk - meséli D’Angelo -, aki elõnyös külsõ adottságai mellett rendelkezik az érzékkel, amellyel egyszerre képes megjeleníteni Jessicát és Clive-ot is. A Touchstone kiváló szakembere, Marcia Ross segített nekünk rátalálni Rachel McAdamsra. Rachel kiváló empátiaérzékének köszönhetõen alaposan feltérképezte a kissé elnyûtt, harmincéves Clive személyiségét, így játékában egyszerre láthatjuk a tizennyolc éves lányok, illetve a harmincéves férfiak jellegzetes gesztusait."
Schneider hozzáteszi: "Ha valaki felkelti Marcia Ross kíváncsiságát, nos, arra az emberre én is nagyon kíváncsi vagyok..."
A következõ feladat Jessica iskolatársnõjének és barátnõjének, Aprilnek a kiválasztása volt. "Anna Faris egyszerûen lenyûgözõ - mondja D’Angelo -, mint mindenki a Horrorra akadva, avagy tudom, mit ettél tavaly nyárson címû film szereplõi közül. Valódi tehetség, aki pillanatok alatt képes megformálni és életre kelteni egy-egy figurát."
Rob Schneider még a producernél is lelkesebben méltatja színésztársai képességeit: "Anna Faris napjaink Goldie Hawnja. Õ, Rachel, Matthew (Lawrence), Eric (Christian Olsen), Michael (O’Keefe) és Jodi (Long) a legtehetségesebb színészek, akikkel valaha is dolgoztam."
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk a komikus Dick Gregory nevét, aki - bár az utóbbi években nemigen lehetett hallani felõle - számos nagyszerû darabban bizonyította komikusi talentumát. Ahogyan Schneider mondja: "Dick Gregoryval még soha senki nem fogott mellé."
LEHETETLEN MEGCSINÁLNI?
A TÖKÖS CSAJ története a televíziós forgatókönyvírás veteránjának, Rob Schneider állandó kollégájának, Tom Bradynek ötletein alapszik. A színész és - a nagyjátékfilmes rendezõként most debütáló - Brady korábban együtt dolgoztak a "Men Behaving Badly" címû tévéshow-ban, valamint társszerzõi voltak a Tök állat címû filmnek.
"Amikor Tom elõször mesélt agyszüleményérõl, õszintén szólva el sem tudtam képzelni, hogy mi fog belõle kisülni - meséli Rob Schneider. - Érdekelt ugyan, de tartottam tõle, hogy lehetetlenség hitelesen megcsinálni, úgyhogy nemet mondtam. Azzal érveltem, hogy a vígjáték nem olyan, mint a dráma, amely akkor is hatásos lehet, ha nem tökéletes a színészi alakítás. Ha egy komédia szereplõi rosszul játszanak, annak a komédiának lõttek."
Scheneider végül mégis elvállalta a szerepet, és - mint mondja - "alfában" igyekezett rá felkészülni: "Ha az eszemre hallgattam, kitört rajtam a frász, ezért inkább a szívemet készítettem fel a szerepre. Meditáltam, gondolatban visszaröpítettem magam boldogult kamaszkoromba, és igyekeztem úgy elképzelni a tizenéves lányok életét, hogy közben ne emelkedjen a pulzusszámom... Meggyõzõdésem volt, hogy ha a közönséggel a film elsõ tíz percében sikerül elhitetnem, hogy valójában lány vagyok, akkor nyert ügyünk van. Ha azonban ez nem jön össze ennyi idõ alatt, akkor megette a fene az egészet."
Alex Friedberg jelmeztervezõ, Schneider legnagyobb örömére, nem aggatott a színészre csipkés ruhákat, nem csinált belõle transzvesztitát. "Hála az égnek, a holmik közül, amelyeket viseltem, csak egy sálféle meg egy fejpánt volt szokatlan számomra - mondja Schneider. - No és talán a farmernadrág, amibõl normálisan két-három számmal nagyobb méretet hordok... Tulajdonképpen imádtam lófrálni meg csacsogni a lányokkal. Olykor rám szóltak: »Tudod, most egy kicsikét elvetetted a sulykot!« vagy »Az az igazság, hogy én ilyesmit az életben nem tennék«. Ilyenkor magamba szálltam, finomítottam a mozdulaton vagy a gesztuson, mígnem elfogytak a lányok kritikái. Pompás volt velük dolgozni. Talán a tesztoszteronom... megsínylette kissé a felkészülést."
Nem Schneider és Brady volt az egyetlen összeszokott páros a csapatban. Rob Schneider és Adam Sandler régi-régi jó barátok. "Adamet úgy is nevezhetnénk: Rob nyugati oldala, s engem úgy, Adam keleti oldala. Azt hiszem, mindkettõnk szülei túlzásba vitték a gondoskodást, és így önhibájukon kívül szörnyetegeket neveltek. Akkor kerültünk össze, amikor még mindketten zöldfülûek voltunk a szakmában. Elõször a »Saturday Night Live« egyik adásában találkoztunk egymással, és azóta le nem bírom vakarni õt magamról. Az igazság az, hogy szeretünk együtt dolgozni. A szüleim után õ a legkedvesebb figura számomra az egész világon."
Rob Schneider színészi technikái régimódiak: addig dolgozik egy szerepen, míg azt tökéletesnek nem érzi, ha kell, terepgyakorlatra indul, felkutatja a karakteréhez hasonló figurákat, és kilesi titkaikat. "Ez az egyetlen olyan film, amely még hat hónap elteltével is gyötrelmeket okoz számomra. (A csípõm még most is sajog!) A közönség szereti, ha kínlódom, ha szenvedni látnak, úgy érzik, megfelelõ portékát kaptak a pénzükért. Szeretném tudatni a tisztelt nézõkkel, hogy értük szenvedek. Talán túlságosan is szeretem Buster Keatont meg Jackie Chant. Amit a testem megenged, azt meg is teszem - a nézõkért. Peter Sellerst például azért csodálom annyira, mert õ valamennyi produkciójában a maximumot hozta ki magából. A komédia nirvánája és Valhallája számomra az a pillanat, amikor a közönség megfullad a nevetéstõl."
"time is not money"
