információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Fabián Bielinsky thrillere az elmúlt években a kritikusok és a közönség kedvence lett világszerte, és több tucat fesztiválon nyert díjakat (többek között 2001-ben elnyerte az Argentin Filmkritikusok Szövetségének 7 díját, köztük a legjobb film, legjobb rendezõ, legjobb forgatókönyv és legjobb férfi fõszereplõ díját, valamint 2002-ben a Cognaci Bûnügyi Filmek Fesztiváljának Nagydíját).
A filmbõl hamarosan Steven Soderbergh (Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi) és George Clooney készít amerikai remake-et. Május 8-án jelentették be: az amerikai változatot Criminal címmel júniusban kezdik forgatni, a szereplõk között lesz John C. Reilly (Chicago), Maggie Gyllenhaal (A titkárnõ) és Diego Luna (Anyádat is!).
A RENDEZÕ
Fabián Bielinsky 1972 óta készít filmeket. A még gyermekkorú, de annál ambiciózusabb rendezõ 13 éves korában csatlakozott egy Buenos Aires-i középiskola filmszakköréhez, és itt forgatta elsõ rövidfilmjét, a Julio Cortazár elbeszélése alapján készült “Continuidad de los Parques"-t (Az összefüggõ parkok).
A Nemzeti Filmmûvészeti Egyetemen készített diplomamunkája, a Jorge Luis Borges “La Espera" címû regényének filmes adaptációja volt. A sikeres diplomát követõen több évig rendezõasszisztensként mûködött közre több mint négyszáz tévéreklám elkészítésénél, valamint olyan játékfilmeknél, mint az “Eterna Sonrisa de New Jersey", az “Alambrado" vagy a “Sotto voce". A forgatások mellett filmelemzést tanított az argentin filmmûvészeti egyetemen.
Bielinsky a Patagonik Film Group, a Kodak, a Cinecolor, a JZ y Associados és az FX Sound által 1998-ban rendezett filmes versenyen nyert jutalomból készítette el elsõ önálló játékfilmjét, A Kilenc királynõt. A film tarolt az Argentin Filmkritikusok Szövetségének díjátadásán, ahol tíz jelölésbõl hetet valóra váltott, nyert többek között a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendezés kategóriában.
A Kilenc királynõt az argentin FIPRESCI a 2000-es év legjobb argentin filmjének választotta, elnyerte továbbá az MTV Argentína közönségdíját is.
Bielinsky jelenleg egy pszichothrillert forgat, amely a bûnözéssel megszerzett anyagiak által megkísértett ember dilemmáját tárja fel.
INTERJÚ FABIÁN BIELINSKYVEL
Milyen tényezõk befolyásolják filmjei témájának megválasztásakor?
Világéletemben az elbeszélõ stílusban készült filmeket szerettem, amelyek a hangsúlyt a kibontakozó történetre helyezik. Nem hiszem, hogy csak ezen a módon lehet maradandó alkotást készíteni, de tény, hogy ezek a filmek sokkal közelebb állnak hozzám. A rendezõk közül Ford, Hawks, Wilder, Hitchcock a példaképeim, gyerekként valósággal rajongtam értük. Önálló filmesként arra törekszem, hogy a saját filmjeim is ugyanolyan élményt jelentsenek, mint az õ munkáik hajdanán.
Milyen sémákat követ egy forgatókönyv megírásakor? Milyen eszközökkel teremti meg például a thrillert megalapozó feszültséget?
Soha nem úgy írok forgatókönyvet, hogy elõre elképzelem az egész történetet a végkifejlettel együtt, aztán kidolgozom a részleteket. Bármilyen hihetetlen, a forgatókönyv elején még én magam sem tudom hogy komédia, komoly politikai film vagy hátborzongató thriller lesz belõle. Sokkal inkább a szereplõkre koncentrálok, szeretek teljesen hiteles jellemrajzot készíteni, akár fõszereplõrõl, akár mellékszereplõrõl van szó. Ha ezzel megvagyok, elkezdem írni a történetet, és minden megy magától. A Kilenc királynõ esetében két bûnözõrõl van szó, a karakterek adva voltak. Õk határozták meg az egész cselekményt, ami a szereplõk jellemébõl kifolyólag nem lehetett más, mint egy újabb bûntény, a velejáró feszültséggel és izgalommal együtt.
Milyen mértékben bonyolítja a cselekményt a forgatókönyv megírásakor?
A szálak összebogozását én mintegy eszközként használom fel, hogy megteremtsem a nézõk és a vásznon lepergõ film közötti kapcsolatot. A nézõ egyfajta cinkossá válik azáltal, hogy megérti a történéseket. A Kilenc királynõnél ez a - nevezzük így - manipuláció tökéletesen mûködött, hiszen a film a kritikusokon kívül a nézõk körében is osztatlan sikert aratott. Természetesen nem hiszem hogy ez az egyetlen módja a sikernek. Elhatároztam, hogy a továbbiakban a fõ célom az lesz, hogy újabb és újabb módszereket kísérletezzek ki arra, hogyan ejtsem rabul a közönségemet.
Honnan jött egyáltalán A Kilenc királynõ ötlete?
Magam sem tudom miért, de mindig vonzódtam az egyszerû utcai szélhámosokhoz, akik fegyverek helyett az eszüket használják arra, hogy minél több pénzt csaljanak ki embertársaikból. Az ilyen típusú filmek megírása sokkal több idõt és odafigyelést igényel, éppen ezért nem is sok ilyet találni a filmpiacon. A Kilenc királynõ megírása elõtt rengeteg anyagot gyûjtöttem ilyen bûntényekrõl, leginkább azokkal az emberekkel beszélgettem el, akik maguk is áldozatául estek valamifajta átverésnek. Elég volt körülnézni a barátaim és rokonaim körében: mindenki mesélt valamit, amit aztán felhasználtam a forgatókönyvben.
Ön A Kilenc királynõ leforgatásához egy versenyen nyerte meg a szükséges pénzt. Csak a verseny miatt írta meg a forgatókönyvet vagy már régóta dolgozott az ötleten?
Ó nem, a forgatókönyv már két éve készen volt és egyfolytában támogatókat kerestem a megfilmesítéshez, de senki nem vállalta fel. Aztán jött ez a verseny, és arra gondoltam, mit veszíthetek? Pályáztam, és 350 forgatókönyv közül az enyémet találták a legjobbnak.
Ha Ön ezt a filmet az Egyesült Államokban forgatta volna, valószínûleg sokkal több tûzpárbaj, géppisztoly, gyilkosság - ahogy ott mondják “akció" lenne a történetben. Ön viszont egy hangsúlyozottan erõszakmentes filmet készített.
Való igaz, a filmben nincs sem robbanás, sem autós üldözés. Nem szándékosan kerültem a véres jeleneteket, hanem - ahogy már korábban említettem - inkább a pszichológiai terror, a másik ember félrevezetése volt a célom. A történet szempontjából nem is szükségesek az akciójelenetek, továbbmegyek: ebben a filmben nem is tûntek volna hitelesnek.
Milyen szempont alapján választotta ki a színészeket a filmhez?
Egy dolgot tartottam szem elõtt: megvan-e bennük a szerep megformálásához szükséges energia, amely hitelessé teszi az alakítást. Elképzelhetetlennek tartottam volna, ha az egyik szereplõt olyan színész alakítja, aki nem érzi át kellõképpen, hogy mi is mozgatja az általa megformálandó karaktert. Azt hiszem, A Kilenc királynõ sikere fõleg a színészi alakításokban rejlik.
A Kilenc királynõt teljesen szokatlan megvilágításban fényképezték.
Teljesen határozott elképzeléseim voltak már a forgatás kezdetén: a valóságot akartam tükrözni egyfajta abszurd megjelenítésben. A látványosság helyett a hitelességre törekedtem. Úgy gondoltam, hogy a nem mindennapi történetet ellensúlyozni tudom, ha az eseményeket valós környezetbe helyezem. A cél érdekében pár felvételt az utcán vettünk fel rejtett kamerával, teljesen hétköznapi emberekkel, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy filmezik õket. A végeredmény teljesen az lett amit megálmodtam. Minden elismerésem ezért az operatõrünknek, Marcelo Camorinonak, aki tökéletesen megértette az elképzeléseimet. A fényképezés módja teljesen elüt a nézõ által megszokottól, egyben megteremti A Kilenc királynõ sejtelmes alaphangulatát.
Mint forgatókönyvíró és rendezõ, milyen kategóriába sorolná A Kilenc királynõt: a kizárólag szórakoztatási célra készült játékfilmek vagy a szigorú - leginkább saját hazájára vonatkozó - társadalomkritikák közé?
Ez is, az is. A nézõk, beleértve honfitársaimat, úgy látják a filmet, mint annak a világnak a keresztmetszetét, amelyben élnek. Igazuk van, hiszen nézzen csak körül: a hétköznapjaink az élet minden területén tapasztalható korrupcióról szólnak. Az emberi kapzsiság sokféle formában megmutatkozik, nap mint nap csapdába csalunk másokat és csapdába esünk mások által. Ugyanakkor nem elég, ha egy film õszinte és hiteles, ezért még senki nem fog beülni a moziba. Kell, hogy a valóság ábrázolásmódja egyidejûleg szórakoztasson is. A Kilenc királynõ sikere abban rejlik, hogy görbe tükröt tartok a nézõk elé, ami szembesíti õket saját magukkal, ugyanakkor nevetni tudnak önnön gyarlóságukon.
"time is not money"
