információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A XVIII. századi Franciaországban az emberek boldogan éltek. A nõk könnyen kaphatók voltak egy kis etyepetyére, a férfiak többsége pedig kedvenc sportjával, a háborúval foglalatoskodott, ez volt az egyetlen játék, amelyben mindeki részt vehetett.
Fanfan, az ifjú kalandor, a nõi nem nagy csodálója kénytelen XV. Lajos hadseregébe menekülni, mivel a házasság igájába akarják kényszeríteni. Egy toborzó õrmester észvesztõen gyönyörû lánya, Adeline azt jósolja Fanfannak, hogy katonaként dicsõség vár rá, és az övé lesz a király lánya is...
Miközben Fanfan úton van Aquitániába, hogy csatlakozzon a sereghez, megmenti egy királyi hintó utasait a rájuk támadó banditáktól, és rájön, hogy az utazó hölgyek nem mások, mint Madame de Pompadour és Henriette, az uralkodó lánya. Fanfan most már hisz benne, hogy Adeline jóslata valóra fog válni.
Az abszurd katonai stratégia és a hajmeresztõ kalandok majdnem meghiúsítják Fanfan álmait, de a fiatalember életét kockáztatja azért, hogy meghiúsítson egy ördögi tervet, amely sok életet sodorhatna veszélybe. Végül dicsõséget szerez magának, boldoggá teszi egy váratlan szerelem, és megbizonyosodik róla, hogy csak a férfi lehet saját szerencséjének kovácsa...
A PRODUKCIÓRÓL
Michel Feller producer szerint Luc Besson beszélte rá, hogy modernizálják Christian-Jaque filmjét, de tartsák meg az alapvetõ szerkezetet. Azt is hozzátette, hogy Vincent Perezt akarja látni a fõszerepben. - Ekkor már tudtam, hogy komolyan eldöntötte, megcsináljuk a remake-et. Éveken át Vincent ügynöke voltam, így tudom, mire képes. Bár A púposban csak kis szerepe volt, mindenki, aki látta a mozit, emlékszik az alakítására. Hát Fanfanra még jobban fog emlékezni...
Új életet lehelni egy klasszikusba
Luc Besson a film társ-forgatókönyvírójaként A királylány a feleségem minden elemét fel akarta használni, legyen az jelenet, párbeszéd vagy karakter. De ezzel együtt szabadon kezelte õket - állapította meg Jean Cosmos, a másik szüzséíró. - Luc híven követte az 1952-es változat elejét, de a második felében új párbeszédeket írt, új cslekményszálakat szõtt bele, és végül készen állt a terjedelmes vázlat, amely alapján nekiláttam megírni a teljes dialógusokat. Rendszeresen találkoztunk Luc-kel, és bár jóval fiatalabb nálam, ezek a megbeszélések nagyon produktívnak bizonyultak.
Egy nagyon modern hõs, aki kétszáz éves
Fiatal és gondtalan, gáláns az ifjú hölgyekkel, mindig kész harcolni a jó ügy érdekében, és sosem hátrál meg a hatalommal szemben. Fanfan igazi francia hõs. A figura a XVIII. században tûnt fel, egyes elképzelések szerint La Tulipe õrmester szolgált a karakter alapjául, aki 1745. május 17-én az angolok ellen vívott fontenoy-i csatában tüntette ki magát. De ez csak mítosz, valójában Tulipános Fanfan alakját a bátor, lovagias francia katonákból gyúrta össze a nép képzelete. Kalandjairól dalokat énekeltek a seregben. Az egyiknek 1818-ban egy bizonyos Debraux volt a szerzõje, és ez különösen népszerûvé vált. A hõs hamarosan színpadra is lépett, majd illusztrált kalandjai is megjelentek. Az elsõ ilyen "ponyvaregény" 1896-ban látott napvilágot. 1925-ben Fanfan már a mozivászonra is felkerült, Aimé Simon-Girard alakította, majd 1952-ben Christian-Jaque Gérard Philippe és Gina Lollobrigida fõszereplésével rendezte meg egyik legsikeresebb filmjét, a Királylány a feleségemet.
A producer szerint minden akciójelenet ellenére az új mozi középpontjában a színészek állnak, ezért olyan rendezõt kellett találni, aki a tömegjelenetek mellett az intim vagy komikus jelenetekben is otthon van. Õ pedig Gérard Krawczyk. Vincent Perez mosolyogva egészíti ki a producer mondandóját. - Többször is eszembe jutott Gérard Krawczyk elsõ filmjének címe, a Je hais les acteurs (Gyûlölöm a színészeket). Szerencsére ez nem igaz. Akár csak ketten álltunk a kamera elõtt, akár százan tolongtak ott, Gérard-nak mindenre volt szeme, és nyitott volt minden jó ötletre.
A RENDEZÕ
Gérard Krawczyk 1953-ban született, az IDHEC-ben, Franciaország vezetõ filmfõiskolájában szerzett diplomát. 1981-ben, még fõiskolás korában rendezte elsõ rövidfilmjét, a The Subtle Conceptet. A Woody Allen inspirálta történet egy magándetektívrõl szól, aki Isten eltûnése ügyében vizsgálódik. A filmet César-díjra nevezték, és nyolc nemzetközi filmfesztiválon nyert különbözõ díjakat. 1986-ban Krawczyk megrendezte elsõ játékfilmjét, a Je hais les acteurs-t, amely egyfajta nosztalgikus tisztelgés Hollywood aranykora elõtt. Második moziját, a L'ete en pente douce-t 1987-ben forgatta, majd 1990-1995 között számos reklámfilmet készített, az egyikért Bronz Oroszlánt nyert a cannes-i reklámfilmfesztiválon. Ebben az idõben több forgatókönyvet is írt, például a Sylvain Madigan rendezte Strangers dans la nuit címû tévéfilmét. 1994-ben társ-forgatókönyvírója és rendezõje volt a Le prix d'une femme címû tévéfilmnek, amelynek Philippine Leroy-Beaulieu alakította a fõszerepét. 1997-ben forgatott ismét játékfilmet, a Heroines-t. A Taxi rendezõje, Gérard Pirès baleset következtében következtében kórházba került, így a forgatás elsõ három hetében Krawczyk volt a rendezõ. Saját bevallása szerint remekül érezte magát. Amikor Luc Besson Csehországban forgatta a Jeanne d’Arc-ot, Krawczyk rendezõasszisztensként dolgozott mellette, majd 1999-ben Besson, a producer felajánlotta neki, hogy rendezze meg a Taxi második részét, amit a Japánban játszódó Wasabi címû rendõrkomédia követett Jean Reno, Ryoko Hirosue, Michel Muller és Carole Bouquet fõszereplésével. Természetesen a Taxi 3.-at is Krawczyk rendezte, majd Besson felkérte a Tulipános Fanfan remake-jének filmre vitelére.
A SZÍNÉSZEK
- Az ügynököm, Bertrand de Labbey irodájában ki van téve a Királylány a feleségem plakátja. Évek óta, amikor elmentem hozzá, mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljátszhatom Gérard Philippe szerepét. Számomra Fanfan olyan, mint egy megvalósult gyermekkori álom - mesélte Vincent Perez. Az Adeline-t alakító Penélope Cruz még hozzátette. - Vincent csupa szív és energia. Minden forgatási napot új kihívásnak tekintett, és széles mosollyal állt elébe.
Michel Muller, aki Fanfan cimboráját, Tranche-Montagne-t játssza, így vélekedik róla: - Vincent egyszerûen elviselhetetlen. Mindig jó formában van, még kora reggel is! Sohasem gurul dühbe, még ha pocsék idõ van, akkor is mosolyog. Jól néz ki, atlétikus alkat, a nõk imádják, s így vannak ezzel a gyerekek és a lovak is. Fáj, ha csak ránézek. Vegyünk egy olyan fickót, mint például én. Igazi tökfej lennék, ha nem elegyednék szóba vele. Vincent tehát lenyûgözött, s két napon belül én is megfertõzõdtem az általános eufóriával, ami belengte a forgatást. Vincent mindent bevetett, amije csak van, és nagyon keményen dolgozott, hogy megelevenítse a nemtörõdöm fickóból ragyogó, csábító, minden kockázatot vállaló katonává váló Fanfant. Õ lehelt életet a karakterbe.
A forgatás megkezdése elõtt Vincent Perez hónapokig edzett, hogy megfelelõ formába hozza magát. Michel Carliez kaszkadõr-koordinátor így emlékszik vissza erre: - Vincent ösztönös tehetség. Jól lovagol és vív, de többet is meg akart tanulni.
Perez megmagyarázza, mire törekedett. - Azzal, amit tudtam, kényelmesen eljátszhattam volna Fanfant, de többet akartam kihozni a figurából. Azt szerettem volna, ha minden jelenetben sugárzik belõle az energia. Michel Carliez még hozzáteszi. - Vincent megtanult bûvészkedni, kötélen sétálni, sõt trapézról ugrani is. Késõbb már a trambulin sem jelentett számára nehézséget. Egy csomó cirkuszi mutatványt tanítottunk meg neki, és õ nagyon keményen dolgozott. Még ha nem is használta kifejezetten mindegyiket a küzdõ jelenetekben, önbizalmat adott neki, és hatott a mozdulataira is. Még hozzátett egyfajta kecsességet is, amely megnyilvánult a kardforgatásban, amikor leugrott a lováról vagy akár a háztetõrõl. Úgy mozgott, mint a macska.
A szépséges Adeline-t Penélope Cruz kelti életre. - Rögtön elvállaltam a szerepet - mesélte a színésznõ -, mert annyira megtetszett a történet. Történelmi környezet, romantika, jelmezek, és persze egy olyan belevaló fickó, mint Vincent Perez. Már korábban is szívesen játszottam volna vele, és ez most sikerült.
Didier Bourdon alakítja XV. Lajost, akinek számára egyaránt játék a háború, a hatalom és a nõk. - Nagyon szórakoztató volt megformálni a királyt - mondta a színész. - Lehet, hogy az én verzióm nem történelmi hitelességû, de ki tudhatja? A paróka, a smink, az óriás tollas kalap, amelyet bármikor lefújhatott a szél a fejemrõl - szokatlan élmény volt számomra. A dialógusok pattogósak és a szituációk gyakran humorosak voltak. Bizonyos szempontból a szerepem a hatalom szatírája, a történelem leleplezése.
Hélène de Fougerolles alakítja Madame de Pompadourt, a király csábos szeretõjét. A színésznõ így vélekedik a forgatásról: A ruháink elképesztõek voltak. Egy hintóval hajtottunk keresztül az erdõn, a banditák megtámadtak, és Fanfan megmentette az életünket. Ez a világ legjobb filmes munkája, visszahozta a gyerekkori emlékeimet. Nagyon jól szórakoztam! De csak próbáljon meg valaki nyugodtan ülni egy turnûrös ruhában vagy pihenni egy hatkilós kalappal a fején. Egyébként Fanfan Madame de Pompadournak köszönheti a nevét, ugyanis tõle kap ajándékba egy tulipános ékszert. Az általam alakított hölgyet lenyûgözi ez a dinamikus, sármos fiatalember. Ami azt illeti, egyébként is roppant érdeklõdik a férfiak iránt...
Michel Muller a toborzó õrmester szerepében olyan családapát játszik, akinek népes famíliáról kell gondoskodnia. Felajánlja a barátságát Fanfannak, mert lenyûgözi õt a fiatalember, aki megmentette az egyik gyermekét. Muller így vélekedik: Mindenki azt mondja, hogy Fanfan a hõs. De a film igazi hõse én vagyok. Kinek voltak a legnehezebb jelenetei? Ki az, akinek mindig ki kell húzni a többieket a csávából? Ki az áldozatkész barát? Kinek van néhány csodálatos jelenete Penélope Cruzzal? Hát nekem... - Majd így folytatja. - És ott voltak még körülöttem azok az aranyos kis kölykök. Egyszer, amikor egy bonyolult jelenetet forgattunk egy csomó párbeszéddel, és komplex kameramozgással, a gyerekek egyszerûen tökéletesen teljesítettek. Már majdnem a jelenet végére értünk, amikor elõretotyogott a legkisebb, és felszedett valami sárga szalagot a földrõl, amivel az utolsó elfoglalandó pozíciómat jelezték. Szóval odamutatta nekem és megkérdezte: mi ez? Szavamra, csodálatos kaland volt!
Philippe Dormoy kelti életre a lobbanékony törzsõrmestert, akinek meg kellene zaboláznia Fanfant. - A Fier-à-Bras név nagyon illik hozzá. Egy zsebdiktátor, aki megköveteli az újoncoktól, hogy vakon engedelmeskedjenek minden parancsának, és hajbókoljanak elõtte. Gyûlöli, hogy Fanfan tiszteletlen vele. De ugyanakkor egy személyben szerelmes férfi is, aki õrülten szerelmes Adeline-be, és bármilyen fafejû alak is, azért valahol rokonszenves. Van egy jelenet, amely szerintem tökéletesen jellemzi Fier-à-Bras-t. Amikor virágot akar adni Adeline-nek, nem leszakítja, hanem gyökerestõl kitépi õket. Amikor a lány kineveti, szétszabdalja a csokrot a kardjával. Ez õ dióhéjban, egy brutális fajankó, akinek nincs bátorsága ahhoz, hogy egy kicsit romantikus legyen.
Jacques Frantz formálja meg La Franchise-t, Adeline testõrét, aki ingadozik a szolgálat és az érzelmei között. Mély hangú, termetes fickó, de látszik rajta, hogy érzelmes lélek. Képes arra, hogy bárkit kibillentsen az egyensúlyából, lelki és fizikai értelemben egyaránt.
Gérald Laroche, Corsini alakítója felhívja a figyelmet arra, hogy minden jó filmben kell lennie egy rosszfiúnak. - A magam részérõl mindent megtettem, hogy kellõképpen gonosz legyek, sunyi és alattomos. Nagyszerû volt! Amikor felkértek, hogy ilyen jó színészekkel szemben rosszalkodjak, örömmel vállaltam, és a csodálatos körülmények miatt is tiszta élvezet volt számomra a forgatás.
Guillaume Galienne egy nagyon színes egyéniséget alakít. - La Houlette arisztokrata, aki mûvészi temperamentummal van megáldva. Nem erõszakos ember, és nem érdeklik a földi javak. Nagyon közel áll a királyhoz, tisztában van saját fontosságával és rangjával, minden ruhadarabjára rá van hímezve a monogramja, mintha Louis Vuitton öltönyt viselne.
A Tulipános Fanfan azon kosztümös filmek egyike, amelynek egyes akciójeleneteit úgy vették fel, mint a szuperfilmekét. Több kamera dolgozott a tömegjelenetekben, és a statiszták is fontos szerepet játszottak a közeli felvételeken.
Michel Carliez és csapata irányította a kaszkadõröket és a csatajeleneteket. - A lehetõség szerint minden típusú kaszkadõrt szerzõdtettünk, akik többféle harcmûvészethez értenek - mesélte. - A filmben számos lenyûgözõ pillanat akad, mivel a forgatókönyv és a modern rendezés lehetõvé teszi, hogy lefújjuk a port a kalandfilm mûfajáról anélkül, hogy elárulnánk a szellemiségét. Persze nem álmodoztunk olyan jelenetekrõl, mint amelyek megszokottak egy hongkongi akciófilmben, de képesek voltunk új életre kelteni a közelharcot. Természetesen a kaszkadõrök alaposan begyakorolták a jeleneteket. A Fanfan és Fier-à-Bras között a tetõn zajló párbaj kapcsán a stúdióban megépítettük a külsõ helyszínt. Vincent Perez tud vívni, de Philippe Dormoy számára ez újdonság volt. Hosszú ideig gyakoroltak, mire minden mozdulatot elsajátítottak. Aztán amikor elérkezett a felvétel ideje, kijöttek az edzõterembõl és máris ott találták magukat egy szélfútta háztetõn. De ez sem jelentett problémát számukra. Az idõjárás nehezítette a dolgukat, de tökéletes partnerei voltak egymásnak.
A lovas jelenetekben , Mario Luraschi irányította a színészeket és a kaszkadõröket. - A Tulipános Fanfan olyan film, amelyben sok kalandos szabadtéri jelenet van. Szerencsénkre Vincent Perez nagyszerûen lovagol, így olyasmiket is megkívánhattunk tõle, amit kaszkadõrrel kevésbé hitelesen tudtunk volna megvalósítani. A színésszel sokkal valóságosabbnak tûnik a kalandfilm, még akkor is, ha a nézõk sejtik, nem minden jelenetben láthatják a kedvencüket, hiszen a kaszkadõrök sem maradhatnak munka nélkül...
A film látványtervezõje, Jacques Bufnoir szerint két fõ helyszín szerepel a filmben. - Az egyik helyszín a stúdióban épült fel, némelykor gigantikus díszletek között forgattunk, amelyek jól illettek a külsõ helyszínekhez. Fanfan regimentjének táborát egy Rodeztõl néhány kilométerre lévõ XVI. századi kastély mellett építettük fel. Néhány elem tervrajz alapján készült, bár többször lehetõségünk nyílt rá, hogy belefoglaljuk a létezõ várfalat vagy egyéb építményeket is.
Azt az épületet, amelynek a tetején Fanfan és Fier-à-Bras vívja látványos párbaját, Jacques Bufnoir több szempont szerint építette fel. - A padló burkolata csak imitált, de fölé masszív faszerkezetet emeltünk. Nem tudtuk pontosan, milyen idõjárásnak kell ellenállnia, és milyen közeli felvételeket akar majd a rendezõ, így különösen szilárdra terveztük.
Michel Feller visszaemlékezése szerint mindenki, aki meglátogatta a forgatás helyszínét, le volt nyûgözve. A több hektár kiterjedésû díszletek nagyon hatásosak voltak. Az igazi kastély lábánál katonai sátrak sorakoztak, mi több, a távolban ott voltak Aquitánia épületei, a monumentális városkapu, a fõhadiszállás, látótávolságban mosott ruhák száradtak, istállók és pajták álltak a közelben. De a leginkább lenyûgözõ az volt, hogy senki nem tudta megkülönböztetni a díszleteket azoktól a tereptárgyaktól, amelyek évszázadok óta ott álltak.
Az öt hónapig tartó forgatás során a stáb 85 napot dolgozott Franciaország legszebb tájain. Gérard Simon operatõr megállapítása szerint a Fanfan "napszaktól függõ" mozi. - Amikor szabad téren forgattunk, sütött a nap, amikor belsõ felvételt csináltunk, a fény kandeláberekbõl, gyertyákból és fáklyákból áradt. Bármit kért tõlem a rendezõ, úgy próbáltam megvilágítani minden jelenetet, mintha csak ezek a fényforrások léteznének. A fénynek természetesnek kellett látszania, mivel a megvilágítás utalt egy-egy karakter gondolatvilágára is. Teremtettünk holdvilágot, sugárzó napfényt, és létrehoztuk a villódzó lángnyelvek fényét is...
Michel Feller producer szerint a nézõk el sem tudják képzelni, milyen rémes idõjárás uralkodott 2002 nyarán. - Több alkalommal legalább öt órát kellett várnunk ahhoz, hogy leforgassunk egy félórás napfényes jelenetet. De volt türelmünk kivárni. Most, hogy a film elkészült, remélem, hogy a nézõknek is tetszeni fog. A Tulipános Fanfan családi film, felnõttek és gyerekek egyaránt megtalálhatják benne, ami szórakoztatja õket. Kedvelem, amikor különbözõ generációk együtt élvezhetik ugyanazt a történetet. Nem sok olyan mozi akad, amelyet szülõk, gyerekek és nagyszülõk együtt nézhetnek. A Tulipános Fanfan azonban kilencven perc gyönyörûséget teremt mindenki számára...
"time is not money"
