információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Bruce Banner (Eric Bana) kiváló tudós, a legkorszerûbb géntechnológia a területe, ám ragyogó tudományos pályája és nyugodt élete fájdalmas múltat rejt. Egykori barátnõje és hozzá hasonlóan tehetséges munkatársa, Betty (Jennifer Connelly) már feladta, hogy áttörjön a férfi zárkózottságának falán, és beletörõdött, hogy mindössze érdeklõdõ szemlélõje marad visszavonult életének. Egy váratlan esemény azonban mindent megváltoztat. Banner korszakos kutatásainak egyik kísérlete során egy figyelmetlenség kritikus helyzetet teremt, és Bruce-nak a másodperc tört része alatt kell cselekednie. Hõsies tette megment egy életet, és látszólag õ is sértetlen marad, holott testét halálos dózisú gammasugárzás érte.
Valami azonban mégis történt. Megmagyarázhatatlan tünetek. Eszméletvesztések. A félresikerült kísérlet váratlan, káros utóhatásai. Banner egyfajta jelenlétet kezd érezni magában, egy idegent, aki azonban mégis ismerõsnek tûnik: veszélyes, de valahogy vonzó is. Közben minduntalan felbukkan egy Hulk néven elhíresült, valószínûtlenül erõs, dühöngõ lény, és nyomában pusztítás marad: Banner laboratóriuma is romokban hever, a háza falai tönkretéve.
A hadsereg nem tétlenkedik, minden eszközt bevet, hogy elfogja a különös teremtményt. A hajtóvadászatot Betty apja (Sam Elliott) vezeti, és besegít egy rivális tudós, Glenn Talbot (Josh Lucas) is. Az ügyben személyes bosszúk és családi kötelékek egyaránt szerepet játszanak, s ez tovább súlyosbítja az amúgy is veszélyes helyzetet. Betty-nek megvan a maga elmélete, és tudja, hogy a háttérbe húzódó David Bannernek, Bruce apjának (Nick Nolte) is köze van a történtekhez. Talán a nõ az egyetlen, aki rájön Bruce és a méretes lény közötti kapcsolatra, de talán már túl késõ, hogy megállítsa a katonai támadást, és megmentse "mindkettõjük" életét.
A képregényfigura elõélete
A Hulk figurája elõször 1962-ben jelent meg, a Marvel Comics hat képregény-sorozatában. Stan Lee író és Jack Kirby rajzmûvész teremtménye két évvel késõbb az Óriásemberrel nézett szembe a "Tales to Astonish" 59. számában, majd önálló történetet is kapott. 1968-ra a Hulk az egész könyvet átvette, ekkor a "The Incredible Hulk" címen jelent meg, és az 1999-ig tartó széria 474 folytatást ért meg. Ám ezzel nincs vége, a népszerû képregényhõs újra életre kelt egy újabb sorozatban, mely napjainkban is fut.
A lény hallatlan népszerûsége láttán nem csoda, hogy a tévések is lehetõséget láttak a sztoriban, és a CBS televízió 1997 és 1982 között sikeres sorozatot vetített Bill Bixby és a body-builder Lou Ferrigno fõszereplésével. A sorozat befejezése után sem szûnt a rajongók lelkesedése, ez indította az NBC csatornát újabb epizódok elkészítésére. A nyolcvanas évek végén tehát három újabb tévéfilm készült. A negyediket Bill Bixby 1993-ban bekövetkezett halála hiúsította meg.
A Hulk figurája az évek során több változáson ment át a Marvel Comicsnál (kezdetben pl. a teremtmény nem zöld, hanem szürke volt). Ezzel együtt mindig is alteregójához, a tudós Bruce Bannerhez volt kötve, összeláncolta õket egy nem szûnõ, nehéz kapcsolat. Úgy tûnik, éppen ez a kapcsolat tartja ébren a rajongók érdeklõdését, és a két figura közti dinamika teszi alkalmassá a karaktert a mozifilmes megjelenésre is.
"Fiatalabb koromban imádtam a Boris Karloff fõszereplésével készült Frankensteint, és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot is - mondja Stan Lee, a figura egyik szülõatyja. - Az jutott eszembe, milyen nagyszerû lenne a kettõt kombinálni, és kihozni belõle egy olyan szereplõt, aki emberi lénybõl szörnyeteggé tud változni. Mindig úgy éreztem, hogy a Frankenstein-filmben a rém igazából egy jófiú. Senkit nem akar megsebezni, mégis folyton üldözik azok az idióták. Arra gondoltam: miért ne lehetne egy szimpatikus szörnyeteg a fõszereplõ, aki képes oda-vissza változni? Így lett a Hulk az elsõ szuperhõs, aki egyben a történet szörnyfigurája is."
"A Marvel Comics képregényeiben megjelent Hulk-történetekben mindig megvoltak egy tragédia elemei, s ebben nagyszerû mozis lehetõségek rejlettek - mondja Gale Anne Hurd producer. - A Jekyll-Hyde típusú konfliktus engem is foglalkoztatott. A történet részben tanulságos mese a bennünk élõ démonokról, másrészt a technológia azon nem várt következményeire is reflektál, melyek létrehoztak egy ilyen teremtményt. Az eredeti képregény hidegháborús témákkal foglalkozik, de naprakésszé lehetett tenni és így ma is érvényes, ha nem érvényesebb a mondandója.
A produkció
"Az elmúlt 12 év során a projekt végig tervbe volt véve - folytatja Hurd -, de a film létrehozásához szükséges technológia most ért el a megfelelõ szintre. A számítógép által generált képek (CGI) technikáját a vizuális effektekre specializálódott mûhelyek, elsõsorban az Industrial Light & Magic dolgozták ki. Ennek segítségével lehetett megvalósítani olyan képi megoldásokat, melyekrõl a tévésorozat készítõi, de még a korábbi mozifilmesek sem álmodhattak."
A technológia fejlõdése és a "képregényfilmek" iránti érdeklõdés ma szerencsésen összetalálkoznak. A Marvel ezzel együtt nagyon igényesen választja meg, kinek engedélyezi a képregényfigurák és sajátos világuk megfilmesítését. "Úgy tekintünk a képregényeinkre és a karaktereinkre, mint a gyermekeinkre, ezért a legjobb pótszülõket kell megtalálnunk számukra, olyan filmeseket, akik különleges színt visznek a történetekbe - magyarázza Avi Arad, a Marvel Studios ügyvezetõje. - Ha elhangzik a ’képregény’ szó, az emberek egy része rögtön egy lendülõ öklöt lát maga elõtt a ’Bumm!’ felirat kíséretében. Ám ezek a történetek érdekes emberekrõl szólnak, akik rendkívüli képességgel bírnak, és ennek jegyében kellõen bonyolult az életük. A róluk szóló filmeket tehetséges filmeseknek és igazi színészeknek kell készíteniük, mert nagyon széles skálát kell eljátszani és megvalósítani."
"Ang Lee mindig is szerepelt a szóba jöhetõ rendezõk listáján - mondja Hurd. - Mikor a Universal õt javasolta, úgy éreztük, biztos megfontolja majd az ajánlatot, hiszen a fõszereplõ elég komplex jellem, a lehetõ legosztottabb személyiség: két személy, akiknek szükségük van egymásra az élethez. Genetikailag egymáshoz vannak kötve, de el akarják pusztítani egymást és ezzel együtt önmagukat. Ha megnézzük Ang filmjeit, lehet bennük érezni a belsõ világ vizsgálatát, a családi dinamika és az apa-fiú kapcsolat iránti érdeklõdést, a humorérzéket, az újszerû akciókat... megvan benne minden adottság, hogy remek filmet készítsen."
"Éppen a Tigris és sárkányt fejeztem be, amikor a stúdió megkeresett ezzel az ötlettel - mondja Ang Lee. - A korai Hulk-képregények, Jack Kirby rajzainak energiája és lendülete, Stan Lee történeteinek drámai szabadsága különösen inspiráltak. Komoly kérdésekkel és félelmekkel foglalkoztak, és érezhetõ volt bennük az akarat és a képzelet, mely a megértésükre törekszik. Azt hiszem, legbelül mindenkiben van egy Hulk, mely egyszerre rémítõ, de talán szórakoztató is. Ez a legijesztõbb az egész dologban.
A történet lehetõvé tette, hogy elmélyedjünk néhány ellentmondásos témában, és vonzott a lehetõség, hogy ezeket összekapcsoljuk és kiegyensúlyozzuk - folytatja a rendezõ. - A problémával már a Tigris és sárkányban is szembe kellett nézni: hogyan lehet egy olyan populáris mûfajt, mint a harcmûvészeti film, okosan megközelíteni anélkül, hogy túl giccses legyen, de megfeleljen a szórakoztatás követelményének? A kérdéssel most is szembetalálkoztunk, de éppen ez az izgalmas kihívás benne. Szerintem meg lehet valósítani ezt a keveréket nagyon érzelmes módon. Ez a film a popkultúra és a realisztikus dráma furcsa kombinációja. A két aspektus természeténél fogva nem akar jól megférni egymással, mi mégis megpróbáltuk egyesíteni õket. De mennyire legyen realisztikus? Ha túl realisztikus, hogyan hihetünk egy zöld óriásban vagy repülõ emberekben? Hogyan kombináljunk a pszichológiai dráma, a vígjáték és a románc realitásával olyasmit, ami vizuálisan izgalmas, nagyon szabad, szinte már a gyermeki fantáziához hasonló? Ezek az ellentmondásos elemek jelenítik meg saját életem dilemmáját is a filmkészítésben. A filmkészítõ számára a legnehezebb dolog az egyensúly megtartása. Állandó kötéltánchoz hasonlít, és ez nagyon felvillanyoz engem."
A szereplõk
Az egyensúlyteremtés igénye, mellyel Lee nekifogott a munkának, természetes módon a film hasadt fõszereplõjével kezdõdött. Bár végsõ soron az ILM szakemberei keltették életre a "zöld Góliátot", alapvetõ fontosságú volt, hogy a kiválasztott színész meg tudja testesíteni a monstrum emberi inkarnációját, és nemcsak a belsõ konfliktust és az érzelmek elfojtását tudja hitelesen közvetíteni, hanem a szánalmat is. Eric Bana, a viszonylag kezdõ ausztrál színész kapta meg a szerepet. Leginkább elsõ filmje, a Chopper miatt esett rá a választás, melyben egy elbûvölõ gyilkost alakított. "Eric egyfajta emberi szörnyeteget játszott abban a filmben - magyarázza Ang Lee. - Egyetlen pillantásával valami emberfeletti õrületet és intelligenciát tudott sugallni. Úgy gondoltam, tökéletes Bruce Banner lenne belõle, mivel megvan benne a képesség, hogy elnyomja ezt az energiát, amíg végül nem képes tovább kezelni."
"Nagyon foglalkoztatott Banner zûrzavaros belsõ világa - mondja Eric Bana -, de leginkább az a mozzanat tetszett, hogy Hulk kényszerû hõs. Batmannel vagy Supermannel ellentétben õ képtelen kontrollálni a folyamatot, hogy Hulk váljon belõle, egyszerûen megtörténik vele. Nagyon nehéz volt a felkészülés, mert a szereplõ sok lélekvizsgálódáson megy át. Nehéz volt eltalálni, hogy pontosan mit is kéne csinálnom, de ezt is megpróbáltam hasznosítani, mert a bizonytalanság Bruce Banner dilemmájának része. Végül is az egész folyamat arról szólt, hogy megbízom-e a rendezõben és az elképzeléseiben. Mikor elõször olvastam a forgatókönyvet, teljesen a hatása alá kerültem. Sokrétû és összetett, de tudtam azt is, hogy még sok minden lehet Ang fejében, ami nem feltétlenül jelent meg az oldalakon. Tudtam, hogy bármi, amit hozzátesz, hihetetlen lesz és túlszárnyalja a legmerészebb elképzeléseimet is, és valóban így történt."
A Hulk figuráját gyakorlatilag teljes egészében a számítógép alkotta meg, így Bana nem kényszerült elviselni a naggyá és zölddé válás viszontagságait. Ám az ILM munkatársaival idõnként együtt kellett mûködnie: segített a testtartás és a sajátos arckifejezések megalkotásában, melyek kiindulási pontot jelentettek az ember-Hulk transzformáció kialakításához.
Jennifer Connelly játssza Betty Rosst, Bruce kollégáját és korábbi barátnõjét. Hulkhoz hasonlóan Betty figurája is változott a Marvel kiadások során, de szerelme és Banner iránti ragaszkodása végig megmaradt a sorozatban és a filmben is. A munkálatok kezdeti fázisának idején kapta meg Connelly az Egy csodálatos elme nõi fõszerepéért az Oscar-díjat, de Ang Lee figyelmét leginkább a Rekviem egy álomért címû filmben nyújtott tragikus és intelligens alakításával keltette fel.
"Ang Lee nem egyszerûen egy "csinos nõ" típust szeretett volna Betty szerepében látni - mondja James Schamus producer. - Az elsõ lépés az volt, hogy az illetõ képes legyen hihetõen megformálni a szereplõt, aki épp olyan okos, ha nem okosabb, mint Banner, és saját érdemeinek köszönhetõen lett belõle tudós. Tehát a szerep elsõdleges követelménye az intelligencia volt, és ilyen tekintetben nem kellett aggódni Jennifer miatt, hiszen a Yale-en és a Stanfordon tanult."
"Mikor meghallottam, hogy Ang rendezi a filmet, rögtön érdekelni kezdett a dolog - mondja Connelly. - Arra gondoltam, milyen érdekes elemek találkoznak ebben a filmben. A hetvenes években voltam gyerek, jól emlékszem a tévésorozatra. Mikor beszéltem Anggal, kiderült, hogy egy pszichológiai drámát akar forgatni, mely feltárja a családokon belüli kapcsolatokat. Számomra rendkívül érdekes volt az ellentmondás, hogy a képregények fantasztikus világában játszódik egy ilyen bonyolult emberi kapcsolatokkal átszõtt dráma. Az általam játszott szereplõhöz az jelentette a kulcsot, hogy érezhetõ rajta a sebezhetõség, van valami hiány és törés benne. Bruce-hoz fûzõdõ kapcsolata bonyolult. Korábban együtt jártak, ez azonban nem mûködött, és most már csak szakmai kapcsolat van köztük. Betty azonban még most is nagyon szereti õt."
Éppen ez a szerelem teszi még bonyolultabbá a dolgokat, amikor Banner hõsies tettének következményei világossá válnak. Betty tudatában van, mennyire szorongatják a férfit a sötét indulatai, és õ az elsõ, aki összekapcsolja Bruce dühét, a gammasugárzás és a nanomedek keverékének hatását, és a transzformációt. "Betty már a baleset elõtt felismeri a dühöt, vagy inkább az elfojtott dühöt Bruce-ban - magyarázza Connelly. - És õ az elsõ, aki rájön, hogy mi történt a baleset után. Felismeri Bruce-t a Hulk alakjában és megállja a helyét a szituációban. Mások erõszakkal válaszolnak, de Betty szembenéz vele, és azt mondja, ’itt vagyok, megértelek és szeretlek...minden rendben lesz.’"
Bruce apjának szerepére a filmesek elsõ és egyetlen választása Nick Nolte volt. "Rögtön észrevette az összefüggést a filmben a populáris nyugati kultúra és a keleti filozófia között, amit még én sem láttam" - mondja Ang Lee.
"Láttam a Tigris és sárkányt, és nagyon tetszett, aztán késõbb megnéztem a Jégvihart és az Étel Ital Férfi Nõ-t is - mondja Nolte. - Kíváncsi voltam, mihez kezd Ang Lee ezzel az anyaggal. Adott a képregények szintje, de aztán ott van a mitikus rész, a fantáziák, a gyerekkor pszichológiája, az archetipikus, õsi félelmek, melyeket elfed a felnõtt, ál-felelõsség, a hamis érettség, hamis bölcsesség és a riválisok egymást megtévesztõ versenyszelleme. Jó sok minden van itt, és Ang azért nagyszerû választás, mert mindez a Kelet és Nyugat házasságát jelenti. Ez érdekelt engem. Kezdettõl közös hullámhosszon voltunk a szereplõ és a történet mélyén rejlõ témák tekintetében. Sokat beszélgettünk az apa-fiú kapcsolatról, személyiségünk árnyékos oldalának integrációjáról, arról az állandó játékról, hogy mit gondolunk a tudatos jó és a tudattalan sötét oldalról, a jóról és rosszról, a fentrõl és lentrõl."
A Nolte által játszott tudós úttörõ munkát végzett a genetika terén, mely azonban az etika határait feszegette. Megszállott szenvedélye, valamint a kutatásai és a kísérletei örökre megváltoztatják az õ és a fia életét. Míg sokan Banner ellenlábasának tekintik, Nolte szerint a szereplõt a Bruce iránti szeretet motiválja, bár ez szokatlan, sõt eltorzult módon jut érvényre.
A másik ellenfél, a tudós Glenn Talbot alakjában Josh Lucas jelenik meg. "Nagyon céltudatos, ambiciózus, erõs, és valószínûleg kivételesen önelégült és kegyetlen fickó - jellemzi a szereplõt Lucas. - Komolyan hisz abban, hogy ötletei megváltoztatják a világot, és ezért joga és kötelessége megvalósítani õket minden áron. Én magam nem vagyok különösebben ellentmondásos személy, de mindenkiben van valami rosszakarat vagy agresszió, ami a film egyik alaptémája. Nem tárom fel ezeket a dolgokat nap mint nap, és színészként gyakran könnyebb eljátszani karaktereket, akik a normális életem határainál tovább mentek. Ez a féktelen ember remek kontraszt Banner számára, aki nyilvánvalóan elnyomja az indulatait."
Talbot végül rájön, hogyan hozza elõ Banner visszafogott dühét és félelmeit, és a két ellenfél összecsap. Banner ugyan nem egy nagy harcos, alteregója viszont sokkal temperamentumosabb, és több akarat szorult belé. "Állandóan csépeltek engem - mondja vidáman Lucas. - Talbot mögött komoly katonai háttér áll, fizikai jelenléte erõs. Ez mindaddig rendben is van, míg Bruce Banner emberi lényként áll szemben vele, de amikor átalakul, Talbot már nem rúghat labdába mellette, bár ezt alig akarja elfogadni. Szóval a forgatás alatt alaposan megdobáltak a díszletek között."
"Az a célom, hogy egy bokszolós filmben játsszam együtt Josh Lucasszal, hogy revansot vehessek - viccel Bana. - Bruce Bannerként ugyanis nem láthattam el az ellenfelem baját, ebben a szerencsében sajnos csak a Hulk részesült. Ezzel együtt nagyon jól szórakoztam."
Egy zöld lény
A Hulk figurája a legmodernebb technológia igénybevételével jött létre, de mivel felerészben mégis Banner, az õt megformáló színésznek kellett a teremtett lény "mintájául" szolgálni. Banner viselkedésének észrevehetõnek kell lennie a lényben - legalább Betty Ross számára -, ezért Eric Bana feladata közé tartozott az is, hogy egyes jelenetekben produkálja azt a sajátos testbeszédet, ahogy Hulk válik belõle.
Azzal kezdték, hogy az elõkészítõ szakaszban, jóval a felvételek elõtt Charlie Croughwell kaszkadõr-koordinátor vezetésével kidolgozták a jeleneteket, s ez a munka nemcsak testileg, de szellemileg és érzelmileg is felkészítette a színészt a feladatra. A rendezõ azt akarta, hogy a Hulk mozgékony és erõs legyen, ezért a legkülönfélébb edzéstechnikákat használták, hogy javítsák a színész erõnlétét, és finomították a mozgásokat is - ez mind azt célozta, hogy megalapozzák a Hulk mozgását.
"Eddig még nem vettem részt olyan filmben, ahol a CGI-technikát használták - mondja Bana. - Olyan volt, mintha egyidejûleg két filmben dolgoznék, s ezt nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam. Felvettük azokat a nagyon intenzív jeleneteket, és úgy éreztem, egy drámai filmben vagyok. Aztán néhány nap múlva elcsodálkoztam, hogy hová lett a sötét, személyes dráma. Hiszen itt falak omlanak össze és szétrombolják a díszleteket! Lenyûgözõ élmény volt."
Bana játéka szolgált a Hulk érzéseinek és reakcióinak mintájául, de a színész meg sem közelíthette a másik mozgását és rombolását. "Bár vannak emberi vonásai, a Hulk nem tud ember módra mozogni, mivel annyira hatalmas, és mert végsõ soron mégiscsak egy szörny - magyarázza a vizuális effektekért felelõs Dennis Muren, az ILM kilencszeres Oscar-díjas munkatársa. - Sokkal megfelelõbb és a szereplõ formátumához hívebb megoldás volt a számítógép segítségével életre kelteni õt."
"Nagyon szerettem a régi Hulkot a tévésorozatban - mondja Ang Lee -, és örültünk, hogy Lou Ferrigno eljátszott egy kis szerepet a mi filmünkben is. Annak idején ésszerû megoldás volt egy body-buildert alkalmazni, de a mi szereplõnknek többnek kellett lennie az emberi erõ megtestesítõjénél. Ezért nem lehetett volna elkészíteni ezt a filmet az ILM zsenijei nélkül. A Hulk designját megközelítettük a test belseje felõl - a szakemberek számítógéppel megalkották a csontokat, az izomstruktúrát, majd a mozgást -, és a külsõ megjelenés felõl is, ehhez felhasználtunk mindent a tibeti maszkoktól kezdve a színészek arckifejezéséig. A kulcs a Hulk figurájához, hogy mennyire jó színész. Bízunk benne, hogy a komputeres animáció segítségével valami igazán kísérteties és érzelmi dolgot sikerült alkotni, mely nem merül ki a komputeres munka trükkjeiben."
Muren és társai alkalmanként lemondanak a hagyományos technikákról. Az ILM például szereti a minimumra csökkenteni a mozgás feltérképezésére szolgáló módszert (motion-capture), mellyel a számítógép pontos rendszerbe képes rögzíteni az emberi mozgásokat úgy, hogy egy speciális öltözékbe bújtatott emberre elektródákat csatlakoztatnak. "Ennek az eljárásnak is megvannak az elõnyei - mondja Colin Brady, az animációs team vezetõje -, de nem akartuk ezzel kezdeni, mert megadja ugyan a számítógépnek a támpontokat, hogyan mozog a test a térben, egy kicsit mégis korlátozó. Az ember mozgása merevvé válhat, mert mindig elég kellemetlen érzés abban az elektródákkal felszerelt cuccban mozogni, ahogy közben egy csomó ember bámul. Mindent egybevetve, csak korlátozott mozgásra képes, ráadásul miért akarnánk arra korlátozni a mozgást, amire egy ember képes? Elvégre itt nem egy emberrõl van szó. Azt akartuk, hogy a Hulk mozgása óriási és brutális legyen, a testtartása, a járása és a cselekedetei túlméretezetten ugyan, de a fizikai törvényei szerint mûködjenek."
Elõször egy kaszkadõrrel készültek felvételek, aki szétvert egy szobát, mely tele volt mûanyag tárgyakkal. Az ILM csapata felvette ezt az õrjöngést, és tovább manipulálták és eltúlozták a képet a komputeren. És ezt követte a többi. "Próbálkoztunk body-builderekkel, de úgy találtuk, nem elég mozgékonyak - mondja Brady. - Ang nem akarta, hogy a Hulk egy nehézkes izompacsirta legyen. Végül egy személyi edzõ-triatlon atlétát választottunk, aki egy csomó dobozt tört össze."
Miután feltérképezték a Hulk mozgásának alapelemeit, a finomításokat végezték el a motion-capture technika segítségével. Jó néhány atléta és kaszkadõr mellett maga Ang Lee is eljátszott néhányat a Hulk jelenetei közül az ormótlan, nehéz felszerelésben. Így a rendezõ mozgása is alapul szolgált a kreatúra vásznon megjelenõ életéhez.
Az ILM számára talán a Hulk összetett érzelmeinek megjelenítése volt a legnagyobb kihívás, és ahogy Lee rámutatott, kiváló színészekkel szemben kellett kifejezni ezeket az érzéseket. "Szemben, mondjuk, a Jurassic Parkkal, ahol a színészek és a dinoszauruszok egyszerre vannak a színen, de nem lépnek egymással közvetlen interakcióba, a Hulk szemtõl szemben jelenik meg a fõszereplõkkel. Ez sokkal több találékonyságot követelt tõlünk."
"Végül azonban - foglalja össze Muren -, számtalan munkaóra után megszületett egy lény, mely 2 tonnát képes felemelni, 160 kilométert fut egy óra alatt, és 4,5 méter magasra nõ. Ez az elképesztõ teremtmény olyan fizikummal bír, hogy mellette egy klasszikus erõs ember is csenevész anorexiásnak tûnik. Napjaink igényes és kiváló minõséghez szokott moziközönsége már nem is fogadott volna el egy zöld jelmezbe bújtatott színészt, még ha számítógépes úton meg is növeltük volna."
A látványvilág
A filmkészítõk végig hûek maradtak ahhoz a világhoz, mely az eredeti képregényekben megjelent. A Marvel Comics stílusa a film minden aspektusára hatást gyakorolt, befolyásolta a világítást, a kamera-beállításokat, a képváltásokat, a színválasztást, a jelmezeket és a hangzást. Rick Heinrichs látványtervezõ megpróbált realisztikus környezetet teremteni, de a hely bizonyos mértékig teret engedett a fantáziának és a képregények világának. Ez a valóság és fantázia közötti egyensúlyozás nem idegen tõle, korábban ugyanis Tim Burton legtöbb filmjében is hasonló feladattal kellett szembenéznie.
"Ang Lee a nyugati civilizációt tanulmányozza, és ahogy interpretálja mûveiben, az vizuálisan lenyûgözõ - mondja Heinrichs. - Amerika ikonikus képeit akarta vizsgálni, mert szerintem számára van valami nagyon nyugati, nagyon amerikai a Hulkban - az emberek visszafojtott dühe és ehhez hasonlók. Ugyanakkor nem speciálisan egyik vagy másik irány felé tájékozódik, az vonzza, hogy egyensúlyt találjon a nyilvánvaló ellentétek között."
Tanulmányozták a Stan Lee-Jack Kirby képregényeket, de a felkészülés kiterjedt egy sor mûvésszel való ismerkedésre is, pl. elõkerültek a századforduló amerikai festõi, akiknek stílusán és színvilágán az impresszionizmus és az orientalista stílus hatása érzõdik, valamint a szürrealista De Chirico, akinek színei és illogikus, álomszerû témái különösen megragadták a rendezõ és a látványtervezõ figyelmét. "Visszanyúltunk a korai képregény-mûvészekhez is - mondja Heinrichs. - Kölcsönvettük az ötleteiket a koncepció és a színválasztás terén."
Azt is elmondta, hogy a megjelennek a Hulk jellegzetes színei, a zöldek és a lilák is, de nem túl feltûnõ módon. Követte továbbá a rendezõ realitásra vonatkozó kéréseit is, ám ezt is kisebb-nagyobb eltérésekkel.
"time is not money"
