információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Franciaország egyik tartományában, ahol a hatalom korrupt, Mazarin (Jean Rochefort), a becstelen bíboros kétes üzelmeket folytat. A gyanús holmikkal való kereskedésnek, hitványságoknak, gyilkosságoknak semmi sem vet gátat. A bíboros lemészároltatja az ellene fellázadó nemes Peronne családot. Senki nem sejti, hogy a kis Blanche (Lou Douillon) csodával határos módon megússza és végignézi az öldöklést. A gyermeklányból, akit az egyik bûnbánó zsoldos magához vesz, gyönyörû, felnõtt nõ lesz, aki bármire kész, hogy bosszút álljon. Blanche, aki az egész vidéket rettegésben tartja, elfog egy értékes, Mazarinnek szánt szállítmányt, egy rakomány kolumbiai ördögport. Kitör a háború, KKK (Antoine de Caunes), a kardinális kegyetlen hóhéra a szép kalandor lány után veti magát. A történet nagy port kavar, híre eljut XIV. Lajos (José Garcia) és Ausztriai Anna fülébe is, aki sietve elküldi kémjét (Roschdy Zem). Ahogy a bíboros mondja: "Nem lesz könnyû végigcsinálni a business-t."
Beszélgetés Bernie Bonvoisinnel
Hogyan talált rá legújabb filmje témájára?
Az az érzésem, hogy iszonyú hõsnõhiány van. Kedvem volt találkozni eggyel. Kedvem volt továbbá megmerítkezni egy régies, úgynevezett "köpeny és kard" típusú filmben. A mûfaj szabályainak maximális tiszteletben tartása mellett bele akartam csempészni napjaink témáit is. Az volt az álmom, hogy a mûfaj iránti legteljesebb alázattal, de leporoljam, megfrissítsem a mûfajt, és megmutassam kapcsolatát napjaink társadalmával. A cél nemcsak egy vígjáték megalkotása volt, hanem a hatalom, a manipuláció és az elkendõzések témáinak érintése is.
A történetet a XVIII. századba helyeztem, felhasználva Mazarin, Ausztriai Anna és XIV. Lajos alakját, noha nem történelmi filmet szándékoztam készíteni. Itt-ott elferdítettem a történelmi valóságot, ilyen például Mazarin Ausztriai Annának való alávetettsége, itt bõven hozzátettem a magamét. Volt, hogy tökéletesen mai sémát vettem alapul, például az Irán-Gate ügyet, amikor is az amerikaiak Iránnak adtak el fegyvert, mely ügylet gyümölcsét dél-amerikai szerzõdések finanszírozására használták. Mazarin tehát az ördögporral kereskedik a kolumbiaiakkal, hogy hajókat bérelhessen a gyerekkereskedelemhez.
A forgatókönyv írásakor megvolt már a szereposztás a fejében?
Nagyjából igen: Jean Rochefort, Carole Bouquet, José Garcia, Pierre Laplace és Albert Dray is. A hõsnõmet viszont még kerestem, amikor szerencsémre a kezembe akadt egy riport Lou Douillonnal, aki mellesleg egy népszerû magazin Givenchy-háziasszonya. Egyszerûen hanyatt estem. Elolvastam a riportot és szétrobbant az a kép, amit róla alkottam. Az eddigi munkái ugyanis harmadrangú, vagy olyan futottak még kategóriásak voltak. Ebben a bizonyos riportban viszont már nyoma sem volt a dzsekis, baseball sapkás lánynak. Egy ragyogó, lázadó, szabad szellemû, friss nõt láttam benne, aki tökéletesen megfelelt annak a képnek, amelyet Blanche-ról elképzeltem. A próbafelvételek szuper jók lettek.
Hogyan reagáltak a színészek a nagyon is eredeti forgatókönyvre?
Gondolkodás nélkül elfogadták. A nyelvezete, hangvétele megragadta õket. Az volt a célom, hogy a megszokott szerepeik ellenkezõjét játsszák. Szeretem, ha van valami feszültség, veszélyérzet. Megpróbáltam bizalmat ébreszteni bennük, olyan terepre vinni a színészeket, ahová ritkán kalandoznak el. A történet és a szöveg volt az idegenvezetõnk. Blanche esetében mindez szelídséggel és végtelen könnyedséggel teljesedik ki.
Hogyan építette fel a XVII. és a XXI. század közti kapcsolatot?
A két kor között folyton talál az ember hidakat, megfeleléseket. Bizonyos dolgok mintha odébb csúsztak volna az idõben. Egy olyan figura, mint az Idegen, akirõl mindenkinek John Ford Liberty Valance-a jut eszébe, átcsusszant a XVII. századba az egylövetû, puskaporos puskájával és a westernfilmek feszült dramaturgiája szerint mûködik. KKK emberei - ezek a kezdõbetûk nem tartalom nélküliek - a csúcsos sisakjukban kereszteket gyújtanak fel, embereket akasztanak fel, arccal a keresztnek. A "halál seregének" is nevezik õket. Ezek a keveredések, utalások egy új világot teremtenek. A forgatáson ebbõl semmiféle kavarodás nem támadt. Ügyelni kellett rá, hogy a kísérlet és a tévedés közti kényes egyensúly fennmaradjon.
Milyen helyszíneken forgattak?
2001 szeptemberében három hónapra berendezkedtünk a dél-franciaországi Cévennek-hegységben található Florac-ban, a Méjean-fennsíkon. Itt forgattuk a külsõ jeleneteket. A hely mesés és fantasztikusan fogadtak bennünket. A királyi lakosztályokban és a kertekben játszódó jeleneteket Párizsban és környékén vettük föl. A fogadóbeli jeleneteket Beaulieu le Vieux-ben forgattuk. A film végének jeleneteit, amelyek abban a végtelen, körkörös erõdítményben játszódnak, Seyne-sur-Merben vettük fel, a Napóleon erõdben. Díszlettervezõnk, Olivier Seiler és csapata elképesztõ munkát végeztek.
Meglepett, hogy a film összes szereplõje mintha fantasztikusan jól mulatott volna.
Van egy alapvetõ szabály: az öröm legyen mindenkié. A Cévennekben, a konvoj megtámadásának jeleneteit elég hosszú ideig vettük föl. Az a szokásom, hogy a zenét a mûteremben vegyük fel. Akkor megvan a ritmus, az inspiráció. Én magam legalább egy tucat kazettát készítettem, mások is hoztak különféle CD-ket. Elárulom, felejthetetlen élmény volt elnézni azt a sok embert, akik mind James Brown-ra táncoltak. Mindenki természetesen viselkedett: ezen a forgatáson bárki mellé ült is le az ember, mindig volt mirõl beszélni. Úgy kellett komolyan dolgoznunk, hogy ne vegyük komolyan magunkat. Ez csak a film világban lehetséges.
Meséljen a fõszereplõkrõl!
Lou Douillon maga a természetesség. Minden percben meglepetést okozott, egyszerûen megható volt. Mindent ért, mindent érez. Megvan benne a szerep szerinti lázadó hajlam. Amikor találkoztunk, éppen azt a különös idõszakot élte át, amikor ráébredt nõiességére. Pontosan azt az érzékenységet tudta kölcsönözni Blanche-nak, amire szükségem volt. De megvan benne a pusztítás ereje. Az már õ dolga volt, hogy ezt hogyan teszi. A tehetsége megmutatkozik a választásaiban. Intelligens és tisztánlátó. Azt kívánom neki, maradjon ilyen.
Roschdy fantasztikus színész. Van benne valami shakespeare-i. Láttam már más filmekben is. Olyan pasast akartam Blanche mellé, akit - az én véleményem szerint - egyre nehezebb fellelni. Stílusa van, nagy erejû színész. Remélem, hogy a szakmán belül nem skatulyázzák be olyan skatulyákba, melyeknek semmi köze a tehetségéhez, és hogy értékeinek megfelelõ szerepekhez jut majd. Olyan színész, aki egy egész filmet elvisz a vállán.
Antoine de Caunes-tól mindenkinek leesett az álla. Hiteles. Kedvem lett volna elcsalni Antoine de Caunes-t olyan területre, amely nem igazán az övé. Van benne valami angyali. Blanche szemében olyan gyalázatot képvisel, amelyre nincs bocsánat. Amit eljátszott, az nem mérhetõ semmi eddigi teljesítményével. És ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Mindent, de mindent beleadott ebbe a szerepbe. Hallatlanul formálható, képlékeny volt a szerepre.
Jean Rochefort olyan, mint egy Ferrari. Megvan benne a gyermeki kíváncsiság frissessége. Kivételes ember és igazi profi. Alázatos, vállalja a kényes helyzeteket, szereti próbára tenni magát.
Carole Bouquet maga a nõiesség, akiben a "Chanel 5" álcája alatt õrület rejtezik. Felejthetetlen a jelenet, amikor harisnyakötõben az ágyra veti magát. Amikor Depardieu megtudta, hogy õ játssza a szerepet, azt mondta: "Ez zseniális. Az emberek végre megtudják, hogy van vér a pucájában!
José Garcia bármit el tud játszani. Hihetetlen, micsoda találékonyság és kreativitás szorult belé. Azon kívül hallatlan nagy formában volt. Nem vitás, hogy megvoltak hozzá a partnerek, Rochefort, Bouquet, Depardieu. Azért ez hatott. Okos, nagyvonalú ember, mindenben benne van, beleássa magát a szövegbe, a jelenetekbe. José hatalmas színész, nagy jövõ áll elõtte.
Antoine Basler és Pierre Laplace munkabírása és terhelhetõsége fenomenális. Amikor a kocsmajelenetben Baisler Depardieu-vel játszott, Depardieu azt mondta, Eli Wallachra emlékeztet. Ami azért elég hízelgõ. Annak a most felnövõ színészgenerációnak tagja, amelyiknek van mondani- és tennivalója, és amely ritka magabiztossággal kezeli a dolgokat. Pierre Nez de Braise szerepében emberséget kölcsönöz a figurának és Blanche bandájának is.
Dapardieu találkozni akart velem, miután elolvasta a forgatókönyvet. Mindenképpen játszani akart a filmben. Azt mondta: "Mindent megcsinálok, bármit kérsz is." Leesett az állam. Azért õ mégis csak Depardieu. A kocsmai összetûzés- jelenetrõl öt felvételt készítettünk. A negyedik maga volt a kegyelmi állapot, amelyben a világ legnagyobb színésze állt elõttünk. Olyan pillanat volt, amelyben minden tökéletes volt, a lélegzetvételek ritmusától a csendekig. Azt gondoltuk: Micsoda egy barom! Micsoda egy ajándék! Micsoda szerencse, hogy láthatom".
Emberileg milyen emlékei vannak a filmrõl?
Nagyon megmaradt bennem az elsõ cévenneki ünneplés. Túl voltunk az elsõ heti forgatáson és tudtuk, hogy valamit alkottunk. Mindenkit meghívtam az elsõ hétvégére. Az a hely nem hasonlítható semmihez, elvarázsolt egy vidék: volt egy hangár, amelyet a díszletesek berendeztek. Kivételes pillanat volt. De sok kegyelmi pillanatot éltünk még át. Emlékszem Jean Rochefort elõjelenetére. Elõtte azt mondta, hogy 25 éve nem volt benne ekkora drukk. A régies kifejezést használta. Mesés volt. A monológja után, mielõtt megpróbálja felkötni magát, azt mondta: "Nem tudjátok, mit éltem át"! Ezeket a dolgokat megéltük, megosztottuk egymással. Felkavaró élmény volt.
Beszélgetés Lou Douillonnal
Hogyan került kapcsolatba filmmel?
Egy közönséges meghallgatással kezdõdött. Találkoztam Bernie-vel, hogy megbeszéljük a dolgot. Azonnal kedvem támadt részt venni a filmben, õmiatta. Sosem felejtem el, hogy az íróasztala mögött ott álltak hegyekben a könyvek, kisebb feljegyzések, cevenneki fényképek, amelyeket szenvedélyes hangú megjegyzésekkel látott el. Ideadta a forgatókönyvet. Beszélgettünk a filmrõl, az élet dolgairól, az emberekrõl, gyerekekrõl, a jövõrõl, mindenrõl, ami egy filmben fontos, vagy nem fontos. Nagyon jól megértettük egymást. Egyenes, humánus ember.
Beszélne az ön által megformált szereprõl?
Blanche elõkelõ családból származik. Bizonyára nem volt alkalma sok kérdést föltenni az életrõl, mielõtt átélte azt az iszonyatos drámát. Az egész élete összeomlik. Nincs keservesebb sors annál, mintha valakinek végig kell néznie a szülei halálát. Iszonyatosan fog szenvedni, de nem feledi sem múltját, sem szüleitõl kapott neveltetését. Az az ember veszi magához, akinek meg kellett volna ölnie. A saját környezetétõl teljesen eltérõ miliõben nevelkedik. Kapcsolata a megmentõjével mindig ellentmondásos lesz. Nemes lélek, de mint minden kamaszlány, olykor eltévelyedik. Mindemellett õszinte és büszke marad. Ez egyébként a legnagyobb ereje.
Önmagához képest milyennek találja ezt a szereplõt? Ön hasonlít rá?
Szerintem szép, ha valaki kiáll a meggyõzõdéseiért, még ha téved is. Nem szeretem a számító, manipulatív embereket. Odavagyok azokért, akiknek nincsenek fenntartásaik az élettel szemben. Blanche-ban õrült energiák rejteznek, nagy élvezettel játszottam. Üde, hátsó gondolatoktól mentes. Manapság ezek az erények hiánycikknek számítanak. Szeretem, ha valaki a végsõkig feszíti önmaga és a dolgok határait. Az õ idealizmusuk szárnyakat ad mindazoknak, akikben nincs erõ, hogy ellentmondjanak a megalkuvásnak.
Az eddigi szerepeihez képest ezt hogyan jellemezné?
Ez egy "kosztümös" szerep, mégis hallatlanul aktuális. Az eddigi szerepeimben kivétel nélkül találtam valami közös pontot önmagammal, ami ebben az esetben egyáltalán nem volt így. Új járásmódot, viselkedési módot kellett megtanulnom. Annyira távol állt tõlem ez az egész, hogy elvesztettem minden megszokott támpontomat. Néha úgy éreztem, hamis vagyok, mert olyasmit igényelt tõlem ez a szerep, ami bennem nem volt meg.
Ez az elsõ igazi színészi alakítása?
Igen is meg nem is. Néha nehezebb olyan figurát eljátszani, amely hasonlít az emberhez, mert az súlyosan megkérdõjelezheti az alakítás hitelességét. Az eddigi szerepeimmel úgy voltam, hogy amikor este hazamentem, még éreztem a figurát. Blanche és köztem a szakadék nyilvánvaló, az õ története nem az enyém, az õ világa egészen más, mint az enyém. Apám filmjeiben például, bármilyen kimerítõ munkát végeztünk is, önmagamban megtaláltam a válaszokat. Ezzel szemben Blanche esetében fel kellett építenem a belõlem hiányzó részeket. Ez egészen másfajta munka.
Beszélgetés Jean Rochefort-ral
Hogyan került kapcsolatba a Blanche filmtervével?
Nem ismertem Bernie Bonvoisint. Láttam a Jézus démonjait, nagyon tetszett. Elküldte a Blanche forgatókönyvét. Néhány napig ízlelgettem. Nincs nagyobb élvezet, mint felfedezni egy szerzõt. Még sosem olvastam ennyire szándékoltan hibás dolgot. Találkoztunk és megkérdeztem, milyen irányban szándékozik elmenni a szöveg képi megfogalmazásában.
Beszéljen errõl az elsõ találkozásról!
Óriási pillanat volt. Amikor megláttam, szinte el tudtam képzelni magam elõtt a filmet. Olyan volt, mint aki most szökött meg a diliházból James Cagney és Samy Davis Junior társaságában. Nem mertem túl sokat beszélni, féltem, hogy az orromra koppint a köztünk lévõ korkülönbség ellenére, féltem, hogy elcseni az órámat és meglóg a forgatókönyvvel együtt. Minden nyom nélkül. Ezzel szemben õ csak mondta, mondta és egy mûvelt, másokra odafigyelõ, nagyszerû embert ismertem meg benne.
Milyennek találja az ön által játszott figurát?
Az elsõ naptól fogva úgy éreztem, féli Istent és az ördögöt. Megvesztegethetõ, élvhajhász és titokzatos. Megvesztegethetõsége miatt alávaló csalásokba keveredik. Igyekeztem megmutatni egzisztenciális szorongását. Végre eljátszhatok egy aljas alakot! Nem kell különféle jellemekbõl összeraknom, hagyom elõtörni a természetemet. Az, hogy végre önmagam lehetek, a drámai mûvészet csúcsa és sokkal kevésbé fárasztó.
Hogyan ítéli meg ezt a szerepet az eddigi szerepeihez képest?
Ó, ez a nyelvezet! Elõször is fantasztikus a nyelvezete, aztán fantasztikus a szerep is. Bernie érti a módját, hogy a színészeknek írjon, megkomponálja a szöveget. Megfázásaim ellenére végig kíváncsi maradtam. Én a tehetséges forgatókönyvírókat, akik egészen másképp írnak, mint akikkel eddig találkoztam - és szavamra, ez most ez az eset volt - piedesztálra emelem. Berni forgatókönyvében van valami döbbenetesen mai. A mi korunkra való utalásaival, a példátlan tiszteletlenségével sokkolóan hatott rám. Nem gondoltam, hogy efféle szövegeket el lehet mondani bíborosi palástban, vagy olyan kiszólásokat kapni a francia királynõtõl, hogy: "Fogd be, te seggfej!" Számomra ez valóban izgalmas és felkavaró, remélem másoknak is. És az ilyen replikák, mint: "15 rohadt év egyetlen sanda lépés nélkül!" "Bocsáss meg, Uram, de ha te már megszaporítottad a kenyeret, én csórtam a kasszából, hogy ehessek belõle." Igazán szép.
Milyen érzés volt, amikor elõször belebújt Mazarin jelmezébe?
Ez a második papi öltözékem. Az elsõ, Dubois abbé reverendája Tavernier Kezdõdjék az ünnepjében szintén varázslatos volt. Az is egy markáns szerep volt, nagy élvezetemet leltem benne. A másodiknál már feljebb jutottam a ranglétrán, nemkülönben a modortalanságban és a mocskosszájúságban. Elnézve önmagamat arra gondoltam, Bonvoisin helyében én is magamat választottam volna erre a szerepre. Külsõ megjelenésemet tekintve hitelesnek tûnök egyházi személyek szerepében. Felajálhatnák már egy klasszikus film Mazarin szerepét is. Bernie nyers, szentséggyalázó szövegét ismerve még inkább erõteljes alakítás lehetne. Az út felét már megtettük, hiszen alkalmas vagyok a papi szerepre.
Nagyon sok kosztümös filmben játszott, de annak már 25-30 éve.
Valóban, ifjú koromban sok filmben játszottam, de abbahagytam, nehogy beskatulyázzanak erre a szerepkörre. Úgyhogy más irányba indultam el, ha már az újhullámot elszalasztottam.
Hogyan rendezte önt Berni Bonvoisin?
Elmondhatom, bár csak a magam nevében, hogy valamiféle cinkosság keletkezett köztünk. Ez minden rendezõ és színész vágya. Elég egy pillantás, egy kacsintás, egy szemöldök felvonás, hogy tudjuk, egy felé megyünk. Ritka az efféle találkozás, de ha megtörténik, az maga a mennyország. A forgatás számomra egy merõ lelkesedés volt, hatalmas öröm, hogy találkozhattam ezzel a forgatókönyvvel, a partnereimmel és az egész, Bernie által technikainak nevezett csapattal.
Bernie elárulta, hogy az elsõ forgatási napon ön iszonyúan lámpalázas volt, ami rég nem fordult elõ önnel. Mi volt az oka?
Az, hogy egy illetlen anyaggal dolgoztam. Meg akartam õrizni a líraiságát és a modernségét is, ahogy azt Bernie kívánta. Játszhattam széles gesztusokkal, de Bonvoisin világán belül hitelesnek kellett maradnom. Az elsõ napon azzal voltam elfoglalva, hogyan tudom ezt megvalósítani. Temperamentumos színész vagyok. Ha valami tetszik, teljes gázzal rákapcsolok, de félek, hogy a nagy lelkesedéstõl elvétem az utat.
A képek nyilvánvaló jutalomjátékról árulkodnak.
Annál jobb. Amikor valamit szeretek, olyan lelkes vagyok, mint az elsõ karácsonyomon.
Hogyan tudott együtt dolgozni partnereivel?
Nagy boldogság volt, hogy a forgatáson hihetetlenül rokonszenves és tehetséges emberekkel találkoztam. Egy levegõt szívhattam a nagy Carole Bouquet-val és azt mondhattam neki, miközben képen törlöm: "Moss fogat, mosd ki a valagad, mosd ki a gatyád és száríts meg a kandallónál, aztán kopj le!" Kiaknáztuk ezeket a meglepõ pillanatokat, melyek csak a fikcióban létezhetnek. Antoine de Caunes-nal, aki a gaztettek végrehajtója, eddig még nem dolgoztam együtt. Természetesnek tûnt számunkra, hogy apa-fiú érzelmeket vigyünk a kapcsolatunkba.
Elnézve a képsorokat, úgy tûnik, José Garciával való találkozásuk is nagy pillanat volt.
Garcia kivételes személyiség. Odavoltam ezért a kölyökért. Spencer Tracyt juttatta eszembe. Árad belõle az, aminek a sztárokból áradni kell. Ha kificamítja a bokáját, az egész teremnek fáj a lába. Ami vele a vásznon történik, az történik a nézõvel is. Ezt nem lehet színiiskolákban tanulni. Belmondónak is ilyen a tehetsége. Az elsõ közös jelenetünk, a gyóntatás, felejthetetlen élmény. A generációs különbségek miatt arra gondoltam, hogy talán valami butaságot csináltunk. De megnyugodtam, amikor éreztem partnerem erejét, a cinkosságot vele és Bernie-vel. Úgy gondoltam, megtaláltuk a jelenethez illõ hangnemet, amit távolról sem lehet neorealisztikusnak mondani. Néhány kivételtõl eltekintve szeretek velem egykorúakkal játszani. De he egy olyan fiatal színésszel hoz össze a sors, mint õ, hihetetlenül kíváncsi leszek. Eleinte aggódtam. Szerencsére Bernie mindenkit össze tud hozni. Egyébként ahhoz, hogy megszökjön a diliházból, tényleg barátok kellenek. Elég magas a fal.
"Zsebre tettem a pápát...Többé nem lesznek állásgondjaim."
Milyen volt a hangulat a forgatáson?
Bernie mindig feltett valami zenét. Az jót tett a képzelõerõnek, játékossá tette a munkát, lehántotta a felvételek hangulatáról azt a szent mázat, amelyet ifjú koromban megismertem: zsarnoki fõoperatõrök, a másodrangú szereplõk számára megközelíthetetlen rendezõk, csak a sztároknak van szólásjoguk. A félénkeknek, amilyen én is vagyok, a zene megkönnyíti, hogy örömünket leljük a játékban. Volt egy másik nagy találkozás is, Roschdy Zemmel. Abban az élvezetben volt részem, hogy többször együtt ebédeltünk. Órákon át ültünk az asztal mellett és nevetgéltünk, locsogtunk, vártuk az estét, hogy kezdõdjön a forgatás. A napok alatt a szokás szertartássá vált.
Milyen emléket õriz a Blanche forgatásáról?
A csapat emlékét és sok szép pillanatét. Fájt, amikor el kellett tõlük válnom. De azóta már voltak telefonhívások, levélváltások, találkozások. Azóta már forgattam egy újabb filmet Ardeche-ben és mindenkinek küldtem onnan négy-négy üveg lekvárt karácsonyra. 50 évnyi filmezés alatt ilyet még egyszer sem tettem.
Mit gondol, fog még Bernie-vel forgatni?
Csak rajta múlik. Azt hiszem, õ még rendkívüli dolgokat fog alkotni a film és az irodalom terén is, igazi tehetség. Bernie egy Jean Genet, egy Mechanikus narancs és a Max Brothers. Úgyhogy jó mozizást!
Válogatott filmográfia
1956 Találkozás Párizsban, r. Georges Lampin
1958 Golyó az ágyúban, r. Michel Deville és Charles Gérard
1962 Cartouche, r. Philippe de Broca
1965 Angelika, r. Bernard Borderie
Egy kínai viszontagságai Kínában, r. Philippe de Broca
1968 Ördögöt a farkánál, r. Philippe de Broca
1972 Magas szõke felemás cipõben, r. Yves Robert
1973 Üdv a mûvésznek, r. Yves Robert
1974 A magas szõke visszatér, r. Yves Robert
A szabadság fantomja, r. Luis Bunuel
Boldog válás, r. Henning Carlsen
Szent Pál órása, r. Bertrand Tavernier
1975 Kezdõdjék az ünnep, r. Bertrand Tavernier (César-díj, a legjobb férfi mellékszereplõ)
Calmos, r. Bertrand Blier
1976 Az elefánt nagyokat téved, r. Yves Robert
1977 Mind a Paradicsomba megyünk, r. Yves Robert
A rák-dobos, r. Perre Schoendoerffer (César-díj, a legjobb férfi alakítás)
1978 A lovas, r. Philippe de Broca
1979 Bátorság, meneküljünk, r. Yves Robert (César-díj jelölés, a legjobb férfi alakítás)
1980 Kedves ismeretlen, r. Moshe Mizrahi
1982 Különös utazás, r. Alain Cavalier
Birgitt Hasst meg kell ölni, r. Laurent Heynemann
1982 Indiszkréció, r. Pierre Larry (a Montreáli Fesztivál elõadói díja)
1983 Vincent barátja, r. Pierre Granier-Deferre
1984 David, Thomas és a többiek, r. Szabó László
1987 Tandem, r. Patrice Leconte (César-dí jelölés, a legjobb férfi alakítás)
1989 Én vagyok a kastély ura, r. Régis Wargnier
1990 A fodrásznõ férje, r. Patrice Leconte (César-díj jelölés, a legjobb férfi alakítás)
1992 Hosszú tél, r.Jaime Camino
Atlantisz, r. Bob Swaim
Kellemetlenkedõk bálja, r. Yves Robert
1993 Megható céltábla, r. Pierre Salvadori
Égbõlpottyantak, r. Philippe Lioret
Legközelebb a tûz, r. Fabio Carpi
1994 Jövõre ugyanekkor, r. Gianfrancesco Lazotti
Konfekció, r. Robert Altman
1995 A nagyhercegek, r. Patrice Leconte
Nevetséges, r. Patrice Leconte (César-díj jelölés, a legjobb férfi mellékszereplõ)
1997 A kígyó felfalta a békát, r. Alain Guesnier
1998 Elfújta a szél, r. Alejandro Agresti
Rembrandt, r. Charles Matton
1998 Doktor Dolittle, r. Betty Thomas
2000 A plakát, r. Francis Veber
Honolulu Baby, r. Maurizio Nichetti
2001 Walter Nions titok nélküli élete, r. Hugo Gélin
2002 Blanche, r. Bernire Bonvoisin
A vonatos ember, r. Patrice Leconte (Életmû-César 1999)
Rendezések (rövidfilmek)
1973 Rósinne
Könnyû, nagyon könnyû
1974 Bolond Marcel
Beszélgetés Carole Bouquet-val
Hogyan ismerte meg a film tervet?
Bernie felhívott és ideadta a forgatókönyvet. A szöveg semmihez nem hasonlított, amit eddig olvastam. Meglepõ volt. Azt gondoltam, tobzódni fogok benne és azonnal igent mondtam. A történet fordulatos, de nem ez a film lényege. Egyébként sosem a történet alapján választok, hanem a stílus alapján. Ugyanez a történet másként elmondva halálosan unalmas is lehet.
Az a lényeg, ahogyan Bernie ezt megírta. A dialógokat és a helyzeteket élvezetessé tudta tenni. Szeretem a szavakat, akár Racine, akár Bonvoisin írta õket. Nekem mindegy. A legjobb Audiard-t juttatja eszembe, aki hard rock koncertekre jár. Ez a fajta forgatókönyv nehezen írható körül. Az összes színész lelkesedett érte. Semmi kétség, ez a forgatókönyv egy gyöngyszem, nem sok ilyen akad.
Hogyan közelítette meg a szerepét?
Mint mindig, a jelmezen keresztül, hogy hogyan tudok mozogni bennük. Mindig a rendezõvel és a jelmeztervezõvel választjuk ki õket. Ez alapvetõen fontos dolog, meghatározza a képet. A szavakkal nincs semmi munka, azokat el kell mondani. Nem viccelek, most játszottam a Phaedrát.
Hogyan ment a munka Bernie-vel?
Ebben a filmben mindennek jelentõsége van. Minden részlet átgondolt, kiérlelt, a kívánt hatás elérését szolgálja. Mint mindig, a legfontosabb dolgok menet közben dõlnek el. Kölcsönösen átélt közös akarat, közös vágy kell hozzá.
A filmet nézve az embernek az érzése, ön örömünnepet ül.
Igen. Sajnos ez mindig a rám osztott szerep függvényében van. Azt, amit Bernie filmjében csinálok, nem tehetem meg más szövegekkel. Ajándék az ilyen szöveg.
Meséljen a Jean Rochefort-ral játszott közös jeleneteikrõl!
Nehéz volt nem nevetni. Elbûvöl, ha a partnereimet látom játszani. A Jean-nal közös jeleneteink már önmagukban is nehezek voltak, na de amikor Jean és José is ott volt! Egy-egy olyan jelenet forgatásakor, amely Jeanra koncentrált, José és én pedig csak néha voltunk benne, végignevettük az egész napot. Hajnali 3-kor abbahagytuk a forgatást. Készek voltunk. Mint a gyerekek. Ez is hozzátartozott a mulatsághoz.
Ritkán játszik kosztümös filmekben. Megváltozik tõle a játék?
Természetesen. A korabeli jelmez teljesen megváltoztatja a viselkedést, a testtartást. Egy nõnek drasztikus változás fûzõt hordani. A jelmez diktálja a színésznek a játékot. Rá kell szánni az idõt, mint valami kellékre.
Milyen volt a hangulat a forgatáson?
Vidám és hatékony. A nevetés ragályos. Látni Jósét XIV. Lajosnak beöltözve, a kis tógájában, kék, fehér, piros tollakkal...én pedig, aki az anyját játszom...Mindenkit elkapott a jókedv.
Improvizált néha?
Soha. Bernie ráadásul egybe vesz fel hosszú jeleneteket, ami nagyon nehéz dolog egy vígjáték esetében. Amikor öten-hatan is szerepelünk egy jelenetben és egy valaki ront, akkor mindenki kezdheti elölrõl. Bernie keveset vág ki, állandóan figyelni kell, mint egy színházi elõadáson, amikor az ember háló nélkül dolgozik. Amikor meghalljuk, hogy "csapó", az mindenkinek szól.
Szereti az olyan szerepeket, melyek nem hasonlítanak önre?
Az ilyen szerep minden színész álma, csak általában képzelõerõ híján nem kérik fel ilyesmire az embert.
Bernie-hez hasonlóan ön is fogékony a helyzetek mai vonatkozására?
Abszolút. A Blanche egy kardos, köpenyes film, melyet egy olyan kortársunk mesél el, aki képes az erõszakról szólni.
Milyen volt a viszonya a többi partnerével?
Nagyon jó, mindenkivel. Lou-val csak egyetlen apró, közös jelenetünk van. Tehát nem a játék során találkoztunk. Meglepett ennek a fiatal lánynak a temperamentuma. Nem vártam tõle ilyen fölényes szakmai tudást.
Milyen emlékezetes pillanatokat õriz a Blanche-ból?
Az õrült nevetéseket. Élvezet volt ezt a szöveget mondani, lubickoltam Bonvoisin nyelvezetében, a sajátos argójában. A szavak boldogságot nyújtottak és nevetést fakasztottak. Öröm volt a többiekkel játszani. Rochefort és Garcia, a két cinkosom, valóságos jutalom volt.
Nagy gonddal választja ki szerepeit, egyik szerepbõl a másikba zuhan, egyik kép kergeti a másikat. Hogyan csinálja?
Nagy öröm, amikor az embert a rendezõ kiválasztja a képzeletében éppen hogy csak felbukkanó ötletek alapján. Boldog vagyok, hogy Bernie engem kért fel erre a szerepre, hálás vagyok neki, hiszen ez nem volt evidens. Olyan dolgokra kapni felkérést, amelyek mulattatják az embert, miközben a szakmáját gyakorolja, az nagy öröm. Ritka pillanatok ezek, nem szabad elszalasztani õket. Egészen fiatal koromban ez nem történhetett volna meg, hiszen idõ kell hozzá, hogy az embert felfedezzék és a neki megfelelõ helyen tartsák számon. Idõ kell ahhoz is, hogy az embert megtalálják a szélsõségesebb, fajsúlyosabb szerepek.
Ha csak egyetlen képet õrizhetne meg a Blanche-ból?
Az Jean Rochefort-é lenne. A nagy bíborosi kalapjában szinte Lee Van Cleef paródiáját adta. Azt mondta: "Ez az öregség privilégiuma. Igyekszem a legkevésbé törõdni vele, miközben a lehetõ leghatékonyabb próbálok lenni." És amikor Jósé Garcia és én rohanunk, mint két tébolyult, hogy kinyissuk az ajtót és belebotlunk. Mint a Jó, a Rossz és a Csaló. Tökéletes volt. Ezt a képet õrizném meg.
Válogatott filmográfia
1977 A vágy titokzatos tárgya, r. Luis Búnuel
1979 Hidegkonyha, r. Bertrand Blier
1981 Csak a szemeidért, r. John Glen
1982 Hülyék napja, r. Wernwe Schroeter
1983 Titok, r. Carlo Vanzina
1984 A jó Dagobert király, r. Dino Risi
Jobb part, bal part, r. Philippe Labro
Nemo, r. Arnaud Sélignac
1985 Speciális rendõrség, r. Michel Vianey
Urak duplán, r. Jean-François Stévenin
Az ördög kódja, r. Giorgio Treves
1969 Túl szép hozzád, r. Bertrand Blier (César-díj, a legjobb nõi alakítás)
Bunker Palace Hotel, r. Enki Bilal
New Yorki történetek, r. Francis Ford Coppola
1992 Tango, r. Patrice Leconte
Adja a hülyét, r. Francesco Nuti
1993 Üzleti ügy, r. Charlotte Brandström
1994 Nagy fáradtság, r. Michel Blanc
1996 Lucie Aubrac, r. Calude Berri
A szerelem pora, r. Werner Schroeter
1998 Tiszta szívbõl, r. Pierre Jolivet
Lulu Kreutz piknikje, r. Didier Martiny
Híd két folyó közt, r. Gérard Depardieu és Frédéric Auburtin
2000 Wasabi, r. Gérard Krawczyk
2002 Blanche, r. Bernie Bonvoisin
Öleljétek, akit akartok, r. Michel Blanc
Rendezések: (TV)
2000 Isten fénye
2001 Tanna
"time is not money"
