információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A nehézsúlyú ökölvívó világbajnok George "Iceman" Chambers (VING RHAMES) úgy érzi, hogy koholt az ellene felhozott vád, miszerint megerõszakolt volna valakit, ezért határozottan tagad. Dühös, amiért profi ökölvívói karrierje csúcsán megakadályozzák abban, hogy kiélvezze és megvédje az õt vitathatatlanul megilletõ bajnoki státust.
Ugyanabban a fegyházban, ahová Iceman kerül, tölti életfogytiglani börtönbüntetését szenvedélybõl elkövetett bûntettéért Monroe Hutchen (WESLEY SNIPES). A rabok Hutchen-t valósággal istenítik... egy hõs, aki vitathatatlanul az õ bokszbajnokuk. Beletörõdve, hogy élete hátralévõ részét börtönben tölti, Hutchen-t még mindig kísérti a sajgóan fájdalmas kérdés, hogy ökölvívóként vajon vitte volna-e tényleg valamire.
Emmanuel "Mendy" Ripstein (PETER FALK) is ebben a börtönben ül - szintén "életes" -, akinek a maffia-kapcsolatai egészen Batista Kubájáig nyúlnak vissza. Még mindig egyaránt jó kapcsolatok fûzik a kormányzathoz, a maffiához és a börtönigazgatósághoz is. Két maffia-bérenc, Al Mazzula (JOHNNY WILLIAMS) és Vinnie Dipolito (JOE D’ANGERIO) az egyik rabtársát, Jesus "Chuey" Campos-t (JON SEDA) bízzák meg a feladattal, hogy derítsék ki, vajon Mendy, aki mindenkit képes megtéveszteni, nem egy svájci bankban helyezte-e biztonságba bûnözõként szerzett pénzét. De nem könnyû egyenes választ kihúzni az agyafúrt Mendy-bõl, mert hol az életkorára, hol a reumájára hivatkozik, hol az Alzheimer-kór egy-egy rohama jön éppen kapóra, hogy kitérjen a válasz elõl.
A két "bajnok" között a börtönben óriási feszültség vibrál, s Mendy ebben lehetõséget lát egy utolsó nagy küzdelemre: egy mérkõzés megszervezésére, ennek a rácsok mögött rejtõzõ világnak a biztonságos körülményei között. Mendy tartja kézben az események szálait és a szereplõket úgy irányítja, mintha bábukat rángatna a zsinegen. Iceman-t úgy viszi bele a játékba, hogy nagy pénzt helyez kilátásba, korábbi szabadulással kecsegteti és megígéri, hogy a kinti világban soha senki nem fog tudomást szerezni errõl a mérkõzésrõl és a végeredményrõl. Iceman ugyanakkor arra is rájön, hogy ha nem hajlandó együttmûködni, vagy igazodni a börtönbéli bandák egyikével sem, akkor továbbra is nyomorúságossá teszi, sõt akár még veszélybe is sodorja az életét.
Hutchen-t a ringbe vinni már nehezebb feladat. Õ gyengédebb lelkû személyiség, aki megbékélt a sorsával, hogy rács mögött éli le az életét. Hutchen nem bízik a pénzben, amit Mendy ígér, de ez a kihívás fellobbantja a régen égetõ kérdést, hogy mi lehetett volna belõle, mint profi bokszoló. Ez a váratlanul kínálkozó alkalom az egyetlen lehetõsége, hogy egy profi bajnokkal mérje össze az erejét.
Mendy kapcsolatai meglágyítják a börtön vezetõségének ellenállását, megnyerve az ügynek Dick Lipscomp (DENIS ARNDT) börtönigazgatót és A.J.Mercker (MICHAEL BOOKER) fõfegyõrt. Iceman cellatársa, Mingo (WES STUDI) és egy másik rab, Ratboy Dolan (FISHER STEVENS) kapják a megbízást, hogy a két küzdõfél "menedzsere"-ként mûködjenek.
Iceman kinti, igazi menedzsere, Yank Lewis (DAYTON CALLIE) támogatja a mérkõzés gondolatát, ha az a versenyzõjének mielõbbi szabadulást hoz, támogatja még azon az áron is, hogy elfogadja Mendy javaslatát, hogy az ún. Londoni szabályok szerint mérkõzzenek, ami könnyebb bokszkesztyûk használatát jelenti és azt, hogy a küzdelem a másik végsõ legyõzéséig tart.
Jól jön, hogy a börtönigazgató éppen szabadságát tölti valahol, a fõfegyõrre ráerõszakolják, hogy õ legyen a bíró a mérkõzésen és a börtönlakókból szervezett rap-együttes (MASTER P) szolgáltatja a mérkõzés elõtti szórakoztató mûsort. Maga a ring, biztonsági okokból, egy szögesdróttal koronázott óriási vasketrecben foglal helyet. A ring négy oldalán a lelátók zsúfolásig megtelnek az érdes hangon handabandázó rabokkal, akik jól tudják, hogy õk lesznek az egyedüli tanúi ennek - az ökölvívás történetében különleges - eseménynek. Felcsendül a rabok saját, kreatív változatában elõadott Nemzeti Himnusz, a szintén a rabtársak közül verbuvált edzõk, a törülközõikkel és zsámolyaikkal együtt elhagyják a ringet, Mercker fõfegyõr kiadja a parancsot az ajtók bezárására és megkezdõdik a küzdelem.
És ebben a pillanatban ez a két harcos, ezek a viadalra kész ökölvívók életük legtisztább értelemben vett küzdelmét kezdik meg, nem kisebb téttel, mint bebizonyítani, hogy melyikük is valójában kétségbevonhatatlanul a bajnok.
A forgatás hátterérõl
David Giler, író-producer jól emlékszik, hogy az egész a már régóta partner Walter Hill, rendezõ-író-producerrel együtt elköltött ebédnél kezdõdött. "Mike Tyson-ról beszélgettünk és arról, hogy a filmszakma mennyire megváltozott." - idézi fel Giler. "A régi szép napokban a Tyson-sztoriból ekkorra már legalább öt filmet csinált volna a filmipar."
Ha kezdetben a Tyson-ügy volt is, ami megihlette az alkotókat, ahogy Giler és Hill együtt dolgoztak a forgatókönyvön, az egyre távolabb került attól, hogy egy adott esetrõl szóljon. "Számos olyan hivatásos ökölvívó és bajnok van, aki összeütközésbe került a törvénnyel," - folytatja Hill, "s a forgatókönyvben egyre inkább az a kérdés kezdett formát ölteni, hogy egy ilyen valóban kemény fickó és egyben ünnepelt híresség hogyan is viseli a börtönéletet. Minél jobban elõrehaladtunk az írásban, annál messzebb kerültünk a Tyson-sztoritól."
Giler hozzáteszi: "A börtönpolitika, a maffiapolitika és az a körülmény, hogy a börtönbéli élet társadalmi értelemben az olvasztótégely szerepét tölti be, óriási kihívással szembesíti azt, aki odakerül: vajon hogyan és mennyire boldogul ebben a küzdelemben. És az ökölvívás személyes küzdelem, nem csapatsport: itt férfi a férfival néz farkasszemet. A bokszolók mérkõzése nem játék."
Az évek óta boksz-rajongó Hill véleménye szerint "az ökölvívás annyiban egyedülálló sport, hogy csaknem teljesen univerzális. A vele kapcsolatos szabályok és mitikus-költõi tényezõk minden országra egyaránt érvényesek. Ennek a népszerûségnek az az alapja, hogy lényegében arról van szó, hogy két fickót egymásnak eresztenek: hadd lássuk, melyikük gyõz. Itt nincsenek mesterséges határvonalak vagy gólok, és a nézõnek nem kell ismernie semmiféle bonyolult szabályt."
Az a tény, hogy a mérkõzés helyszíne egy börtön, magyarázza Giler, "megszabadítja a mérkõzést mindattól az üzleti-kereskedelmi szemlélettõl, ami a modern ökölvívást teljesen hatalmába kerítette, nevezetesen a sajtó-konferenciák, bel-háborúk és furcsa döntések világától. Ezt a mérkõzést a London-i Nagydíj Szabályzata (1853-ban az Ökölvívó Szövetség által rögzített változat) szerint vívják, ami egyszerûen azt jelenti, hogy addig küzdenek, amíg az egyik a másikat le nem gyõzi."
Hill találkozott Wesley Snipes-szal, "hogy megbeszéljük a sztorit, még mielõtt a forgatókönyv elkészülne." - emlékszik Hill. "Wesley nagy érdeklõdést mutatott a projekt iránt, habár még nem tudtuk, hogy végül is milyen lesz a forgatókönyv és melyik figura megszemélyesítése lesz az érdekesebb feladat Wesley számára."
A Vitathatatlan címû film szerepeire sportos testalkatú, atléta termetû színészeket kellett találnunk, akik nem ökölvívást játszó színészeknek tûnnek, hanem valódi, egymással küzdõ bokszolóknak." - magyarázza Giler. "Valószínûleg ez az elsõ bokszolós film, amelyben tényleg azt láthatja a nézõ, ahogy ezek a fickók testestül-lelkestül belevetik magukat a dologba. Itt nincsenek dublõrök. Õk vannak ott a küzdõtéren, maguk a színészek, hogy megvívják a maguk küzdelmét."
Ezért volt az, hogy Snipes rendkívül erõsen edzett azzal az Emanuel Steward-dal, aki a Kronk’s Sportcsarnokban, Detroit-ban 29 világbajnoknak volt személyes edzõje, köztük olyan nevekkel, mint Lennox Lewis, a jelenlegi nehézsúlyú bajnok és Prince Naseem Hamed, a pehelysúlyú bajnoki cím jelenlegi védõje. "Voltam edzõje profi bokszolóknak, számos amatõr és olimpiai bajnoknak, de filmsztárnak még sose." - mondja Steward mosolyogva. "Nagyon izgatott voltam a tudattól, hogy éppen Wesley-t fogom edzeni, mert mindig úgy gondoltam, hogy egyetlen színész van, aki akár hivatásos bokszoló is lehetett volna. Wesley-nek szinte hihetetlen képessége van arra, hogy megtanuljon és megjegyezzen dolgokat. Ha egyszer valamit megmutattál neki, azt nem kell még egyszer elmagyarázni. Ez talán," - gondolkodik el Steward, "a színészi képzésnek köszönhetõ."
A színész és az edzõ már a legelsõ telefonbeszélgetés alkalmával egyetértett abban, hogy a Wesley által megformált figurának valósághûnek, realisztikusnak kell lennie a mérkõzés jelenetei során, s semmi esetre se keltse egy bokszoló színész benyomását. "Ezért aztán pontosan olyan módon és stílusban folytak az edzések, mintha egy profi bokszolóról lett volna szó. Amikor Los Angeles-ben dolgoztunk egy edzõteremben, senki se vette észre, hogy az ott egy színész, mindenki azt hitte, hogy éppen az egyik profi bokszoló tanítványomat edzem. Amikor a mérkõzés jeleneteit forgatták," - teszi hozzá Steward, "ugyanúgy szurkoltam Wesley-nek, ugyanazt a felfokozott izgalmat éreztem, mintha egy valódi ökölvívó világbajnoki döntõrõl lett volna szó. Ving Rhames már tökéletes formában volt, amikor a projekthez csatlakozott, miután a megelõzõ másfél évet edzéssel töltötte Sonny Liston szerepére készülve, a bokszoló életérõl szóló filmben. Míg a forgatás Las Vegasban folyt, Rhames éppen Mike Tyson mellett edzett a közeli Gold’s Sportcsarnokban.
A kaszkadõr koordinátor/küzdõsport koreográfus Cole McKay úgy fogalmaz, hogy "a rendezõtõl szabad kezet kaptunk. Azt akarja, hogy valóságos legyen a dolog." McKay a két színészt már három héttel a forgatás elõtt Las Vegasba vitte, s megszakítva egyéni edzésrendjüket, a mérkõzés jeleneteit dolgozták ki. "Mindketten jól képzett, edzett sportemberek. Ving mindig lelkes boksz-rajongó volt." - magyarázza McKay, "és Wesley-nek kicsit el kellett felejtenie a harcmûvészetekben szerzett ismereteit, ahol a lábmunka a kulcsfontosságú, hogy ezúttal az ökölvívás világában mozoghasson otthonosan. Úgy kellett dolgozniuk, hogy az ütések, szurkálások, vágások egyenesek és egyértelmûek legyenek és a színészeknek bizony kemény munka volt megtanulni, hogy hogyan reagáljanak az efféle ütésekre. A John Wayne-féle ökölcsapás, amelyre az ütést kapó kaszkadõr a híressé vált nyakrántással reagál, itt bizony nem alkalmazható."
A forgatókönyv szerint a mérkõzésre messze kint a Mojave sivatagban lévõ Sweetwater börtönben kerül sor. "Egy börtön feltétlenül kellett nekünk, mint helyszín, hiszen a film kilencven százaléka börtönben játszódik." - mondja Andrew Sugerman producer. "Elõször Kaliforniában kezdtünk kutatni, de a börtönök mind tele voltak és teljes kapacitással mûködtek. Nagyon nehéz lett volna a rabokat úgy elhelyezni, illetve mozgatni, hogy közben még egy forgatás is ütemterv szerint lebonyolítható legyen. Aztán rátaláltunk erre az új börtönre, autóval egy órányira Las Vegas-tól északra, a The High Desert State Prison állami börtönre, aminek egy teljes szárnya még meg sem nyílt."
A High State börtön az elmúlt év szeptemberében kezdte meg mûködését, mint magas/közepes szintû börtön, 1600 férõhellyel. A tervek szerint további beruházásokkal a férõhelyek számát 3000-re fogják növelni. "Ebben a szakmában dolgozom már 27 éve, a világ legkülönbözõbb helyein szolgáltam és szereztem némi tapasztalatot filmesekkel is, még régebben, Keleten," - magyarázza George Grigas börtönigazgató, "de ez a stáb tényleg nagyon remek, elsõ osztályú. Munka közben persze mindig adódnak megoldandó szervezési problémák."
Belépés elõtt a szereplõk és a stáb egyaránt FBI-ellenõrzésen esett át, és ez vonatkozott a statisztákra is. Tájékoztatást kaptak arról, hogy a kék színt a börtönben lévõ rabok számára tartották fenn és a börtön biztonsági szolgálata kérte, hogy a név-kitûzõk mellett a stáb tagjai, amíg a börtön területén tartózkodnak, viseljenek valamilyen más, a kéktõl eltérõ színt.
Grigas börtönigazgató felidézte, hogy amikor sürgõsen statisztákra volt szükség, hogy sikerült a börtönigazgatóságnak és a stábnak megoldást találnia. "Én egyúttal az Indian Springs Conservation Camp igazgatója is vagyok. Ebben az alacsony szigorúsági fokozatú intézményben olyanokat tartanak fogva, aki a büntetésüket rövidesen letöltik és jó magaviseletrõl, megbízhatóságról tettek tanúbizonyságot. Ezek az emberek kifejezetten örömüket lelték a lehetõségben, hogy a fizimiskájuk néhány másodpercre a kamera látószögébe került és még némi pénzt is kerestek vele. Úgyhogy ez nyerõ ötlet volt, mindenki számára."
Néhány további felvétel a ma már használaton kívüli Jean Correctional Facility nevû fegyházban készült, ami Las Vegas-tól 20 percnyire van, délre. A Las Vegas városközpontjában lévõ Gino’s II bár szolgált helyszínül Hutchen ünneplésének jelenetéhez és a híres, több-funkciós Las Vegas-i stadion, a The Thomas and Mack center volt a mérkõzés helyszíne.
"time is not money"
