információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Heaton (Kenny Glenaan) és Spike (Michael Colgan) kisstílû bûnözõk. Szokatlan párost alkotnak, két magányos figura, akik egymásra találtak. Az idõsebb Heaton hallgatag, kifürkészhetetlen, gyakorlatias ember, Spike viszont gyerekes, izgága, határozatlan és be nem áll a szája. Éppen most töltötte le néhány hónapos büntetését, és ebbõl az alkalomból Heaton egy lopott autón érkezik a börtön elé, hogy felhõtlen vakációval ünnepeljék meg a szabadulást. Egy elhagyatott országúton azonban lerobbannak, és kénytelenek gyalog segítségért indulni egy közeli farmra. A tulajdonos rablónak nézi õket, fegyvert fog Heatonra, majd a zûrzavarban a pánikba esett Spike véletlenül lelövi a farmer lányát.
Heaton nem hagyja cserben barátját, együtt menekülnek az ismeretlen vidéken át, keresztül a skót ingoványon a város felé, ahol eltûnhetnek. A rendõrség lezárja az utakat, de a környékbeli falvak lakossága nem bízza rájuk az elfogásukat. Személyesen akarnak bosszút állni, és szabályos hajtóvadászatot indítanak ellenük. A kimerítõ menekülés közben Heaton lába megsérül, és a szerepek váratlanul felcserélõdnek: most õ szorul Spike segítségére...
*
A világon elsõként a 2003. szeptember 5-i világpremierrel egy idõben a filmnek
"e-premier"-je is lesz: ez az elsõ játékfilm, melyet a mozibemutatóval pontosan egy idõben lehet majd lejátszani, és különbözõ méretben letölteni az Internetrõl (www.thisisnotalovesong.com). Ehhez csupán egy megfelelõ programokkal felszerelt számítógépre, egy mobiltelefonra, pár fontra és egyenlõre arra lesz szükség, hogy az érdeklõdõ Angliában legyen. A projectet az UK Film Council támogatta, amely eddig is jelentõs összeget fordított digitális vetítõhelyek kialakítására. A brit mozikban 35 mm-es változatban, és egyes helyeken digitális kivetítéssel lesz megtekinthetõ a film, Magyarországon 35 mm-es formátumban kerül a közönség elé.
*
"Filmünket thriller formájában megjelenõ szerelmi történetnek neveztük" - mondja Bille Eltringham rendezõ. A film cselekménye valóban egy nagy üldözés, mégsem igazi krimit látunk, hiszen valójában a két fõszereplõ fejlõdésére és a közöttük levõ ellentmondásos, rejtélyes kapcsolatra irányul a figyelem. "A történet az erõszakról és a gyengédségrõl szól, ezért olyan stílust akartam teremteni a digitális videóval, mely túlemeli a filmet az érdes realizmuson valami sokkal líraibb felé. A hagyományos film utánozása helyett egy másfaja esztétikát kerestem."
A Nem fenékig tejfel azon útkeresõ brit filmek közé tartozik, mely nem pusztán a film kevésbé költséges alternatívájaként kívánja használni a digitális videót. Az alkotók a tartalomhoz pontosan illõ formátumot találták meg benne. A mindössze 12 napos forgatáson Sony PD150 és Canon Excel 1000 kamerákat használtak. Eltringham a kísérleti technikák mellett kreatív módon használja ki a digitális kamerában rejlõ lehetõségeket, mely jobban tudja kezelni a rossz fényviszonyokat is; a mozgékonyság és a képek textúrája pedig arra szolgálnak, hogy dermesztõbb hatást és erõs emocionális feszültséget érjen el vele. Ez nagy energiákat biztosít a filmnek, és lehetõvé teszi, hogy egészen közel hozza a szereplõket. Robby Ryan operatõr nyers képei tökéletesen illeszkednek a zord tájhoz éppúgy, mint Spike és Heaton egyre feszültebb kapcsolatához.
A digitális technikára épülõ munka jelentõs szabadságot biztosított az alkotóknak, melyrõl Bille Eltringham így beszélt: "A szabadság rendkívüli kiváltság, és szerintem ez vonzza a filmkészítõket és pontosan ezért vonzó számukra a DV is, mert nemcsak a költségvetés alacsonyan tartása válik általa lehetõvé, hanem az egyéni hang megõrzése is. Úgy gondolom, éppen ezek a dolgok vesznek el a hatalmas, lassan érlelõdõ produkciók során, ahol olyan sok idõt vesz igénybe a szükséges a pénz összeszedése. Szerintem bele kell ugrani: Mirõl szóljon a film? Két fickóról, a lojalitásról és a szeretetrõl... csak ennyit akartam megcsinálni. Igen, ez a lényegre való összepontosítás."
A film már keletkezése elsõ pillanatától kezdve más módszerekkel készült, mint hagyományos úton létrejött társai. "Elõször az ötlet jött, melyhez nem találtuk a hozzá illõ technológiát - meséli Simon Beaufoy forgatókönyvíró, aki elsõsorban az Alul semmi címû, világszerte nagy sikert aratott vígjáték, valamint a Fújd szárazra, édes! írójaként vált ismertté. - A digitális videó azonban, mellyel ezt a durva, piszkos érzetet lehet felkelteni, tökéletesnek bizonyult, és azt is lehetõvé tette, hogy változtassunk az agyonszabályozott filmkészítési procedúrán. A kellõ kreatív kontroll biztosításához természetesen nagyon alacsonyan kell tartani a költségeket, ahhoz pedig kislétszámú stáb és kevés forgatási nap szükséges.
A folyamat úgy zajlott, hogy egy négyoldalas cselekményvázlathoz kiválasztottuk a szereplõket - folytatja Beaufoy. - Megvolt tehát a film alapszerkezete és a történet íve. Nem tudtam pontosan, mi fog történni a közepén, de azt igen, hogyan kezdõdik, és nagyjából hogyan végzõdik. Megvolt a két szereplõ, akikrõl tudtuk, milyen emberek. Bille kiválasztotta a színészeket, és két hétig velük együtt dolgoztuk ki a történetet, majd ezután írtam meg a teljes, végleges forgatókönyvet."
A film jelenetei sok helyütt rögtönzésnek hatnak, de a rendezõ elmondta, hogy bár az elõzetes workshopokon közös munka zajlott, utána már a színészek teljesen hagyományos, pontosan megírt forgatókönyv alapján dolgoztak.
Eközben Eltringham a megfelelõ helyszínek után is kutatott. "Kis körzetben keresgéltem, olyan helyszínre volt szükségünk, ahol logisztikailag lehetséges befejezni a forgatást 12 nap alatt. Találtam helyeket, melyekrõl úgy gondoltan, hogy dramatikusak lehetnek. Megláttam például egy hidat, és azt mondtam: Írj egy jelenetet, mely hídon játszódik."
A nemzeti örökségrõl szóló filmekben ragyogó kulisszaként ábrázolt brit vidék ritkán kap fontos szerepet a játékfilmekben. A szép, zöld Közép-Anglia, mely lakóinak hagyományos vendégszeretetérõl híres, Eltringham thrillerében a rémület és rettegés földjévé válik. Titokzatos és fenyegetõ, és bármely pillanatban támadásra kész. Az ingovánnyal, folyókkal és sötét erdõkkel tarkított táj maga is hatásos fõszereplõnek tekinthetõ.
A film eredeti angol címe - "This Is Not A Love Song" - a Public Image Limited nevû együttes számára utal, mely - egyetlen zenei témaként - meg is szólal a történet folyamán. Eredeti változatban és idõnként vonós hangszerelésben is hallható; utóbbi jól illik és baljóslatú aláfestést ad a nyomasztó menekülési jelenetekhez. Szerzõjét John Lyndont Johnny Rotten néven ismerhetjük a Sex Pistols-ból.
*
Az új technika: a digitális videó
Az utóbbi idõben egyre több filmes fedezi fel a digitális videót mint a hagyományos filmkészítés alternatíváját. Vannak, akik új mûvészi lehetõségek után kutatnak vagy - a Dogma 95 esztétikája hatására - a mainstreamtõl eltérõ forgatási módszerekhez találnak benne ideális eszközt; mások elsõsorban a stúdiófilmek elkészítéséhez viszonyított olcsósága miatt választják - vagy mindezt egyszerre.
Néhány példa az elmúlt évekbõl:
Danny Boyle ezzel a technikával készítette el 28 nappal késõbb címû játékfilmjét, valamint "Strumpet" és "Vacuuming" címû rövidfilmjeit. A Cirko Film által bemutatott filmek közül így készült Hal Hartley Az élet könyve címû mozija, valamint a 2003-as, Berlinben Arany Medve díjjal kitüntetett Michael Winterbottom mû a "In This World" is. Mike Figgis szintén hatásosan aknázta ki a digitális kézikamerában rejlõ lehetõségeket Hotel (tavaly a Titanic Filmfesztiválon vetítették), címû filmjében. A régóta nem filmezõ svéd mester, Ingmar Bergman digitális kamerával rögzítette "Saraband" címû új filmjét.
Gary Winick nemrég bemutatott Mostohám a zsánerem címû vígjátékát szintén digitális videóval rögzítették, a forgatás 14 napot vett igénybe. A rendezõ-producer által 1999-ben alapított független produkciós cég, az InDigEnt kifejezetten a digitális szórakoztatásra koncentrál, célja, hogy az egyre népszerûbb új technikával készülõ filmek születését gondozza. Dolgozott náluk többek között Richard Linklater (Visszajátszás) és Rebecca Miller ("Personal Velocity") is.
A tengertúlon is sokan keresik ebben a lehetõségeket. Egyik legismertebb és meglepetésszerû sikert aratott film a Blair Witch - Ideglelés volt, melynek sikeréhez a különleges kameramunka keltette hatás is hozzájárult.
"time is not money"
