Kill Bill - 1. rész (2003)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy vidéki kápolnába bekukkantó rangernek szörnyû látványban van része: miközben egy esküvõre készülõdõ társaság ruhapróbát tartott, kegyetlenül lemészárolták õket. A véres menyasszonyi ruhában heverõ terhes nõ Fekete Mamba, más néven a Menyasszony. A gyilkosságokért a Bill nevû férfi által szervezett elit csapat, a The Deadly Viper Assassination Squad, röviden DIVAS a felelõs. A csapat tagjai, a Viperák különbözõ mérgeskígyók után kapták nevüket, a legveszélyesebb közülük Fekete Mamba, aki korábban Bill szeretõje volt.
Bill és a Viperák úgy vélik, holtan hagyják a Menyasszonyt a tett helyszínén, de balszerencséjükre a nõ nem halt meg, csupán kómába esett. A kórházban a Kaliforniai Hegyi Kígyó, azaz Elle Driver nõvérnek öltözve belopózik a Menyasszony szobájába, és már szúrni készül egy injekciós tûvel, de az utolsó pillanatban maga Bill akadályozza meg, hogy beadja a halálos mérget.
*
Négy évvel késõbb az addig kómában lévõ Menyasszony váratlanul felébred, és rájön, mit tettek vele. Egy mûtõs segítségével lelép a kórházból, visszaszerzi rikító "punciautóját", és megkezdi a bosszúhadjáratot.
Az elsõ célszemély az esküvõi mészárlás résztvevõi közül O-Ren Ishii avagy Gyapotszájú nevû Vipera, aki hétévesen közvetlen szemtanúja volt szülei meggyilkolásának. Tizenegy évesen már véres bosszút állt a tetteseken, és azóta õ az elsõ nõi fõnökök fõnöke a japán jakuza alvilágban.
Okinawában a Menyasszony szert tesz egy legendás kardra, amelyet a világ leghíresebb szamuráj fegyverkovácsa, a legendás ninjitsu mester, Hattori Honzo ad át neki.
Tokióban O-Ren Ishii egy éjszakai klub/vendéglõ komplexumot igazgat, a Kék Levelek Házát, és állandóan ott vannak körülötte testõrei, akik halálos ügyességgel forgatják a kardot. A Menyasszony megtámadja õket, és csatába keveredik O-Ren Ishii személyes hadseregével, a fekete páncélos Õrült 88-asokkal. A támadás során a Menyasszony külön le akar számolni O-Ren két legfontosabb segítõtársával, személyi asszisztensével, Sophie Fatale-vel és testõrével, Go Go Yubarival.
A támadás egy klasszikus párbajban csúcsosodik ki a Menyasszony és O-Ren között, és az is kiderül, hogy az igazságkeresés érzelmileg is súlyos terhet jelent Fekete Mambának.
Néhány nappal késõbb a kaliforniai Pasadénában a Menyasszony második áldozatát, a Kobrát, azaz Vernita Greent keresi meg, akinek kiskorú lánya is jelen van, amikor a bosszú beteljesedik.
A tokiói csata után most elõször jelenik meg Bill, aki a harc egyetlen túlélõjét, Sophie Fatale-t faggatja a Menyasszony céljairól, majd felteszi a kérdést: vajon tudja-e a nõ, hogy a lánya életben van?
*
A Kill Bill második részében a Menyasszony tovább folytatja bosszúhadjáratát a még életben lévõ Viperák ellen, egészen addig, amíg el nem érkezik magához Billhez, gyermeke apjához, és akkor megdöbbentõ felfedezést tesz...
A SZEREPLÕVÁLOGATÁSRÓL
Uma Thurman és a terhesség
Tarantino évekkel ezelõtt elkezdett dolgozni egy forgatókönyvön, egy II. világháborús eposzon, de munka lassan haladt. Aztán egy partin összefutott Uma Thurmannal.
- Már három éve nem találkoztam Umával - emlékszik vissza a rendezõ -, és persze megkérdezte, amit mindig meg szokott kérdezni, ha összefutunk, hogy mikor fejezem be a szüzsét, és mikor dolgozhatunk megint együtt. Uma mindig a kedvenc színésznõm volt. Amikor hazamentem, a hét végén elõvettem a Kill Bill pár oldalas vázlatát, és úgy döntöttem, most ezt kell megcsinálni.
Ekkorra a háborús film terve már sokkal monumentálisabbra sikeredett, mint Tarantino számított rá, ráadásul az is nyomasztotta, hogy olyan sok rendezõ forgat világháborús mozit. - Úgy véltem, jobb, ha a Kill Billre koncentrálok - vallja be. - Gondoltam, nagyon szórakoztató lesz megint együtt dolgozni Umával, és jó elõgyakorlat lehet a háborús eposzhoz.
A 2001. évi Cannes-i Filmfesztiválon, amikor a Miramax éppen kihirdetni készült az új filmet, Tarantino azzal az újsággal lepte meg a producereket, hogy kiszemelt fõszereplõnõje, Uma Thurman gyermeket vár. Amikor egy film már forgatásra készen áll, szerzõdtették a stábot és felépítették a díszleteket, akkor az lenne a normális reakció, hogy másnak adják a szerepet és elkezdik a munkát. De az adott szituáció nem volt normális.
- Azt mondtam, hogy ez az én filmem - magyarázta Tarantino. - De ugyanúgy mondhatnám, hogy ez az én Josef Sternberg-filmem. Ha Sterberg lennék, és 1930-ban éppen a Marokkót kezdeném forgatni, amikor kiderülne, hogy Marlene Dietrich terhes, mit tennék? Elkezdeném valaki mással a filmet? Természetesen nem, megvárnám Dietrichet. És a filmtörténet késõbb köszönetet mondana.
Tarantino döntése végül hasznára vált a Kill Billnek.
- Valószínûleg nem lett volna érdemes hamarabb elkezdeni a forgatást. Egy olyan film elõzetes munkálataihoz, amelynek felvételei Kínában, Japánban és az Egyesült Államokban készülnek, sok idõre van szükség. Úgy vélem, Uma fia nagy szívességet tett nekünk, neki köszönhetõ, hogy jobb filmet készíthettünk.
Thurman 2002 januárjában hozta világra a gyermekét, és március másodikán már jelentkezett, hogy készen áll a tréningezésre. Éppen a megfelelõ idõben...
Lucy Liu
O-Ren Ishi, a szamuráj kardforgató ex-Vipera, a japán alvilág elsõ nõi fõnöke szerepére Tarantino Lucy Liut szemelte ki, mivel lenyûgözte õt a színésznõ a Mandzsu hercegnõ szerepében az Új csapás címû filmben, és nagyon tetszettek neki a harcjelenetek a Visszavágó, a Charlie angyalai és Ballistic címû mozikban. Tarantino eredetileg kínai vagy japán színésznõt képzelt el O-Ren szerepére, de amikor rájött, hogy Lucy Liu rendelkezik mindazon képességekkel, amelyeket a figura megkíván, a rendezõ kicsit átalakította a karaktert.
- O-Ren tehát nem japán lett, hanem félig japán, félig kínai, ázsiai-amerikai. És õ fogja uralni a tokiói alvilágot. Tehát megírtam a hátterével foglalkozó jelenetet, a Tanaka fõnökkel kapcsolatos szcénát.
Tarantino eredetileg hideg, férfias figurának képzelte el O-Rent. Ám amikor Lucy Liu jobban megismerkedett a japán nyelvvel és kultúrával, azt javasolta, hogy legyen nõiesebb a karakter.
- Tényleg feminin figura lett, de csak a felszínen - mesélte a színésznõ. - Babaszerû jelenség, olyasvalaki, akirõl nem lehetne feltételezni, hogy könyörtelen gyilkos. Ez egyfajta álcázás a részérõl, amellyel elaltatja ellenségei gyanakvását.
David Carradine
Az 1970-es évek kung-fu õrületének megkérdõjelezhetetlen bálványa és Tarantino gyerekkori ideálja kétségtelenül David Carradine volt. Bár õ játssza a címszerepet, a Kill Bill elsõ részében fõleg ismerõs, suttogó hangja hallatszik, és csupán rövid idõre tûnik fel a vásznon. A második részben azonban Thurman mellett õ a fõszereplõ, mivel Tarantino szerint a történet kettõjük összecsapása körül bonyolódik.
A Viperák kiválasztása
- 2001-ben õ nyújtotta számomra a legjobb nõi alakítást - jelentette ki Tarantino Vivica A. Foxról, aki a Two Can Play That Game címû vígjáték fõszerepét játszotta. - Vállán vitte az egész filmet, amelyet el sem lehetett volna képzelni nélküle. Eredetileg Vernita Green avagy Kobra szerepét egy ismeretlen színésznõ játszotta volna - õ az elsõ ex-Vipera, akivel a Menyasszony leszámol az elsõ részben. A próbafelvételek során azonban kiderült, hogy Vernita szerepére Fox az igazi. Késõbb Tarantino meglepõdve tapasztalta, hogy Vivica A. Fox mennyire komolyan veszi a szerepét, amely kicsi, de jelentõs volt.
- Csupán egy jelenete van - mesélte a rendezõ. - Mégis három hónapig készült rá. Elutazott Kínába is, bár az õ jelenetét nem ott vettük fel, és együtt tréningezett velünk. Három hónapon át, heti öt napon, naponta nyolc órán át.
Daryl Hannah egy londoni színpadon szerepelt Michael Radford The Seven Year Itch címû produkciójában, amikor Tarantino meglátogatta az öltözõjében, és felkérte egy szerepre, amelyet egyenesen az õ számára írt. Hannah tapsolt örömében, hogy lehetõséget kapott Tarantinóval forgatni.
- Még sosem alakítottam tökéletesen gonosz figurát, így nagyon izgatott lettem, amikor kiderült, hogy Elle Driver igazi rosszlány. Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy kemény, fizikailag erõs figurát kelthetek életre.
Tarantino egyik kedvencét, Michael Madsent kérte fel Budd eljátszására. Budd már visszavonult a Viperáktól, de visszatér, hogy részt vegyen a harcba, amelyet Bill a menyasszony ellen folytat.
- Ez a figura legalább olyan emlékezetes, mint Mr. Blone a Kutyaszorítóban címû filmben - jegyezte meg Madsen. - De legalább 180 fokkal el is tér tõle.
A törvény embere
A Kill Billben még egy veterán színész feltûnik, Michael Parks, aki a hetvenes évek klasszikus tévésorozatában, a Then Came Bronsonban alakította a fõszerepet, és szerepelt az Alkonyattól pirkadatigban is. Parksra két szerepet osztott a rendezõ: az elsõ részben a Tarantino által írt Alkonyattól pirkadatigban alakított Texas rangert, Edgar McGraw-t alakítja, aki itt az esküvõn történt mészárlás helyszínén vizsgálódik, a második részben pedig egy idõsebb mexikói stricit alakít, aki segít a Menyasszonynak megtalálni fõ ellenségét.
A jakuzák
A Tarantino szemszögén át ábrázolt tokiói alvilág nem lenne teljes Go Go Yubari, O-Ren Ishii vonzó, de veszélyes tinédzser testõre nélkül. A szerepet Tarantino egyenesen Chiaki Kuriyama számára írta, miután látta õt Kinji Fukasaku utolsó kultuszfilmjében, a Battle Royale-ban. (Egy korábbi Fukasaku-film, a Battles Without Honor and Humanity címû gengszterdráma egyik dala megtalálható a Kill Billben is.) A Battle Royale sötét szatíra a közeljövõ Japánjáról, ahol egyenruhás egyetemistákat kényszerítenek élethalálharcra.
Tarantino alvilágában férfi fõnökök is vannak, olyan férfiak, akik ellenállnak ama patriarchális szervezet fenyegetésének, amelyet O-Ren, Go Go és Sophie Fatale képvisel. Tarantino néhny kedvenc japán színésze közül gondosan kiválasztotta a kulcsszereplõket, beleértve Jun Kunimurát, mint Tanaka fõnököt - a színész Takeshi Miike Audition and Ischii: The Killer címû filmjének sztárja volt -, továbbá Koji fõnök szerepére Kazuki Kitamurát. A többi japán szereplõ kiválasztásában a rendezõ japán producerére, Koko Maedára hagyatkozott.
Az egyik lázadó fõnök szerepét Zhang Jin Zhan, a film kínai rendezõasszisztense kapta. Ez kézenfekvõ választás volt, ugyanis a Kill Bill pekingi felvételein Zhang sikeresen irányította a különbözõ nyelveken beszélõ csoportokat és egységesítette az eltérõ munkastílusokat. Igazi fõnök volt...
A PRODUKCIÓRÓL
A Kill Bill tisztelgés azon filmek elõtt, amelyeket Tarantino megnézett és megkedvelt, de egyben a mûfajok újraértelmezése is. A spagettiwestern, a kínai harcmûvészeti film, a szamurájfilm és az anime egyaránt hatást gyakorolt a rendezõ munkásságára. A Kill Bill fejezetekbõl áll, amelyek mind egy bizonyos mûfajhoz kötõdnek, de beleolvadnak a tömegkultúra termékeibe is.
South Bay-i napok
Bár különösen hangzik, de a Kill Bill eredete a földrajzban keresendõ. Tarantino South Bayben töltötte a fiatalságát, az Orange megyei Los Angeles déli régiójában, ott, ahol Manhattan Beach is található. Elõzõ filmje, a Jackie Brown (1997) is ezen a környéken játszódik, és bemutatja annak szépségeit.
Soth Bayben sok utánjátszó mozi volt, ahol azokat a kung-fu filmeket is bemutatták, amelyek a város északi részén már nem vonzották a közönséget.
- Még kis kölyök voltam, amikor a kung-fu filmek elárasztották a mozikat - emlékezett vissza Tarantino. - Két éven át szinte mást se lehetett látni, majd amikor a kung-fu õrület máshol már lecsillapodott, itt még a hetvenes-nyolcvanas években is megmaradt. Szerintem ez az egyik legnagyszerûbb filmes mûfaj.
Tarantino a tévében nézte a The Green Hornetet, amelyben szerepelt a fiatal Bruce Lee, mint a fõhõs maszkos cimborája, majd késõbb csodálta David Carradine eurázsiai kung-fu mesterét az ABC TV hasonló címû sorozatában. Néhány évvel késõbb érdeklõdése kiterjedt az ázsiai akciófilmekre, és a tévéjén behangolt egy helyi japán nyelvû adót, amely a Shadow Warriors-sorozatot sugározta: a széria Sonny Chiba nindzsa detektívje, Hattori Hanzo kalandjairól szólt. Amikor a nyolcvanas évek közepén az újhullámos hongkongi akciófilmek bekerültek az Egyesült Államokba, az akkor már a Manhattan Beach-i videokölcsönzõben dolgozó Tarantino egyik legkorábbi és leglelkesebb rajongója lett a mûfajnak.
A rendezõ munkásságára már a kezdetektõl a következõ filmek hatottak: Sonny Chiba szupererõszakos mozijainak reminiszcenciái tûnnek fel a Tiszta románcban, a City of Fire címû hongkongi akciófilm hatott Tarantino elsõ rendezésére, a Kutyaszorítóban címû filmre.
- A hetvenes években Sonny Chiba Charles Bronsonnal és Clint Eastwoddal együtt a legnagyobb akciósztároknak számított nálam - vallotta be Tarantino. - Nagy rajongója vagyok a hetvenes években Hongkongban készült harcmûvészeti filmeknek, amelyek a Shaw-testvérek nevéhez fûzõdnek - mesélte. - Ha két életem lenne, az egyikben ezeket imádnám, a másikban pedig az olasz westerneket. Ez a két mûfaj tulajdonképpen hatást gyakorol egymásra. A Shaw testvérek számos dolgot kölcsönöztek az olasz westernekbõl, a hetvenes években ebben a két mûfajban hasonló cselekményt, képeket és beállításokat alkalmaztak, tehát tagadhatatlan a rokonság közöttük.
Ázsiai hatás
A Kill Billre gyakorolt ázsiai hatás nem csupán a cselekményvonulatban és a képi megjelenítésben figyelhetõ meg, Tarantino ugyanis három szerepet is kreált a legendás harcmûvészeti színészeknek.
A japán mozi híres kardmestere, Sonny Chiba alakját Hattori Hanzo nindzsa, a Shadow Warrior-sorozat fõszereplõjében élesztette újjá.
A kínai harcmûvészek sem maradhattak ki Tarantino terveibõl. Gordon Liu Chia-hui mint Johnny Mo, az Õrült 88-as testõrcsapat vezetõje ismerõs lehet a Kutyaszorítóban címû moziból, Pei Mei pedig, a népszerû "fehér szemöldökû szerzetes" a Shaw testvérek több filmjében is feltûnt - ez a karakter a Kill Bill második részében kap majd jelentõsebb szerepet. Tarantino azonban ezúttal nem a megszokott kategóriákban szerepeltette a színészeket, mivel Liu a Shaw-filmekben általában komikus figurákat alakított, míg Pei Mei - akit legtöbbször Lo Lieh személyesített meg - a legsötétebb gonoszok egyike volt, aki például Liu Jia-liang Executioners From Shaolin elárulta testvéreit a Mandzsu zsarnoknak. Liura nagy hatást gyakorolt, hogy a film címszerepét David Carradine alakítja. Miközben Kínában forgattak, alkalmat talált arra, hogy elmondja Carradine-nek, mennyire szerette a Kung-fu sorozatot. - Ez a széria komoly szerepet játszott abban, hogy a nyugatiak megértsék a kung-fu lényegét - magyarázta a harcmûvész-színész.
Egy másik világ
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Tarantino nem pusztán megkettõzte mûfaji forrásait a Kill Billben, hanem át is alakította õket, pontosabban átszûrte az elkötelezett amerikai rajongó érzékenységén, akinek képzelete olvasztótégelyként funkcionál, s ily módon felfedi a rokonságot a látszólag egymással semmilyen kapcsolatban nem lévõ mûfajok között.
- Már többször elmondtam, hogy a filmjeim két különbözõ világban játszódnak - nyilatkozta. - Az egyik a Ponyvaregény és a Jackie Brown "Quentin-univerzuma", amely többé-kevésbé valóságos, a másik pedig a mozivilág. Amikor a Quentin-univerzum figurái moziba mennek, az ott látott karakterek a mozivilágban élik mindennapjaikat, azaz egyfajta ablakként szolgálnak a másik univerzumra. A Kill Bill az elsõ olyan filmem, amely tényleg a mozivilágban játszódik. Elképzeltem, hogy mi történne, ha ez a világ valóban létezne, hogy összeszedném a stábot, és forgatnék egy Tarantino-filmet ezekrõl a karakterekrõl.
Ez a film nem abban az univerzumban játszódik, amelyben élünk. Ebben a világban a nõk nem a gyengébb nem képviselõi. Ugyanaz a vadászösztön vezérli õket, mint a férfiakat, és ugyanúgy ölnek vagy meg is öletnek...
Az ázsiai stáb
Mialatt Tarantino Kínában utazgatott, hogy kiválassza a megfelelõ helyszíneket, megismerkedett Yoheid Tanadával, a neves látványtervezõvel. Átadta neki a vázlatrajzait az éjszakai klub/étterem komplexumról, amelyet a pekingi stúdióban kellett felépíteni.
- 2001 áprilisában találkoztam Tarantinóval - mesélte Taneda. - Az év áprilisában kezdtük építeni a díszleteket. Körülbelül két hónapba telt, amíg minden elkészült, amit a rendezõ akart. Nagy hatást tettek rám Tarantino vázlatai a Kék Levelek Házáról. Olyanok voltak, mintha gyerek vetette volna papírra, ám ennek alapján el tudtuk készíteni a pontos tervrajzokat. A végsõ változat meglehetõsen közel áll Tarantino eredeti elképzeléséhez.
Az edzések
A Kill Bill edzõtermét egy nagyáruházban állították fel Culver Cityben, Los Angelestõl délre. A tréning több fronton zajlott: a szereplõknek oktató CD-rõl japánul kellett tanulniuk, közben elsajátították a kenjutsu szamuráj kardtechnikát a veterán japán filmsztártól, Sonny Chibától, és kínai harcmûvészetet az ünnepelt harcmûvész koreográfustól és filmrendezõtõl, Yuen Woo-pingtõl. Yuen mester akciókoreográfiája nagy szerepet játszott a Mátrix és a Tigris és sárkány címû filmek sikerében is, de Tarantino már azelõtt rajongója volt, hogy Hollywoodba került volna.
A tréningezés során Yuen mester és csapata arra a hongkongi technikára tanította meg a szereplõket, amelyet wire worknek neveznek (kb. kb. kötéllel való munka). David Carradine úgy vélte, neki már nincs mit tanulnia, hiszen majd negyven éve gyakorolja a harcmûvészetet. de rá kellett jönnie, hogy téved.
- Újra meg kellett tanulnom mindazt, amirõl azt hittem, már régen elsajátítottam - jelentette ki kesernyés mosollyal.
TARANTINO A KAMERA MÖGÖTT - PEKINGBEN
A rendezõ a kamera mögül nézte a sztárját, Uma Thurmant, és szinte erotikus vágyódással meredt a színésznõ kezében tartott kardra. - Érezned kell a benne rejtõzõ sárkányt - suttogta a rendezõ. Thurman szeme villant egyet, a pillantásában düh és tisztelet keveredett. - Ennyi! - kiáltotta a rendezõ. - Nagyszerû volt.
Quentin Tarantino a pekingi filmstúdióban forgatott - a hatalmas létesítményt Mao Ce-tung 1949-ben építtette propagandafilmek készítésének céljára. Quentin Tarantino kétségtelenül a peripatetikus filmiskola követõje: végigsétál a forgatás helyszínén, megbeszéli az operatõrrel, Bob Richardsonnal, hogy kicserélik a kamerát, a rendezõasszisztenssel, Bill Clarkkal jót kuncognak azon, milyen bonyolult volt egy baseballsapkát kettészelni az elõzõ jelenetben, felmászik a farámpára, hogy jobban szemügyre vegye a terepet mosolyt csalva Shang Jin Zhan kínai rendezõasszisztens buldogképére, majd keblére ölel egy ide látogató barátot, Scott Spiegel rendezõt, és megérdeklõdi, milyen csintalanságokat követett elmúlt éjszaka a pekingi bárjelenetben. Ezután egy kínai újságíróval elcseveg kedvenc kínai popdalairól, az éppen arra járó Uma Thurman kezébe nyomja a délutáni jelenetek listáját, majd a mobiltelefonok áradatáról kezd lamentálni, amelyek utolsó rendezése óta elárasztották a filmvásznat, majd visszamászik a rámpára, és folytatja a beszélgetést Richardsonnal, mintha egy percre sem hagyták volna abba...
Yohei Taneda, az ázsiai jelenetek látványtervezõje így vélekedik a filmrõl és a Tarantinóval való munkáról:
- A Kill Billben ott rejtõzik a realitás - de nem a való világé. Ez Quentin világának valósága, és ez egy egészen más hely. Akár Tokióban, akár Okinawán, akár egy kínai templomban vagyunk, igazából Tarantino világában létezünk.
A tervek szerint elõször néhány ázsiai jelenetet akartak leforgatni Kínában - fõleg azokat a külsõket, amelyek egy hegyoldali templomban játszódnak, ahol a Menyasszony tréningezik, és a stúdiófelvételeket, amelyek a japán nightclubban történteket örökítik meg. De amikor megérkeztek és berendezkedtek, a fejlõdõ kínai fõváros ritmusa és a csekély költségek arra késztették a rendezõt, hogy a nyolc hétre tervezett forgatási idõt három hónaposra nyújtsa.
- A film lassan a globalizáció Petri-csészéjévé vált - vallja be a producer. - Minden simán ment, bár az elsõ hetek nem voltak problémamentesek. A stábban voltak angolul beszélõk, de akadtak olyanok is, akikkel csak kínaiul vagy japánul lehetett szót érteni. A különbözõ felszereléseket más és más néven említették, így gyakran nem tudtuk, melyikrõl van szó. De lassan a helyére kerültek a dolgok, megtanultuk a szerkentyû angol és kínai nevét is, és kidolgoztunk egy jelnyelvet.
A verekedési jeleneteteket Yuen Wo-ping koordinálta, aki a Mátrixban és a Tigris és sárkányban is dolgozott. Yuen Wo-ping hosszasan megtárgyalta a jeleneteket Tarantinóval, de gyakran csak gesztusokkal, és egy szót sem ejtettek ki közben.
A produkció csúcspontja a forgatás negyedik napján következett be, amikor Steadicammal - kézikamerával - dolgoztak a nightclubban játszódó jelenetben. A kamera követte a menyasszonyt a vendégekkel teli klubban, fel a csigalépcsõn, majd felemelkedett a fal fölé, hogy fentrõl mutassa a fürdõszobát, aztán lesüllyedt, egy színpadon keresztül, amelyen zenekar játszott, megint felemelkedett a táncparkett fölé, majd felfelé haladt a terem másik oldalán lévõ lépcsõn.
- Amikor részletezték a feladatot - emlékszik vissza nevetve a veterán Steadicam-operatõr, Larry McConkey -, csak azt kérdeztem: hogy kell felmásznom a falon?
A RENDEZÕ
Quentin Tarantino
Már születése elõtt kapcsolatba került a filmmûvészettel, ugyanis anyja úgy döntött, a Gunsmoke címû filmben Burt Reynolds által alakított Quint nyomán nevezi el a fiát Quentinnek. A már nem névtelen bébi 1963. március 27-én jött világra a Tennessee-i Knoxville-ben. A mama, Connie 16 éves kisnõvér volt, a papa pedig egy 21 éves jogászhallgató, Tony, aki mellesleg ígéretes színészi talentummal is rendelkezett. Amikor Quentin kétéves lett, a család Los Angelesbe költözött. Mire betöltötte a nyolcadik évét, anyjával már rendszeresen járt moziba, elsõ nagy élménye John Boorman Gyilkos túra címû mozija volt, persze Burt Reynoldsszal az egyik fõszerepben. A film annyira lenyûgözte, hogy többször is megnézte, és úgy érezte: végképp horogra akadt, és ha felnõ, mozival akar foglalkozni. De elõbb még fel kellett nõnie.
Eközben kívülrõl bevágta az amerikai és a távol-keleti filmtörténetet, minden filmet ismer, és persze jobban fújta a filmlexikont, mint bármely tantárgyat. Azért elkezdte a középiskolát, de kimaradt és színészetet kezdett tanulni, ezt azonban hamar otthagyta, s egy Manhattan Beach-i videotékában helyezkedett el, szabadidejében pedig forgatókönyveket írt. Barátjával, Roger Avaryval egész napokat töltöttek filmek nézésével, és azok elemzésével. 1986-ban készítette elso filmjét, a My Best Friend's Birthdayt, de az opus jelentõs része tönkrement az elõhívás során, ezért azt nem fejezte be. Következõ munkájából, a Tiszta románcból õ maga akart filmet forgatni, de nem tudott tõkét szerezni hozzá, így végül úgy döntött, eladja. A forgatókönyv négy éven át keringett a legnagyobb hollywoodi stúdiókban, és többszöri visszautasítást követõen végül Tony Scott készített belõle filmet, Tarantino meg 50 000 dollárral lett gazdagabb. De nem lustálkodott, 1988-ban megírta a Született gyilkosok forgatókönyvét, majd eldugta a fiókjába és nekilátott a Kutyaszorítóban szüzséje megírásának. A történet arról tanúskodik, hogy Tarantinónak nincsenek gátlásai, ugyanis a sztori nem más, mint egyik kedvenc mozija, a hongkongi Ringo Lam City on Fire címû filmje bõ tízperces zárójelenetének másfél órássá növesztett változata. Emellett egy sor további kedvenc filmjébõl - elsõsorban az 1974-es Harc a föld alattból, illetve John Woo munkáiból - is több motívumot kölcsönzött hozzá. A Kutyaszorítóbant eredetileg 16 mm-esre és fekete-fehére tervezte, és a haverjai játszották (volna) a foszerepeket, így egymillió dollárból ki lehetett volna hozni a filmet.
Közben Tarantino otthagyta a videotékát, és a CineTel produkciós stúdiónál vállalt munkát, forgatókönyvstílus-javításokat végzett, és feljavította a dialógusokat. Itt találkozott Lawrence Benderrel, aki egy osztályba járt a filmmûvészeti fõiskolán a színésztagozatos Peter Flooddal, aki ismerte Harvey Keitelt is. A színész elolvasta a forgatókönyvet, és nagyon tetszett neki, és segített pénzt szerezni, elvállalta az egyik szerepet, sot a többi foszereplot is segített beszervezni. A filmet az 1992-es Sundance fesztiválon mutatták be, ahol zajos sikert aratott. Egy év múlva Tarantino már a Ponyvaregényen dolgozott, amelynek õ írta a forgatókönyvét és egyben meg is rendezte. A film Arany Pálmát nyert Cannes-ban, közben a fiókból elõkerült Született gyilkosokból Oliver Stone forgatott filmet.
Tarantino neve a címlapokra került: a 8 millió dollárból forgatott Ponyvaregény több mint 100 milliós bevételt eredményezett, és hét Oscar-jelölést gyûjtött be, beleértve a legjobb film és rendezõ, a legjobb eredeti forgatókönyv (Tarantino és Avary), a legjobb férfi fõszereplõ (John Travolta), a legjobb férfi mellékszereplõ (Samuel L. Jackson), a legjobb nõi mellékszereplõ (Uma Thurman) és a legjobb vágó kategóriákat. Végül a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában meg is lett az aranyszobor.
Quentin mindenütt felbukkant, talk-show-kban szerepelt, az Aludj velem címû, alacsony költségvetésû moziban is feltûnt egy cameo szerepben, megrendezte a Négy szoba egyik epizódját, és Robert Rodriguez Desperadójában is látható volt néhány jelenetben. A Ki nevet a végén? címû moziban fõszereplõ volt, rendezett egy Vészhelyzet epizódot, és megjelent az All American Girl címû sitcomban is. A kilencvenes évek második felében Tarantino bizonyságot tett sokoldalú tehetségérõl, egyaránt tevékenykedett mint színész, rendezõ, forgatókönyvíró és producer. 1996-ban executive producere és forgatókönyvírója volt az Alkonyattól pirkadatignak, majd megírta és megrendezte a Jackie Brownt, amelyben Tarantino csupán a hangjával szerepel, ugyanis õ beszél az üzenetrögzítõn. A Samuel L. Jackson és Pam Grier fõszereplésével forgatott mozi kultuszfilm lett. 1997-ben Quentin a Full Tilt Boogie címû dokumentumfilmben bukkant fel, amely az Alkonyattól pirkadatig forgatásáról szólt. Aztán megint színészként állt a kamera elé Julia Sweeney God Said, Ha! címû filmjében, majd 1999-ben az Alkonyattól pirkadatig második részének producereként dolgozott. Aztán egy idõre eltûnt a reflektorfénybõl, majd elkezdte forgatni a Kill Billt...
Quentin Tarantino ismert filmjei
- rendezõként:
Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992)
Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) (Pulp Fiction, 1994)
Négy szoba (Four Rooms, 1995)
Jackie Brown (Jackie Brown, 1997)
Kill Bill (Kill Bill Volume One, 2003)
Kill Bill II. (Kill Bill Volume Two, 2004)
- színészként:
Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) (Pulp Fiction, 1994)
Ki nevet a végén? (Destiny Torns on the Radio, 1995)
Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1995)
Girl 6 - A hatodik hang (Girl 6, 1995)
Desperado (Desperado, 1995)
Négy szoba (Four Rooms, 1996)
Sátánka (Little Nicky, 2000)
- íróként:
Kutyaszorítóban Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992)
Tiszta románc (True Romance, 1993)
Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994)
Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994)
Négy szoba (Four Rooms, 1995)
Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1996)
Jackie Brown (Jackie Brown, 1997)
Kill Bill (Kill Bill Volume One, 2003)
Kill Bill II. (Kill Bill Volume Two, 2004)
A SZEREPLÕK
Uma Thurman
1970. április 29-én született Bostonban. Svéd származású, egykor modell, késõbb pszichoterapeuta édesanyja és tibeti buddhista szerzetesnek felszentelt édesapja az alternatív kultúra vonzásában nevelték õt. Különös keresztnevét egy hindu istenség után kapta, jelentése: "az áldások adományozója". Indiától New Yorkig mindenütt éltek, és a család állandó vendégei közé tartozott Timothy Leary, a pszichedelikus guru, valamint a világ minden részérõl érkezõ szerzetesek, sõt maga a dalai láma is. Uma mindig úgy érezte, hogy kilóg a többiek közül, esetlennek, csúnyának és félszegnek tartotta magát. Mivel a neve miatt folyton csúfolták, egy idõben arra a döntésre jutott, hogy feltétlenül fel kell vennie egy szokványos amerikai nevet, mint például Linda vagy Kelly. A lány végül a színészetben talált önmagára.
Elsõ sikerét egy általános iskolai produkcióban aratta: hatalmas tapsot kapott egy kísértet szerepében. A gimnáziumból 15 évesen kimaradt, New Yorkba utazott, hogy színésznõ legyen. Eleinte tányérokat mosogatott, majd modellkedett, végül az 1987-es Kiss Daddy Good Night címû alacsony költségvetésû thrillerben debütált. A következõ évben már a Terry Gilliam kamerája elõtt domborított Vénuszként a Münchhausen báró kalandjaiban. A Stephen Frears rendezte Veszedelmes viszonyokban, amely ugyanebben az évben készült, már nem csak a szépségét, de végre a tehetségét is megmutathatta. Következõ fontos szerepe Henry Miller író biszexuális felesége volt a majdnem korhatáros besorolást kapott Henry és June-ban. A 90-es évektõl Thurman ügyesen egyensúlyoz a mainstream produkciók és az igényesebb munkák között.
A Veszett Kutya és Glória címû könnyed vígjáték után élete legjobb alakítását nyújtja Tarantino Ponyvaregényében (Oscarra jelölik a legjobb nõi mellékszereplõ kategóriájában), majd néhány vígjáték következik, mint a Vonzások és állatságok vagy a Beautiful Girls, és persze a kultuszregény-regény adaptáció, a Néha a csajok is úgy vannak vele. Az 1997-es Batman és Robinban õ volt a veszedelmes Méregcsók, a legújabb Nyomorultak-adaptációban a Liam Neeson által alakított Jean Valjean mellett Fantine-t keltette életre, a sok kritikus által az év egyik legrosszabb filmjének választott Bosszúállókban pedig Ralph Fiennesszal próbálta megmenteni a világot az õrült Sean Connerytõl.
Legutóbb Woody Allen A világ második legjobb gitárosa címû komédiájában, majd a Vatel címû nagyszabású kosztümös produkcióban szerepelt. A sztár próbálta távol tartani a sajtót a magánéletétõl, szerelmi élete mégis a pletykarovatok rendszeres témája. Exférjét, Gary Oldmant Timothy Hutton és Kiefer Sutherland követte, míg a Gattaca címû futurisztikus thriller forgatásán megismerte Ethan Hawke-ot, akihez 1998-ban feleségül ment. Két gyermekük született, Maya Ray és Roan, ám a színésznõ házassága 2003 õszén felborult, mivel férje félrelépett egy modellel. Thurman a HBO produkciójában készült Hysterical Blindness címû filmnek nemcsak fõszereplõje volt, hanem producere is. Alakítását Golden Globe-díjjal jutalmazták.
David Carradine
1936. december 8-án született Hollywoodban. Apja a legendás karakterszínész, John Carradine, eredeti keresztneve John Arthur. A San Franciscó-i Állami Egyetemen zeneelméletet és zeneszerzést tanult, majd amikor a drámatagozatosok vizsgaelõadására zenét írt, rájött, hogy a színészet is érdekli. Csatlakozott egy Shakespeare-darabokat játszó vándortársulathoz, majd kétéves katonáskodás után a hirdetési szakmában helyezkedett el. 1965-ben debütált a Broadwayn, azték herceget alakított a The Royal Hunt of the Sun címû darabban, a spanyol konkvisztádort Christopher Plummer keltette életre. Játszott a The Deputy címû drámában is, majd úgy érezte, elegendõ színészi gyakorlatot szerzett, és visszatért Hollywoodba. Szerepelt a Shane címû, rövid életû tévésorozatban, majd 1972-ben Martin Scorsese elsõ hollywoodi filmje, a Boxcar Bertha fõszerepét kapta meg Barbara Hershey oldalán. Az NBC Kwai Chang Caine shaolin pap kalandjait bemutató Kung-fu címû sorozata a 70-es évek egyik legnagyobb közönségsikere volt - részben a munkálatokból tanácsadóként részt vállaló Bruce Lee-nek köszönhetõen -, és a fõszereplõ Carradine-ból igazi sztár lett. Karakteres alakja a következõ idõszakban fõként westernfilmek kegyetlen szívû negatív hõseként tûnt fel, ám a kiszámíthatatlanságot magában rejtõ excentrikus alakításai - és nem utolsósorban a harcmûvészetek terén szerzett jártassága - hamarosan kaput nyitottak számára a nagyobb ismertség felé. Késõbb Roger Corman producerrel mûködött együtt, ennek eredményei olyan filmek voltak, mint az Ütközõfutam vagy a Death Race 2000. Egyik legemlékezetesebb szerepe a Woody Guthrie folkénekes életét feldolgozó Bound for Glory volt - amelyben zenei tehetségét is megcsillogtathatta -, de szerepelt Ingmar Bergman Kígyótojás címû filmjében is Liv Ullmann mellett. A 90-es évek elején egykori sikereinek felmelegítéseként szerepet vállalt a Kung-fu: A legenda folytatódik címû sorozatban. Bemutatkozott több eltérõ szerepkörben is: producerként, rendezõként és forgatókönyvíróként egyszerre jegyezte az Americana címû filmdrámát, íróként egy önéletrajzi kötettel és egy, a shaolin filozófiájával foglalkozó könyvvel jelentkezett, valamint kiadott több, a harcmûvészetekkel foglalkozó oktatóvideót is. Barátnõjével, Annie-vel, annak négy gyermekével és három kutyájukkal Los Angelesben él.
Lucy Liu
1968. december 2-án kínai szülõk gyermekeként látta meg a napvilágot Jackson Heightsben. Anyja biokémikus, apja mérnök, van egy fiú- és egy lánytestvére. Liu egyaránt jól beszéli a kínai manadrin nyelvet és az angolt. A manhattani Stuyvesant középiskolában érettségizett, majd beiratkozott a New York Egyetemre, de a város atmoszféráját "sötétnek és szarkasztikusnak" találta, ezért az elsõ év befejezése után inkább átment a Michigan Egyetemre. Ázsiai nyelveket tanult, de tantárgyai között szerepelt színjátszás, a tánc és a hangképzés is. Az egyetemi évek alatt egyszerre három foglalkozást ûzött, tevékenykedett titkárnoként, aerobikoktatóként és hostessként is. Bár továbbra is vonzották az ázsiai kultúrák, úgy döntött, színésznõ lesz.
Utolsó éves volt, amikor elment az Alice Csodaországban címû produkció egyik kis szerepének meghallgatására, de a fõszereppel távozott. Ez felbátorította, diplomájával a zsebében átköltözött Los Angelesbe. Hol meghallgatásokra járt, hol pincérnõként dolgozott, ennek a szakmai tapasztalatnak hasznát vette a Beverly Hills 90 210 címû tévésorozatban, amelyben pincérnõt alakított. késõbb azonban jelentõsebb szerepeket is kapott, például egyik állandó figurája lett a Pearl címû szériának. A nagy áttörést Ling Woo szerepe jelentette az Ally McBealben. Eredetileg Nelle Porter figuráját szánták neki, de a próbafelvételek során Lucy Liu olyan nagy hatást gyakorolt David E. Kelleyre, hogy a producer egyenesen az õ számára íratta Ling Woo karakterét. Eredetileg csak néhány epizódban szerepelt volna, de olyan népszerû lett a nézõk körében, hogy a stáb állandó tagja lett, de feltûnt többek között a Vészhelyzet, az X-akták, a Nash Bridges egy-egy epizódjában is.
A szép színésznõ a filmesek figyelmét is felkeltette. Liu eleinte mellékszerepekben tûnt fel, a Jerry Maguire - A nagy hátraarcban exkedvest alakított, a Visszavágóban pedig a kínai maffia tagjaként dominatrixkénmt domborított, majd Jackie Chan kérte fel az Új csapás címû filmjében az uralkodó apjától elrabolt hercegnõ, Pei Pei megformálására. Lucy Liu autóstopost alakított Woody Harrelson és Antonio Banderas társaságában az Ilyen a bokszban, Mario Van Peebles partnere volt a Csak nõt ne ölj! címû filmben, majd pedig Drew Barrymore és Cameron Diaz mellett õ volt Charlie harmadik angyala.
A képzõmûvészettel is megpróbálkozott, 1993-ban a New York-i Sohóban a Cast Iron Galleryben volt egy multimédiás kiállítása, amelynek eredményeképpen ösztöndíjat kapott Kínába, ahol tovább képezhette magát a kreatív mûvészetekben, és szerencsére nem akadtak nyelvi problémái sem.
"time is not money"
