információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Mindenhol a szerelem....
Az új miniszterelnök (Hugh Grant) alig lép be a Downing Street 10-be, máris megakad a szeme a stáb egyik csinos tagján (Martine McCutcheon)...
Az író (Colin Firth) egy szerelemi csalódás után Dél-Franciaországban keres menedéket, hogy ott újabb szerelemre találjon...
Egy régóta férjes asszony (Emma Thompson) úgy sejti, férje (Alan Rickman) kifelé kacsintgat megszokott, kényelmes kapcsolatukból...
Az újdonsült, ifjú feleség (Keira Knightley) éppen férje legjobb barátjával nem tudja tartani a három lépés távolságot...
Az özvegy mostohaapa (Liam Neeson) megpróbál kapcsolatba kerülni a fiúval, akit alig ismer, és akinek valami titkos problémája van...
A reménytelenül szerelmes menedzser (Laura Linney) hosszú ideje vágyakozva lesi egyik kollégáját...
... és így tovább.
A szerelem, a nagy "bajkeverõ" mindannyiuk életébe beleszól. Életek keresztezik egymást, szerelmek ütköznek és jutnak el a forrpontig karácsony estéjén - romantikus, csodálatos, vagy keserédes következményekkel mindazon szerencsések (vagy szerencsétlenek) számára, akik a szerelem bûvkörébe kerültek.
A vígjátékok kedvelõi örülhetnek, hogy annak idején Richard Curtis nem bizonyult túl tehetséges színésznek. Elõször újságíró akart lenni, majd az oxfordi egyetemen a színjátszással is megpróbálkozott. Akkoriban kezdett kis jeleneteket írogatni, mert - mint mondta -, "kiderült, hogy semmi tehetségem, így az írás volt az egyetlen módja, hogy a színpad közelében maradjak."
Rendszeresen jelentkezett vígjátéki jelenetekkel, és ezidõtájt találkozott Rowan Atkinsonnal, akinek szintén írni kezdett. Kapcsolatuk az oxfordi idõszak alatt végig kitartott, és késõbb folytatódott az "igazi" show businessben is. Méghozzá olyan sikerrel, hogy az általuk kitalált "Not the Nine O’Clock News" négy sorozatot ért meg a BBC-n, melyet a világszerte népszerû, díjnyertes Fekete vipera sorozat követett. Curtis ebben az idõben kezdte komolyabban venni vígjátékírói önmagát, és immár játékfilmekben gondolkodott. Bemutatkozó darabja A nagy balek volt, melyben Atkinson és a szintén ekkor debütáló Emma Thompson szerepeltek. Majd a nagy sikerû Mr. Bean sorozat után elõállt egy intim kis darabbal egy baráti körrõl, ismerõsök és szeretõk társasági összejöveteleirõl, találkozásairól. A Négy esküvõ és egy temetés meglepõ sikert aratott világszerte, mely után a "Richard Curtis-vígjáték" márkajel egyre értékesebbé vált a filmiparban.
A következõ film, a Sztárom a párom forgatása alatt kezdtek formálódni az IGAZÁBÓL SZERELEM körvonalai. "Richard azt mondta, van egy ötlete, mely sok ember életét érintené - mondja Duncan Kenworthy producer. - Rendszerint az elõzõ film forgatása alatt találja ki a következõ film alapkoncepcióját. Megígérte a családjának, hogy a 2000. évet valami különleges dologgal ünneplik meg, hat hónapra el is utaztak Balira. Ám Richardnak a tengerparti séták alatt is a következõ filmen járt az esze."
"Nem is emlékszem, hogyan kezdõdött - mondja Curtis. - Talán rájöttem, hogy a filmek olyan sok idõt vesznek el tõlem - végül is három évet -, és ha romantikus filmek írásával akarom folytatni, akkor egész hátralévõ életemet is eltölthetem vele. Elhatároztam, hogy megpróbálok közülük 9-10-et egyszerre megírni. Hosszú vakációra utaztam a családommal, és mindennapi sétáim alatt az volt a dolgom, hogy kitaláljak egy-egy sztorit. Gondolkodtam azon a világon, melyet ismerek, kis eseteket idéztem fel a múltamból és az ismerõseim életébõl, és lassanként összeállt elõttem a film története."
Valahol a forgatókönyv kibontakozása elõtt/alatt/után vetõdött fel az ötlet, hogy Curtis legyen a rendezõ is. "Sosem lep meg, ha egy forgatókönyvíró rendezni is akarja saját mûvét - mondja Kenworthy. - Nagyon nehéz lehet egy írónak átengedni a mûvét a rendezõ értelmezésének. Ezért van az, hogy producerként a forgatókönyv õrzõjének tartom magam, aki biztosítja, hogy mindenki ugyanazon a filmen, a forgatókönyv ugyanazon interpretációján dolgozzon, mivel általában az író nincs jelen a forgatáson."
Kivéve a Curtis-filmeket. "Nem vagyok átlagos író olyan szempontból, hogy az összes eddigi film összes forgatási napján, végig jelen voltam" - mondja Curtis.
Bár az IGAZÁBÓL SZERELEM jó néhány résztvevõje régi kolléga és több közös filmben vettek részt (például Grant, Thompson), mások teljesen új arcnak számítanak az összeszokott Curtis-Kenworthy-Working Title csapatban. "Nagyon kellemes volt a szereplõválogatási folyamat - mondja Curtis. - Általában nincs elég szerep, és ha már kiválasztottam az egyik színészt, nem lehet a másik is. Itt viszont van kb. húsz fõszerep, és mindegyik lényeges a történet szempontjából."
A miniszterelnök és a titkárnõ
Az ötlet, hogy egy miniszterelnökrõl írjon filmet, több mint húsz évvel ezelõtt jutott elõször Curtis eszébe, a konzervatív Edward Heath 1970-74-es hivatali idejében. Azon tûnõdött, milyen pompás lenne, ha a szereplõ beleszeretne egy nem átlagos nõbe... mondjuk egy 22 éves, szõke, tüskés hajú lányba. "Arra gondoltam, hogy a politikus is csak ember, átlagos pasas - miért ne pánikolhatna a szerelem miatt valaki, aki olyan pozícióban van, mint õ? Szembe akartam állítani a felelõsséget és a komolyságot a szerelem tétova vakságával. Az is eszembe jutott, hogy Hugh Grantnek valószínûleg kedvére lenne a szerep, hiszen olyan sok felelõtlen fickót játszott már eddigi filmjeimben".
Amikor elõször olvasta Curtis írását, Grant nem érzett rá rögtön az ízére. "Emlékszem, mikor a Négy esküvõ... forgatókönyvét kézhez kaptam, eleinte úgy éreztem, nem tudom megcsinálni - mondja. - Egyáltalán nem hallottam meg a hangját. Mikor próbálni kezdtünk, és Richardot figyeltem, akkor jöttem rá, hogy az a hang az õ hangja. A vígjátéki elem rendkívül fontos Richard munkáinak sikerében, de éppolyan fontos az a nagyon ritka vonása, hogy valóban szereti az életet. Azt csodálom benne, hogy minden filmjében határozottan a világ elé tárja optimizmusát és maximálisan kiáll érte. Szerintem az emberek pontosan ezt akarják. Ha megállunk egy percre és utánagondolunk, ez éppen olyan jó hozzáállás a világhoz, mint a "félig üres pohár" megközelítés."
A mostohaapa és a 11 éves fiú
A film egyik cselekményszálában a frissen megözvegyült Daniel és mostohafia, Sam történetébe pillanthatunk be. "Azt akartam, hogy a sztori ne csak olyan emberekkel foglalkozzon, akik elõször lesznek szerelmesek, hanem azzal is, hogy milyen a szerelem - mondja Curtis, aki maga is apa, és életének ezt az aspektusát is bevonta Daniel és Sam portréjának megrajzolásába. - Két fiút látunk, akik elindulnak egy hosszú úton, és nagyon közel kerülnek egymáshoz."
Anyja halála után Sam a szobájába húzódik vissza, és ettõl Daniel még rosszabbul érzi magát, mert azt hiszi, hogy nem képes a fiú támasza lenni. Végül rájön, hogy mindez nem a gyász, hanem fõleg egy viszonzatlan szerelem miatt van így.
Liam Neeson számára a szerep a ritkábban látott színészi képességeinek megmutatását tette lehetõvé. "Mindig csodáltam Richard írásait, és büszke voltam, hogy rám gondolt - mondja. - Nagyon megragadott a szereplõ mélysége, de lehetõség nyílik a könnyedségre és a bolondosságra is, és nagyon szerettem ezen dolgozni. Richard jól ragadta meg az emberi természet kettõsségét, hogy egyik pillanatban még rettentõ szomorúak vagyunk, aztán képesek vagyunk vidámak lenni és mosolyogni. Ilyen az élet."
Az író és a bejárónõ
A Colin Firth által megformált Jamie szintén utalás a szerzõ életére, mivel õ is író. Története a szerelem megfiatalító erejérõl szól. Miután csalódik hûtlen barátnõjében, Dél-Franciaországban keres vigasztalódást, és reméli, hogy miközben visszavonultságában végez új regényével, szívfájdalmát is sikerül leküzdeni. Ám a villa takarításával megbízott fiatal portugál lány alaposan felkavarja a tervet. Próbálják megismerni egymást, annak ellenére, hogy Aurelia nem beszél angolul, Jamie pedig egy szót sem tud portugálul.
"A film nem kevésre vállalkozik, mikor egybe akarja fogja ezeket a nagyon különbözõ szerelemi történeteket - mondja Firth. - Az is nagyon komoly utalás, hogy a szeptember 11-i telefonhívásokat használja kiindulási pontként, melyet az a megfigyelés hat át, hogy mindegyiknek a szeretethez volt köze. Ha életünk végén - függetlenül attól, hogy milyen rémes alakok voltunk, milyen volt az életünk - valakinek egyetlen dolgot el akarunk mondani, úgy tûnik, hogy az a szeretet valamilyen üzenete. Ez nagyon provokatív gondolat, és komoly feladat illusztrálni belõle valamit."
Az álmodozó és a vágyak tárgya
Laura Linney már jó néhány filmben felhívta magára Curtis figyelmét, ezért nagyon lelkesen sorolta be õt a színészei közé. "A próbák során végig azt hajtogattam, hogy olyasvalakire van szükségünk, mint Laura Linney. Végül a szereposztónknak elfogyott a türelme, és azt mondta, »Miért nem kérdezzük meg õt magát?« Egyszerûen tökéletes volt a szerepre. Ragyogó és csodálatos ember, aki a körülötte lévõket is feltölti a jóság és a helyesség érzésével. Pont ez kellett Sarah szerepéhez, aki szerelmes a kollégájába, de a családi körülményei miatt lehetetlennek tûnik nyíltan bevallani neki."
Linney hamar megtalálta a kapcsolatot Sarah és a saját érzelmi meggyõzõdése között. "A szerelem lehet egy választás, és lehet váratlan... lehet reménykedni benne, és lehet önzetlen. Leginkább az vigasztal, hogy a szerelemnek megvan a maga hatalma; akkor toppan be az életünkbe, amikor a legkevésbé számítunk rá, vagy leginkább szükségünk van rá, és úgy változtatja meg a dolgokat, ahogy sosem tartottuk lehetségesnek. Mindig tudatában vagyunk, hogy valahol ott van, kint - és amikor rájövünk, hogy valójában megvan bennünk, az nagyon megnyugtató."
A férj, a feleség és a másik nõ
Karen és Harry házasok, van két gyerekük, és talán túlságosan is elkényelmesedett az egymás iránti szerelmük. Curtis az õ történetükön keresztül azt akarta megvizsgálni, mi történik, ha a családi tûzhelyet zavarja meg valami. Olyan színészeket keresett, akiknek természetes eljátszani egy hosszú ideje együtt élõ párt. Emma Thompsont és Alan Rickmant választották, akik jó néhány közös munkát tudhatnak már maguk mögött.
"Ez azért jó dolog, mert ismerjük egymást, és a bizalom is megvan - mondja Rickman. - Az, hogy Emma Thompson játssza a feleségemet, bizonyos értelemben azt jelenti, hogy nem is volt szükség arra, hogy elpróbáljuk a kapcsolatunkat. Nem mintha házasok lennénk, de jól ismerjük egymást, és sokszor dolgoztunk már együtt.
Karen és Harry nagyon elfoglaltak, s ez gyakran vezet hézagokhoz a kapcsolatuk védelmi rendszerén. Egy ilyen résbe lép be a Harry irodájában dolgozó fiatal Mia. Csak egy pillanat az idõben - ha egyik irányba fordulsz, akkor ez történik, ha másik irányba, akkor valami más -, de egy csomó férfihoz hasonlóan Harry-nek is van egy gyenge pillanata, elég gyenge ahhoz, hogy beadja a derekát."
Thompson is örült, hogy sok régi kollégával találkozhatott. "Richard mestere ennek a fajta könnyed anyagnak, melynek ugyanakkor sok rejtett mélysége is van - mondja a színésznõ. - Az egymást keresztezõ sorsok és történetek igazodnak egymáshoz, tematikailag vagy érintõlegesen."
A rocksztár és a menedzser
Bill Nighy, a sokoldalú színpadi és filmszínész játssza az idõsödõ rockzenészt, aki egy visszatérésben reménykedik. Régi menedzserével, Joe-val együtt irányították a karrierjét, és Joe javasolta neki azt is, hogy egy korábbi sláger karácsonyi változatával próbáljon a slágerlistára kerülni. (A dal eredetije a Wet Wet Wet "Love Is All Around" címû száma.)
Társaihoz hasonlóan Nighy is elmondta, hogy Curtis filmjeinek rajongója, és azt is bevallotta, hogy megrögzött romantikus. "Elgyengít a romantika, de szerintem a legtöbb embert, nem igaz? Azt hiszem, eléggé bajban lennénk, ha nem így lenne."
Billy története abban is különbözik a szokásos szerelmi történetektõl, hogy a szerelemnek egy másfajta megjelenését mutatja meg, mely plátói és nem romantikus. "Valami feltûnt nekem Fekete vipera írása közben - mondja Curtis. - Ha valakivel együtt dolgozol, tudtod nélkül talán olyasvalakivel töltöd el az életedet, akivel sohasem akartad. Szakmai kapcsolatainkban több idõt töltünk a munkatársainkkal, mint a feleségünkkel."
Billy egyik legelragadóbb vonása a tettetés hiánya, melyre John McEnroe interjúi ihlették Curtist, vagy amikor látta Bob Geldolfot, ahogy a politikáról beszélt. "Mondtak valamit, és azt gondoltad, hogy ez az igazság, melyet nem fedett többé a megfelelni akarás szépítõ máza. Billyt valójában nem érdekli a lemezeladás, csak jól akarja érezni magát."
A forgatásról
Curtis jórészt Londonban forgatta a filmet, abban a városban, melyet két évtizede otthonának tart; emellett néhány jelenet erejéig feltûnik Marseille és egy franciaországi villa is, ez viszont újdonságként hat a forgatókönyvíró-rendezõ számára. "Eddigi pályám során azzal büszkélkedtem, hogy soha, egyetlen napot sem töltöttem forgatással Londonon kívül - mondja Curtis. - Egyetlen szereplõmet sem helyeztem el a városon kívül, és azt hittem, nagyon bölcsen cselekedtem. De miután egy hétig Marseille-ben forgattunk csodálatos környezetben, kedves kis vendéglõk között, rájöttem, mekkora hibát követtem el. Ezután egyetlen helyszínem sem lesz Marokkónál közelebb."
A felvételek 2002. szeptemberében kezdõdtek, és 13 héten át zajlottak Londonban és környékén, valamint itteni mûtermekben. A nyitó- és zárójelenet olyan helyen játszódik, mely tökéletesen illeszkedik a film egyik fontos gondolatához: a Heathrow repülõtér érkezési csarnokában.
"Los Angelesben forgattunk egy filmet, és ott kellett álldogálnom a reptéren egy órát a csomagokra várva - meséli. - Rendkívüli tapasztalat volt látni, ahogy az átlagos arcok unatkozva bámészkodnak, majd hirtelen kitör rajtuk a szeretet és a boldogság. Ott tükrözõdik az arcukon a kapcsolatuk a maga bonyolultságában, és ezt az igazságot próbáltam megmutatni. Sokat írtam a szeretetrõl. Rengeteg szeretetet és jóindulatot látunk a világban, mégis olyan sok mûalkotás ábrázolja az ember sötétebb oldalát. Ha körülnézek, sok szeretõ szívû embert és rengeteg csodálatos dolgot veszek észre.
Gyakran foglalkoztat, hogy mibõl áll össze az, amit "realisztikus"-nak nevezünk - folytatja -, s azt kell mondanom, számomra A muzsika hangja egészen realisztikus alkotásnak tûnik. Ez a film, melyet sziruposnak szokás tartani, alapvetõen két dologról szól: a jó emberek utálják a nácikat, ami igaz; és hogy sok ember lesz szerelmes, sokan szeretik a gyerekeiket, ami szintén igaz. Számomra ebben több igazság van, mint némely égetõen realisztikus drámában, mert szerte a világon, minden nap minden percében az emberek szerelmesek lesznek. Azt mondom, nem számít, milyen sötétté válik a világ, az élet valóságos szövetének több köze van a szeretethez."
"time is not money"
