információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Mariachi (Antonio Banderas), a magányos gitáros története folytatódik. Az üldözött zenész a világtól elvonultan él tragédiájának magányában, mígnem egy napon megkeresi õt egy korrupt CIA-ügynök, bizonyos Sands (Johnny Depp), és megkéri, segítsen megakadályozni egy merényletet, amelyet a rettegett Barrillo (Willem Dafoe) gengszter és csapata készített elõ a mexikói elnök meggyilkolására.
A Mariachi elvállalja a megbízatást, mert ez az akció alkalmat kínál számára a bosszúra. Oldalán két hû barátjával, Lorenzóval (Enrique Iglesias) és Fideóval (Marco Leonardi), kezében titokzatos gitártokjával harcba indul. A desperado legendája újjáéled.
A Volt egyszer egy Mexikó a Mariachi legendájának legújabb, harmadik fejezete, amelyet rendezõje, Robert Rodriguez - aki egyben operatõre, látványtervezõje, vágója és zeneszerzõje is a filmnek - a trilógia elsõ két darabjához, az El Mariachi - A zenész, illetve a Desperadó címû filmekhez hasonlóan ezúttal is Mexikóban, viszonylag alacsony költségvetéssel forgatott.
Elõzõ két filmjével a direktor beírta magát a zsánerfilmesek nagykönyvébe: munkáit nem ritkán olyan mesterek életmûve mellett emlegetik, mint a spagetti-westernek atyja, Sergio Leone vagy a Mad Max alkotója, George Miller.
A Mariachi legendája különleges atmoszférájának köszönhetõen olyan népszerûségre tett szert, amelyrõl Robert Rodriguez azelõtt nem is álmodott. Az elsõ, A zenész címû epizódot a kritikusok elõszeretettel hasonlították a klasszikussá vált Mad Max-trilógiához. "A Mad Max mindig is a kedvenc filmjeim közé tartozott - mondja Rodriguez -, amikor felötlött bennem a filmkészítés gondolata, a Mad Max képei lebegtek a szemem elõtt. Aztán jött a hõs: a magányos zenész, akinek gitártokjában fegyverek pihennek. Ezentúl aztán úgy kísértett a figura, mint egy fantom, nem hagyott nyugodni, önálló életre kelt."
A zenész mindössze hétezer dollárból készült el. "A hollywoodi filmek költségvetésében csak a kávé kerül ennyibe" - jegyzi meg a rendezõ. A film a Sundance Fesztivál közönségét egy csapásra megnyerte magának: azonnal besöpörte a közönségdíjat, és Amerika-szerte ismertté tette a Rodriguez nevet.
A film sikerének köszönhetõen a rendezõ nekilátott a folytatásnak, immáron jóval tágabb költségkeretek között gazdálkodva, világsztárok szerepeltetésével. Az Antonio Banderas és Salma Hayek fõszereplésével készült Desperado azután még viharosabb sikert aratott.
Még a Desperado forgatása idején javasolták Rodrigueznek, hogy próbáljon trilógiában gondolkodni. "Odajött hozzám Tarantino, és azt mondta: »Ez lesz a te Dollár-trilógiád«. Bután bámulhattam rá, mert hamar hozzátette: »Az lesz neked, ami Sergio Leonénak az Egy maréknyi dollárért, a Néhány dollárral többért meg A jó, a rossz és a csúf.« Kissé megmosolyogtam akkor Tarantinót, és arra gondoltam, talán annyiban igaza van, hogy Leone filmjeiben is ugyanaz a névtelen idegen szerepel... Aztán kezdtem komolyan venni éles szemû mozista barátom megjegyzését, mígnem a harmadik résznek - részben Sergio Leone elõtti tisztelgésképpen - a Volt egyszer egy Mexikó címet adtam."
Rodriguez tehát gyûjteni kezdte az ötleteket: az elsõ ezek közül a korrupt CIA-ügynök alakjának ötlete volt. "A forgatókönyv végül tucatnyi forrásból, történetek sokaságából állt össze. Ezek legtöbbjét nagybátyámtól hallottam, aki egykor az FBI-nak dolgozott. A nagybátyámat Rubén Blades alakítja a filmben, õ az, akinek kezében összefutnak a cselekményszálak. Némelyik megtörtént eseten alapul, némelyik fikció csupán. A Volt egyszer egy Mexikó - akárcsak a többi filmem - valóság és képzelet házasságából született."
Ahogyan a Desperado sem tekinthetõ A zenész folytatásának, sok szempontból a Volt egyszer egy Mexikó is független az elõzményektõl. Természetesen ismét találkozhatunk Banderasszal és a szép Salma Hayekkel, a kisebb szerepekben újra láthatjuk Danny Trejót és Cheech Marint - õk azonban ezúttal más figurákat jelenítenek meg. Ismét egy Leone-ötlet: az elõzõ részben meggyilkolt figurák új szerepekben kelnek életre. Rodrigueznek további nagynevû sztárokat sikerült megnyernie a filmhez, így például Willem Dafoe-t, Johnny Deppet, Eva Mendest, Mickey Rourke-t és az énekes Enrique Iglesiast, aki elsõ alkalommal szerepel moziprodukcióban.
"A Volt egyszer egy Mexikó több mint harmadik epizód - mondja a rendezõ -, inkább nevezném negyediknek, hiszen történetében egy egész fejezetnyi idõt átugrunk a Desperadóhoz képest, és gyakran flashbackekben utalunk e fantomfejezet különbözõ jeleneteire, a Mariachi és Carolina házasságára, gyermekeik születésére és így tovább. Ezek a visszautalások segítik a történet megértésében azokat is, akik esetleg nem látták az elõzõ két filmet."
Rodriguez elõszeretettel alkalmazza régi munkatársait új filmjeiben, és stábja boldogan vállalja a közös munkát, ahogyan Danny Trejo mondja, "egyszerûen azért, mert Robert képes kihozni belõlünk a maximumot."
Nem volt kérdés, ki alakítja a Mariachit, sem Rodriguez, sem Antonio Banderas számára. "Ha Robert azt mondaná, ugorjak a kútba, valószínûleg gondolkodás nélkül megtenném a kedvéért - mondja Banderas. - Ez idáig közel hatvan filmben játszottam, de folytatást egyedül Robert kérésére vállaltam. Ez a hatodik közös munkánk, és én valamennyiért hálás vagyok neki. Kivétel nélkül élménygazdag, gyümölcsözõ munkák voltak. Talán a közös anyanyelv teszi: akárcsak Pedro Almodovarral, fél szavakból is megértjük egymást Roberttel."
Rodriguez pedig így nyilatkozik a Banderasszal való közös munkáról: "Antonio bármit képes eljátszani. Lendületbe hozza maga körül a dolgokat. A Volt egyszer egy Mexikó forgatásának legelsõ napjától kezdve, amint felöltötte a zakóját és felhúzta a csizmáját, máris Mariachi volt."
Salma Hayek ugyancsak elkötelezettje a rendezõnek: "Képtelenség nemet mondani neki: lehetetlen nem vállalni a vele való munkát, és lehetetlen nemet mondani a lehetetlennek tetszõ ötleteire is. Pedig nem könnyû Robert filmjeiben játszani, az akciójelenetek sokszor testileg és lelkileg is igénybe veszik az embert. Õ pedig csak ösztökél bennünket - mintha egy salto mortale a világ legtermészetesebb dolga lenne -, mert tudja, hogy ha nehéz is, valójában hatalmas élmény egy-egy ilyen forgatás."
"Salma ellenállhatatlan, érzéki és okos nõ - teszi hozzá Rodriguez. - Egészen pontosan azt a karaktert hozza, amit én Carolinának elképzeltem, ezt a tüzes, temperamentumos és mégis érzékeny attitûdöt, ami egy vérbeli latin moziból nem hiányozhat."
Cheech Marin volt az egyetlen, aki kissé kérette magát, mielõtt elvállalta a szerepét a filmben: "Robertnek az volt a szokása, hogy már jó korán, filmjeinek az elsõ harmadában kinyírt engem. Azt kértem tõle, hogy ha velem akar dolgozni, hagyjon egy kicsit tovább élni. Õ engedett az alkunak, és ezúttal kicsit hosszabb életet engedélyezett nekem. Ráadásul nagyon finom, elegáns halálnemet szabott ki rám. Robert mindig olyan érdekesen gyilkol meg engem. Nem hagyhattam ki az újabb filmjét. Arról a megtiszteltetésrõl nem is beszélve, hogy jeleneteim többségében Johnny Deppel játszhattam együtt."
Depp már régóta szeretett volna Rodriguezzel dolgozni: "Most végre alkalmam nyílt megismerkedni Roberttel, és rögtön olyan szerepet kaptam tõle, amilyet soha korábban nem játszottam. Sands minden szempontból kiállhatatlan figura, aki nem ismer se istent, se embert, akit senki sem szeret, hiszen õ sem szeret senkit - még önmagát sem."
"Nem volt egyszerû feladat Sands megformálása - mondja a rendezõ -, olyasvalakire volt szükség hozzá, aki nem törõdik azzal, hogy utálatosnak kell lennie. Sok sztár vonakodik ellenszenves karakter bõrébe bújni, ám Johnnyt jobban érdekelte a színészi kihívás annál, hogy mit gondolnak majd róla a nézõk."
Barillo, a gengszter szerepére sikerült megnyerni Willem Dafoe-t, aki, miután feketére festették a haját, a megszólalásig hasonlatossá vált a mexikói alvilág figuráihoz. "Már A zenész után gondolkodtam azon, hogy szívesen dolgoznék Roberttel. A szerepem éppenséggel nem egy álomszerep, de a nagyszerû stáb, a forgatás élménye mindenért kárpótolt."
Rodriguez mosolyogva emlékszik vissza a Dafoe-val folytatott elsõ megbeszélésre: "Azt kérdezte tõlem: »Komolyan gondolod, hogy egy mexikói drogbárót játsszak, amikor sem spanyolul nem beszélek, sem zongorázni nem tudok?« Mondtam, ne aggódjon, majd mutatok neki néhány trükköt... A forgatás harmadik napján már zongorázott, és spanyolul beszélt."
Enrique Iglesias elõször szerepel nagyjátékfilmben. A maga területén oly tapasztalt énekes kezdetben lámpalázas volt a kamerák elõtt: "Hamar elpárolgott a félelmem. Rájöttem, hogy nincs mitõl tartanom Robert mellett, na és az olyan profik tanítványaként, mint Antonio, Willem vagy Johnny."
"time is not money"
