információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Steve Tobias (Michael Douglas) és Jerry Peyser (Albert Brooks) leendõ apósok, de életükben elõször akkor találkoznak, amikor gyerekeik már kitûzték esküvõjük idõpontját. Dr. Jerome Peyser finom modorú orvos, akinek napirendje gondosan meg van tervezve annak érdekében, hogy az életébõl kirekesszen minden lehetséges stressz-forrást. Higiénikus poharat hord magánál arra az esetre, ha megszomjazna valahol út közben, és egy kis kekszet is, ha leesne a vércukorszintje két étkezés között. Ezzel szemben a másik jövendõbeli após, Steve Tobias a CIA-ügynökök között is fenegyereknek számít, folyton zûrös ügyei vannak, úgy zúg át az életen, mint egy hõkövetõ rakéta. Nála teljesen átlagos napnak számít, hogy egy nemzetközi fegyvercsempész bandával tárgyal, elköt egy magánrepülõgépet és persze rá is lõnek néhányszor. Steve életstílusának köszönhetõen ex-neje, Judy (Candice Bergen) egy buddhista közösség tagja lett, annyira vágyott a lelki békére és Steve-nek fiával (Ryan Reynolds) sem problémátlan a kapcsolata. A vagány ügynök most leendõ apósát is kétségbeejti, számtalan okot adva rá, hogy Jerry kételkedjen benne, biztosan jól döntött a lánya (Lindsay Sloane), amikor elhatározta, hogy beházasodik ebbe a flúgos famíliába. Steve megdöbbentõ feltûnései és eltûnései, rejtélyes kapcsolata egy Olga nevû, szökésben lévõ orosz nõvel, összetûzése egy fegyveres férfival az étterem mosdójában arra indítják Jerryt, hogy kételkedjen a lánya (és önmaga) nyugodt jövõjében, de mire észbe kapna, apósjelöltje leendõ családtagjait is belekeveri homályos ügyeibe. Mire Jerry odáig jutna, hogy esetleg megakadályozza az esküvõt, Steve már veszélyes kalandokba is sodorta, amelynek során a két össze nem illõ apósjelölt megkerüli a fél világot. Ráadásul Steve munkatársa, a mindenre elszánt ügynök, Angela (Robin Tunney) nem is titkolja, hogy milyen rossz véleménnyel van a kétbalkezes orvosról, aki kényszerû útitársuk lett. De amikor a gyerekeik veszélyben vannak, akkor kiderül, hogy Jerry és Steve ütõképes csapatot is tudnak alkotni.
Az alkotók és a szereplõk nyilatkozataiból
Bill Gerber producer: "A legtöbb ember vagy már átélte vagy át fogja élni a procedúrát: megismerkedni jövendõbeli házastársának a családjával. Elég csak vendégnek lenni egy esküvõn, akkor is lehet látni, hogy általában mindkét családnak határozott elképzelései vannak az esküvõi ceremóniáról éppúgy, mint a fiatalok további életérõl, és hát ezek a tervek nem mindig vágnak egybe. Azt hiszem, mindenkinek vannak élményei ezzel kapcsolatban... Na és képzeljük el, hogy nem elég a hercehurca akörül, hogy milyen virágokból legyen a csokor, és ki ki mellett üljön majd, a võlegény apja fogja magát és néhány nappal az esküvõ elõtt elrabolja a menyasszony apját, belerángatja egy fegyvercsempészettel kapcsolatos titkos küldetésbe. Miközben különleges ügynökök üldöznek egy atomtengeralattjáróval is rendelkezõ nemzetközi bûnözõt, akkor azért már nem olyan fontos az ülésrend kérdése az ünnepi vacsorán."
Bill Todman producer: "1979-ben ezzel a címmel már készült egy nagyszerû film a két ellentétes életstílusú apósjelöltrõl, ez inspirálta a mostani produkció létrejöttét. Ebben is különleges ügynök volt az egyik örömapa, aki éppen egy nagy horderejû ügyön dolgozott, és ez feje tetejére állította mindkét család életét. Egyébként csak ennyi a hasonlóság a két film között, munka közben eléggé eltávolodtunk a régi forgatókönyvtõl."
Nat Mauldin forgatókönyvíró: "Annyira mély benyomást tett rám Andrew Bergman 1979-es forgatókönyve, hogy levélben gratuláltam neki. Ugyanakkor sok ötletem volt a változtatásokkal kapcsolatban: az eredetiben a menyasszony apjának az átalakulása a fontos, keveset tudunk meg a võlegény apjáról. Aztán az új verzióban több szerephez jut a történetben az ifjú pár, és többet megtudunk a võlegény és az ügynök-apuka kapcsolatáról is."
Bill Gerber: "Nat Mauldin Andrew Bergman nyomán megalkotta a saját verzióját, majd a munka egy késõbbi szakaszában Ed Solomon is bekapcsolódott a forgatókönyv írásába. Ezután került be a képbe Andrew Fleming. Andy dinamikus és egyedi hangulatot tudott adni a filmnek: az õ munkáiban mindig van valami váratlan és meglepõ. Olyan embert kerestünk, aki valami mást is ki tud hozni ebbõl az anyagból, mint egy szimplán jópofa filmet, számítottunk Andy sajátos látásmódjára, amelynek köszönhetõen a vizualitás és a verbális humor mindig szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egyik sem a másik rovására érvényesül."
Andrew Fleming rendezõ: "Elkezdtem esküvõkre járni a film miatt, és ezek valóságos aranybányának bizonyultak, már ami a komikus helyzeteket illeti. Minden esküvõ olyan, mint egy hatalmas, ormótlan gépezet, amelyik döcögve araszol elõre. És ha a technikai lebonyolítás még nagyjából zökkenõmentes is, te mint kívülálló akkor is nagyszerûen elszórakozol azon, hogy a két család hozzátartozói hogyan méregetik egymást gyanakodva vagy éppen jóindulattal (ez az utóbbi a ritkább). Az esküvõ egy olyan drámai helyzet, ahol minden pozitív vagy negatív érzelem tízszeresen felerõsítve jelenik meg. Valahogy megbolondítják az embereket az esküvõk, mániákusan kezdenek viselkedni, ráadásul nekünk sikerült egy olyan párost találnunk, akik amúgy is képesek a másikat kiborítani, ezt fokozza még tovább az esküvõ körüli hisztéria. Nagyon csábító volt számomra a felkérésben, hogy Michael Douglas és Albert Brooks lettek a film fõszereplõi."
Michael Douglas színész: "Az olyan komor filmeken kívül, mint például a Tõzsdecápák vagy a Traffic, játszottam már vígjátékokban is, mint A smaragd románca vagy A Rózsák háborúja, de nagyon ki voltam már éhezve egy újabb ilyen szerepre. Steve Tobias figuráját nagyon megszerettem és nem csak szórakozást jelentett eljátszani, hanem igen komoly koncentrációt igénylõ feladatot is. Nem dolgoztam még ilyen filmben, ami ennyire tele lett volna humorral, ennyire pontosnak kellett lenni benne minden pillanatnak. Ha színpadon játszom vígjátékban, akkor ott minden poénra megérkezik a nevetés, így a közönség reakciója szabja meg a ritmust. A forgatáson mondom a magamét, jön a poén és süket csönd a válasz. Ezt mindig jó ideig tart megszokni és felvenni a tempót. Az tud segíteni csak, ha néha elkapom a rendezõ pillantását, az jó visszajelzés, ha a szája elõtt van a keze, mert akkor nevet. Ha az egész stáb fuldoklik a visszafojtott nevetéstõl, akkor nem maradnak kétségeim. Albert egyébként sokat segített nekem, hiszen szinte átadja a saját energiáit azzal, hogy nagyon pontosan idõzít mindent. Sokszor kellett erõt vennem magamon forgatás közben, hogy ne nevessem el magam. Különösen Albert és David Suchet jelenetei voltak frenetikusak. Steve Tobias beépített ügynök, fegyverrel és kábítószerrel üzletel, csapdákat állít a csempészeknek, az élete részévé vált, hogy leplezze, amit gondol és érez. Folyamatosan kockáztatja az életét, és annyira beszippantja ez a veszélyes játék, hogy elfeledkezik a családjával szembeni kötelességeirõl. Nagyon jó megérzései vannak, de valóságos adrenalinfüggõ, nem tudja magát kiszakítani a pörgésbõl, nem a valóságos életben él, hanem egy akciófilmben. Ezért eltávolodik érzelmileg a feleségétõl, még a fia esküvõjét is majdnem elfelejti. Andy arra biztatott, hogy engedjem közel magamhoz Steve figuráját. Egy szerepet eljátszani mindig azt is jelenti, hogy megpróbál az ember olyan tulajdonságokat is felfedezni magában, amiket eddig nem ismert. Egy vígjátéknál meg kell vizsgálnod magad, hogy mi lehet benned vicces."
Bill Gerber: "Albert fenomenális komikus, a stand up comedy mûfajában kezdett, aztán színész lett, majd forgatókönyíró és rendezõ is. Igazán sokoldalú, egybõl felismerte ennek a filmnek a lényegét is, hogy milyen párosnak lesz õ majd az egyik fele."
Joel Simon producer: "Az ilyen típusú filmeknél, ahol az egész történet arra épül, hogy két ember végig évõdik, csipkelõdik egymással, nagyon fontos a szereplõk kiválasztása. Hogy semmi hasonlóság ne legyen bennük, a lehetõ legjobban elüssön egymástól a habitusuk, a beszédstílusuk, a fizikai megjelenésük. Fontos szerepe van a filmben Albert arckifejezéseinek. Nagyszerûen csinálja: csak ránézel, és már látod is, hogy összeomlott a fickó. És ott van kontrasztnak Michael nyugodt arca: ahogy figyel, spekulál, próbál kimászni a csávából. Tökéletes kombináció, igen erõs hatása van... és még egy szó sem hangzott el."
Bill Gerber: "Annyira fellelkesítette a felkérés Albertet, hogy már az elsõ megbeszélésre ’figurában’ érkezett, ott ült velünk szemben Jerry Peyser, és a mondatait mondta a forgatókönyvbõl. Albert szinte elárasztott bennünket az ötleteivel, hogyan lehetne még tovább fejleszteni a karaktert. A forgatáson aztán már nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mely fóbiák Albert sajátjai és miket fejlesztett ki kifejezetten ehhez a filmhez."
Albert Brooks színész: "Kiváló lehetõséget jelentett Jerry Peyser szerepe: ez egy boldog ember, tiszta jellem. Régóta házas, komolyan veszi a munkáját, még nyaralni is csak néha megy el. Évek óta nem történt semmi izgalmas az életében, most pedig férjhez megy a lánya. Jerry eddig úgy élte az életét, ahogy akarta, és most betört ebbe ez az ügynök, és mindent tönkretesz. Tetszik neki vagy sem, Steve bedarálja a saját világába, ahol Jerry egyáltalán nem érzi otthon magát. És lehet, hogy a végén, utólag majd úgy tûnik, hogy mégiscsak jól jött neki, hogy kizökkentették az addigi kerékvágásból, de menet közben persze végig tiltakozik. Minden perc borzalmas számára, amit Steve társaságában tölt, meg van gyõzõdve róla, hogy ez a manus bûnözõ és ráadásul bolond is. Már az is sok Jerrynek, hogy Steve elkésik a vacsoráról, és akkor még nem is sejti, hogy a frissen megismert apósjelölt le fogja õt ütni és egy ellopott repülõn tér magához, pedig õ utál repülni. Elég szélsõséges humora van a filmnek, meg kellett találnom a módját, hogy az ne fajuljon ökörködéssé. A közönségnek el kell hinnie, hogy egy balfék orvost arra kényszerítenek, hogy ejtõernyõvel ugorjon le egy chicagói felhõkarcoló tetejérõl, és ne azt lássák a dologban, hogy egy színész vicceskedik. Meglehetõs szabadságot kaptam Andytõl az ötletek terén, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a lovak közé dobta a gyeplõt. Akkor tudok csak megfelelõen dolgozni, ha bízom a rendezõben."
Andrew Fleming: "Az egész film egy páros közös játékára épül, Michael és Albert tökéletes kontrasztot alkotnak, felerõsítik egymás energiáit. Mindenben ellentétei egymásnak, ugyanakkor kiegészítik egymást, olyanok, mint a jin és a jang. Bevallom, féltem tõle, hogy két ekkora sztárt kell majd irányítanom, ráadásul mindketten nemcsak színészek, hanem önálló filmes alkotók is, de hamar kiderült, hogy õk is emberbõl vannak. A legnehezebb feladat végül is az volt számomra, hogy ne röhögjek túl hangosan a forgatás alatt: ez nem valami profi magatartás, okozott is nekünk egy kis plusz munkát vágás közben, ha nem voltam elég fegyelmezett a jelenet felvétele közben."
Robin Tunney színész: "Andyvel már sikeresen dolgoztunk együtt a Bûvöletben 1996-ban, ezért nagyon örültem a felkérésének. Nagy megtiszteltetés két ekkora sztár partnereként szerepelni. Angela nagyon kemény nõ, mindenben tartja a lépést Steve-vel, a legõrültebb kalandokba is követi. Szinte már flörtölnek egymással, legalábbis a nõ szeretné, ha a férfi udvarolna neki. Ezért utálja úgy Jerryt, aki belecsöppen a történetbe, és ez a nyafogós pasi Steve minden energiáját leköti. Ráadásul több hónap munkájuk van az ügyben, és jön egy lüke hipochonder, aki mindent elront. Steve egyre jobban megszereti Jerryt, ezzel szemben Angela egyre dühösebb rá."
Ryan Reynolds színész: "Marknak egész életében titkolnia kellett, hogy valójában mivel foglalkozik az apja, a menyasszonyának sem mondhatta el. Apa és fia elég sokat veszekednek egymással, habár mindkettõ aggódik a másikért. Steve sokáig nem törõdött a fiával, és most ezt akarja kompenzálni azzal, hogy ott kotnyeleskedik az esküvõ szervezése körül. Ezzel megõrjíti a fiát, a volt feleségét, egyáltalán mindenkinek az agyára megy. Éppen az elsõ megbeszélésre igyekeztem, megyek fel a lifttel, hát ki száll be mellém? Maga Albert Brooks, az egyik nagy bálványom. Egy értelmes szót nem tudtam kinyögni, csak hebegtem-habogtam. Annyi mindent szerettem volna már régóta megkérdezni tõle a filmjeivel kapcsolatban, és lám, eljött az alkalom."
Lindsay Sloane színész: "Melissa számára komoly megrázkódtatást jelent, hogy az õ nagyon egyszerûre kitalált tengerparti esküvõjét hogyan formálja át fokról-fokra az apja valami pompázatos parádévá. Ráadásul Mark iránti érzelmeit is megrendíti a fiú apjának elképesztõ viselkedése. Persze túl egyszerû lenne azt mondani, hogy Melissa neurotikus. Érzékeny lélek, és az apja borzalmasan viselkedik vele, kiveszi a kezébõl a saját esküvõje megszervezését. Szerintem sokan érzik úgy, hogy a szüleik gyerekként kezelik õket még akkor is, ha már az esküvõjükrõl van szó. Szóval Melissának már az esküvõ is elég zûrösen alakul, hát még amikor az egészet a feje tetejére állítja a CIA-ügynök apósjelölt."
Candice Bergen színész: "Steve Tobias ex-felesége, Judy valószínûleg az egyetlen ember, akitõl egy kicsit tart a titkos ügynök, aki egyébként kifejezetten keresi a veszélyt. Magabiztos mosollyal érkezik Judy a vacsorára, nem hajlandó magát azért rosszul érezni, mert találkoznia kell a volt férjével. Egyébként õ legalább olyan temperamentumos személyiség, mint Steve, és az új mániája, a meditáció sem változtatta meg ezt alapvetõen. Vadóc maradt egy kicsit."
Bill Gerber: "Amikor elolvastam a forgatókönyvet, hangosan nevettem közben, pedig ez nem szokásom. Ez egy nagyon kompakt módon, csipetnyi gonoszsággal megírt, igen szórakoztató történet. Ráadásul ideális párost sikerült megnyernünk a két fõszerepre: meghökkentõek és nagyon viccesek így együtt. És a film többi szereplõje is jól illeszkedik a fõszereplõk által meghatározott kicsit bolond világba. Itt van például Judy, aki éppen egy buddhista közösségbõl érkezik, ide vonult el a világtól, hogy kiheverje a házasságát, amely szerinte megmérgezte a lelkét."
Michael Douglas: "Candice és én gyerekkorunkban egy utcában laktunk, azóta nem is találkoztunk, a forgatás jó alkalom volt feleleveníteni a régi közös emlékeket."
David Suchet színész: "Londonban élek, de éppen Amerikában forgattam, és az ügynököm megkérdezte, hogy nem érdekelne-e egy film. Michael Douglas a fõszereplõ, akivel már dolgoztunk együtt a Tökéletes gyilkosságban, és francia akcentussal kéne játszani..."
Bill Todman: "Ahogy David megjelent közöttünk, mindenki azonnal beleszeretett. Felolvasott néhány mondatot valami utánozhatatlan franciás akcentussal, és rögtön eldõlt, hogy csakis õ játszhatja ezt a szerepet. David briliáns abban, hogy a különbözõ hangulatokat váltogassa egymással, egyszer fenyegetõ, másszor angyalian ártatlan. Ez Thibodoux legfontosabb fegyvere, ezzel hoz zavarba mindenkit. Ez a figura nem lehet csak sötét színekkel festve, mert az megölné a vígjátékot, fontos, hogy a taszító vonásai mellett sármos is legyen. Egyszerre legyen veszélyes és megnyerõ, ijesztõ és szórakoztató."
David Suchet: "Nem mindennapi figura Thibodoux, féken tudja tartani a gyûlöletét, elsõ látásra nem is tûnik fel, hogy egy betegesen gondolkodó ember. Jerryt úgy mutatják be neki, mint egy híres bûnözõt, Fat Cobrát, ez számára szerelem elsõ látásra... Nem sok vígjátékban játszottam életem során, általában én alakítom a gonoszt, ezt már megszoktam, de igazi felüdülést jelentett, hogy ezt most egy komédiában tehettem."
Andrew Fleming: "Jerry folyton értetlenkedõ felesége, Kathrine sem egyszerû eset. Meg kellett találnunk, hogy mi tartja mégis a férje mellett, hiszen az folyton elõír neki mindent. Kathrine képes elviselni Jerry rigolyáit, mert látja, hogy Jerry közben milyen kedves ember, és õ nagyon tud bánni vele. Ezt jeleníti meg jól Maria Ricossa, aki bámulatos melegséget tud árasztani magából játék közben. Kathrine imádja a férjét és a maga rendíthetetlen nyugalmával képes befolyásolni is, még ha nem is mindig érti, hogy éppen mi történik körülötte, és hogy ki mirõl is beszél tulajdonképpen."
Andrew MacAlpine díszlettervezõ: "Egy valódi esküvõt sem egyszerû megszervezni, hát még egy filmre kerülõt. Igyekeztünk elszakadni az esküvõk megszokott rózsaszín világától, ezt szolgálja a vízparti helyszín. Persze Albert konvencionális ünnepséget akar, ezért is kerül konfliktusba a lányával. Külön gondot okozott úgy megépíteni a nagy sátrat, hogy ne okozzon sérülést senkinek, amikor összedõl. Az ismerkedési vacsora helyszínén is két hónapig dolgozott a csapat, míg minden a helyére került."
Deborah Everton jelmeztervezõ: "A jelmezek megtervezésénél nemcsak a két fõszereplõ egyéniségét kellett külön-külön figyelembe vennem, hanem egymáshoz kellett õket öltöztetnem, hiszen ’tandemet’ alkotnak, többnyire együtt jelennek meg. Nem karakterekben, de jelenetekben kell ilyenkor gondolkodni. Mintha egy festményrõl lenne szó: adott egy keret, ebbe kell beillesztenem a felöltöztetett figurákat. Steve ruhái lendületesebb, merészebb szabásúak, a hideg színek dominálnak bennük, míg Jerry konvencionálisabban öltözködik, és a meleg színek uralják a ruháit. Különleges feladatot jelentett Judy ruházata, hiszen õ szoros kapcsolatban él az indiai kultúrával, ez határozza meg az öltözködését, de még a frizuráját is. A legnagyobb kihívást természetesen az esküvõi jelenet jelentette, hiszen ennek kétszáz szereplõje van. Egy embernek is mennyi ideig tart, míg gondosan megtervezi, hogy miben jelenik meg egy esküvõn... Nekem kétszáz ember esetében kellett ezt megterveznem, úgy hogy ne ismételjem magamat."
Bill Gerber: "Ma újra divat a hetvenes évek diszkólázának zenéje, a fiatalok kedvenc karaoke-számai közé tartozik például a K. C. and the Sunshine Band nagy sikere 1975-bõl, a ’Get Down Tonight’. Ezt éneklik együtt az elsõ randijukon Melissa és Mark, ez lesz az õ daluk. Amikor Steve az iránt érdeklõdik, hogy mi is pontosan az a szám, Mark nem tulajdonít különösebb jelentõséget a kérdésnek. Aztán a vacsorán a színpadon élõben megjelenik a K. C. and the Sunshine Band, mintha még mindig 1975 lenne és nem 2003, és eljátsszák a fiatalok kedvenc számát. Õk nagyon meg vannak hatva Steve figyelmessége láttán, ekkor még Melissának nagyon imponál az apósjelölt, csak Mark lelkesedik egy kicsit óvatosabban, mert õ már tudja, hogy az apja életében közvetlenül a legmeghittebb pillanatok után szoktak a legnagyobb botrányok kitörni. A K. C. and the Sunshine Banden kívül még sok legendás elõadó száma hangzik fel a filmben: Ralph Sall eklektikus zenei világot hozott létre, amely kiválóan illik a történetben eluralkodó egyre nagyobb káoszhoz, de nem hiányoznak belõle a romantikusabb hangvételû dalok sem. Paul McCartney három száma is elhangzik a filmben Sall által újrakevert változatban. Aztán az ‘It’s Now or Never’ Elvis Presleytõl, a ‘No Matter What’ a Badfingertõl, a ‘Wedding Day’ a Bee Gees-tõl, a ‘Don’t Bring Me Down’ az Electric Light Orchestrától. Továbbá hallható még Ella Fitzgerald, Chic, Cameo, B. J. Thomas, Mel Tormé, Michel Legrand, Claudine Longet és egy perui énekes az ötvenes évekbõl: Yma Sumac a ’Gopher Mambó’-val."
Andrew McAlpine: "A forgatás 2002. július 22-én kezdõdött Torontóban. Október elejéig tartózkodott a városban a stáb, majd még egy hétre Chicagóba költözött. Huszonöt helyszínt használtunk, köztük Chicago nevezetességét, a John Hancock Towert. További chicagói helyszín volt a divatos Gold Coast (itt áll a történet szerint Jerry Peyser háza) és a Quan Le Café, itt kerül sor a bizarr módon végzõdõ ismerkedési vacsorára. Torontóból feltûnik a filmben például a Boulevard Club vagy a Hamilton repülõtér, és több forgalmas útkeresztezõdés is. Jean-Pierre Thibodoux acélból és üvegbõl épült rezidenciáját végül Kawarthasban, Ontarióban találtam meg, ez a történet szerint Észak-Franciaországban van. Steve egy kelet-európai városban próbálja megtalálni a rejtélyes Olgát, ezt a helyszínt Cambridge városának az 1870-es években épült skót stílusú házai ’alakítják’ a filmben."
"time is not money"
