információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Miután Ruby, a filozofikus lelkületû gengszter sikerrel elrejtette hatalmas zsákmányát, rács mögé kerül. A börtönben csak egyetlen dolog jár a fejében, hogy bosszút álljon a férfin, aki megölte a nõt, akit szeretett.
Quentinnak nagyon kevés dolog jár a fejében, de azért ahhoz elég, hogy nagyon kedves legyen és roppant bõbeszédû. Egyik cellából a másikba vándorol, mivel fogolytársai nem tudják elviselni a szószátyár óriás szakadatlan szövegelését. Végül Ruby mellé teszik, a mellé a gengszter mellé, aki némasági fogadalmat tett. Quentin úgy véli, végre érdeklõdõ hallgatóságra talált, így megállás nélkül beszél szótlan cellatársához, és azt is eldönti, hogy Ruby a legjobb barátja, és mindig vele marad. Elhatározásán akkor sem változtat, amikor a gengszter saját elhatározásából a pszichiátriai osztályra kerül, mivel feltételezi, hogy onnan könnyebben megszökhet. A szökés sikerül, persze Quentin is vele tart, ám nemcsak az õket üldözõ rendõrök elõl kell menekülniük, hanem a bosszúszomjas bûnözõ elõl is, akitõl Ruby elorozta a zsákmányt. Az ormótlan, ugyanakkor segítõkész pajtástól képtelenség megszabadulni, ezért Ruby rábeszéli zûrös múltú haverjait, hogy bosszulják meg kedvese, Sandra halálát helyette is, õ inkább a pénz nyomába ered. De ekkor találkozik Katiával, az illegális albán bevándorlóval, aki nagyon emlékezteti õt meggyilkolt szerelmére, ezért megpróbál segíteni neki. A jó szándékú Quentin sem akar kimaradni a dologból...
A RENDEZÕ
Francis Veber 1937. július 28-án született a franciaországi Neully-sur-Seine-ben. Szülei írók voltak, de nem különösebben sikeresek. Anyja romantikus regényeket írt, de nagyon rosszul keresett vele, apja elõször az újságírással próbálkozott, majd novellákat és forgatókönyveket kezdett írni. A háború kitörése után nem dolgozhatott, mert félig zsidó volt, utána pedig túlkorosnak számított a szakmában. Ez nagyon elkeserítette, és nem akarta, hogy fia is írással foglalkozzon, és azt tanácsolta, hogy találjon egy rendes foglalkozást. Francis négy éven át egészségügyi fõiskolára járt, de nagyon utálta, és szinte megkönnyebbült, amikor be kellett vonulnia katonának. Algériába került, ahol lehetõséget kapott rá, hogy a hadsereg BLED nevû kiadványánál is tevékenykedjen. Leszerelése után Párizsban egy ideig rádióriporterként dolgozott, de nem vált be, ezért kitették a szûrét. Munkanélküliként látott neki elsõ színdarabja, a L'Enlevement megírásának, a színmûvet nyolc hónapig játszották nagy sikerrel. Második darabja, a Le Contrat után hívták meg az Appelez-moi Mathilde stábjába, õ írta a forgatókönyvet, majd felvették a L'Agence interim címû tévésorozat szüzséírói közé. Veber gyakran mondogatja, hogy közel áll hozzá Henri Bergson elmélete, miszerint a komédia a rossz szokásokból, a megszegett viselkedési normákból eredeztethetõ. Veber úgy véli, Amerikában a producerek, a rendezõk és a forgatókönyvírók gyakran lebecsülik a közönséget, mivel azt hiszik, csak a világos, kissé unalmas cselekmény köti le a nézõket, de azok sokkal gyorsabb észjárással vannak megáldva, mint egyes alkotók.. .
Veber a gyakorlatban is alkalmazza véleményét, mivel a hetvenes évek legnépszerûbb francia vígjátékainak szüzséi fûzõdnek a nevéhez, majd 1976-ban a rendezéssel is megpróbálkozott. Ekkor kezdõdött Pierre Richard-ral való együttmûködése, négy sikeres mozit forgattak együtt. Veber nemzetközi karrierje Három szökevény címû filmjének amerikai remake-jével kezdõdött 1989-ben, s készül a Dilisek vacsorája tengerentúli változata is. Ezt a mozit nevezték a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar-díjra, César-díjat nyert, s a Titanic után a második legnézettebb film volt Franciaországban.
Francis Veber ismertebb filmjei
Ügynök a kofferben (forgatókönyvíró, La valise,1973)
Agyõ, haver! (forgatókönyvíró, Adieu Poulet, 1975)
Balfácán (La chévre, 1981)
Balekok (Les compéres, 1983)
Négybalkezes (Les fugitifs, 1987)
Három szökevény (Three Fugitives, 1989)
Jaguár (Le jaguar,1996)
Dilisek vacsorája (Le diner de cons, 1998)
Addig jár a korsó a kútra... (Le Placard, 2000)
Pofa be (Tais-toi, 2003)
"time is not money"
